A PVSK elleni kiélezett, ötmeccses negyeddöntő elveszítésével eldőlt, hogy idén nem játszhatunk éremért a Piros csoportban, de két kuparendszerű párharc még vár ránk. A Hepp Kupa elhódítását figyelembe véve mégis egyértelműen inkább tele van az a bizonyos pohár, ami az Újbuda MAFC 2025/26-os évadát jelképezi, az ismét csoportgyőztesként országos döntőbe jutó U21-esek tovább szépíthetik az összképet május végén, de szeretnénk javítani a felnőtt bajnokságban is, az új cél a tavalyi 4. helyezés után a jelenlegi kiírásban az 5. pozíció megszerzése. Ehhez két akadályt kell sikerrel vennük, először a nyolc közé jutással már klubtörténelmet író, az első kiemelt Fóttal szemben 0-3-mal búcsúzó Kaszásokkal csapunk össze – van miért visszavágnunk riválisunknak, a minket sújtó sérüléshullám ellenére szeretnénk megnyerni ezt a presztízscsatát, amely szombaton 17 órakor veszi kezdetét Óbudán.

A széria felvezetőjében azt írtuk, “megjósolhatatlan, mit hoz a PVSK elleni negyeddöntő” – ez azzal együtt igazolódott be, hogy végül a papíron talán legvalószínűbb forgatókönyv valósult meg, mindannyiszor az aktuális házigazda győzött, ami azt eredményezte, hogy a 2024-es fináléhoz hasonlóan a Vasút diadalmaskodott 3-2-es összesítéssel. Már a hazaút alatt is fájónak éreztük az első mérkőzésen a negyedik negyed pontatlanságai miatt elszenvedett vereséget, utólag pedig különösen bosszantó, hogy itt elpuskáztuk egyetlen, de több mint reális esélyünket a pályaelőny elvételére. 14 pontos hátrányból felállva egy 29-7-es futással ragadtuk magunkhoz az irányítást, húsz percen át vezettünk, héttel mentünk a záró negyedre fordulva, de a hajrában sajnos állva hagytak minket az ezen az estén fogható pécsiek. Itthon óriásit küzdve húztunk be egy hasonlóan kiegyenlített összecsapást, egy bántóan sima baranyai vereség után ha nagy izgalmak árán is, de ismét egyenlítést ért a szezon legjobb első 23 perce támadásban. Sérülésektől tizedelve nem tudta legjobbját hozni a Garai-legénység a mindent eldöntő ütközetben, az első perctől kezdve a fehér-feketék játszottak nagyobb energiával, kései rohamunk már csak arra volt elég, hogy rájuk ijesszünk – amennyire kijött a lépés idén az Újbuda MAFC-nak a kupában, ahol magasba is emelhettük a trófeát, olyannyira nem kedveztek nekünk az apró kulcsmomentumok a bajnokságban már az alapszakaszban sem, ezt a tendenciát pedig a negyeddöntőben sem sikerült megfordítani; az utóbbi évek legfiatalabb csapatával sajnos nem jött össze az elődöntő. Szomorúságra mégsincs ok, a mezőny erősségét mutatja, hogy három légióssal megerősített, korábbi élvonalbeli spílereket felvonultató gárdával osztozunk az 5-8. helyen: a második kiemelt, a negyeddöntő végére több kulcsemberét elveszítő Nyíregyháza egymás után harmadszor maradt le a négy közé jutásról, kupadöntős ellenfelünk, a szintén a bajnoki címet megcélzó Veszprém söpréssel maradt alul a BKG-val szemben, míg a Kaszások története során először jutott felsőházi rájátszásba. Klubunk idáig minden indulása alkalmával a mezőny első felében végzett a Piros csoportban, a negyeddöntőt is csak egyszer, 2022-ben veszítette el (0-3 az NKA Pécs ellen) – akkor nagyszerűen reagáltak a mieink a kudarcra, hiszen két kettős győzelemmel végeztek az 5. pozícióban a Veszprémet és a BKG-t felülmúlva.

Az Óbudai Kaszások már biztosan történetük legsikeresebb idényét zárják felnőtt férfi vonalon, hiszen a Hepp Kupa-bronz megszerzése után első ízben jutottak be a felsőházi rájátszásba, ráadásul a lehető legdrámaibb módon, miután korábban többször is kevéssel maradtak le erről. A Pécsről visszatérő vezetőedző, Takács Máté ismét a nyolc közé jutást tűzte ki célul, bár a Madár-Bagó-Radics trió távozása jelentős veszteség volt, a csapat gerince együtt maradt, Homoki Donát személyében pedig egy a gárda szerkezetébe tökéletesen illeszkedő, Swansonnal nagy párost alkotó magasember érkezett. Elsősorban e duónak köszönhetően kezdtek 4-1-gyel a sárga-feketék, a téli szünetre azonban legyőzésünkkel együtt is negatívvá romlott mérlegük, a 9. helyen fordultak a második körre. A folytatásban hullámzóan teljesítettek, a kupadöntő előtti három sikerrel megteremtették maguknak az esélyt a negyeddöntős szereplésre, a következő öt bajnokijukbol mindössze egyet nyertek meg, a zárófordulóban viszont újra megtréfáltak minket, a DEAC hazai pályán nem bírt a Vasassal, a Jászberény pedig győzni tudott a DVTK Arénában, így a lehetséges nyolc közül az az egyetlen forgatókönyv valósult meg, amely azt jelentette, hogy 12-14-gyel a III. kerületiek végeztek a 8. helyen. Jól kezdték a Fót elleni elődöntőt, az első meccs félidejében még csak három pont volt a hátrányuk, a nagyszünet után ritmust váltott a bajnokaspiráns (95-68). A Rádl árok utcában végig kitartott a kaszásdűlőiek lendülete, nagyot játszottak, de ezzel együtt sem bírtak az 52%-kal triplázó riválissal (93-105), a harmadik ütközetet pedig hamar formalitássá degradálta Surmann Gábor alakulata, úgy alakult ki a 96-71-es differencia, hogy a második negyedben már ennél nagyobb előnyben is voltak a fótiak.

Az alapszakaszban még a pontszegényebb mérkőzéseket játszó csapatok közé tartoztak a Takács-tanítványok átlagban bő 84 szerzett és mintegy 87,5 kapott egységgel (csapatunknál 98 és 97,5 körül alakult ez a két szám), a negyeddöntőben viszont felvették az alapszakaszgyőztes ritmusát, 66, 70, illetve 68 mezőnykísérlettel zártak átlagosan 21 büntetődobás mellett. A PVSK-MAFC széria csapásszáma még ennél is magasabb volt, 73,4 mezőnydobáson felül mérkőzésenként 42 szabaddobást harcoltak ki az újbudaiak. Ami az egyéni teljesítményeket illeti, az alapszakaszban is meghatározó Kevin Swanson (18,7 pont, 7,7 lepattanó) és Homoki Donát (15 pont, 5,3 lepattanó) ezúttal sem hozott gyenge számokat, de igazán nagyot az idény közben Debrecenből érkező, 2005-ös születésű hátvéd, Balázsi Ákos alkotott: 16,7 ponttal, 73%-os mezőnymutatóval, 5 pattanóval éd 25,3 VAL-lal csapata legjobbja volt a párharcban. Részünkről a különösen a harmadik és negyedik találkozón parádézó Kazy Balázs meccsenként 26,6 ponttal a legjobb dobó volt a teljes negyeddöntős mezőnyben, lepattanózásban szintén egy MAFC-os, Bordács Soma áll az élen 13,6-os értékkel, de az óbudai kötődésű Pápai Máté Párducok elleni játéka is említést érdemel, centerünk 13,2 egységet, 8,6 pattanót és 2,8 gólpasszt hozott össze többnyire Djordjeviccsel szemben.

Viola Dávid nagyszerűen élt a pécsi ötödik meccs második félidejében kapott 16 játékperccel, 3 ponttal, 6-os teljesítményindexszel és csapatunkból egyedüliként pozitív, plusz egyes +/- mutatóval zárt. “Szerintem a vereséget a fejlődés lehetőségeként kell értelmeznünk. Egy ilyen fájó mérkőzés után is meg kell látnunk benne azokat a tanulságokat, amelyek előrevihetnek bennünket és építkeznünk kell. Szombaton a jó eredményért az első perctől a meccs végéig kezdve nagy energiával és koncentráltan kell játszanunk.”

Bár az utánpótlásban évtizedek óta nagy csatákat vív egymással a két műhely, a felnőtteknél idén éleződött ki igazán az egészséges rivalizálás klubunk és a Kaszások között. Decemberben nagyon bosszantó módon szenvedtünk vereséget ellenük a Gabányiban (87-95), a kupaelődöntőben mélyről felállva gyűrtük le őket (92-87), a zárófordulóban viszont ők voltak a motiváltabbak és tulajdonképpen simán diadalmaskodtak (116-97). Riválisunk különleges kialakítású otthonában történelmileg sem szokott könnyű dolgunk lenni, amíg az összesített bajnoki mérleg 27-11 a javunkra, idegenben csak 10-9-re vezetünk a párosításban. Kisebb tét ide, sérülések oda, itt az ideje visszavágni a sárga-feketéknek azért, hogy a pontvadászatban oda-vissza borsot törtek az orrunk alá – ehhez elkél a szurkolói támogatás is, a belépés ingyenes, élő közvetítés viszont nem várható.

Fotó: Felkai Gergely/mkosz.hu