Extra tavaszi teljesítményt maga mögött tudva, az utolsó forduló előtt kvalifikálta magát az idei Országos „A” döntőbe serdülő „A” csapatunk. A magunk mögött hagyott időszakról a gárda vezetőedzőjével, Ménkű Tiborral beszélgettünk, akivel a következő hetekre is kitekintettünk
A főtábla ötödik fordulójában két győzelmet begyűjtve sikerült elérnetek a célotokat, bejutottatok az országos döntőbe! Tekintsünk vissza elsőként erre a legutóbbi fordulóra.
Tisztán láttuk előzetesen az erőviszonyokat. Tudtuk, hogy a Vasas Akadémia nem a mi szintünk, tele vannak válogatott játékosokkal, szerintem jelen pillanatban a legerősebb együttes az övék ebben a korosztályban. Velük kezdtünk, és nem voltunk könnyű helyzetben a sorsolás miatt, hiszen dupláznunk kellett és tudtuk, hogy a második hely megszerzésének szempontjából kulcsfontosságú lesz a Sopron elleni meccsünk.
A Vasas elleni találkozó nagyon komolyan rávilágított a hiányosságainkra. Bár voltak fellángolásaink, sok apróság csúszott el rendre, és mi tagadás, a Vasas pályától is megilletődtünk. Nem volt megfelelő szinten a koncentrációnk, de összességében sem a játékunk képe, sem a védekezés nem azt mutatta, amit szerettünk volna látni.
Ezzel jöttünk le az első találkozóról.
Örök hála Süle-Szigeti Attila gyógytornászunknak, aki kiválóan rendbe tette a társaságot a Sopron elleni találkozó előtt, amibe így úgy tudtunk belemenni, hogy negyven percen át tudtunk küzdeni. A Sopronra külön készültünk is, videózással, az egyéni képességek kielemzésével, és ez kulcsfontosságúnak bizonyult. Nagyon kemény, fizikális találkozó volt, de jól tudtuk rotálni a csapatot, mindenki hozzá tudott tenni, és mentális értelemben is elbírtuk a mérkőzés terhét. Volt bennünk elszántság, akarat, küzdőszellem, és bár nem volt kifejezetten szép kosárlabda, amit játszottunk, de eredményesek tudtunk lenni.
A második napon a Kecskeméttel találkoztunk, ellenük még szombat este és vasárnap reggel átbeszéltük a legfontosabb tudnivalókat. Úgy érzem, sikerült jól megoldanunk a kulcsembereik védését, és egy pontszegény találkozón tudtunk győzedelmeskedni. Küzdős, harcos mentalitásunk hozta meg a sikert, amiben a védekezésünknek kulcsszerepe volt. A két begyűjtött győzelem pedig azt jelentette, hogy az utolsó forduló eredményétől függetlenül bejutottunk a legjobb nyolc közé.
Amikor a télen, az EYBL tenerifei fordulója előtt beszélgettünk, Te is és a fiúk is nagyon óvatosan fogalmaztatok azzal kapcsolatban, hogy ez a társaság meddig érhet el a hazai porondon. Mennyire reális ez az eredmény szerinted?
Az év elején egyértelműen azt fogalmaztuk meg a srácokkal közösen, hogy szeretnénk bejutni a legjobb nyolc közé. Ugyanakkor, tény és való, hogy a szezon eleji felkészülési meccsek azt mutatták, ez nem biztos, hogy megugorható. A Kecskemét vagy a Szombathely ellen húsz pont körüli vereségeket szenvedtünk, a Vasas B csapata ellen izzadós meccsen tudtunk győzni csak. Úgy tűnt, valahol a 7. és 12. hely között lehet a reális helyünk, vért és verejtéket izzadva talán beérhetünk a legjobb nyolcba. Aztán, ahogy haladtunk előre a szezonban, a srácok elkezdtek egyre jobban csapattá formálódni és párhuzamosan velem is összeszokni. Szorongattunk meg jó csapatokat, de szenvedtünk fájó vereségeket is. A Főtábla második fordulóját a Menyecskében rendeztünk, és a Kaszások valamint a Debrecen ellen játszottunk. Az, hogy velük ott partiban tudtunk lenni, az mutatta meg, hogy elérhető lehet számunkra a legjobb nyolc.
Én alapvetően a munkában hiszek és ezt igyekeztem átadni folyamatosan a fiúknak a szezon során. Hogy a szerencse csak akkor fog mellénk állni, ha azért kőkeményen megdolgozunk, minden egyes edzésen.
Amikor erre az ötödik főtábla fordulóra készültünk, azt éreztem, hogy egyáltalán nem elérhetetlen a győzelem a Sopron és a Kecskemét ellen, sőt, kifejezetten reális esélyt láttam a sikerre. A pénteki edzésen el is mondtam a srácoknak, hogy mi lehetünk a meglepetés, ők pedig elhitték és megvalósították.
Nem volt elvárás, hogy az alapszakasz legjobb négy csapata között végezzünk, de sikerült. Én még mindig látok rengeteg hiányosságot, de folyamatosan dolgozunk, hogy minél többet ki tudjunk még javítani az országos döntőig.
Mi a program a csapat számára a továbbiakban?
A hétvégén az utolsó főtábla fordulót hazai pályán vívhatjuk, a Vasas, a Rátgéber Akadémia és a Honvéd lesznek az ellenfeleink. Ebből a négyesből már mindenki tagja az országos döntő mezőnyének, így az itteni eredmény azt fogja eldönteni, hogy ki kivel kerül egy csoportba majd a május 16-tól kezdődő döntőben. Nyilvánvaló, hogy senki nem fogja itt kijátszani az ütőkártyáit, de sok tapasztalatot gyűjthetünk még, úgy, hogy már nincs valódi teher a vállunkon. Az ezt követő heteket pedig arra fordítjuk, hogy amit lehet, még kijavítsunk annak érdekében, hogy a nyolcas döntőben tovább írhassuk ezt a néha meseszerű történetet.
