Első nekifutásra nem tudta elvenni a PVSK pályaelőnyét a döntőben az Újbuda MAFC. A finálé nyitányán a találkozó legelejét leszámítva végig ellenfelünk akarata érvényesült, ezúttal nem volt reális esélyünk a kiválóan játszó Párducok otthonának bevételére. Nincs veszve semmi, szombaton fegyelmezettebb és lendületesebb játékra, valamint pokoli hangulatra lesz szükségünk az egyenlítéshez a Gabányiban!

Népes közönség előtt, remek hangulatban, indult a döntő, Szekulovics mester az elődöntő harmadik meccséhez hasonlóan Ognjen Micsovicsnak szavazott bizalmat légiósposzton, Halász Ákos visszatért sérüléséből, Bíró Olivér még nem, a mi szakmai stábunk mindenkire számíthatott a keretből. Amorie Archibald két középtávolijának köszönhetően miénk volg az első négy pont, 3-asunk ott folytatta, ahol az alapszakaszban abbahagyta a Lauberben: márciusban ő szerezte a győztes találatot az idegenbeli csúcsrangadón. Pécsi oldalon Antóni lépett elő vezérré az első percekben egy hármassal és két középtávolival, miközben légiósunkkal nem tudtak mit kezdeni a fehér-feketék, első 13 pontunkból 11-et ő szerzett, betörései vagy mezőnykosárral, vagy ellene elkövetett szabálytalansággal végződtek, rajta kívül Bordács talált még be közelről (14-13). Fej fej mellett haladtak a csapatok, óriási csata dúlt a palánkok alatt, Biber remekül szállt be a padról, egy ziccer után egy 2+1-es akcióval jelentkezett, Polgárdy ellen sportszerűtlen hibát ítéltek, négy pécsi büntetővel zárult a negyed (22-18).

Fiatal magasemberünk lendületét a kisszünet sem törte meg, ám két szabaddobását hat hazai pont követte, így időt kellett kérnie Lakits Andrásnak (28-20). Pápai faulttal együtt talált be, Katona bravúros dupláját és hárompontost értékesített, Buzás ziccert dobott, Kovács faulttal együtt talált be – bár a túloldalon Plézer és Mokánszki elkapta a fonalat, sikerült feljönnünk mínusz négyre. A félidő hajrája a bünetőzésről szólt, amiből mi jöttünk ki rosszabbul, Polgárdy négy pontjára hattal válaszolt Antóni, 55-42-es állásnál vonultak pihenőre a felek – hiába dobtak valamivel jobban az újbudaiak, a pécsiek nagyobb energiával, összeszedettebben játszottak, beszédes adat, hogy kétszer annyi támadólepattanót (8-4) szedtek a nagyszünetig, mint a mieink.

A fordulás után Archibald és Polgárdy lendületes játékának köszönhetően hamar beütöttek négy faultot a hazaiak, és bár Antóni emberről beszórt távolijával és közelijével próbált végképp ellépni a Vasút, Bordács centergólja, légiósunk 2+1-e és Pintér könnyű kosara között nem találtak be a házigazdák, így a 24. percben tíz pont alá csökkent a különbség (62-53). Kritikus helyzetben Plézer tolta meg két duplával a PVSK szekerét, Archibald próbálta meccsben tartani a Lakits-legénységet, de sajnos szinte semmi nem jött össze az újbudaiaknak, míg a fehér-feketéknek kis túlzással minden sikerült a mérkőzés ezen szakaszában: Németh triplája után Horti is beköszönt kintről egymás után kétszer, miközben a piros-feketék a játékrész utolsó hat percében összesen hat pontot szereztek, így a záró felvonásban már csodára lett volna szükségünk a fordításhoz (83-59).

Csoda nem történt, Plézer villanásaival 27 pontra növelte előnyét a Vasút, de küzdöttek becsülettel a műegyetemisták, Buzás a periméterről volt eredményes, Komma jól dolgozott a festékben, Katona triplájával 92-72-nél már csak húsz volt közte. A végjátékban paprikássá vált a hangulat, Pintér és Herló pontjaival még egy kicsit tudtunk faragni hátrányunkból, a kiütést elkerültünk, ezzel együtt magabiztos sikerrel került előnybe a PVSK (102-85).

Nincs mit szépíteni rajta, a finálé első felvonása a Párducok szája íze szerint alakult, Lakits András gárdája a 3. percben vezetett utoljára, ezúttal hiányzott az az átütő erő, ami egy döntőben, az alapszakaszgyőztes otthonában szükséges a pályaelőny elvételéhez. Tragédia ugyanakkor nem történt, minden esélyünk megvan arra, hogy hatodik emberünk támogatásával egyenlítsünk hazai pályán: amíg Szrecsko Szekulovics tanítványainak mesterük szerint ez volt az eddigi legjobb meccsük a szezonban, a piros-feketék már többször bizonyították, hogy a Lauberben mutatottnál sokkal jobb produktumra is képesek.

Szombaton mindenki a Gabányiba!

Pécsi VSK-Veolia – Újbuda MAFC 102-85 (22-18, 33-24, 28-17, 19-26)

PVSK: Micsovics 3, Németh A. 8/6, Frank 3, Antóni 20/9, Horti 13/6. Cs: Plézer 21, Mokánszki 15 (+13 lepattanó), Radó 10, Halász 9 (+10 gólpassz), Molnár M. -, Ravasz -.

MAFC: Polgárdy 8, Pintér 9/3, Archibald 22, Bordács 7 (+10 lepattanó), Pápai 2. Cs: Katona 11/6, Komma 8, Biber 7, Buzás 6/3, Herló 3, Kovács 2, Misek -.

Az egyik fél harmadik sikeréig tartó párharc állása 1-0 a PVSK javára.

Szrecsko Szekulovics: Nagyon boldog vagyok és nagyon meg kell dicsérnem a csapatomat. A szurkolók ismét csodálatosak voltak. Ez egy NB I. A-s hangulatú mérkőzés volt. Mind a két csapat nagyon jól játszott, az a véleményem, hogy az idei szezon legjobb teljesítményét nyújtottunk. A MAFC az egyik legjobb lepattanózó csapat, ma ebben is felülmúltuk. Minden jól működött. Ez volt a kulcsmérkőzés, a hazai győzelem kötelező volt. Megyünk tovább, nincs sok idő pihenni. Olivér pályára tud lépni szombaton, kell még neki ez a pár nap a regenerációra, de számíthatunk majd rá Budapesten. Szombaton utazunk a fővárosba, meglepetést szeretnénk csinálni.

Lakits András: Gratulálok a PVSK-nak a győzelemhez. Úgy érzem az első félidőben több extra teljesítmény is jött tőlük, mint tőlünk. Ott nagyon sok pontot kaptunk. Aztán a második félidőben már futottunk az eredmény után, amiből rosszul jöttünk ki. Nem játszottunk jó, be kell vallani, kicsit görcsösen játszottunk, kicsit feszültek voltunk, ez látszott minden mozdulatunkon. Úgy érzem, hogy ma megérdemelten nyert a Pécs. Megyünk tovább, otthon próbálunk egy magabiztosabb teljesítményt hozni és remélhetőleg több jobb teljesítmény is fog érkezni a csapatból.

Fotó: MKOSZ/PVSK-Veolia