Hatodik bajnokcsapatunk összeállítása: Ábrahám István, Bartha Dénes, Bitvai Miklós, Dr. Korányi László, Dr. Salgó András, Fehér Árpád, Gabányi László, Henni András, Kerkápoly István, Klauz Tibor, Kucsera József, Légler Béla, Pólik György, Prieszol József, Ujhelyi Gábor, Haris Ferenc – edző, Vadkerti Gábor – technikai vezető, Drégelyi László – szakosztályvezető.

„A korábbi években újabb és újabb, addig nem tapasztalt dolgokon buktuk el a bajnoki címet. Többször előfordult, hogy a Honvédot oda-vissza megvertük, de elszenvedtünk egy-két váratlan vereséget, így ők végeztek az élen. Ebben a szezonban is sokáig szoros volt a versenyfutás, aztán a 25. fordulóban eldőlt, hogy már nem érhetnek minket utol az ellenfelek – a Csepel elleni utolsó meccsnek már nem volt tétje számunkra, ki is kaptunk. Spórolós csapat voltunk, mindig annyit adtunk ki magunkból, amennyi szükséges volt” – emlékezett vissza jókedvűen az egykori kiváló játékmester.

Ebben az időszakban a MAFC a szó legszorosabb értelmében a Műszaki Egyetem csapata volt. „Mindannyian egyetemisták, sőt, egy kivételével mind műegyetemisták voltunk. Korányi Laci az Orvosira járt, nekik is NB I-es csapatuk volt annak idején, de a két rektor megbeszélte, hogy a MAFC-cal több esélye van komoly eredményt elérni, így külön engedéllyel játszhatott nálunk. Akkoriban szorosan összefonódott a magyar kosárlabda a felsőoktatással, az Erdészeti Egyetem gárdája, a Soproni MAFC volt az egyik legerősebb vidéki ellenfél, a már említett OSC mellett a BEAC és a TFSE is szerepelt az élvonalban a ’60-as években.”

Kangyal Tibor is a Műegyetemen keresztül került klubunkhoz, 16 évesen a MÁVAG-ban mutatkozott be az első osztályban, aztán másodéves építészhallgatóként és már válogatott kosarasként igazolt át a MAFC-ba. 1961-től 1973-as visszavonulásáig játszott piros-feketében, a ’70-es bajnoki cím mellett három Magyar (Népköztársasági) Kupa-győzelemnek is részese volt. Egy híján százszor lépett pályára a magyar válogatottban, tagja volt az 1963-as wroclavi Eb-n 4. helyezést elérő, majd az 1964-ben a tokiói olimpián szereplő – elmondása szerint az elhibázott, túlságosan kemény felkészülés miatt csak 13. – nemzeti csapatnak. 1965-ben bronzérmet szerzett az egyetemi válogatottal a budapesti Universiadén. 1987-től 1990-ig három idényen át irányította edzőként csapatunkat az első osztályban, 2002-ben a szezon közben beugorva, egy sikeresen megvívott osztályozóval tartotta bent az A csoportban az MC MAFC-ot.

A ’60-70-es években sem bővelkedett Budapest az élvonalbeli kosárlabda-mérkőzések megrendezésére alkalmas létesítményekben. A Gabányi László Sportcsarnok csak 1983-ban épült meg, előbb az Istvánmezei úti Nemzeti Sportcsarnokban (az aréna ma Gerevich Aladár nevét viseli), aztán a IX. kerületi Kinizsi utcában rendezték hazai mérkőzéseiket a műegyetemisták. „A Műszaki Egyetem Közlekedési Kara megkapta a Lónyay Református Gimnázium épületét, az imatermet alakítottuk át tornateremmé, mi, játékosok is kézzel-lábbal segítettük a kivitelezők munkáját. A padlózat a szószék felé lejtett, ezt ki kellett egyenlíteni. Ennek ellenére később is sokan mondták, hogy a MAFC-nál lejt a pálya – ez közel sem volt igaz, inkább ellenkezőleg.”

„A Honvéd-MAFC az volt kosárlabdában, ami a Fradi-Újpest fociban, kimondatlanul, de köztudottan „ellenzéki” csapatnak számítottunk. 1500-1800 ember tudott bezsúfolódni az örökrangadókra, a csillárról is lógtak, volt, hogy lovasrendőröket hívtak, mert az utcán álló tömeg be akarta törni az ajtót. Mindegyikünknek sok egyetemi barátja, ismerőse, tankörtársa járt ki szurkolni, a közönség túlnyomó többsége nekünk szorított a fővárosi rangadókon. A Honvéd 29 bajnoki címet nyert a szocializmus alatt, a MAFC csak 5-öt, de az egymás elleni mérleg jóval kiegyenlítettebb volt, gyakran az jelentette a különbséget, hogy mi többször kaptunk ki kevésbé erős ellenfelektől.”

Kangyal sajnálja, hogy ma már más világ van, az élsport és a tanulás kevésbé összeegyeztethető, mint az ő idejében. „Délelőtt mindannyian egyetemre jártunk, délután pedig edzés volt. Az építészkarra jártam, sokat kellett rajzolnom otthon is, ráadásul még egyetemistaként megnősültem, volt, hogy a gyerekemet is vittem órára vagy válogatott edzésre. Sűrű, kemény, de szép időszak volt, szívesen gondolok rá vissza.”

A klubok játékospolitikája is eltérő volt, mint napjainkban, az alapemberek jellemzően hat-nyolc évig is együtt játszottak a legjobb csapatokban, többnyire végig ugyanannak az edzőnek az irányításával. „Minden nap együtt voltunk, ismertük egymás gondolatai, minden meccset közösen vesztettünk el vagy nyertünk meg. Jó érzés volt egymásért küzdeni, ritkán volt mindenki egyszerre csúcsformában, de ha valaki rosszul aludt vagy hajnalig tanult a mérkőzés előtti nap, azt rögtön észrevették a többiek és segítettek neki, ahol tudtak. A meccsek után együtt sörözgettünk, megbeszéltük, mi történt a pályán – a legtöbbször vidám hangulatban, mert általában győztünk.” 

Arra is kíváncsiak voltunk, mit üzen Öcsi bácsi a mai MAFC-osoknak. „Úgy érdemes sportolni, ha nagyon élvezi az ember. A tehetség fontos, de önmagában kevés, folyamatos odafigyeléssel, gyakorlással lehet jó játékossá válni – az a tapasztalatom, hogy nagyon megéri a kosárlabdába fektetett munka, ha örömet is okoz a játék. Azt javaslom mindenkinek, hogy a tanulást se hanyagolja el, legyen egy szakmája, amiből meg tud élni, az élsport bizonytalan, de örök élményeket és életre szóló barátságokat adhat.”

1975-ben 7. – ezidáig utolsó – alkalommal is elhódította a bajnoki címet a MAFC, a parádés, 25-1-es alapszakaszt követően egy 4-1-gyel abszolvált felsőházi körrel sikerült megtartani a listavezető pozíciót, ismét a két nagy rivális, a Honvéd és a Csepel ért még oda a dobogóra.

A névsor: Ábrahám István, Bozsik György, Ceglédi István, Dr. Salgó András, Drégelyi László, Gabányi László, Guoth Árpád, Horváth Elemér, Kangyal Tibor, Kerkápoly István, Kucsera József, Nagy László, Nagy Péter, Sáffrány Csaba, Sipeki József, Szirmai Zoltán, Takács Ákos, Ujhelyi Gábor, Balogh Gábor – edző, Vadkerti Gábor – technikai vezető, Boros Éva – csapatvezető.

Kangyal Tibor bízik benne, hogy rövidesen összejön az első lépés szeretett klubjának az ő korosztálya által elért fényes sikerek megismétlése felé vezető úton: a visszajutás a legmagasabb osztályba.

Ő is ott lesz a Gabányiban szombaton, legendáink köszöntésére a Fót elleni bajnoki félidejében kerül sor.

Mindent meg fognak tenni a fiúk, hogy győzelemmel tiszteleghessenek bajnokaink előtt, a pályán és a lelátón is meg kell mutatni, hogy a MAFC-cal továbbra is számolni kell!

Ki a legjobb, ki-ki-ki? Hajrá-hajrá, Műszaki E-gye-tem!

Fotó: ujbuda.hu

A 1970-es és 1975-ös bajnokainkat ünnepeljük – Kangyal Tiborral beszélgettünk bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Minden évben az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen gazdasági helyzetben van az Akadémia az adott szezon végén. Kérlek, adj egy kis betekintést a számok világába!

Ami fontos, hogy a 2023-2024-es szezonban is meg tudtuk őrizni a stabilitásunkat,  úgy, hogy a TAO támogatás mértéke csökkent, miközben az infláció hatására minden, így a teremköltségek, utazás, étkezés, szállás, bérköltségek, is drágultak. Nagy hátrányunk, hogy nincs saját infrastruktúránk, éppen ezért jelentős tételt tesznek ki a termek bérleti díjai. Bízunk abban, hogy pár éven belül ebben lesz változás, a Műegyetem frissen megválasztott rektora nyitott arra, hogy ismét szorosabbra lehessen fűzni az egyetem és a klub viszonyát, ami az infrastrukturális nehézségeinket is orvosolhatná, de ez csupán évek múlva jelenthet számunkra előrelépést ezen a területen. 

Idénre valósággá vált az, ami már tavaly, az MKOSZ főtitkárával folytatott személyes beszélgetésekben előkerült: csökkent a TAO támogatások mértéke. Egyértelművé vált, hogy a túlélés érdekében racionalizálni kell a működésünket. Az idei évben a meghatározott TAO keret 35 százalékát tölthettük fel, a többire januárban lesz lehetőségünk, addig kell kihúznunk a jelenleg rendelkezésre álló forrásainkkal. 

Amire büszkék lehetünk, hogy pénzügyi értelemben is sikeres évet zárhattunk, minden szerződéses vállalásunk kifizetésre került, és valamennyi tartalékot át tudunk vinni a jövő évre. Ezen a ponton külön meg kell köszönnöm a szülői közösségünk segítségét, hiszen a nemzetközi tornákon való szereplésünk az ő anyagi áldozatvállalásuk nélkül immár nem jöhetett volna létre. Továbbra is azt tekintjük első számú feladatnak, hogy fegyelmezett költségvetéssel biztosítsuk az akadémia biztonságos működését. 

Az eredménypalettára tekintve két nyolcadik és egy tizedik helyet jegyezhettünk fel a mögöttünk hagyott év során. Milyennek látod csapataink teljesítményét?

Érdekesen alakult az elmúlt pár évünk. Azt látjuk, hogy úgy érkeztek hozzánk a kiemelkedő képességekkel, tehetséggel megáldott gyerekek, hogy az minden második évben eredményez csapatsikereket. Tavaly nagyon jó évet zártunk csapateredmények tekintetében a serdülők ezüstérmével, ahol az idősebbek között voltak a húzóembereink. Ők most a fiatalok közé kerültek a következő korosztályban. A tehetségük itt is megmutatkozik, de utánpótlásban egy év még rengeteget számít. Így az idei év előtt nem prognosztizáltunk jelentősebb csapateredményeket. Kellemes meglepetés volt, hogy a minden évben kitűzünk célt, vagyis, hogy a csapataink legyenek az országos nyolcas döntő közelében, idén is sikerült megugrani. Egy országos döntős szereplés csapatként fontos élmény, de a gyerekek is itt tudják valójában megmutatni magukat és azt, hogy mennyit fejlődtek az évad során. 

U12-eseink gyakorlatilag veretlenül csinálták végig az évet, nagyon ígéretes generáció formálódik ott. Minden túlzás nélkül, ha ebben a korosztályban osztanának érmet, biztosan került volna egy fényesebb medália a nyakukba. Az U14-es gárdánk egy fordulóval a vége előtt kvalifikált a legjobb nyolcba, ami óriási eredmény volt. Az U16 remek formában kosárlabdázott a keresztjátékban és jutott be a nyolcba, bizonyítva, hogy van kraft a társaságban. Bár az országos döntők nem hoztak sikert, de jó meccseket játszottak a fiúk, hogy mást ne említsünk, a kadettek a négy közé jutásért vívott meccsen három perccel a vége előtt még tíz ponttal vezettek a későbbi bajnok Honvéd ellen. 

Ami a csapateredményeken túl még nagyon fontos, hogy a kiemelt tehetségeinktől szép ívű fejlődést láthattunk az évad során. Évek óta igyekszünk egyre nagyobb hangsúlyt fektetni az egyéni képzésre. A csapateredményeket sosem tehetjük zárójelbe, hiszen ez fontos a gyerekeknek, szülőknek, edzőknek, az egyesületnek, de az szövetségi elvárás egyértelműen abba az irányba tolódott el, hogy játékosokat kell nevelni a sportág számára, ez pedig a finanszírozási rendszerben is visszaköszön. Itt egyre inkább az kapja a hangsúlyt, hogy hány korosztályos vagy felnőtt válogatottat, NBI A vagy B csoportos játékost neveltünk az elmúlt években.  Éppen ezért kell ezt a vonalat még tovább erősítenünk, hogy ezeknek az elvárásoknak, ami az anyagi túlélésünk alapját is jelentheti, minél magasabb szinten meg tudjunk felelni.

Milyen személyi változások várhatóak a következő évadra?

Az első szó mindig a köszöneté kell, hogy legyen, mert a mögöttünk hagyott évadban is fegyelmezetten, magas színvonalon és rendkívül odaadóan dolgoztak a kollégáink, edzőink, mindenki, aki az Akadémia kötelékébe tartozik, azért, hogy sikeres évet zárhassunk. 

A személyi kérdéseket egy gratulációval kezdeném, hiszen két friss diplomást edzőt köszönthetünk Kelemen Barbara és Balsay István személyében, akik idáig TF-es hallgatóként voltak nálunk, de jövőre már edzői státuszban folytatják. A nálunk töltött éveik alatt valódi MAFC-osokká váltak, így örömmel üdvözöljük őket immár teljes jogú családtagjainkként. 

Két kollégánktól válunk meg az évad végeztével, akik mindketten egy-egy évet dolgoztak kötelékünkben. Varga Anna erőnléti edzőként segítette idén a munkánkat, nagyon sokat köszönhetünk neki, valójában csak a házon belüli átalakítások miatt nem folytatódik most a közös munkánk, de bízom benne, hogy a jövőben még fogunk együtt dolgozni. Maurer Csaba rutinos, tapasztalt edzőként kapcsolódott be tavaly nyáron a klub életébe, ám szakmai elképzeléseink, irányvonalaink nem passzoltak egymáshoz, így mindkét fél úgy látta jobbnak, ha elválnak útjaink. Köszönjük neki, hogy fiatal kadett gárdánkat bevitte a legjobb nyolc közé, értékes döntős szerepléssel lettünk gazdagabbak. 

Két távozónk mellett két régi-új kollégát is üdvözölhetünk az Akadémia stábjában. Pusztai Sára korábban és idén is dolgozott már előkészítő csapatainkkal, a jövő évben U12-es korosztályunkat irányítja majd. Vele a MAFC családi vonala is erősödik, hiszen sokan tudják róla, egyik legrutinosabb edzőnk, Besenyői Andrea lánya. Másik visszatérőnk Hencsey Tamás, aki korábban junior, előtte pedig felnőtt gárdánkat irányította. Egy éve hazatért Körmendre, de visszahúzta a szíve a MAFC berkeibe, így a jövő évben azt a vonalat erősíti majd, amit a fentiekben felvázoltam: elsősorban egyéni képző edzőként kiemelt tehetségeinkkel dolgozik majd, Világos András kollégánk mellett, mellette pedig Ménkű Tiborral karöltve az Akadémia erőnléti munkája is hozzá tartozik majd. 

Úgy érzem, emberileg és szakmailag egyaránt egy jó stábbal várhatjuk a 2024-2025-ös szezont, mely elé ismét nagy várakozásokkal tekintünk. Előtte azonban mindenkinek jó pihenést kívánunk, augusztusban gőzerővel indítjuk a következő évadot!

Dinnyés Attila, a MAFC Akadémia szakmai igazgatója

„Azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk az idei évaddal. Nehezen indult a szezonunk, még mindig érzékeljük valamennyire a COVID utóhatásait, a korosztályok tekintetében is kicsit hátrányban voltunk, hiszen a húzóembereink most zömében a fiatalabbak között voltak saját korosztályukban. Mindennek tükrében úgy érzem, hogy a kadettek és a serdülők között elért nyolcadik hely, valamint a juniorok tizedik helye is abszolút a várakozásokon felüli eredmény, a legkisebb akadémiai korosztályban pedig egészen kiemelkedően szerepeltünk. 

Meg kell említenem az U13-as és az U15-ös korosztályunkat is, akik szintén nagyon szép évet tudhattak magukénak, hiszen mindkét csapatunk feljutott a főtáblára. A serdülőktől ez különösen azért volt szép eredmény, mert abban a csapatban többen még a gyerek korosztályba tartoznak, így optimistán tekinthetünk előre az ő jövő évi szereplésükre. Az U15-ös csapatunk szintén a főtáblára került, ott a kadett A együttessel nagyon szoros szimbiózisban dolgoztak, megvolt az átjárás a két csapat között, de így tudtunk mennyiségben és minőségben is megfelelő játéklehetőséget adni mindenkinek. Azt gondolom, hogy nagyon sokat profitálhattak a játékosok abból, hogy erős mezőnyben pallérozódhattak ebben az évben, ezt remélhetőleg jövőre tudják a kadett korosztályban kamatoztatni. Ki kell még emelnem az előkészítő korosztályunkat, ahol Nagy Kriszta vezetésével óriási munkát végeznek az edzőink, széles bázisra építhetünk, ezt jól mutatta, hogy a nagy hagyománynak örvendő MAFC-BEAC Alsós Kupán idén is rengeteg csapat versenyzett minden hónapban a Gabányi parkettjén. 

A jövő évet tekintve is komoly várakozásaink vannak, úgy érzem, az idei év alapot adott arra, hogy optimistán tekintsünk előre. Nagyobb hangsúly kerül a játékosok egyéni képzésére, az erőnléti munkára, miközben pszichológus és gyógytornász is segíti folyamatosan a játékosaink előmenetelét, ennek érdekében a stábban is több változást eszközöltünk. Az a feladatunk, hogy minél több játékost jutassunk el a válogatottságig, majd az NBI-es karrierig.

Az MKOSZ döntése alapján a MAFC Akadémia területi központtá vált, így számos kisebb egyesülettel fogunk együtt dolgozni a jövőben. Mintául szolgálhat ehhez az évek óta sikeres együttműködésünk a Budafokkal, ahonnan játékosok és edzők is sikeresen kapcsolódtak be a MAFC kötelékébe. Az a célunk, hogy olyan megállapodások szülessenek ezekkel az egyesületekkel, amiből mindkét fél, és legfontosabb célként, a magyar kosárlabdázás profitálhat.

Mielőtt azonban az új évet útjára indítjuk, mindannyian szusszanunk egyet. Köszönöm edzőink, munkatársaink, játékosaink egész éves munkáját, a szülői közösségünk töretlen támogatását. Jó pihenést kívánok a nyárra!” 

A MAFC Akadémia: várakozásokon túli évad után, optimista gondolatokkal az új szezon felé bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Csányi Dávid

– Mit jelentett számodra, hogy meghívást kaptál a korosztályos legjobbak közé?

Nagy megtiszteltetés volt számomra a meghívás. Nagyon büszke voltam magamra, hogy a korosztályos kiválasztottak közé tartozhatok. Már az első kiválasztás után is nagy motivációt adott a kosárlabdázáshoz.

– Hogy érezted magad a válogatottal töltött egy hét során?

Nagyon jól éreztem magam a táborban. Felkészült edzőkkel és társakkal edzhettem együtt magas színvonalon, ami számomra nagyon jó volt. Az edzők segítőkészek és támogatók, a csapattársaim jófejek voltak.

– Mi volt a legmeghatározóbb élményed Lakitelken?

Nem tudok kiemelni egyetlen egy élményt sem, mert egész héten rengeteg pozitív élmény ért. Minden edzés tartogatott újat. Edzéseken kívüli összetartás is erősítette a csapatot.

– Hogyan telik a nyár további része számodra?

Júliusban családommal nyaralunk és a barátaimmal töltöm majd a szabadidőmet. Természetesen a kiadott erősítő feladatok egy nap sem maradhatnak majd el. Augusztus elején pedig kezdődik a megszokott edzőtábor.

Vargyas Balázs

– Mit jelentett számodra, hogy meghívást kaptál a korosztályos legjobbak közé?

A torkomban dobogott a szívem, amikor meghallottam, hogy mehetek a válogatott táborba! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a korosztályom legjobbjai között lehetek! Sokat dolgoztam az elmúlt években, hogy bekerüljek! Egyik nagy álmom vált valóra!

– Hogy érezted magad a válogatottal töltött egy hét során?

Csodásan éreztem magam, nagyon kemény és fárasztó volt, de megérte! Sok új dolgot tanultam. Úgy érzem fejlődtem is, és emellett sok új barátot szereztem.

– Mi volt a legmeghatározóbb élményed Lakitelken?

Mély nyomot hagyott bennem, amit az edző mondott, ez végig fogja kísérni az életemet: „bármi van, sosem szabad feladni, akár kihagytál egy dobást, akár eladtál egy labdát – menni kell tovább, nincs semmi baj!”

– Hogyan telik a nyár további része számodra?

Egy kicsit elfáradtam, így a július hónap a pihenésről fog szólni! Szeretnék kikapcsolni, egy kicsit mást is csinálni! De mivel a mozgás az életem, nem fog nap úgy eltelni, hogy ne dobjak pár kosarat! Augusztustól pedig indul a felkészülés, edzések, táborok a következő szezonra!

A Válogatott kitekintő: Csányi Dávid és Vargyas Balázs a 2011-esek között szerepelt bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Németh Donát: „Az elmúlt egy hónapban 2 x 1 hetet töltöttünk együtt a válogatottban, ahol 2-2 meccsen mérkőztünk meg idegenben a lengyel és a horvát korosztályos válogatottal. Úgy gondolom, hogy jó csapatkent jó teljesítményt nyújtottunk, hiszen a négy meccsből hármat megnyertünk, és időnként kifejezetten jó játékot mutattunk. Saját magamat értékelve, örülök, hogy stabilan pályán voltam és jó számokat produkáltam. Különösen örömteli, hogy mind a négy mérkőzés az én hárompontos kosarammal indult. Összességében, hasznos két héten vagyunk túl.

Viola Máté: „Nagyon örültem, amikor Tamás bácsi mondta, hogy megyek Horvátországba a válogatottal, ahova a csapat ezúttal bővített kerettel utazott. Kint volt a csapatunknak egy edzése, majd két meccset játszottunk a horvát válogatott ellen. Az első meccsen az előnyünket végig megtartva sikerült győznünk, míg a másodikon fej-fej mellett haladva győzedelmeskedtünk. Én a második meccsen kaptam lehetőséget megmutatni, hogy mire vagyok képes. A meccsen amellett, hogy sikerült megszereznem életem első válogatott kosarát, négy lepattanót is begyűjtöttem. Büszke vagyok arra, hogy válogatott mezben játszhatok!”

A válogatott tagja volt ezúttal is Akadémiánk jelenleg külföldön tanuló és kosarazó növendéke, Pichovszky Berci is.

Budapest válogatott, őszi összetartás

Vargyas Balázs: „Nagyon jól éreztem magam a válogatottnál, az elején kicsit izgultam, de aztán nagyon jól összeállt a csapat, megismertünk sok olyan srácot, akivel amúgy év közben ellenfelek vagyunk. Eleinte furcsa volt, de szerintem jól összehangolódtunk a közös napok alatt, így sok új barátot is szereztem. Három jó meccset játszottunk, az utolsó kicsit döcögősen indult, de mindegyiket végül győzelemmel zártuk. Úgy érzem, amit hozzá tudok tenni a játékhoz itt, a MAFC-ban, azt ott is hozzá tudtam tenni, úgyhogy elégedett voltam magammal a válogatottban.”

Molnár Márton: „Nyáron voltam már nagyjából ugyanezzel a kerettel egy edzőtáborban, ez volt az első alkalom, amikor versenyeztünk is. Nagyon jól éreztem magam, úgy érzem, sokat is tudtam tanulni a többiektől, megismertem az ő játékstílusukat, a személyiségüket is. Örültem annak is, hogy a meccseket megnyertük, de főleg annak, hogy egy új közösség tagja lehettem, amiben jól éreztem magam. Azóta is tartjuk egymással a kapcsolatot, jó, hogy egy-egy meccs előtt tudunk egymással egy kicsit beszélgetni. Úgy érzem, ki tudtam hozni magamból majdnem a maximumot, persze izgultam, de szerintem sikerült jó teljesítményt nyújtanom.”

A Budapest válogatottba a MAFC Akadémia játékosai közül Csányi Dávid is meghívást kapott, de sérülés miatt nem tudott részt venni az őszi programban – remélhetőleg, legközelebb ő is ott lehet a társak között!

A Válogatott kitekintő – őszi, téli összetartások, MAFC-osokkal a fedélzeten bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

„Kezdjük először a változásokkal. Kiváló edzőnk, Nagy Kriszta, aki több mint 30 éve a MAFC utánpótlásában edzősködik, a következő szezonban, saját kérésére, szünetelteti az edzői tevékenységét. Természetesen a jövőben is a MAFC családon belül marad, az alsó korosztályok szakmai és adminisztrációs koordinátoraként, valamint az Alsós Kupa szervezőjeként és lebonyolítójaként aktívan részt vállal a mindennapi munkában, és továbbra is tagja a MAFC Akadémia vezetőségének. 

Ezúton is szeretnék ismét gratulálni Vittay-Hajnik Ambrus kollégámnak a harmadik gyermeke születéséhez. Ambrus, szintén saját kérésére, a következő időszakban nem vállal edzői feladatokat, de természetesen az ő kezét sem engedjük el, hiszen mintegy két évtizede tartozik a MAFC közösségéhez. Nemzetközi tapasztalataira és a FECC képzés keretében elsajátított tudására építve a belső edzőtovábbképzésért felel majd a jövőben.”

A két, edzői tevékenységét szüneteltető kolléga mellett hárman távoznak a MAFC Akadémia kötelékéből.

„Erőnléti edzőnk, Szijártó Márton, magánéleti okokból távozik az egyesülettől. Hamarosan megérkezik családjukba harmadik gyermekük, emellett Marcit lakhelyén, Biatorbágyon várják szakmai feladatok. Alapvető pillére volt ő az utánpótlásunknak, így mondanom sem kell, hogy az ajtónk mindig nyitva áll előtte, és bízunk benne, hogy egyszer még visszatér hozzánk.

Szintén visszavárjuk saját nevelésű játékosunkat és edzőnket, Pfandler Bencét, aki nemzetközi vizekre evez, és külföldön folytatja egyetemi tanulmányait. 

Négy évig dolgozott a MAFC kötelékében Hencsey Tamás, aki a felnőtt csapatnál, illetve az Akadémián is edzősködött ez idő alatt. Az idény lezárultával hazatért szülővárosába, Körmendre, hogy új szakmai kihívásokat találjon és ismét a felnőtt mezőnyben dolgozhasson. Mindhárom távozó kollégánknak köszönjük mindazt, amit az elmúlt években a MAFC Akadémiáért tettek, további pályafutásukhoz sok sikert kívánunk!”

Az érkező oldalon két új szakember nevét jegyezhetjük fel.

„Komoly szakmai múlttal rendelkező utánpótlás edző érkezett hozzánk Maurer Csaba személyében. Közel negyedszázada dolgozik a magyar kosárlabdában, a Vasas kispadján ülve több alkalommal tört borsot az orrunk alá különböző korosztályos megmérettetéseken. Többszörös bajnok vezetőedző, az elmúlt négy évet az Óbudai Kaszásoknál töltötte. Onnan érkezve csatlakozik hozzánk, és az U16-os csapatunk vezetőedzőjeként, valamint az U14-es gárda másodedzőjeként dolgozik majd az előttünk álló szezonban.

Fiatal és ambiciózus erőnléti edzőt, Varga Annát is köszönthetjük a MAFC-nál. Anna friss MEFOB-győztes az ELTE-BEAC egyetemi csapatával, szintén testvérakadémiánk, a BEAC kötelékében nyert korábban junior bajnoki címet, de NBI-es játékos múltja is van a BKG színeiben. 

Mindkét szakembert szeretettel köszöntjük a MAFC családban, bízom benne, hogy sok közös siker áll előttünk a jövőben!”

Akadémiánk vezetőjével pár szóban visszatekintettünk az elmúlt hetek történéseire is.

„Augusztus 1-jén minden csapatunk a terveknek megfelelően megkezdte a felkészülést a szezonra. Az edzőtáborok java lezajlott, és nagy örömünkre az alsó korosztályokban is sokan csatlakoztak hozzánk, kiváló gyerekanyag formálódik edzőink keze alatt. Bízom abban, hogy az idei év is sok örömet tartogat a számunkra minden fronton, kollégáimmal ebben az idényben is azon leszünk, hogy a gyerekek egyéni fejlődését szem előtt tartva sikeres szezonunk legyen 2023-2024-ben is!”

A Indul a nagyüzem a MAFC Akadémián bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

„Egyértelmű, hogy az idei évünk legfontosabb vezérfonala a Kosársuli fél évszázados ünnepe volt. Felemelő, megható ünnepséggel köszöntöttük ezt az évfordulót, óriási örömmel és büszkeséggel töltött el mindannyiunkat, hogy egykori és jelenlegi MAFC-osok közösen töltötték meg a Gabányi László Sportcsarnok parkettjét, és sportági vezetők jelenlétében avathattuk fel a bajnoki címeinknek emléket állító zászlókat” – kezdte a legfontosabb idei mérföldkővel szakosztályunk vezetője, aki a nehézségekre is kitért. 

„Nem mehetünk el amellett, hogy gazdasági tekintetben nagyon nehéz évet hagyunk magunk mögött. Nagyjából kéthavonta kellett újraterveznünk a költségvetést a teremárak és az üzemelési költségek drasztikus emelkedése miatt. Óriási köszönettel tartozunk a MAFC Iroda munkatársainak, akik egész évben rengeteget tettek azért, hogy ezeken a nehézségeken úrrá tudjunk lenni.”

A szakmai munka értékelésére nemrég jó hangulatú, közös estén került sor, ahol a hagyományoknak megfelelően a Kangyal Gergő-Papp Zsolt páros gondoskodott az elmaradhatatlan bográcsról. „Az idei évi szakmai munkát a Kosársuli tisztességesen elvégezte, ezt az elért eredményeink is igazolják. Azt a célt tűztük ki az évad elején, hogy a hozzánk hasonló Akadémiákat meg tudjuk előzni, a Kiemelt Akadémiákkal pedig tudjuk tartani a lépést. Örömmel mondhatom, hogy ezeknek a kritériumoknak meg tudtunk felelni.

U12-es csapatunk egész évben veretlenül menetelve érkezett az Országos Jamboree-ra, egyértelműen ígéretes gárda formálódik a fiatalok között. Az U14-es csapatunk gyönyörűen csillogó ezüstérmet nyert, fantasztikus élmény volt mindannyiunknak a pécsi országos döntő. Példaértékű hozzáállással dolgoztak a gyerekek és a szakmai stáb egyaránt, és óriási köszönet a mögöttük álló szülői közösségnek, akik egy száz százalékig támogató hátteret biztosítottak nekik. Ez tette lehetővé, hogy emlékezetes és hasznos külföldi túrákkal, megmérettetésekkel színesíthessék az évüket. Külön köszönöm a csapat edzői gárdájának azt az irdatlan mértékű szervezőmunkát, amivel ezeket az utazásokat életre hívták! 

Az U16-osok országos hatodik helyen zártak, ami, azt gondolom, egy abszolút reális helyezés. Szoros mérkőzéseket játszottak az országos döntőben, hajszálon múlt, hogy nem kerültek be a legjobb négybe, de minden dicséretet megérdemelnek az idei teljesítményükért.

Az U18-as gárda esetében el kell mondanunk, hogy nehéz helyzetben voltak, az évek alatt többen is távoztak a kulcsemberek közül más akadémiákhoz, illetve NBI-es együttesekhez. Így ebben a korosztályban elsősorban az egyéni játékosfejlődést helyeztük fókuszba, annak érdekében, hogy minél többen tudjanak a közeljövőben továbblépni a felnőtt mezőnybe. 

Ki kell még emelnem az U15-ös gárdánkat, Kovács Ádám és legénysége ugyanis abszolút üde színfoltja volt az évünknek. Fiatal kadett együttesként kerültek fel a főtáblára, és ott nagyon szépen helyt álltak, több nagycsapatot is megtréfáltak. Bár kevesebbet szerepeltek a nyilvánosság előtt, kalapomat emelem az idei évi munkájuk és eredményeik előtt!

Bár már a felnőtt MAFC kötelékében versenyez az U20-as együttes, nekik is szeretnék külön gratulálni az országos 5. helyhez, hiszen a csapat 90 százaléka Akadémiánk növendékei közül került ki. Extra teljesítmény volt, hogy 24 óra leforgása alatt az ország két elit akadémiáját, a Rátgéber Akadémiát és a Mercedes Benz Akadémiát is kétvállra fektették a debreceni országos döntőben.”

A sikeresség kritériuma nem csupán a csapatok eredményeiben mérhető, hanem az egyéni játékosfejlődésben is, és ezen a téren sincs oka szakosztályunknak a szégyenkezésre. „Évről évre kiemelt figyelmet szentelünk az egyéni képzéseknek, ez pedig a jövőben sem lesz másként. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége által vizsgált produktivitási mutatóban, ami az egyéni játékosfejlődést méri, kifejezetten előkelő helyen állunk: az országos elitbe tartozunk. Ennek az egyik fontos mérőszáma, hogy az egyesületből hányan kerültek be az NBIB Zöld vagy Piros csoportjába, vagy akár az NBI/A-s bajnokságba. Ennek a piramisnak a csúcsa Mocsán Bálint, aki nagy büszkeségünkre a felnőtt válogatottban is debütálhatott idén. Ő lehet minden akadémistánk számára a példakép, hogy a MAFC-ból indulva egészen a nemzeti együttesig lehet eljutni.”

Kangyal Gergő kitért a jövőt érintő kérdésekre is. „Nehéz év áll mögöttünk, és hasonlóan nehéz év áll előttünk. Jövőre is kulcskérdés lesz, hogy miként tudjuk a gazdálkodásunkat a folyamatosan változó körülményekhez igazítani. Azt ígérhetem, hogy a következő évben is mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy minden szükséges feltételt előteremtsünk a csapataink és játékosaink számára. Köszönöm az összes kollégámnak és a játékosainknak az idei esztendőt, büszke vagyok rá, hogy ennek a jubileumi évnek az összes felemelő momentumát és a nehézségekkel teli pillanatait is együtt élhettük át! Tartalmas, aktív pihenést kívánok mindenkinek júliusra, augusztusban pedig folytatjuk: a Kosársuli történetének immár 51. szezonjában!”

A Jubileumi szezon után – évértékelő beszélgetés szakosztályvezetőnkkel, Kangyal Gergővel bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Minden elé kínálkozik, hogy már interjúnk rögzítése után érkezett a sokkoló hír Bácsalmási Gábor tragikus haláláról. Azon túl, hogy személyesen is rengeteget köszönhetek neki, örökre összekötött és összeköt bennünket a MAFC családhoz való tartozás. Halála árnyékot vet az előttünk álló napokra, de sportemberként érte is küzdünk, és nem szegjük le a fejünket, ahogy ő sem tette soha.

Miként alakultak az elmúlt hetek a csapat életében, hogyan készültök a döntőre?

Ez kétségkívül egy nagyon izgalmas időszak. A kvalifikáció után rögtön elkészítettük a stábbal a felkészülés menetrendjét, és jóleső érzés, ahogy egyre közelebb érkezünk a döntőhöz. Jó látni, ahogy egyre több dolgot tudunk kipipálni azon a bizonyos listán, ami a felkészülésünknek keretet ad. Komoly szakmai feladat egy évadon belül többször is csúcsra járatni a csapatot. A hazai pályán sikeresen megvívott kvalifikáció hétvégéje az egyik ilyen csúcspont volt, utána természetes, hogy jött egy kiürülés, amiből újra fel kell pörögni, ezen dolgozunk most. Érdekes kihívás lesz, hogy két héttel a döntő után már egy nagyon nívós, nemzetközi tornán olyan csapatok ellen lépünk majd pályára, mint a felnőtt mezőnyben Euroligás Zalgiris Kaunas, az Alba Berlin vagy a Maccabi Tel-Aviv. A forma többszöri és megfelelő időzítésének tervezése az egész évünket végig kíséri. Mondom ezt úgy, hogy természetesen a fókuszban a korosztálynak megfelelő egyéni technikai képzés volt az egész évben.

Milyen állapotban van most a csapat?

Az természetes, hogy a szezonnak ezen a szakaszában már kisebb-nagyobb sérülésekkel küzdenek többen is. Hálásak vagyunk, hogy egész évben profi, felkészült rehabilitációs stáb segítette a munkánkat, most pedig egy még a szokottnál is szélesebb csapat áll mögöttünk, gyógytornásszal, masszőrrel, sportpszichológussal együtt. Igyekeztünk a segítségükkel minden oldalról maximális felkészítést adni a srácoknak. Múlt héten pénteken egy közös csapatépítő foglalkozást követően A nemzet aranyai megtekintésével zártuk a napot, majd szabad hétvégét adtunk a srácoknak, hogy egy kicsit „kiüríthessék a fejüket” és így forduljunk rá a döntő hetére. Kicsit konkrétabban válaszolva pedig azt tudom mondani, hogy alapvetően jól vagyunk, a hangulat emelkedett és érzésem szerint jó energiák veszik körül a csapatot.

A fentiekből is kitűnik, hogy a mentális felkészülés legalább annyira hangsúlyos a csapat életében. Hogy érzed, milyen a srácok mentális állapota, gondolva a többszöri csúcsra járatás nehézségeire?

Úgy érzem, biztatóan alakulunk, egyre éhesebb és tüzesebb a társaság. A közös munka során már volt alkalmunk kitapasztalni, hogy kinek mire van szüksége egyénileg ahhoz, hogy minél jobb állapotba kerüljön mentálisan. Én is igyekszem most mindenkivel, külön-külön is foglalkozni, az igényeiknek megfelelően. Azt kell, hogy mondjam, hogy jó versenyző típusú társaságról van szó, a fiúk a nagy kihívások során sosem vallottak még szégyent, és látom bennük, hogy most is készen állnak arra, hogy „harapjanak” a döntőben. A finomhangolásban a sportpszichológusunk, Regi is rengeteget segít, nagyon hálásak vagyunk neki, hogy ennyit foglalkozik velünk és a döntő során is végig velünk lesz.

A második helyen érkeztek a nyolcas döntőbe. Ez azért jól mutatja a csapat erejét, nem?

A második hely szuper dolog, azt jelzi, hogy az egész bajnokság során kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk. Országos szinten így elmondhatjuk, hogy versenyképes alakulatunk van, eredményességi szempontból szerintem utánpótlás edzőnek nem kell és nem is lehet többet elvárnia. Ezért a srácok megkapták a megfelelő elismerést, de ezt elraktároztuk, hiszen ebben a finálé pillanataiban és kontextusában ez nem jelent semmit. Egy országos döntőn, pláne a fiatalabb korosztályokban, minden és az ellenkezője is, megtörténhet. A srácok most szerepelnek először országos A döntőben, ez mindannyiuk számára egy új színtér. Lépésről lépésre kell haladnunk, a múlttal pedig már nem szabad foglalkoznunk. A közvetlen felkészülésünk alatt is azt hangsúlyoztam a Fiúknak, hogy én az edzéseket akarom megnyerni, ez a legfőbb feladatunk.

Mennyire van eredménykényszer a csapaton?

Határozottan nincs semmilyen nyomás a társaságon. Akik ismernek, pontosan tudják, hogy azt vallom, a mérkőzés ebben a korban csupán eszköz a fejlődésre. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ne tudnánk a legkisebb párharcból, fogadásból is élet-halál kérdést csinálni (nevet). Egyértelmű és világos célunk volt, mégpedig, hogy a lehető legerősebb programot állítsuk össze és vigyük végig a srácokkal, a nemzetközi tornák, külföldi megmérettetések mind ennek a jegyében születtek. Az, hogy az idei évben egyetlen csapat kivételével mindenkit le tudtunk győzni, és sokan megfordultak a kiválasztó-képző programban, azt igazolják, hogy jó az út, amin járunk. Ebben a tekintetben, az én szememben, már győztesek vagyunk! Elképesztően büszke vagyok a srácokra! Mindez persze nem jelenti azt, hogy a döntőben ne szeretnénk minél jobb eredményt elérni, és mindent, de mindent kiadni magunkból! 

A serdülő döntőt a klasszikus utánpótlás lebonyolítás szerint rendezik, azaz három csoportmérkőzés vár a srácokra, majd az utolsó két napon jönnek a helyekért vívott csaták. Mennyire tekintetek előre?

Ahogy mondtam, lépésről lépésre haladunk. Nyilván a stáb tudja, hogy kik ellen mivel érdemes készülni, de nem szeretnénk előre rohanni. Azt viszont mindenképpen szeretném kiemelni, hogy egy nagyon széles, 22 fős csapattal megyünk a döntőre, amiért külön is szeretnék köszönetet mondani az Akadémia vezetésének. A szakemberek, akik velünk tartanak Pécsre – Marci, az erőnléti edzőnk, Attila, a gyógytornászunk, Ricsi, a masszőrünk, Regi, a sportpszichológusunk – mind fontos részei a csapatunknak, egyben erős MAFC kötődéssel rendelkeznek. Itt szeretném külön is megköszönni a budafoki és a BSC-s kollégák munkáját, Balogh Istvánnak és Molnár Tamásnak is hálával tartozunk. Mondhatom, hogy nem csak a pályán, de amellett is komoly csapatmunkával igyekszünk a legtöbbet adni a srácoknak. Én bizakodva tekintek a döntő elé, és kiváncsian várom, hogy az út, amin végigjöttünk, ezen az állomáson mit tartogat számunkra. Azt pedig nem tudom elégszer és elég platformon hangsúlyozni, hogy nagyon szeretem ezt a társaságot és tényleg csordultig vagyok büszkeséggel irántuk! Hálás vagyok mindenkinek a csapat körül kialakított kultúráért és a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel állok fel velük a mi világunk legelőkelőbb színpadára, ahol biztos vagyok benne, hogy ez a MAFC-os csapat is sajátos, de mély nyomot fog hagyni mindenkiben! 

Hajrá MAFC!

A Pécsett megrendezésre kerülő döntő mérkőzéseit a Hunbasket.tv segítségével élőben lehet követni.

Az Országos Serdülő Bajnokság döntőjének menetrendje

2021. május 18., csütörtök

11.00 MAFC/A – Kecskeméti KA/A

Link a közvetítéshez: https://www.hunbasket.tv/merkozes/42701/mafca/kecskemeti-kaa

19.30 KASI/A – MAFC/A

Link a közvetítéshez: https://www.hunbasket.tv/merkozes/42703/kasia/mafca

2021. május 19., péntek

15.00 MAFC/A – MEAFC-JEZSUITA/A

Link a közvetítéshez: https://www.hunbasket.tv/merkozes/42705/mafca/meafc-jezsuitaa

2021. május 20., szombat

keresztjáték (10.00/12.00/14.00/16.00)

2021. május 21., vasárnap

helyosztók (9.00/11.00/13.00/15.00)

A Serdülők: irány a nagyszínpad! bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

• 2021 novemberében érkezett a nevedre először meghívó a felnőtt válogatottba, akkor azonban sérülésed miatt tétmérkőzésen nem léphettél pályára. Mesélj az azóta eltelt időszakról.
• Valóban, az először mintegy másfél éve csatlakozhattam Sztojan Ivkovics együtteséhez egy rövid találkozásra. Tudta, hogy sérüléssel bajlódom, ezzel együtt meghívott, hogy töltsek el két napot Kecskeméten, az edzőtáborban, szokjam a légkört, a csapatot, lássam a szisztémát, ami a válogatottnál működik. Akkor még azt reméltem, hogy hamarosan egészséges leszek, ám a rehabilitációm nem a tervezettek szerint haladt. Éppen ezért 2022 februárjában, közös megegyezéssel, szerződést bontottunk a Körmenddel, mert akkor már látszott, hogy az elmúlt szezonban nem fogok tudni pályára lépni. Hazatértem Budapestre és itt folytatódott a rehabilitációm. Az áttörést a tavaly áprilisi mandulaműtétem hozta meg. Sejtettük, hogy a térdemben lévő gyulladásnak köze lehet egy, a szervezetemben máshol lévő gyulladáshoz, végeztettem is góckutatást, de elsőre nem találtak a torkomban problémát. Egy második körös, részletesebb vizsgálat mutatta ki, hogy mégis a manduláimnál lehet a probléma gyökere, és végül azok eltávolítása után megindult a térdemben is a javulás. Júliusban szerződtem ide, Debrecenbe, ahol minden adott volt a teljes felépüléshez, ráadásul a klub maximális támogatásáról biztosított, azt mondták, tart ameddig tart, a lényeg, hogy 100 százalékig meggyógyuljak. Szerencsére a szezon kezdetére felépültem, így az első bajnokitól a pályán tudtam segíteni a csapatot.

• Mindeközben figyelt téged a kapitány? Számítottál a mostani meghívásra?
• Azt tudtam, hogy figyeli azokat a játékosokat, akik számításba kerülhetnek a válogatottnál. A szezon elején idő kellett, mire újra formába tudtam lendülni a hosszú kihagyás után, de pár forduló után már komfortosan mozogtam a pályán. A lelkem mélyén reménykedtem benne, hogy benne lehetek a VB-selejtezős keretben, de óriási öröm volt, amikor megérkezett a meghívó. Tényleg a gyerekkori álmom volt, hogy a felnőtt válogatott mezében képviselhessem a hazámat.  
• Nem csupán felhúzhattad a címeres mezt, de mindkét selejtező mérkőzésen sok időt tölthettél a pályán. Ez benne volt a pakliban?
• Nem volt kimondva, hogy ki mennyi játékpercet kaphat a meccseken, de azt elmondta a kapitány, hogy a mostani egy meglehetősen szűk keret, éppen ezért mindenkinek, aki itt van, késznek kell lennie arra, hogy bármikor a pályára kerülhet. Azt tudtam, hogy ugye Vojvoda Dávidra ezeken a találkozókon nem számíthatunk, Litvániában pedig Perl Zoli dőlt ki betegség miatt, így ketten is kiestek azok közül, akik az én posztomon játszanak. Így benne volt a pakliban, hogy játszani fogok, de az egy kicsit engem is meglepett, hogy mindkétszer már az első negyedben becseréltek.
• Volt külön feladatod, amit kaptál Sztojan Ivkovicstól? A szombathelyi mérkőzésen sokat fogtad a bosnyákok honosított amerikai kisemberét, John Robersont.
• Mivel én újonc vagyok a válogatottban, velem szemben az volt az elvárás, hogy a rendelkezésre álló rövid felkészülési időben a lehető legjobban elsajátítsam a válogatottban alkalmazott védekezési szisztémát és megtanuljam a figurákat. Ezen felül más külön feladatom nem volt, de amit aktuálisan kértek, annak minden pillanatban igyekeztem megfelelni. 
• Mennyire volt könnyű beilleszkedned a csapatba?
• Taktikai értelemben, ahogy mondtam, az alapokat sikerült megtanulnom az edzéseken. A srácok közül mindenkit ismertem, vagy játszottunk együtt korábban, vagy ellenfélként már találkoztunk, így a közösségbe való beilleszkedéssel szerintem egyáltalán nem volt gond. 
  

• Litvániában debütáltál a válogatottban, milyen érzésekkel tekintesz vissza arra a meccsre? Volt benned izgalom a meccs előtt?
• A jóleső izgatottság már az előző nap úrrá lett rajtam, ezt aztán táplálta a csarnokban lévő remek hangulat. Ritkán adatik meg, hogy az ember egy ekkora csarnokban, majdnem telt ház előtt léphessen pályára. Az pedig, hogy már az első negyedben pályára léphettem, a hab volt a tortán.
• Vasárnap, Szombathelyen magyar közönség előtt is bemutatkozhattál, ráadásul a lelátón sokan szorítottak neked. 
• Igen, ott voltak a szüleim, a barátnőm, barátaim, és a MAFC-os fiatalok is. Nagyon jól esett, hogy ennyien jöttek el miattam is szurkolni a válogatottnak, egészen különleges este volt a vasárnapi.
• A MAFC-os fiatalok már a bemelegítés alatt skandálták a nevedet. Hallod ilyenkor, vagy meccs közben, a lelátóról érkező buzdítást?
• Szinte mindig hallom ezeket a meccsen is, és abszolút igaz, hogy plusz energiát adnak. (Vittay-Hajnik) Ambrussal és a serdülő srácokkal már a csarnokba érkezéskor találkoztam, meg is beszéltük, hogy ott lesznek pont az első sorban, láttam is őket a meccs alatt végig. A bemelegítés alatt többször átfutott a fejemen a gondolat, hogy ebben a válogatottban sokan érkeztünk sok helyről, de ennyi lelkes fiatal játékos csak a MAFC-tól jött szurkolni. Elképesztően jól eső érzés volt, hogy miattam jöttek, az én nevemet skandálják. Itt nőttem fel, a MAFC-ban vannak a gyökereim, de hosszú évek óta nem játszom már a csapatban, Amerikában töltöttem éveket, nem Újbudára tértem haza, és mégis ennyire számon tartanak, jönnek, buzdítanak. Amikor a rehabilitációra hazatértem Budapestre, Garai Petitől is rengeteg segítséget kaptam, ezért sem tudok elég hálás lenni. Örülök, ha példakép lehetek a fiatalok számára, és minden egyes alkalommal jó átélni azt, hogy a MAFC tényleg egy óriási család, aki egyszer tagjává válik, örökké az marad.
• Véget ért a válogatott program, Te pedig már újra Debrecenben vagy. Mik az előttetek álló feladatok a klubcsapatodban?
• Köztudott, hogy nem kezdtük jól a szezont, belefutottunk olyan, fájó vereségekbe, amelyek biztosan hiányozni fognak a végelszámolásnál. Szerencsére az utóbbi időszakban felívelő pályán vagyunk, szeretném, ha ezt tudnánk folytatni most, a szünet után is. Öt forduló van hátra, egyértelműen szeretnénk a nyolcba jutni. Jó lenne, ha sikerülne legalább a hatodik helyig felküzdeni magunkat, hogy a rájátszás első körében elkerüljük a Szombathelyet és a Szolnokot, de az elsődleges cél mindenképpen az, hogy odaérjünk a Play-off-ba. 
  

fotó: MKOSZ/Girgász Péter

A február 28-i M4 Kosárlabda magazinban részletesen szó volt a válogatott szerepléséről, Bálint szereplése többször is említésre került. Az adás itt nézhető vissza: https://mediaklikk.hu/video/kosarlabda-magazin-8-resz/

A Válogatott debütálás után – interjú Mócsán Bálinttal bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

A Féltve őrzött hagyományok nyomában bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Aki követi a MAFC kosarasok életét, tudja, hogy szeptemberben Kölnben jártatok az Férfi Európa-bajnokságon, majd alig négy hónap elteltével már Amerika felé vettétek az irányt. Adja magát a kérdés: ilyen rövid idő leforgása alatt hogyan jött az amerikai túra ötlete?

Tulajdonképpen minden pont a kölni utazással kezdődött. Tavaly, nyár elején jött az ötlet, hogy menjünk el a srácokkal az EB-re. Ott volt bennünk a kérdés: össze tudunk-e hozni és le tudunk-e bonyolítani egy ilyen utazást, teljesen saját erőből, úgy, hogy nincs meghívó fél a túloldalon, nincs előre leszervezett torna, mindent, a nulláról nekünk kell kitalálni, kezdeményezni, megszervezni. Nagy munka volt, ugyanakkor óriási pozitív élmény is, hogy mennyire nyitott és segítőkész volt a teljes kosaras közeg körülöttünk. A FECC képzés keretében sok külföldi edzőkollégával alakult ki szakmai-baráti kapcsolat, ez jó kiindulási alapot jelentett, így sikerült egy minden tekintetben remek programot összeraknunk. 

Hogy az amerikai túra kezdetére visszakanyarodjak, szakmai igazgatónk, Dinnyés Attila épp akkor találkozott össze Zsolnay Gyöngyivel egy nemzetközi konferencián, amikor már biztossá vált a kölni utazásunk. A beszélgetés során Attila mesélt az EB-túránkról, miközben Gyöngyi elmondta, épp most teszi át a székhelyét Hawaiiról Daytona Beach-re, az ottani akadémiára. Ő vetette fel, hogy nem lenne-e kedvünk egy nagyobb kalandba is belevágni, és elmenni hozzájuk Amerikába. Innentől kezdve Kölnre amolyan „tesztprojektként” tekintettünk, hogy lássuk, miként működik egy ilyen kaland élesben. Azt kell, hogy mondjam, az EB-kaland parádésan sikerült, sportszakmailag is sokat kaptunk tőle, a srácok pedig remekül vizsgáztak minden tekintetben. Abszolút pozitív volt az összkép és a visszhang, én pedig a kölni hazaúton már fogalmazgattam magamban, hogy miként lehetne előállni az amerikai út ötletével.

És, hogyan lehetett? Milyen volt a fogadtatás például szülői oldalon? Nem kis anyagi terhekről beszélünk, hiszen az amerikai túra költségeit is ők vállalták.

A kölni út után nem sokkal volt az évnyitó szülői értekezletünk, ott utolsó napirendi pontként vázoltam az ötletet, ami akkor még tényleg csak körvonalakban volt meg. Találkoztam néhány kérdő szempárral, de az alapvető fogadtatás abszolút pozitív volt! Azt kell, hogy mondjam, tényleg szenzációs szülői közösség áll mögöttünk. A mindennapokban is hihetetlenül támogató közeget teremtenek körülöttünk, rendületlenül hisznek bennünk, a gyerekeikben, a MAFC-ban. És sosem a problémákat keresik, hanem a megoldásra fókuszálnak, itt is ezt történt. Egyébként ezt számtalanszor elmondtam a srácoknak is, és nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy legyenek elképesztően hálásak és alázatosak, mert az a támogatás, amit ők maguk mögött tudhatnak, messze túlmutat a normális kereteken. Mellettük a MAFC közösség is ismét bizonyította legendás összetartozását, tekintélyes mértékű támogatást kaptunk rengeteg, a klubhoz kötődő személytől, szervezettől.

Ezt kifejtenéd, kérlek?

Hamar rájöttünk, hogy a minél színvonalasabb program kialakításához remek lenne találni egy harmadik pillért is a klub és a szülők mellett. Ez azért is fontos volt, mert rengeteg volt az ismeretlen tényező, viszont sem a szervezés során, sem utólag nem szerettünk volna senkire sem több terhet róni. Ismerve a családias egyesületünket, biztos voltam benne, hogy fogunk kapni segítséget, de amit ebben a projektben megtapasztaltam, az messze túlszárnyalta a reményeimet. Rengeteg apróbb-nagyobb felajánlás futott be hozzánk. Voltak olyan nagyvonalú partnereink, akik kérés nélkül is szerették volna támogatni a srácokat, de volt arra is jópár példa, akiknél a projekt bemutatása sikerült annyira lehengerlően, hogy meggyőztük őket, álljanak mögénk. Az NBI-es csapatunk gesztusa is jelzésértékű volt – az NBA mérkőzés megtekintését a felnőtt csapatunk adta ajándékba a gyerekeknek – hiszen újra bizonyságot adott, hogy a MAFC egy erős, élő közösség, ahol az itt felnövő gyerekek vannak a piros-fekete családunk középpontjában. Ezúton is szeretném kifejezni a hálánkat minden érintettnek, aki hozzájárult a kalandunkhoz!

A szülők rábólintottak, lettek támogatóitok és volt egy meghívásotok. Ezek adták az alapot. De hogyan lett ebből egy 12 napot kitöltő programsorozat?

Nem lehet elég vastagon szedni Zsolnay Gyöngyi nevét ebben a kontextusban, egészen biztos vagyok benne, hogy nélküle ez az út nem valósulhatott volna meg! A távolság, a kulturális különbségek áthidalása Magyarországról nem lett volna megoldható. Emellett pedig aprólékos, sziszifuszi munka volt összerakni a programot. A stábbal közösen leültünk a térképpel, megnéztük, mi merre van, hova érdemes menni, kerestünk, kutattunk, ötleteltünk – természetesen a kosárlabdával a fókuszban. Adott volt ugye, hogy NBA meccset mindenképp szeretnénk látni, de pechünkre az Orlando épp nyugati túrán volt ebben az időszakban, így 5-6 órányi úttal Miamiba kellett menni, de nyilvánvaló volt, hogy menni fogunk. Folyamatosan gondolkodtunk, terveztünk, szerveztünk. Kockáról kockára, lépésre lépésre épült minden. 

Nyilvánvalóan sok tapasztalattal járt a szervezési folyamat maga is.

Abszolút. Azt kell, hogy mondjam, az a tény, hogy gyerekekről volt szó, ráadásul egy egész csapatról, akik Európából érkeznek, még a szokottnál is nagyobb segítőkészséget generált. Jó értelemben letaglózta az embereket a vállalásunk. Amerikában a gyerekek motiválása nagyon magas szinten van, ezt minden lépésnél megtapasztaltuk.

Mekkora csapattal keltetek útra, hány gyerekre hány felnőtt jutott?

Összesen 19 játékost vittünk magunkkal, a háromfős edzői stáb mellett szakmai igazgatónk, Dinnyés Attila és az ő családja tartott velünk, valamint egy szülő kísért minket, akinek rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy ilyen részletesen dokumentálta a kinti eseményeket. Budapestről 27-en keltünk útra, Floridában csatlakozott hozzánk a mi kis közösségünk szerves amerikai tagja, Kristóf Dominik, édesapjával együtt. Neki is nagyon hálásak vagyunk, hogy helyismeretével segített bennünket a kinti mindennapokban, és az egész családnak azért, hogy lehetővé tették, hogy az amerikai túrán Dominik végig velünk legyen. A kinti 29-es létszám egészült ki időről időre Gyöngyivel, illetve az ő legnagyobb fiával, Benjivel, akinek szintén komoly MAFC-os múltja és kötődése van.

Elképesztő felelősséget vállaltatok a stábbal, amikor azt mondtátok, hogy 19 gyerekkel nekivágtok egy tengerentúli kalandnak. Millió probléma merülhet fel, amire reagálni kell, ráadásul távol a megszokott környezetetektől. Hogyan tudtatok erre felkészülni? Nem volt nyomasztó a felelősség terhe?

Nyilvánvalóan az a pillanat, amikor egy szülő a reptéren a szemedbe néz és rád bízza a 13 éves fiát, hogy két hétre elvidd a tengerentúlra, na, az nem egy könnyű momentum. De a szülőkkel és a gyerekekkel közösen hosszú heteken keresztül dolgoztunk azon, hogy minden flottul menjen. A legfontosabb kulcsszó a biztonság volt. Úgy készültünk, mint egy mérkőzésre, precíz, pontos, mindenre kiterjedő “game plan” volt előttünk, annak érdekében, hogy mindenre legyen válaszunk.

Több lépcsős védőhálót alakítottunk ki a csapat körül. Az első volt, hogy mindenre kiterjedő biztosításunk legyen, azért is, mert sportoló gyerekekről van szó. Kapcsolatban voltunk a kinti konzuli szolgálattal, tudtak az érkezésünkről, a kint tartózkodásunkról. Gyöngyi helyismeretére és kapcsolataira szintén számíthattunk. Emellett minden gyerek telefonján ott volt egy nyomkövető applikáció, arra az esetre, ha valamiért elkeveredne. Beszélnek angolul, de mindenki megtanulta, és begyakoroltuk a szükséges mondatokat, amik arra vonatkoztak, hogy ha gond van, találjon egy helyet, ahol wifi van, és mi azonnal látni fogjuk az applikációban, hogy hol van. Szerencsére élesben nem kellett tesztelnünk, de ez is adott egy biztonságot mindenkinek. Szerettem szervezni ezt a részét is a dolgoknak, az én fejemben az a kép élt végig, amikor a Harry Potter utolsó részében a tanárok rengeteg varázslattal építgették Roxfort védelmét az ostrom előtt.

Emellett, a fiúk pontosan tudták, hogy ez egy jó hangulatú, vidám társaság, amiben mi, edzők is élen járunk, de ha “helyzet van”, akkor ott mindenkinek fegyelmezettnek lenni. Ez így van egy meccsen a pályára lépés pillanatától, és így van egy ilyen utazás kulcspillanataiban is. Kölnben megtapasztalhattuk, hogy ezekben a helyzetekben jelesre vizsgáznak. A versenysport beléd neveli a fegyelmezettséget, ez a fiúkban is benne van, és persze érezték, hogy ez a szokottnál is “nagyobb buli”, így minden éles helyzetben profi módon viselkedtek.

Ami óhatatlanul is felmerül még, hogy tanítási időben mentetek, ráadásul a félévi hajtás időszakában kellett a srácokat két hétre kikérni az iskolából. Ezt hogyan lehetett megoldani?

Óriási rugalmasságra volt szükség az iskoláktól, és nagy köszönet érte, hogy partnereink voltak ebben ők is. Az volt az alap, hogy a téli szünet előtt mindenkit le kellett zárni minden tantárgyból. Ezt nagyon korrekt, partneri viszonyban tudtuk megoldani minden esetben. Decemberben mi engedtük el a gyerekeket többször edzésről, hogy az iskolai kötelezettségeikre tudjanak koncentrálni. Ezzel együtt sem lehetett két hetet az iskolából csak úgy kihagyni, éppen ezért beiktattunk tanulóidőket a kinti tartózkodásba is, mi edzők pedig átvedlettünk pedagógusokká. Izgalmas feladat volt hetedikes történelmet, fizikát tanítani, magunknak is néha újratanulni a tananyagot. Cserébe a fiúk kaptak két hét intenzív angol nyelvtanulási lehetőséget, anyanyelvi környezetben, emellett pedig betekintést nyerhettek az amerikai oktatási rendszerbe, ami nyilván sok tekintetben eltér az itthonitól, éppen ezért mindenképp érdekes tapasztalatot szerezhettek ezen a téren is. Talán ez az a terület, amiből többet is elbírt volna az egyébként elég komplex túránk.

Van-e számodra kedvenc pillanata ennek a két hétnek?

Nehéz lenne egy momentumot kiemelni, és pont ezért is vagyok hálás, hogy ennyi fotó, videó készült a kinti napjainkról, mert ezek segítenek minden részletet felidézni. Nekem persze a korábban taglalt felelősség miatt magasan a hazaérkezés pillanatai és a gyerekek épségben történő átadása utáni megnyugvás a topélményem, de ez csak foglalkozási ártalom. 

Egy történetet ragadnék meg inkább. Bencs Dávidot, az Orlando Magic assistant GM-jét és Zsolnay Gyöngyit mi ismertettük össze egymással. Dávid Pécsen nőtt fel, többek között Gyöngyi volt az egyik nagy példaképe az akkori női csapatból, de nem tudta, hogy Gyöngyi Daytona Beach-en dolgozik, ahogy Gyöngyi sem tudott Dávidról. Közös gyökerek, alig pár órányi távolság egymástól a tengerentúlról, és a mi kis MAFC-os túránk kellett ahhoz, hogy két magyar, pécsi szakember útjai Amerikában keresztezzék egymást. Jó érzés volt része lenne ennek a történetnek. A folyamat során szerzett vagy mások számára előidézett emberi kapcsolatok büszkeséggel töltenek el.

Játszottatok kint több edzőmeccset, jártatok NBA mérkőzésen, találkoztatok számtalan szakemberrel, megannyi programon vehettetek részt. Mi az, amit ebből a túrából leginkább magatokkal tudtok vinni, amit a legjobban kamatoztatni tudtok?

Nyilván sosem szabad elfelejteni, hogy mi elsősorban egy kosárlabda csapat és egy sportegyesület vagyunk, de azt gondolom, a feladatunk messze túlmutat azon, hogy mi, szakemberek edzéseket tartunk, a gyerekek pedig edzésre és mérkőzésre járnak. Az is nyilvánvaló, hogy mindenkiből, aki ma itt van velünk, nem lesz élvonalbeli kosárlabdázó, aki a profi karrierjéből fog megélni – ami ráadásul szintén időben behatárolt. Viszont az az élmény, amivel gazdagodtak most a kosárlabda által, és a MAFC által, egy életre elkíséri őket. Azok a tapasztalatok, amiket gyűjtöttek, mind formálják a gondolkodásukat, a világról alkotott képüket. Azt hiszem, ez a legfontosabb, amit magunkkal kell vinnünk.

Kölnből hazafelé már Amerikát tervezted, fogadjunk, hogy Amerikából hazafelé már ott volt a következő projekt a fejedben…

Most elsősorban arra szeretnék fókuszálni, hogy a kint felépített kapcsolatok aktívak maradjanak, más korosztályoknak is legyen lehetőségük eljutni Amerikába, akár még az idei szezonban is. Sőt a nyárra tervben van, hogy hozzánk is érkeznek vendégek a tengerentúlról. Jó lenne ezt a köteléket szorosra fűzni. De, hogy ne térjek ki a kérdés elől, a mi második félévünkben is akad még néhány vas a tűzben: február 26-án például az első sorból fogunk szurkolni a magyar férfi kosárlabda válogatottnak, és

egy mini, egy közepes és egy nagyobb külföldi élmény is ott van a fejemben, meglátjuk hányat sikerült ezekből megvalósítani. De, amin igazán törtem a fejem a hazaúton, hogy 2024-ben, Párizsban olimpiát rendeznek… 

Serdülőink amerikai túrájának mindennapjait itt foglaltuk össze: https://mafcbasket.hu/csapat/amerikaland-serdulo-csapatunk-amerikai-turan-jart/

A Amerikaland a kulisszák mögött – Vittay-Hajnik Ambrussal beszélgettünk bejegyzés először MAFC-én jelent meg.