EYBL, South, U14 (2010)

Tenerife, 2024. Januar 25.-28.

MAFC – Club Baloncesto Santa Cruz 40-58
Porsche BBA Ludwigsburg – MAFC 55-30
London Lions Academy – MAFC 43 – 66
MAFC – College Basket 58 – 81

Ménkű Tibor: Az első mérkőzésre nem éppen jó ritmusban érkeztünk meg, tekintve, hogy két napja nem kosaraztunk, repültünk, kirándultunk… Ettől függetlenül nem is a teljesítmény, sokkal inkább a hozzáállás, amit produkáltunk, az volt elfogadhatatlan. Tudtuk, hogy jó erőt képvisel a hazai gárda, de beszélgetésekkel, videóval készültünk a találkozóra, hogy igazi presztízs csatát vívhassunk velük. Ehhez képest teljesen a Loro Parkban maradtunk fejben. 

A második nap egy nagyon kulturált és precíz kosárlabdát játszó német csapattal találkoztunk, akik szintén mentálisan nőttek fölénk. A támadójátékunk volt ismét az, ami jól tükrözte, mennyire hitehagyottak vagyunk. Edzőként világossá vált, mennyire szükség van egy csapatmegbeszélés, így meccs után össze is ültünk a fiúkkal egy hosszabb beszélgetésre. Szombaton azzal a londoni csapattal mérkőztünk meg, akikkel, bár az első fordulóban találkoztunk, ezúttal két magas játékossal megerősítve érkeztek a tornára. Az első félidőben még mindig önmagunkat kerestük, emiatt volt egál az eredmény a magabiztos vezetés helyett. Aztán végre megérkeztünk a tornára és a második félidőben azt kosárlabdát játszottuk, amit tudunk. A végül sima győzelemmel érezhetően átszakadt valami a srácokban. A szombati második meccsünket az ellen az olasz csapat ellen játszottuk, akik konkrétan végigverték a mezőnyt. Ilyen szerkezetű csapatot a hazai U16-os bajnokságban sem látni. A négy, két méter körüli játékost látva már sejtettük, hogy nagy meló várható a palánkok környékén. Azt szokták mondani, sok rossz után jó dolgok következnek, és ez most is beigazolódott. Sikerült három negyeden keresztül pariban lennünk a College Basket csapatával. Küzdöttünk, hajtottunk, “verekedtünk”, kitettük a szívünket-lelkünket a parkettára, ami győzelmet végül nem ért, de olyan képet mutatott a csapatról, amit ebben a szezonban még nem láttam tőlünk. A negyedik negyed kezdetekor tíz pont mínuszban voltunk, végül a játékrész végére 23 pont lett a hátrányunk, de ezzel is mi “szorítottuk” meg legjobban az olasz gárdát a teljes mezőnyben. Sokat fejlődtünk csapatként, amit a bajnokságban kamatoztatni tudunk majd. 

Gratulálok Kelemen Atinak, akit a szervezők csapatunk legjobbjának választottak. Köszönjük a kilátogatóknak és az itthoniaknak egyaránt a szurkolást! Külön is szeretném megköszönni a szülőknek és a MAFC-nak, hogy ez a nagyszerű élmény összejöhetett!