Légiós nélkül, fiatal és rutinos kosarasok egyvelegével indult neki az idei szezonnak Nb1B-s csapatunk.  A hektikus idényben volt minden, vereségek sora, koronavírus-járvány és sérülések sorozata, ám a csapat decembertől kezdve, főnixmadárként feltámadva 20 mérkőzésen 16 győzelmet begyűjtve odaért az alapszakasz harmadik helyére. A sérülése után a csapat egyik húzóemberévé váló Lakits Andrással beszélgettünk az alapszakaszról és az előttünk álló rájátszásról 

Csupa magyar játékossal és sok-sok fiatallal kezdtétek el az idei szezont. Milyen várakozásokkal vágtatok neki ennek az évnek?

Nem fogalmaztunk meg magunknak óriási célokat, mert a kezdetektől tisztában voltunk vele, hogy ez várhatóan egy nagyon kaotikus szezon lesz, amit több szempontból is meghatároz majd a koronavírus-járvány. Egyrészt kérdés volt, hogy maga a betegség miként éri utol a csapatokat, és milyen mélységig érinti majd őket, másrészt a tavaszi leállás utáni visszatérés magában rejtette azért a sérülések lehetőségét – ahogy ezt aztán mi is tapasztaltuk sajnos. Nyilván, ahogy mindenkinek, nekünk is az volt a cél, hogy minél jobb helyzetben legyünk az alapszakasz végén. Azt láttuk, hogy a Nyíregyháza egyértelműen a feljutást célozza meg, de máshol is összejöttek jó keretek. Mi azt szerettük volna, hogy a rutinosok és fiatalok alkotta együttesünknek az idény lényegi szakaszában legyen esélye arra, hogy a feljutásért harcoljon. Ez teljesült. 

Benneteket is utolért a járvány és sok sérüléssel is meg kellett küzdenek.

Gyakorlatilag már a szezon elején sem volt teljes a csapat, és folyamatosan jöttek aztán a sérülések is. Tóth Peti térde, az én ujjam, Misek Levi térde, és ugye Kovács Ádi is csak most tért vissza a korábbi sérüléséből. Erre jött még a koronavírus, ami gyakorlatilag az egész csapaton végigment. Maximális tiszteletet érdemelnek azok a fiatalok, akik ebben a nagyon nehéz időszakban is tartották a frontot, hiszen volt olyan mérkőzés, ahol mindössze heten tudtunk kiállni és ebből ketten U18-asok voltak. Ők komoly terhet vettek a vállukra azért, hogy játszani tudjunk. Most, a Nyíregyháza elleni idegenbeli mérkőzésen voltunk a legközelebb ahhoz, hogy teljes kerettel tudjunk kiállni, mindössze egy hiányzónk volt.  

Nem mindennapi volt az a menetelés, amit a decemberi visszatérést követően produkáltatok, hiszen 20 mérkőzésből 16 alkalommal győztesen hagytátok el a pályát.

Sokat jelentett, hogy a meghatározó, rutinos játékosaink újra pályára tudtak lépni és általuk új lendületet kapott a csapat. Az, amit elképzeltünk a nyáron, hogy hogyan fog kinézni a játékunk, az most jött ki. Tulajdonképpen azt gondolom, hogy az utolsó pillanatban érett össze a történet, amikor még volt reális esélyünk arra, hogy fel tudjunk kapaszkodni a tabellán. Szerencsére a visszatérésekor Peti is azonnal tudott 40 percet vállalni, én is egy kicsit hamarabb jöttem vissza a tervezettnél. Amikor visszatértünk a karanténból, azt tűztük ki célként, hogy hozzuk ki még a szezonból a legtöbbet. Kis lépésekben, részcélok szerint haladtunk. Decemberben az volt a cél, hogy elmozduljunk a tabella végéről és ne kelljen play-outot játszanunk. Amikor ezt elértük, az lett a következő cél, hogy jussunk be a legjobb nyolcba.  Az utolsó fordulókban pedig már a pályaelőnyért harcoltunk. Az volt a jó, hogy minden kisebb részcélt sikerült a reméltnél előbb elérni, ez pedig önbizalmat adott a csapatnak. Szerintem senki nem hitte decemberben, hogy március végén itt fogunk tartani. 

A lendület odáig vitt benneteket, hogy pályaelőnyből várhatjátok a Veszprém elleni, három győzelemig tartó párharcot. Az utolsó fordulóban épp ellenük arattatok magabiztos, 30 pontos győzelmet. 

Ez igaz, de egy mérkőzésből sosem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A Veszprém legjobbjai nem játszottak jól, hamar faultproblémákba is ütköztek. Nem hiszem, hogy még egyszer ilyen könnyű dolgunk lesz ellenük. Azt gondolom, hogy az idény második felében mutatott védekezésünkre kell építenünk, annak a keménységéből nem szabad egy pillanatra sem engednünk, ez lehet a siker kulcsa.

Beszéltek már a következő célról, ami előttetek lebeg? Ott lehet a fejekben a feljutás lehetősége? Óriási teljesítmény lenne…

Mindig csak az előttünk álló feladatra, azaz a következő mérkőzésre szabad koncentrálnunk. A play off teljesen más, mint az alapszakasz, egy kicsit új bajnokság kezdődik, és itt ugyanúgy helyt kell állni, lépésről lépésre. Nem szabad előrébb tekintenünk, mert az megbosszulja önmagát. A feljutás az Akadémiának nyilván óriási dolog lenne, pláne, hogy ennyi fiatal kapott szerepet idén. De egyelőre csakis a Veszprém elleni párharcra gondolunk, ennek a megnyerése lebeg a szemünk előtt.