Egy emlékezetes, fordulatos, izgalmas párharc végére kerül ma pont: vasárnap 18 órakor kezdi a mindent eldöntő ötödik meccset az Újbuda MAFC a PVSK otthonában a Piros csoport negyeddöntőjében. Idáig négy hazai győzelem született a széria során, nem éppen nyerni járunk Pécsre, két éve hasonló körülmények között buktunk el, amikor a bajnoki cím volt a tét – de miért ne érhetne véget most a negatív sorozat? Mi készen állunk, szeretettel várjuk szurkolóinkat a Lauber vendégszektorába, harcoljunk együtt a továbbjutásért!

Mélyről kellett felállnunk a súlyos keddi vereséget követően, de elbírtuk a nyomást. Pedig a Vasút magabiztosan érkezett a Gabányiba, és 32 pontot szórt az első negyedben, ám tartottuk a lépést. A második szakaszban sem lassítottak a mieink támadásban, miközben szigorítani tudtak a védekezésen, így aztán gyorsan kinyílt az olló a javunkra, a 23. percben már 80-53-ra vezettünk. Tanulságos, ami a folytatásban történt, jól mutatja, hogy egy pillanatnyi kihagyás is végzetes lehet, mert a pécsiek – hozzánk hasonlóan – pillanatok alatt képesek nyolc-tíz ponttal büntetni, ha lankad az ellenfél koncentrációja. A végjáték már az idegek harca volt, bíztató, hogy Kazy keze a legfeszültebb pillanatban sem remegett meg, óriási szükség lesz a fiúkban meglévő tűz mellett a higgadtságra is.

Mindkét csapat jó dobóformával kezdte a negyedik meccset, egy negyed után öt-öt sikeres hármassal álltak a felek, végül újbudai oldalon 12/34, míg a baranyaiaknál 8/26 lett a triplamutató. Ezúttal próbálkozott a párharc során a legkevesebb mezőnykísérlettel a Garai-legénység, de ezt az eddigi legjobb hatékonysággal tette, a 68 dobásnak éppen a fele ért célba. A lepattanócsatát úgy nyertük meg 38-37-re, hogy támadó oldalon a pécsiek voltak hatékonyabbak ilyen téren (11-14), a 16 eladott labda még mindig nem az igazi, bár tény, hogy játékstílusunkhoz hozzátartoznak a kockázatos átadások. Más megvilágításba helyezi ezt a mutatót, hogy 23 gólpasszt osztottak szét egymás közt a mieink (ellenfelünk 21-et), amiben 9 assziszttal kulcsszerepet vállalt Polgárdy Ádám, aki 26 pontot is beszórt. Kazy továbbra is ellenállhatatlan, ezúttal 34-ig jutott öt távolival, Pápai 17-10-es duplával vállalt főszerepet a sikerben, de Molnár, Dávid vagy Pintér villanásai is sokat értek. Pécsi oldalon az első két találkozón szépen limitált Djordjevics (26/9 pont, 16 pattanó, 42 VAL) tarthatatlan volt, Molnár Mátyás (31 pont, 14/15 büntető) és Plézer (22 pont, 8 kiharcolt fault) is megszórta magát, miközben Géringernek és Baloghnak is jó meccse volt. Továbbra sem csökken a faultok (33-29) és a büntetők mennyisége (32/43 – 37/45), viszont amíg a túloldalról egyedül Géringer pontozódott ki, míg hatan is négy hibával zártak, a piros-feketék közül négyen is idő előtt kényszerültek befejezni a játékot, erre jobban oda kell figyelnünk idegenben.

Hosszasan lehetne sorolni, mi minden szól ellenünk. Mind a MAFC-os, mind a magyar, mind az egyetemes kosárlabdából vett példák alátámasztják azt a triviálisnak tűnő állítást, hogy egy playoff-párharc mindent eldöntő mérkőzésén jelentősen esélyesebb az otthon játszó csapat. Az elmúlt 32 év során egyetlen alkalommal sikerült tétmérkőzést nyerni a PVSK otthonában, 2024-ben az alapszakaszban jött ez össze Amorie Archibald mindent eldöntő duplájával (85-87), a fináléban viszont már nem tudtuk megismételni a bravúrt, hiába jártunk hozzá kétszer is közel. Immár hetedszer szereplünk a Piros csoport felsőházi rájátszásában, de még sosem nyertünk párharcot pályahátrányból, a ‘18/19-es kiírásban második kiemeltként buktunk el az alapszakaszban harmadik, későbbi bajnok Oroszlány ellen, azóta pedig mindig az első magasabban rangsorolt ellenfél állított meg minket.

Egy ötödik meccset azonban nem a számok, a statisztikák fognak eldönteni. Az ilyen mérkőzések egy sajátos lelkiállapotot váltanak ki játékosból, edzőből és szurkolóból, amit csak az érthet meg, aki valaha részese volt hasonlónak. Idén pedig nagyszerűen teljesítenek a piros-feketék a hasonlóan kiélezett helyzetekben, elég csak a kupamenetelésre vagy a jászberényi kétszeri hosszabbításos diadalra gondolni. A PVSK egy jól összerakott, sportszerű, kiváló ellenfél – de ezt most nekünk kell jobban akarni CSAPATként!

Polgárdy Ádám pénteken még mindig nem száz százalékos állapotban is vezérként járult hozzá az ötödik meccs kiharcolásához. „Számítottunk rá, hogy ez egy ilyen kemény párharc lesz, mindkét oldalon vannak sérülések, nehézségek. Az eddigi négy mérkőzést mind az nyerte, aki éppen otthon játszott. Ugyanakkor úgy érzem, nagyon egyben van a csapat, küzdünk egymásért, bárki képes tőlünk nyerőemberré előlépni. Egyértelműem győzelmi szándékkal utazunk a Lauberbe, hogy kiharcoljuk a nég közé jutást, ami egy nagy eredmény lenne egy ilyen kalandos szezonban. Támadásban a jól bevált lendületes, sok könnyű kosarat és tiszta kinti dobóhelyzetet eredményező játékunkat kell játszanunk, a védekezésünkön viszont egy kicsit szigorítanunk kell, hogy idegenben is túl tudjuk dobni a PVSK-t.”

A lehetőségeinket és a jelenlegi mezőny erősségét figyelembe véve nem lehetne okunk csalódottságra, ha a kupagyőzelem mellett a bajnokságban a tavalyi 4. hely után ezúttal csak a 5-8. pozícióért játszhatnánk a bajnokságban. A MAFC-ot azonban sosem ez a gondolkodás jellemezte. Egymásért, a klubért, magunkért, szemben a papírformával, ha kell, akkor ellenszélben is! Jöjjön, aminek jönnie kell! Mindenki Pécsre! Zúgjon a hajrá, MAFC! Együtt győzni fogunk!

Fotó: Girgász Benedek