80 játékperc van hátra a bajnokság idei kiírásából az Újbuda MAFC számára, az 5. hely az Insedo Veszprém elleni kuparendszerű párharc tétje. A Kaszások elleni továbbjutás több szempontból is jó hatással volt a Garai-legénységre, így bizakodva készülhetünk az idény utolsó két mérkőzésére, szeretnénk kiélvezni a hazai szezonzárót szerdán 18 órától.

Az 5-8. helyért folyó küzdelmeken többnyire inkább túlesni szeretnének a csapatok, hatványozottan ez szokott lenni a helyzet az olyan együttesek esetében, amelyek ennél előrébb szoktak végezni – klubunk eddigi hat végigjátszott piros csoportos szezonjából ötször elődöntös volt. A csalódottság és az ötmeccses negyeddöntő okozta fáradtság is épp eléggé megnehezítette volna helyzetünket, de ennek tetejébe az első meccsen három, a másodikon négy játékost volt kénytelen nélkülözni Garai Péter. Az óbudai odavágón egy rövidzárlat következtében már a nagyszünetre jelentős hátrányba kerültek a piros-feketék, de a hajrában kozmetikázni tudtak az eredményen, így mínusz tízzel fordulhattak a hazai találkozóra – Takács Máté szerint döntő volt a párharcban, hogy nem tudták nagyobbra nyitni az ollót hazai pályán. Bár jól kezdtünk a Gabányiban, még a 25. percben is vezettek a sárga-feketék (66-67), úgy jutottunk tovább, hogy a két mérkőzés során 15 percig sem volt nálunk az előny összesítésben. A lepattanózásban gyakran hangsúlyozzák a szakértők az akarati tényező fontosságát – szerkezeti problémákra nem panaszkodhattak a Swansonnal, Homokival, Gazdaggal és Nshimbával felálló III. kerületiek -; e mutatóban 47-24 arányban voltak jobbak a mieink a második ütközet során, a Bordács-Pápai kettős együttvéve több lecsorgót gyűjtött, mint az ellenfél csapatszinten. Hiba volna szó nélkül elmenni közönségünk mellett is, bár nem egy meccsen volt kint a szezonban több szurkolónk, mint legutóbb, talán egyszer sem játszhattak olyan hangulatban a fiúk, mint a budai derbi negyedik negyedében – már csak emiatt is szeretnének szép befejezéssel kedveskedni a MAFC-tábornak játékosaink.

A Veszprém a 20-2-es mérleggel megnyert alapszakasz ellenére nem tudta kiharcolni a feljutást a Zöld csoportból az előző kiírásban, a finálé ötödik meccsén a Tiszaújváros, az osztályozón a TF fogott ki Alex Geddes együttesén. A DKKA visszalépése következtében aztán mégis piros csoportos indulási jogot kaptak, mi több, három másodosztályú bajnokkal és további két A csoportos múltú játékossal erősítettek, illetve névadó szponzort is bejelentettek. Új edző is érkezett hozzájuk Kosztisz Fivosz személyében, akinek aztán egyetlen – újbudai, vesztes – bajnoki jutott a kispadon, Naményi Márk vette át tőle az irányítást, decemberben pedig visszatért Kolozsvárról Alex Geddes, hogy aztán februárban immár véglegesen a sportigazgató vegye át a vezetőedzői pozíciót. Az első körben három bajnokin szerepelt Lamar Norman a piros-fehéreknél, utódját egy másik amerikai kisember, Vionte Daniels személyében találták meg. A számos változás ellenére végig jellemző volt a bakonyiakra, hogy amíg hazai pályán remekeltek, veretlenségüket csak januárban, ellenünk veszítették el, és azóta is csak a két döntőssel szemben kapituláltak; idegenben szenvedtek, a tiszaújvárosi és salgótarjáni hosszabbításos siker mellett csak a Vasas otthonában tudtak nyerni – ez egy 14-12-es mérleghez és a 6. kiemeléshez volt elegendő az alapszakasz végén. A BKG-val vívott negyeddöntőben aztán kétszer is a célegyenesben botlott meg a dunántúli alakulat, az idegenbeli első meccsen az utolsó hét percben adtak le kilencpontos előnyt, a második találkozón a kilenc minutummal a vége előtt meglévő tizenkét egységnyi fór bizonyult kevésnek – harmadszor végig vezetve nyertek a Kosok.

Ellenfelünk mentalitásáról sokat elárul, hogy egy pillanatig sem vette félvállról az erősen tartalékos Nyíregyháza elleni helyosztót, aminek egy 94-63-as hazai és egy 75-104-es idegenbeli diadal lett a jutalma. Daniels az odavágón 40 VAL-t és tripla-duplát ért el, másodjára beérte 23 ponttal és 34-es teljesítményindexszel, de Bonifert, Kocsis, Kass és Frank is jó formát mutatott a Boljost, Pipirast, Kommát nélkülöző Kék Cápákkal szemben. Piros-fekete részről Kazy Balázs tovább növelte pontátlagát, immár meccsenként 28-cal a második legjobb dobónak számít a playoffban Nagy Botond Ágoston mögött, Bordács Soma pedig továbbra is lepattanókirály átlagosan közel 15 lecsorgóval. Rajtuk kívül azonban mások is elő tudtak lépni, Óbudán Pintér Dávid dobott 13 mezőnykísérletből 27 pontot, Újbudán Molnár Tamás jutott 28-ig 9/10-es közeli mutatóval, miközben Turcsányi és Viola és lélektanilag fontos pillanatokban tudott lendíteni szekerünkön.

A visszavágó hőse, Molnár teljesítményének értékét növeli, hogy a múlt héten nem csupán a kosárlabdapályán várt rá nagy feladat. “Az első perctől úgy álltunk hozzá a második meccshez, hogy le fogjuk dolgozni a tízpontos hátrányt, és mi fogunk az 5. helyért küzdeni. Nagyban köszönhető annak a fordítás, hogy a visszavágót hazai pályán játszhattuk, saját közönségünk előtt. A pénteki teljesítményemhez hozzátett az, hogy előző héten véget értek számomra az írásbeli érettségik, és így már 100%-ban csak a kosárlabdára tudtam fókuszálni. A Veszprém ellen egy nagyon küzdős párharcra számítok. Ugyan a szezon közben egyszer sem kaptunk ki tőlük, mégsem szabad alábecsülnünk őket, ugyanarra a mentalitásra lesz szükség, mint az Óbuda elleni második meccsen.”


Ahogy fiatal bedobónk is utalt rá, a mezőnyben egyedüliként hibátlan mérleggel büszkélkedhetünk a veszprémiek ellen, pedig mindkét sorozatban találkoztunk velük. A 91-77-es szezonnyitón a második negyedben sikerült fordítani, de jóval értékesebb a 76-87-os évindító győzelem, 16 bedobott hárompontossal tudtuk bevenni a Vetésit. Legszívesebben mégis a harmadik összecsapásra emlékszünk vissza, hiszen 11 év után nyertünk ismét felnőtt trófeát február 22-én, amikor ellenállhatatlan játékkal, 115-100 arányban húztuk be a Hepp Kupa fináléját. Bár a tét közel sem lesz ekkora, bízunk benne, hogy hangulatában sikerül megismételnünk ezt az estét az évad utolsó hazai mérkőzésén is, zúgjon még idén utoljára hangosan a Gabányiban a “Hajrá, MAFC!”!

Fotó: Girgász Péter/mkosz.hu