Sikeres évad után ismét nagy várakozásokkal tekint a MAFC Akadémia 2026-2027-es szezonja elé Kangyal Gergő, a szakosztály vezetője. Stabil gazdasági háttér mellett új szakemberek csatlakoztak az akadémiához, melynek vezetője vallja, az újabb fényes eredményekhez csak még több munkán át vezet az út. 

•  Lassan nekiindulunk az előttünk álló, 2026-27-es szezonnak. Mögöttünk van egy nagyon szépen csillogó éremmel záruló, emlékezetes, örömteli év – ezzel a hátunk mögött milyen érzésekkel, gondolatokkal tekintesz az új szezon elé?

Kangyal Gergő: Nem vitás, nagyon nehéz levetkőzni a tavalyi évvégi érzéseket, de szerintem nem is kell. Augusztus elején tartottuk meg edzőinkkel az évnyitó összejövetelünket, és azt éreztem, hogy a legutóbbi szezon egy óriási lökést adott mindannyiunknak. Valamilyen módon eddig is láttuk a gyümölcsét annak, hogy dolgozunk, hiszen látjuk a gyerekek fejlődését, és azért voltak eddig is szép eredmények. De, amikor egy ilyen eufórikus esemény történik, akkor látja valójában az ember, hogy megszorozhatjuk kettővel a befektetett munkát nyugodtan, mert fogjuk látni a végeredményt, és azt, hogy az mennyire fantasztikus érzés.

Úgyhogy szerintem óriási inspiráció a tavalyi év, nem csupán a serdülő bajnoki cím, hiszen a többi csapatunk is nagyon szépen szerepelt.

Így azt mondhatom, jó hangulatban indul az új szezon. De, azt tudjuk mindannyian, hogy akkor várhatunk hasonlóan sikeres évet idén, hogyha ugyanazt, vagy talán még több munkát teszünk bele az évbe, ugyanilyen módon, ugyanilyen alázattal, szorgalommal, kitartással. Ha ez meglesz, akkor az eredménnyel fog párosulni. Hallani már hallottuk, látni láttuk, hogy biztos van ilyen, de amikor a saját bőrödön érzed, akkor… akkor ez egy sokkal nagyobb löket. 

• Tekintsünk egy kicsit ki arra is, hogy milyen a szakosztály anyagi helyzete.

Amit a vezetőséggel a stabilitás érdekében megtehettünk, azt megtettük, a TAO keretet maximálisan fel tudtuk tölteni. Abszolút stabil gazdasági helyzetből várjuk a folytatást. Elkészült az éves költségvetés is, ezt már a MAFC egyesülete el is fogadta. Ami fontos még, hogy több mint 20 év után úgy tűnik, hogy komoly szerepet vállal az egyetem a MAFC életében, ugyanis Dr. Charaf Hassan, a Műegyetem rektora lett a MAFC elnöke. Így reménykedünk abban, hogy az egyetemmel újra feléled a több évtizedes kapcsolat, ami minőségi helyzetet alakíthat ki mindkét oldalon.  

• Milyen személyi változások voltak a klubnál a nyáron? 

Elsőként essen szó a távozókról. Károly Máté visszatér teljes állásban Budafokra, míg Ménkű Tibor éveken át ingázott Jászberény és Budapest között, de ez az életforma család mellett hosszú távon nem tartható. Mindkettőjüknek sokat köszönhettünk az elmúlt években, Máté a legnehezebb, legidősebb korosztályt vitte, míg Tibi kiemelkedő eredményeket hozott a kadettekkel. Buksza Péter a női testvérakadémiánkon, a BEAC kötelékében folytatja pályafutását, míg két fiatal edzőnk, Mérész Petra és Balsay István a kosárlabdán kívül képzelik el a jövőjüket. Mindannyiuknak hálásak vagyunk az itt töltött évekért, mindig a MAFC család tagjaiként tekintünk rájuk!

Ami a másik oldalt illeti, különösebb extrém szakmai tudás nélkül tudom állítani, hogy Komlódi Dénes személyében kifejezetten nagy név érkezett hozzánk, aki már Pécsett is komoly eredményeket tett le az asztalra. Nagy-Horváth Szilviával kifejezetten erős párost alkotnak majd. Bihari Krisztián pedig erőnléti edzőként csatlakozott az Akadémiához, azt gondolom, a gyerekek fizikai felkészítése nagyon jó kezekben lesz nála. 

Más érkezőnk nincs, ugyanakkor el tudtunk mozdulni abba az irányba, hogy főállású, hivatásos edzőket alkalmazzunk, ami mindenképpen mérföldkő. Úgy igyekeztünk kialakítani az edzőpárosokat, hogy sikeresen dolgozzanak együtt és közben emberileg is jó párost alkossanak.  

• Ha most tekintünk előre egy kicsit, milyen eredményeket vizionálsz az előttünk álló évre?

Nehéz jóslatokba bocsátkozni egy évad előtt, de nem titok, most gyakorlatilag minden korosztályban vérmes reményeket szövögetünk. Talán itt is igaz a mondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. Egy olyan siker után, mint az előző évi, hadd kapjunk vérszemet!

Az U12-es gárda elég jól néz ki, ami egyértelműen dicséri az előkészítőkben dolgozó kollégáink munkáját. Nagy-Horváth Szilvia, Csányi Kristóf és Réti Gergő egy újabb hároméves projektbe vághat bele ezzel a korosztállyal, remélhetőleg, hasonló eredményekkel, mint legutóbb. Kováts Bence és Kelemen Barbara az U13-asokkal folytatja a tavaly elkezdett munkát. Idén a Pusztai Sára-Komlódi Dénes duó vezeti az U14-es korosztályt, és nem titok, hozzájuk is komoly érmes reményeket fűzünk. A fiatal kadettekkel ezúttal is Világos András dolgozik, az ő munkáját segíti majd Csányi Kristóf, így a tavalyi serdülő bajnokcsapatunk tagjai, bárhová is lépnek fel, mindenképpen találkozhatnak valamelyik serdülő edzőjükkel. Az U16-osokról már ejtettünk szót, azt gondolom, hogy két év múlva tőlük egyértelműen a legfényesebb érmet reméljük, de a jövő évben is megcélozzuk a dobogót. 

Az U19 mindig a legnagyobb kérdés, hiszen itt már rendre vannak távozók. Ha a mostani helyzetet nézzük, Körmendre igazolt egy egyik legjobbunk, Turcsányi Nándi személyében, aminek persze tiszta szívből örülünk, hiszen ez visszaigazolja a mi szakmai munkánk eredményességét is, hogy valaki iránt már rögtön A-csoportból érdeklődnek. Emellett, ahogy korábban is, most is többen csatlakoznak a felnőtt csapathoz. Ahogy az ő szerepük stabilizálódik a rotációban, egyre kevésbé lehet reális elvárás feléjük, hogy a felnőtt és az U21-es bajnokság mellett még az U19-ben is helyt álljanak. Ezek mindig évközben alakuló helyzetek, úgyhogy ez az a korosztály, ahol a Hencsey Tamás – Világos András edzőpáros fanatizmusa és mentalitása kell, hogy az esetlegesen kieső embereket csapatszinten lehessen pótolni.

Összességében eredményes évet várunk, vannak reményeink, reméljük, ebből minél több igazolódik az évad végére. 

• Egy pillanatra még érdemes a válogatottakra is visszatekintenünk. 

Nagyon örültünk, hogy ilyen sokan kaptak válogatott meghívót a nyáron.  A héten kezdődik a Slovenia Ball, ahol négyen is képviselik a magyar színeket az U14-es bajnokcsapatból. Ha belegondolok abba, hogy egy 12-es keretnek a harmada MAFC-os, ilyen utoljára a felnőtt válogatottnál a ’70-es években fordult elő a legendás fele Honvéd, fele MAFC-os felállásban… 

Azt gondolom, mindenképpen siker, hogy ilyen sok tehetséggel dolgozhatunk, és dicséri az edzőink munkáját. Gratulálunk a fiataljainknak a válogatott szerepléshez, örültünk a jó egyéni teljesítményeknek és bízunk benne, hogy mindenki újult erővel vág neki az előttünk álló szezonnak.

Sok sikert kívánok mindenkinek, aki segít bennünket a következő időszakban!

A Nagy reményekkel az új évad előtt – Kangyal Gergővel beszélgettünk bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

• A serdülők aranyérme okán a 2025-2026-os szezon bizonyosan a MAFC Akadémia aranybetűs fejezetei közé íródik a nagykönyvekben, de tekintsük át egy kicsit a tágabb képet. Az előzetes várakozásokra visszagondolva, mennyire igazolódtak azok az évad végére?
• Azt gondolom, a várakozásainknak megfelelően alakult ez a szezon. Elkezdett beérni az a szisztematikus munka, amit évek óta végzünk az akadémián. Nagy hangsúlyt fektetünk a kicsikre, az előkészítő foglalkozásokon, az alsós kupákon, annak érdekében, hogy olyan alapokat adjunk a gyerekeknek, amire aztán építkezni tudunk. Akárcsak egy házépítésnél, a sportban is kulcs: ahhoz, hogy fentebb könnyebb legyen, az alapokat kell stabilra építeni.  Az eredmények azt mutatják, jó úton haladunk. Kenguruink ott voltak a szakmai tornán, gyerek csapatunk sok hiányzó ellenére is egy értékes negyedik hellyel zárta az országos döntőt. Az U13-as korosztályunkból többen kaptak meghívást a korosztályos Kiválasztó-Képző Programba. Az U14-eseink évada tökéletesen kerek volt, a hazai versenysorozat mellett spanyol, szlovén és szerb tornákon is jártak, olyan harmóniában dolgozott a csapat, a szülők és a stáb, ami már magában hordozta a sikert. Az U15-ös korosztályunk feladata az volt, hogy a következő évadra építkezzenek, ez olyan jól sikerült, hogy többen már az U16-os országos „A” döntőn is fontos játékperceket tölthettek a parketten. Azt gondolom, hogy a kadett mezőnyben elért 5. helyezésünk az előzetes várakozásainkat is felülmúlta, és innen is tudtunk válogatott játékosokat delegálni. Az U19-eseink csalódottak voltak, hogy nem sikerült a nyolcba jutniuk, de azt is látnunk kell, hogy itt nagyon sok változás történt a keretben, meghatározó játékosok kerültek ki a rotációból, így talán nem is volt reális célkitűzés az „A” döntő. Azt gondolom, a hosszútávú feladatunk az, hogy a legjobb nyolcba kerülés minden korosztályunk számára elérhető és elvárható célként fogalmazódjon meg.

• A széles alsó bázis jó alapot teremthet a folytatásra, de hogy látod a helyzetet most? Mennyi a lemorzsolódás, mennyire jut elég játékos a felsőbb korosztályokba?
• Azt látom most, hogy kadett korosztályig rendben vagyunk, a lényegi kérdések ebben a tekintetben fentebb dőlnek el. Mire a játékosok elérnek junior korosztályig – nem csak nálunk, ez mindenhol így van – nagyjából már látszik, ki az, aki tud, akar és akinek érdemes is annyi energiát beletennie a kosárlabdába, hogy az hosszútávon megtérüljön. Itt már sokan a tanulást teszik előtérbe, ahhoz, hogy mindkét téren magas szinten tudjon valaki teljesíteni, komoly elhivatottság kell. Nyilván egy jó csapatnak, egy jó közösségnek komoly megtartó ereje van, most látjuk a serdülőknél is, hogy nagy eséllyel itt tudjuk tartani a teljes brigádot, sokan mennek fel majd a kadett A csapatba, és lesznek, akik az U15-ös együttesben dolgoznak tovább. Visszatérve a juniorokra, itt már kirajzolódik az is, kinek lehet valóban útja a felnőtt mezőnybe. Erre tökéletes példa Turcsányi Nándi, akit nemrégiben igazolt le a Körmend. Egyértelmű, hogy ha ilyen lehetőséget kap bármely játékosunk, akkor annak nem állunk útjába, még akkor is, ha a jövő évi junior együttesünknek alappillére lehetett volna. Ugyanakkor jó visszaigazolása az Akadémián végzett szakmai munkának, amikor valaki innen rögtön az A csoportba léphet fel.
• Egy olyan egyedülálló sikersorozat, mint amilyet a serdülők vittek véghez a veretlen bajnoki szezonnal, mennyire fogalmaz meg elvárásokat velük szemben a későbbi korosztályokra nézve?
• Én abban hiszek, hogy ennek az elvárásnak nem kívülről kell érkeznie, hanem nekik, magukban kell megfogalmazódnia. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt kívülről megtámogassuk. A serdülőknél idén nagyon sok csapatépítő program, beszélgetés teremtette meg ennek az alapját, és hiszem, hogy ez az egyik kulcs. Az edzőink felé komoly elvárásként fogalmazódik meg, hogy sokat kommunikáljanak a gyerekekkel, adjanak visszajelzéseket a játékosoknak és a szülőknek is, hogy mi az, amit hozzá tudnak tenni ahhoz, hogy jobbá váljanak. Ezekre építve, a megfelelő játékos-szülő-edző kapcsolatrendszerrel tudunk eredményeket elérni.

• A kosárlabdában ma már kulcskérdés, hogy mekkora hangsúlyt fektet egy egyesület a játékosok egyéni képzésére. Ezzel kapcsolatban mi a MAFC Akadémia álláspontja?
• Három éve indítottuk el azt a programot, amelyben a legjobbakkal kiemelten, egyéni foglalkozásokon dolgozunk a csapatedzések mellett. Ez gyógytornát, atlétikai és erőnléti munkát is jelent. Ez egy alul abszolút nyitott rendszer, vagyis nem hiszünk abban, hogy U11-ben, U12-ben kiszemelünk három-négy játékost, és őket menedzseljük végig. Ennél jóval szélesebb a piramis alja, aztán a beletett munka, a fejlődés nyomán kialakul az, hogy az évek alatt ki meddig érhet el. Azt látom, hogy az edzőink is megértették ennek a munkának a fontosságát, ezt a csapatsikerek mellett a válogatott játékosaink száma is igazolja.
• Valóban, a bajnoki helyezések mellett a válogatott behívók száma is egy komoly értékmérője az elvégzett munkának, és idén ezek is szép számmal érkeztek.
• Ez a játékosoknak egyénileg is fontos, de a csapatoknak, az egyesületnek is komoly visszajelzés. Azért dolgozunk, hogy eljussanak a játékosaink a csúcsra, és fontos, hogy ennek a jelentőségét mindannyian érezzük. Nevelünk, fejlesztünk az egyének szintjén, mert a végén ez hozza meg a csapatsikert is. Jó látni azt, hogy mennyi MAFC-os, vagy MAFC-nevelésű játékos neve bukkan fel a válogatott keretekben, a cél, hogy legyenek minél többen, legyen újabb Báder Mártonja a MAFC-nak és a magyar kosárlabdának is, mert akkor tudhatjuk, jól dolgoztunk.  

A Kerek akadémiai szezont zártunk – évértékelés szakmai igazgatónkkal, Dinnyés Attilával bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Hatodik bajnokcsapatunk összeállítása: Ábrahám István, Bartha Dénes, Bitvai Miklós, Dr. Korányi László, Dr. Salgó András, Fehér Árpád, Gabányi László, Henni András, Kerkápoly István, Klauz Tibor, Kucsera József, Légler Béla, Pólik György, Prieszol József, Ujhelyi Gábor, Haris Ferenc – edző, Vadkerti Gábor – technikai vezető, Drégelyi László – szakosztályvezető.

„A korábbi években újabb és újabb, addig nem tapasztalt dolgokon buktuk el a bajnoki címet. Többször előfordult, hogy a Honvédot oda-vissza megvertük, de elszenvedtünk egy-két váratlan vereséget, így ők végeztek az élen. Ebben a szezonban is sokáig szoros volt a versenyfutás, aztán a 25. fordulóban eldőlt, hogy már nem érhetnek minket utol az ellenfelek – a Csepel elleni utolsó meccsnek már nem volt tétje számunkra, ki is kaptunk. Spórolós csapat voltunk, mindig annyit adtunk ki magunkból, amennyi szükséges volt” – emlékezett vissza jókedvűen az egykori kiváló játékmester.

Ebben az időszakban a MAFC a szó legszorosabb értelmében a Műszaki Egyetem csapata volt. „Mindannyian egyetemisták, sőt, egy kivételével mind műegyetemisták voltunk. Korányi Laci az Orvosira járt, nekik is NB I-es csapatuk volt annak idején, de a két rektor megbeszélte, hogy a MAFC-cal több esélye van komoly eredményt elérni, így külön engedéllyel játszhatott nálunk. Akkoriban szorosan összefonódott a magyar kosárlabda a felsőoktatással, az Erdészeti Egyetem gárdája, a Soproni MAFC volt az egyik legerősebb vidéki ellenfél, a már említett OSC mellett a BEAC és a TFSE is szerepelt az élvonalban a ’60-as években.”

Kangyal Tibor is a Műegyetemen keresztül került klubunkhoz, 16 évesen a MÁVAG-ban mutatkozott be az első osztályban, aztán másodéves építészhallgatóként és már válogatott kosarasként igazolt át a MAFC-ba. 1961-től 1973-as visszavonulásáig játszott piros-feketében, a ’70-es bajnoki cím mellett három Magyar (Népköztársasági) Kupa-győzelemnek is részese volt. Egy híján százszor lépett pályára a magyar válogatottban, tagja volt az 1963-as wroclavi Eb-n 4. helyezést elérő, majd az 1964-ben a tokiói olimpián szereplő – elmondása szerint az elhibázott, túlságosan kemény felkészülés miatt csak 13. – nemzeti csapatnak. 1965-ben bronzérmet szerzett az egyetemi válogatottal a budapesti Universiadén. 1987-től 1990-ig három idényen át irányította edzőként csapatunkat az első osztályban, 2002-ben a szezon közben beugorva, egy sikeresen megvívott osztályozóval tartotta bent az A csoportban az MC MAFC-ot.

A ’60-70-es években sem bővelkedett Budapest az élvonalbeli kosárlabda-mérkőzések megrendezésére alkalmas létesítményekben. A Gabányi László Sportcsarnok csak 1983-ban épült meg, előbb az Istvánmezei úti Nemzeti Sportcsarnokban (az aréna ma Gerevich Aladár nevét viseli), aztán a IX. kerületi Kinizsi utcában rendezték hazai mérkőzéseiket a műegyetemisták. „A Műszaki Egyetem Közlekedési Kara megkapta a Lónyay Református Gimnázium épületét, az imatermet alakítottuk át tornateremmé, mi, játékosok is kézzel-lábbal segítettük a kivitelezők munkáját. A padlózat a szószék felé lejtett, ezt ki kellett egyenlíteni. Ennek ellenére később is sokan mondták, hogy a MAFC-nál lejt a pálya – ez közel sem volt igaz, inkább ellenkezőleg.”

„A Honvéd-MAFC az volt kosárlabdában, ami a Fradi-Újpest fociban, kimondatlanul, de köztudottan „ellenzéki” csapatnak számítottunk. 1500-1800 ember tudott bezsúfolódni az örökrangadókra, a csillárról is lógtak, volt, hogy lovasrendőröket hívtak, mert az utcán álló tömeg be akarta törni az ajtót. Mindegyikünknek sok egyetemi barátja, ismerőse, tankörtársa járt ki szurkolni, a közönség túlnyomó többsége nekünk szorított a fővárosi rangadókon. A Honvéd 29 bajnoki címet nyert a szocializmus alatt, a MAFC csak 5-öt, de az egymás elleni mérleg jóval kiegyenlítettebb volt, gyakran az jelentette a különbséget, hogy mi többször kaptunk ki kevésbé erős ellenfelektől.”

Kangyal sajnálja, hogy ma már más világ van, az élsport és a tanulás kevésbé összeegyeztethető, mint az ő idejében. „Délelőtt mindannyian egyetemre jártunk, délután pedig edzés volt. Az építészkarra jártam, sokat kellett rajzolnom otthon is, ráadásul még egyetemistaként megnősültem, volt, hogy a gyerekemet is vittem órára vagy válogatott edzésre. Sűrű, kemény, de szép időszak volt, szívesen gondolok rá vissza.”

A klubok játékospolitikája is eltérő volt, mint napjainkban, az alapemberek jellemzően hat-nyolc évig is együtt játszottak a legjobb csapatokban, többnyire végig ugyanannak az edzőnek az irányításával. „Minden nap együtt voltunk, ismertük egymás gondolatai, minden meccset közösen vesztettünk el vagy nyertünk meg. Jó érzés volt egymásért küzdeni, ritkán volt mindenki egyszerre csúcsformában, de ha valaki rosszul aludt vagy hajnalig tanult a mérkőzés előtti nap, azt rögtön észrevették a többiek és segítettek neki, ahol tudtak. A meccsek után együtt sörözgettünk, megbeszéltük, mi történt a pályán – a legtöbbször vidám hangulatban, mert általában győztünk.” 

Arra is kíváncsiak voltunk, mit üzen Öcsi bácsi a mai MAFC-osoknak. „Úgy érdemes sportolni, ha nagyon élvezi az ember. A tehetség fontos, de önmagában kevés, folyamatos odafigyeléssel, gyakorlással lehet jó játékossá válni – az a tapasztalatom, hogy nagyon megéri a kosárlabdába fektetett munka, ha örömet is okoz a játék. Azt javaslom mindenkinek, hogy a tanulást se hanyagolja el, legyen egy szakmája, amiből meg tud élni, az élsport bizonytalan, de örök élményeket és életre szóló barátságokat adhat.”

1975-ben 7. – ezidáig utolsó – alkalommal is elhódította a bajnoki címet a MAFC, a parádés, 25-1-es alapszakaszt követően egy 4-1-gyel abszolvált felsőházi körrel sikerült megtartani a listavezető pozíciót, ismét a két nagy rivális, a Honvéd és a Csepel ért még oda a dobogóra.

A névsor: Ábrahám István, Bozsik György, Ceglédi István, Dr. Salgó András, Drégelyi László, Gabányi László, Guoth Árpád, Horváth Elemér, Kangyal Tibor, Kerkápoly István, Kucsera József, Nagy László, Nagy Péter, Sáffrány Csaba, Sipeki József, Szirmai Zoltán, Takács Ákos, Ujhelyi Gábor, Balogh Gábor – edző, Vadkerti Gábor – technikai vezető, Boros Éva – csapatvezető.

Kangyal Tibor bízik benne, hogy rövidesen összejön az első lépés szeretett klubjának az ő korosztálya által elért fényes sikerek megismétlése felé vezető úton: a visszajutás a legmagasabb osztályba.

Ő is ott lesz a Gabányiban szombaton, legendáink köszöntésére a Fót elleni bajnoki félidejében kerül sor.

Mindent meg fognak tenni a fiúk, hogy győzelemmel tiszteleghessenek bajnokaink előtt, a pályán és a lelátón is meg kell mutatni, hogy a MAFC-cal továbbra is számolni kell!

Ki a legjobb, ki-ki-ki? Hajrá-hajrá, Műszaki E-gye-tem!

Fotó: ujbuda.hu

A 1970-es és 1975-ös bajnokainkat ünnepeljük – Kangyal Tiborral beszélgettünk bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Minden évben az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen gazdasági helyzetben van az Akadémia az adott szezon végén. Kérlek, adj egy kis betekintést a számok világába!

Ami fontos, hogy a 2023-2024-es szezonban is meg tudtuk őrizni a stabilitásunkat,  úgy, hogy a TAO támogatás mértéke csökkent, miközben az infláció hatására minden, így a teremköltségek, utazás, étkezés, szállás, bérköltségek, is drágultak. Nagy hátrányunk, hogy nincs saját infrastruktúránk, éppen ezért jelentős tételt tesznek ki a termek bérleti díjai. Bízunk abban, hogy pár éven belül ebben lesz változás, a Műegyetem frissen megválasztott rektora nyitott arra, hogy ismét szorosabbra lehessen fűzni az egyetem és a klub viszonyát, ami az infrastrukturális nehézségeinket is orvosolhatná, de ez csupán évek múlva jelenthet számunkra előrelépést ezen a területen. 

Idénre valósággá vált az, ami már tavaly, az MKOSZ főtitkárával folytatott személyes beszélgetésekben előkerült: csökkent a TAO támogatások mértéke. Egyértelművé vált, hogy a túlélés érdekében racionalizálni kell a működésünket. Az idei évben a meghatározott TAO keret 35 százalékát tölthettük fel, a többire januárban lesz lehetőségünk, addig kell kihúznunk a jelenleg rendelkezésre álló forrásainkkal. 

Amire büszkék lehetünk, hogy pénzügyi értelemben is sikeres évet zárhattunk, minden szerződéses vállalásunk kifizetésre került, és valamennyi tartalékot át tudunk vinni a jövő évre. Ezen a ponton külön meg kell köszönnöm a szülői közösségünk segítségét, hiszen a nemzetközi tornákon való szereplésünk az ő anyagi áldozatvállalásuk nélkül immár nem jöhetett volna létre. Továbbra is azt tekintjük első számú feladatnak, hogy fegyelmezett költségvetéssel biztosítsuk az akadémia biztonságos működését. 

Az eredménypalettára tekintve két nyolcadik és egy tizedik helyet jegyezhettünk fel a mögöttünk hagyott év során. Milyennek látod csapataink teljesítményét?

Érdekesen alakult az elmúlt pár évünk. Azt látjuk, hogy úgy érkeztek hozzánk a kiemelkedő képességekkel, tehetséggel megáldott gyerekek, hogy az minden második évben eredményez csapatsikereket. Tavaly nagyon jó évet zártunk csapateredmények tekintetében a serdülők ezüstérmével, ahol az idősebbek között voltak a húzóembereink. Ők most a fiatalok közé kerültek a következő korosztályban. A tehetségük itt is megmutatkozik, de utánpótlásban egy év még rengeteget számít. Így az idei év előtt nem prognosztizáltunk jelentősebb csapateredményeket. Kellemes meglepetés volt, hogy a minden évben kitűzünk célt, vagyis, hogy a csapataink legyenek az országos nyolcas döntő közelében, idén is sikerült megugrani. Egy országos döntős szereplés csapatként fontos élmény, de a gyerekek is itt tudják valójában megmutatni magukat és azt, hogy mennyit fejlődtek az évad során. 

U12-eseink gyakorlatilag veretlenül csinálták végig az évet, nagyon ígéretes generáció formálódik ott. Minden túlzás nélkül, ha ebben a korosztályban osztanának érmet, biztosan került volna egy fényesebb medália a nyakukba. Az U14-es gárdánk egy fordulóval a vége előtt kvalifikált a legjobb nyolcba, ami óriási eredmény volt. Az U16 remek formában kosárlabdázott a keresztjátékban és jutott be a nyolcba, bizonyítva, hogy van kraft a társaságban. Bár az országos döntők nem hoztak sikert, de jó meccseket játszottak a fiúk, hogy mást ne említsünk, a kadettek a négy közé jutásért vívott meccsen három perccel a vége előtt még tíz ponttal vezettek a későbbi bajnok Honvéd ellen. 

Ami a csapateredményeken túl még nagyon fontos, hogy a kiemelt tehetségeinktől szép ívű fejlődést láthattunk az évad során. Évek óta igyekszünk egyre nagyobb hangsúlyt fektetni az egyéni képzésre. A csapateredményeket sosem tehetjük zárójelbe, hiszen ez fontos a gyerekeknek, szülőknek, edzőknek, az egyesületnek, de az szövetségi elvárás egyértelműen abba az irányba tolódott el, hogy játékosokat kell nevelni a sportág számára, ez pedig a finanszírozási rendszerben is visszaköszön. Itt egyre inkább az kapja a hangsúlyt, hogy hány korosztályos vagy felnőtt válogatottat, NBI A vagy B csoportos játékost neveltünk az elmúlt években.  Éppen ezért kell ezt a vonalat még tovább erősítenünk, hogy ezeknek az elvárásoknak, ami az anyagi túlélésünk alapját is jelentheti, minél magasabb szinten meg tudjunk felelni.

Milyen személyi változások várhatóak a következő évadra?

Az első szó mindig a köszöneté kell, hogy legyen, mert a mögöttünk hagyott évadban is fegyelmezetten, magas színvonalon és rendkívül odaadóan dolgoztak a kollégáink, edzőink, mindenki, aki az Akadémia kötelékébe tartozik, azért, hogy sikeres évet zárhassunk. 

A személyi kérdéseket egy gratulációval kezdeném, hiszen két friss diplomást edzőt köszönthetünk Kelemen Barbara és Balsay István személyében, akik idáig TF-es hallgatóként voltak nálunk, de jövőre már edzői státuszban folytatják. A nálunk töltött éveik alatt valódi MAFC-osokká váltak, így örömmel üdvözöljük őket immár teljes jogú családtagjainkként. 

Két kollégánktól válunk meg az évad végeztével, akik mindketten egy-egy évet dolgoztak kötelékünkben. Varga Anna erőnléti edzőként segítette idén a munkánkat, nagyon sokat köszönhetünk neki, valójában csak a házon belüli átalakítások miatt nem folytatódik most a közös munkánk, de bízom benne, hogy a jövőben még fogunk együtt dolgozni. Maurer Csaba rutinos, tapasztalt edzőként kapcsolódott be tavaly nyáron a klub életébe, ám szakmai elképzeléseink, irányvonalaink nem passzoltak egymáshoz, így mindkét fél úgy látta jobbnak, ha elválnak útjaink. Köszönjük neki, hogy fiatal kadett gárdánkat bevitte a legjobb nyolc közé, értékes döntős szerepléssel lettünk gazdagabbak. 

Két távozónk mellett két régi-új kollégát is üdvözölhetünk az Akadémia stábjában. Pusztai Sára korábban és idén is dolgozott már előkészítő csapatainkkal, a jövő évben U12-es korosztályunkat irányítja majd. Vele a MAFC családi vonala is erősödik, hiszen sokan tudják róla, egyik legrutinosabb edzőnk, Besenyői Andrea lánya. Másik visszatérőnk Hencsey Tamás, aki korábban junior, előtte pedig felnőtt gárdánkat irányította. Egy éve hazatért Körmendre, de visszahúzta a szíve a MAFC berkeibe, így a jövő évben azt a vonalat erősíti majd, amit a fentiekben felvázoltam: elsősorban egyéni képző edzőként kiemelt tehetségeinkkel dolgozik majd, Világos András kollégánk mellett, mellette pedig Ménkű Tiborral karöltve az Akadémia erőnléti munkája is hozzá tartozik majd. 

Úgy érzem, emberileg és szakmailag egyaránt egy jó stábbal várhatjuk a 2024-2025-ös szezont, mely elé ismét nagy várakozásokkal tekintünk. Előtte azonban mindenkinek jó pihenést kívánunk, augusztusban gőzerővel indítjuk a következő évadot!

Dinnyés Attila, a MAFC Akadémia szakmai igazgatója

„Azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk az idei évaddal. Nehezen indult a szezonunk, még mindig érzékeljük valamennyire a COVID utóhatásait, a korosztályok tekintetében is kicsit hátrányban voltunk, hiszen a húzóembereink most zömében a fiatalabbak között voltak saját korosztályukban. Mindennek tükrében úgy érzem, hogy a kadettek és a serdülők között elért nyolcadik hely, valamint a juniorok tizedik helye is abszolút a várakozásokon felüli eredmény, a legkisebb akadémiai korosztályban pedig egészen kiemelkedően szerepeltünk. 

Meg kell említenem az U13-as és az U15-ös korosztályunkat is, akik szintén nagyon szép évet tudhattak magukénak, hiszen mindkét csapatunk feljutott a főtáblára. A serdülőktől ez különösen azért volt szép eredmény, mert abban a csapatban többen még a gyerek korosztályba tartoznak, így optimistán tekinthetünk előre az ő jövő évi szereplésükre. Az U15-ös csapatunk szintén a főtáblára került, ott a kadett A együttessel nagyon szoros szimbiózisban dolgoztak, megvolt az átjárás a két csapat között, de így tudtunk mennyiségben és minőségben is megfelelő játéklehetőséget adni mindenkinek. Azt gondolom, hogy nagyon sokat profitálhattak a játékosok abból, hogy erős mezőnyben pallérozódhattak ebben az évben, ezt remélhetőleg jövőre tudják a kadett korosztályban kamatoztatni. Ki kell még emelnem az előkészítő korosztályunkat, ahol Nagy Kriszta vezetésével óriási munkát végeznek az edzőink, széles bázisra építhetünk, ezt jól mutatta, hogy a nagy hagyománynak örvendő MAFC-BEAC Alsós Kupán idén is rengeteg csapat versenyzett minden hónapban a Gabányi parkettjén. 

A jövő évet tekintve is komoly várakozásaink vannak, úgy érzem, az idei év alapot adott arra, hogy optimistán tekintsünk előre. Nagyobb hangsúly kerül a játékosok egyéni képzésére, az erőnléti munkára, miközben pszichológus és gyógytornász is segíti folyamatosan a játékosaink előmenetelét, ennek érdekében a stábban is több változást eszközöltünk. Az a feladatunk, hogy minél több játékost jutassunk el a válogatottságig, majd az NBI-es karrierig.

Az MKOSZ döntése alapján a MAFC Akadémia területi központtá vált, így számos kisebb egyesülettel fogunk együtt dolgozni a jövőben. Mintául szolgálhat ehhez az évek óta sikeres együttműködésünk a Budafokkal, ahonnan játékosok és edzők is sikeresen kapcsolódtak be a MAFC kötelékébe. Az a célunk, hogy olyan megállapodások szülessenek ezekkel az egyesületekkel, amiből mindkét fél, és legfontosabb célként, a magyar kosárlabdázás profitálhat.

Mielőtt azonban az új évet útjára indítjuk, mindannyian szusszanunk egyet. Köszönöm edzőink, munkatársaink, játékosaink egész éves munkáját, a szülői közösségünk töretlen támogatását. Jó pihenést kívánok a nyárra!” 

A MAFC Akadémia: várakozásokon túli évad után, optimista gondolatokkal az új szezon felé bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Csányi Dávid

– Mit jelentett számodra, hogy meghívást kaptál a korosztályos legjobbak közé?

Nagy megtiszteltetés volt számomra a meghívás. Nagyon büszke voltam magamra, hogy a korosztályos kiválasztottak közé tartozhatok. Már az első kiválasztás után is nagy motivációt adott a kosárlabdázáshoz.

– Hogy érezted magad a válogatottal töltött egy hét során?

Nagyon jól éreztem magam a táborban. Felkészült edzőkkel és társakkal edzhettem együtt magas színvonalon, ami számomra nagyon jó volt. Az edzők segítőkészek és támogatók, a csapattársaim jófejek voltak.

– Mi volt a legmeghatározóbb élményed Lakitelken?

Nem tudok kiemelni egyetlen egy élményt sem, mert egész héten rengeteg pozitív élmény ért. Minden edzés tartogatott újat. Edzéseken kívüli összetartás is erősítette a csapatot.

– Hogyan telik a nyár további része számodra?

Júliusban családommal nyaralunk és a barátaimmal töltöm majd a szabadidőmet. Természetesen a kiadott erősítő feladatok egy nap sem maradhatnak majd el. Augusztus elején pedig kezdődik a megszokott edzőtábor.

Vargyas Balázs

– Mit jelentett számodra, hogy meghívást kaptál a korosztályos legjobbak közé?

A torkomban dobogott a szívem, amikor meghallottam, hogy mehetek a válogatott táborba! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a korosztályom legjobbjai között lehetek! Sokat dolgoztam az elmúlt években, hogy bekerüljek! Egyik nagy álmom vált valóra!

– Hogy érezted magad a válogatottal töltött egy hét során?

Csodásan éreztem magam, nagyon kemény és fárasztó volt, de megérte! Sok új dolgot tanultam. Úgy érzem fejlődtem is, és emellett sok új barátot szereztem.

– Mi volt a legmeghatározóbb élményed Lakitelken?

Mély nyomot hagyott bennem, amit az edző mondott, ez végig fogja kísérni az életemet: „bármi van, sosem szabad feladni, akár kihagytál egy dobást, akár eladtál egy labdát – menni kell tovább, nincs semmi baj!”

– Hogyan telik a nyár további része számodra?

Egy kicsit elfáradtam, így a július hónap a pihenésről fog szólni! Szeretnék kikapcsolni, egy kicsit mást is csinálni! De mivel a mozgás az életem, nem fog nap úgy eltelni, hogy ne dobjak pár kosarat! Augusztustól pedig indul a felkészülés, edzések, táborok a következő szezonra!

A Válogatott kitekintő: Csányi Dávid és Vargyas Balázs a 2011-esek között szerepelt bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Németh Donát: „Az elmúlt egy hónapban 2 x 1 hetet töltöttünk együtt a válogatottban, ahol 2-2 meccsen mérkőztünk meg idegenben a lengyel és a horvát korosztályos válogatottal. Úgy gondolom, hogy jó csapatkent jó teljesítményt nyújtottunk, hiszen a négy meccsből hármat megnyertünk, és időnként kifejezetten jó játékot mutattunk. Saját magamat értékelve, örülök, hogy stabilan pályán voltam és jó számokat produkáltam. Különösen örömteli, hogy mind a négy mérkőzés az én hárompontos kosarammal indult. Összességében, hasznos két héten vagyunk túl.

Viola Máté: „Nagyon örültem, amikor Tamás bácsi mondta, hogy megyek Horvátországba a válogatottal, ahova a csapat ezúttal bővített kerettel utazott. Kint volt a csapatunknak egy edzése, majd két meccset játszottunk a horvát válogatott ellen. Az első meccsen az előnyünket végig megtartva sikerült győznünk, míg a másodikon fej-fej mellett haladva győzedelmeskedtünk. Én a második meccsen kaptam lehetőséget megmutatni, hogy mire vagyok képes. A meccsen amellett, hogy sikerült megszereznem életem első válogatott kosarát, négy lepattanót is begyűjtöttem. Büszke vagyok arra, hogy válogatott mezben játszhatok!”

A válogatott tagja volt ezúttal is Akadémiánk jelenleg külföldön tanuló és kosarazó növendéke, Pichovszky Berci is.

Budapest válogatott, őszi összetartás

Vargyas Balázs: „Nagyon jól éreztem magam a válogatottnál, az elején kicsit izgultam, de aztán nagyon jól összeállt a csapat, megismertünk sok olyan srácot, akivel amúgy év közben ellenfelek vagyunk. Eleinte furcsa volt, de szerintem jól összehangolódtunk a közös napok alatt, így sok új barátot is szereztem. Három jó meccset játszottunk, az utolsó kicsit döcögősen indult, de mindegyiket végül győzelemmel zártuk. Úgy érzem, amit hozzá tudok tenni a játékhoz itt, a MAFC-ban, azt ott is hozzá tudtam tenni, úgyhogy elégedett voltam magammal a válogatottban.”

Molnár Márton: „Nyáron voltam már nagyjából ugyanezzel a kerettel egy edzőtáborban, ez volt az első alkalom, amikor versenyeztünk is. Nagyon jól éreztem magam, úgy érzem, sokat is tudtam tanulni a többiektől, megismertem az ő játékstílusukat, a személyiségüket is. Örültem annak is, hogy a meccseket megnyertük, de főleg annak, hogy egy új közösség tagja lehettem, amiben jól éreztem magam. Azóta is tartjuk egymással a kapcsolatot, jó, hogy egy-egy meccs előtt tudunk egymással egy kicsit beszélgetni. Úgy érzem, ki tudtam hozni magamból majdnem a maximumot, persze izgultam, de szerintem sikerült jó teljesítményt nyújtanom.”

A Budapest válogatottba a MAFC Akadémia játékosai közül Csányi Dávid is meghívást kapott, de sérülés miatt nem tudott részt venni az őszi programban – remélhetőleg, legközelebb ő is ott lehet a társak között!

A Válogatott kitekintő – őszi, téli összetartások, MAFC-osokkal a fedélzeten bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

„Kezdjük először a változásokkal. Kiváló edzőnk, Nagy Kriszta, aki több mint 30 éve a MAFC utánpótlásában edzősködik, a következő szezonban, saját kérésére, szünetelteti az edzői tevékenységét. Természetesen a jövőben is a MAFC családon belül marad, az alsó korosztályok szakmai és adminisztrációs koordinátoraként, valamint az Alsós Kupa szervezőjeként és lebonyolítójaként aktívan részt vállal a mindennapi munkában, és továbbra is tagja a MAFC Akadémia vezetőségének. 

Ezúton is szeretnék ismét gratulálni Vittay-Hajnik Ambrus kollégámnak a harmadik gyermeke születéséhez. Ambrus, szintén saját kérésére, a következő időszakban nem vállal edzői feladatokat, de természetesen az ő kezét sem engedjük el, hiszen mintegy két évtizede tartozik a MAFC közösségéhez. Nemzetközi tapasztalataira és a FECC képzés keretében elsajátított tudására építve a belső edzőtovábbképzésért felel majd a jövőben.”

A két, edzői tevékenységét szüneteltető kolléga mellett hárman távoznak a MAFC Akadémia kötelékéből.

„Erőnléti edzőnk, Szijártó Márton, magánéleti okokból távozik az egyesülettől. Hamarosan megérkezik családjukba harmadik gyermekük, emellett Marcit lakhelyén, Biatorbágyon várják szakmai feladatok. Alapvető pillére volt ő az utánpótlásunknak, így mondanom sem kell, hogy az ajtónk mindig nyitva áll előtte, és bízunk benne, hogy egyszer még visszatér hozzánk.

Szintén visszavárjuk saját nevelésű játékosunkat és edzőnket, Pfandler Bencét, aki nemzetközi vizekre evez, és külföldön folytatja egyetemi tanulmányait. 

Négy évig dolgozott a MAFC kötelékében Hencsey Tamás, aki a felnőtt csapatnál, illetve az Akadémián is edzősködött ez idő alatt. Az idény lezárultával hazatért szülővárosába, Körmendre, hogy új szakmai kihívásokat találjon és ismét a felnőtt mezőnyben dolgozhasson. Mindhárom távozó kollégánknak köszönjük mindazt, amit az elmúlt években a MAFC Akadémiáért tettek, további pályafutásukhoz sok sikert kívánunk!”

Az érkező oldalon két új szakember nevét jegyezhetjük fel.

„Komoly szakmai múlttal rendelkező utánpótlás edző érkezett hozzánk Maurer Csaba személyében. Közel negyedszázada dolgozik a magyar kosárlabdában, a Vasas kispadján ülve több alkalommal tört borsot az orrunk alá különböző korosztályos megmérettetéseken. Többszörös bajnok vezetőedző, az elmúlt négy évet az Óbudai Kaszásoknál töltötte. Onnan érkezve csatlakozik hozzánk, és az U16-os csapatunk vezetőedzőjeként, valamint az U14-es gárda másodedzőjeként dolgozik majd az előttünk álló szezonban.

Fiatal és ambiciózus erőnléti edzőt, Varga Annát is köszönthetjük a MAFC-nál. Anna friss MEFOB-győztes az ELTE-BEAC egyetemi csapatával, szintén testvérakadémiánk, a BEAC kötelékében nyert korábban junior bajnoki címet, de NBI-es játékos múltja is van a BKG színeiben. 

Mindkét szakembert szeretettel köszöntjük a MAFC családban, bízom benne, hogy sok közös siker áll előttünk a jövőben!”

Akadémiánk vezetőjével pár szóban visszatekintettünk az elmúlt hetek történéseire is.

„Augusztus 1-jén minden csapatunk a terveknek megfelelően megkezdte a felkészülést a szezonra. Az edzőtáborok java lezajlott, és nagy örömünkre az alsó korosztályokban is sokan csatlakoztak hozzánk, kiváló gyerekanyag formálódik edzőink keze alatt. Bízom abban, hogy az idei év is sok örömet tartogat a számunkra minden fronton, kollégáimmal ebben az idényben is azon leszünk, hogy a gyerekek egyéni fejlődését szem előtt tartva sikeres szezonunk legyen 2023-2024-ben is!”

A Indul a nagyüzem a MAFC Akadémián bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

„Egyértelmű, hogy az idei évünk legfontosabb vezérfonala a Kosársuli fél évszázados ünnepe volt. Felemelő, megható ünnepséggel köszöntöttük ezt az évfordulót, óriási örömmel és büszkeséggel töltött el mindannyiunkat, hogy egykori és jelenlegi MAFC-osok közösen töltötték meg a Gabányi László Sportcsarnok parkettjét, és sportági vezetők jelenlétében avathattuk fel a bajnoki címeinknek emléket állító zászlókat” – kezdte a legfontosabb idei mérföldkővel szakosztályunk vezetője, aki a nehézségekre is kitért. 

„Nem mehetünk el amellett, hogy gazdasági tekintetben nagyon nehéz évet hagyunk magunk mögött. Nagyjából kéthavonta kellett újraterveznünk a költségvetést a teremárak és az üzemelési költségek drasztikus emelkedése miatt. Óriási köszönettel tartozunk a MAFC Iroda munkatársainak, akik egész évben rengeteget tettek azért, hogy ezeken a nehézségeken úrrá tudjunk lenni.”

A szakmai munka értékelésére nemrég jó hangulatú, közös estén került sor, ahol a hagyományoknak megfelelően a Kangyal Gergő-Papp Zsolt páros gondoskodott az elmaradhatatlan bográcsról. „Az idei évi szakmai munkát a Kosársuli tisztességesen elvégezte, ezt az elért eredményeink is igazolják. Azt a célt tűztük ki az évad elején, hogy a hozzánk hasonló Akadémiákat meg tudjuk előzni, a Kiemelt Akadémiákkal pedig tudjuk tartani a lépést. Örömmel mondhatom, hogy ezeknek a kritériumoknak meg tudtunk felelni.

U12-es csapatunk egész évben veretlenül menetelve érkezett az Országos Jamboree-ra, egyértelműen ígéretes gárda formálódik a fiatalok között. Az U14-es csapatunk gyönyörűen csillogó ezüstérmet nyert, fantasztikus élmény volt mindannyiunknak a pécsi országos döntő. Példaértékű hozzáállással dolgoztak a gyerekek és a szakmai stáb egyaránt, és óriási köszönet a mögöttük álló szülői közösségnek, akik egy száz százalékig támogató hátteret biztosítottak nekik. Ez tette lehetővé, hogy emlékezetes és hasznos külföldi túrákkal, megmérettetésekkel színesíthessék az évüket. Külön köszönöm a csapat edzői gárdájának azt az irdatlan mértékű szervezőmunkát, amivel ezeket az utazásokat életre hívták! 

Az U16-osok országos hatodik helyen zártak, ami, azt gondolom, egy abszolút reális helyezés. Szoros mérkőzéseket játszottak az országos döntőben, hajszálon múlt, hogy nem kerültek be a legjobb négybe, de minden dicséretet megérdemelnek az idei teljesítményükért.

Az U18-as gárda esetében el kell mondanunk, hogy nehéz helyzetben voltak, az évek alatt többen is távoztak a kulcsemberek közül más akadémiákhoz, illetve NBI-es együttesekhez. Így ebben a korosztályban elsősorban az egyéni játékosfejlődést helyeztük fókuszba, annak érdekében, hogy minél többen tudjanak a közeljövőben továbblépni a felnőtt mezőnybe. 

Ki kell még emelnem az U15-ös gárdánkat, Kovács Ádám és legénysége ugyanis abszolút üde színfoltja volt az évünknek. Fiatal kadett együttesként kerültek fel a főtáblára, és ott nagyon szépen helyt álltak, több nagycsapatot is megtréfáltak. Bár kevesebbet szerepeltek a nyilvánosság előtt, kalapomat emelem az idei évi munkájuk és eredményeik előtt!

Bár már a felnőtt MAFC kötelékében versenyez az U20-as együttes, nekik is szeretnék külön gratulálni az országos 5. helyhez, hiszen a csapat 90 százaléka Akadémiánk növendékei közül került ki. Extra teljesítmény volt, hogy 24 óra leforgása alatt az ország két elit akadémiáját, a Rátgéber Akadémiát és a Mercedes Benz Akadémiát is kétvállra fektették a debreceni országos döntőben.”

A sikeresség kritériuma nem csupán a csapatok eredményeiben mérhető, hanem az egyéni játékosfejlődésben is, és ezen a téren sincs oka szakosztályunknak a szégyenkezésre. „Évről évre kiemelt figyelmet szentelünk az egyéni képzéseknek, ez pedig a jövőben sem lesz másként. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége által vizsgált produktivitási mutatóban, ami az egyéni játékosfejlődést méri, kifejezetten előkelő helyen állunk: az országos elitbe tartozunk. Ennek az egyik fontos mérőszáma, hogy az egyesületből hányan kerültek be az NBIB Zöld vagy Piros csoportjába, vagy akár az NBI/A-s bajnokságba. Ennek a piramisnak a csúcsa Mocsán Bálint, aki nagy büszkeségünkre a felnőtt válogatottban is debütálhatott idén. Ő lehet minden akadémistánk számára a példakép, hogy a MAFC-ból indulva egészen a nemzeti együttesig lehet eljutni.”

Kangyal Gergő kitért a jövőt érintő kérdésekre is. „Nehéz év áll mögöttünk, és hasonlóan nehéz év áll előttünk. Jövőre is kulcskérdés lesz, hogy miként tudjuk a gazdálkodásunkat a folyamatosan változó körülményekhez igazítani. Azt ígérhetem, hogy a következő évben is mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy minden szükséges feltételt előteremtsünk a csapataink és játékosaink számára. Köszönöm az összes kollégámnak és a játékosainknak az idei esztendőt, büszke vagyok rá, hogy ennek a jubileumi évnek az összes felemelő momentumát és a nehézségekkel teli pillanatait is együtt élhettük át! Tartalmas, aktív pihenést kívánok mindenkinek júliusra, augusztusban pedig folytatjuk: a Kosársuli történetének immár 51. szezonjában!”

A Jubileumi szezon után – évértékelő beszélgetés szakosztályvezetőnkkel, Kangyal Gergővel bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Minden elé kínálkozik, hogy már interjúnk rögzítése után érkezett a sokkoló hír Bácsalmási Gábor tragikus haláláról. Azon túl, hogy személyesen is rengeteget köszönhetek neki, örökre összekötött és összeköt bennünket a MAFC családhoz való tartozás. Halála árnyékot vet az előttünk álló napokra, de sportemberként érte is küzdünk, és nem szegjük le a fejünket, ahogy ő sem tette soha.

Miként alakultak az elmúlt hetek a csapat életében, hogyan készültök a döntőre?

Ez kétségkívül egy nagyon izgalmas időszak. A kvalifikáció után rögtön elkészítettük a stábbal a felkészülés menetrendjét, és jóleső érzés, ahogy egyre közelebb érkezünk a döntőhöz. Jó látni, ahogy egyre több dolgot tudunk kipipálni azon a bizonyos listán, ami a felkészülésünknek keretet ad. Komoly szakmai feladat egy évadon belül többször is csúcsra járatni a csapatot. A hazai pályán sikeresen megvívott kvalifikáció hétvégéje az egyik ilyen csúcspont volt, utána természetes, hogy jött egy kiürülés, amiből újra fel kell pörögni, ezen dolgozunk most. Érdekes kihívás lesz, hogy két héttel a döntő után már egy nagyon nívós, nemzetközi tornán olyan csapatok ellen lépünk majd pályára, mint a felnőtt mezőnyben Euroligás Zalgiris Kaunas, az Alba Berlin vagy a Maccabi Tel-Aviv. A forma többszöri és megfelelő időzítésének tervezése az egész évünket végig kíséri. Mondom ezt úgy, hogy természetesen a fókuszban a korosztálynak megfelelő egyéni technikai képzés volt az egész évben.

Milyen állapotban van most a csapat?

Az természetes, hogy a szezonnak ezen a szakaszában már kisebb-nagyobb sérülésekkel küzdenek többen is. Hálásak vagyunk, hogy egész évben profi, felkészült rehabilitációs stáb segítette a munkánkat, most pedig egy még a szokottnál is szélesebb csapat áll mögöttünk, gyógytornásszal, masszőrrel, sportpszichológussal együtt. Igyekeztünk a segítségükkel minden oldalról maximális felkészítést adni a srácoknak. Múlt héten pénteken egy közös csapatépítő foglalkozást követően A nemzet aranyai megtekintésével zártuk a napot, majd szabad hétvégét adtunk a srácoknak, hogy egy kicsit „kiüríthessék a fejüket” és így forduljunk rá a döntő hetére. Kicsit konkrétabban válaszolva pedig azt tudom mondani, hogy alapvetően jól vagyunk, a hangulat emelkedett és érzésem szerint jó energiák veszik körül a csapatot.

A fentiekből is kitűnik, hogy a mentális felkészülés legalább annyira hangsúlyos a csapat életében. Hogy érzed, milyen a srácok mentális állapota, gondolva a többszöri csúcsra járatás nehézségeire?

Úgy érzem, biztatóan alakulunk, egyre éhesebb és tüzesebb a társaság. A közös munka során már volt alkalmunk kitapasztalni, hogy kinek mire van szüksége egyénileg ahhoz, hogy minél jobb állapotba kerüljön mentálisan. Én is igyekszem most mindenkivel, külön-külön is foglalkozni, az igényeiknek megfelelően. Azt kell, hogy mondjam, hogy jó versenyző típusú társaságról van szó, a fiúk a nagy kihívások során sosem vallottak még szégyent, és látom bennük, hogy most is készen állnak arra, hogy „harapjanak” a döntőben. A finomhangolásban a sportpszichológusunk, Regi is rengeteget segít, nagyon hálásak vagyunk neki, hogy ennyit foglalkozik velünk és a döntő során is végig velünk lesz.

A második helyen érkeztek a nyolcas döntőbe. Ez azért jól mutatja a csapat erejét, nem?

A második hely szuper dolog, azt jelzi, hogy az egész bajnokság során kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk. Országos szinten így elmondhatjuk, hogy versenyképes alakulatunk van, eredményességi szempontból szerintem utánpótlás edzőnek nem kell és nem is lehet többet elvárnia. Ezért a srácok megkapták a megfelelő elismerést, de ezt elraktároztuk, hiszen ebben a finálé pillanataiban és kontextusában ez nem jelent semmit. Egy országos döntőn, pláne a fiatalabb korosztályokban, minden és az ellenkezője is, megtörténhet. A srácok most szerepelnek először országos A döntőben, ez mindannyiuk számára egy új színtér. Lépésről lépésre kell haladnunk, a múlttal pedig már nem szabad foglalkoznunk. A közvetlen felkészülésünk alatt is azt hangsúlyoztam a Fiúknak, hogy én az edzéseket akarom megnyerni, ez a legfőbb feladatunk.

Mennyire van eredménykényszer a csapaton?

Határozottan nincs semmilyen nyomás a társaságon. Akik ismernek, pontosan tudják, hogy azt vallom, a mérkőzés ebben a korban csupán eszköz a fejlődésre. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ne tudnánk a legkisebb párharcból, fogadásból is élet-halál kérdést csinálni (nevet). Egyértelmű és világos célunk volt, mégpedig, hogy a lehető legerősebb programot állítsuk össze és vigyük végig a srácokkal, a nemzetközi tornák, külföldi megmérettetések mind ennek a jegyében születtek. Az, hogy az idei évben egyetlen csapat kivételével mindenkit le tudtunk győzni, és sokan megfordultak a kiválasztó-képző programban, azt igazolják, hogy jó az út, amin járunk. Ebben a tekintetben, az én szememben, már győztesek vagyunk! Elképesztően büszke vagyok a srácokra! Mindez persze nem jelenti azt, hogy a döntőben ne szeretnénk minél jobb eredményt elérni, és mindent, de mindent kiadni magunkból! 

A serdülő döntőt a klasszikus utánpótlás lebonyolítás szerint rendezik, azaz három csoportmérkőzés vár a srácokra, majd az utolsó két napon jönnek a helyekért vívott csaták. Mennyire tekintetek előre?

Ahogy mondtam, lépésről lépésre haladunk. Nyilván a stáb tudja, hogy kik ellen mivel érdemes készülni, de nem szeretnénk előre rohanni. Azt viszont mindenképpen szeretném kiemelni, hogy egy nagyon széles, 22 fős csapattal megyünk a döntőre, amiért külön is szeretnék köszönetet mondani az Akadémia vezetésének. A szakemberek, akik velünk tartanak Pécsre – Marci, az erőnléti edzőnk, Attila, a gyógytornászunk, Ricsi, a masszőrünk, Regi, a sportpszichológusunk – mind fontos részei a csapatunknak, egyben erős MAFC kötődéssel rendelkeznek. Itt szeretném külön is megköszönni a budafoki és a BSC-s kollégák munkáját, Balogh Istvánnak és Molnár Tamásnak is hálával tartozunk. Mondhatom, hogy nem csak a pályán, de amellett is komoly csapatmunkával igyekszünk a legtöbbet adni a srácoknak. Én bizakodva tekintek a döntő elé, és kiváncsian várom, hogy az út, amin végigjöttünk, ezen az állomáson mit tartogat számunkra. Azt pedig nem tudom elégszer és elég platformon hangsúlyozni, hogy nagyon szeretem ezt a társaságot és tényleg csordultig vagyok büszkeséggel irántuk! Hálás vagyok mindenkinek a csapat körül kialakított kultúráért és a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel állok fel velük a mi világunk legelőkelőbb színpadára, ahol biztos vagyok benne, hogy ez a MAFC-os csapat is sajátos, de mély nyomot fog hagyni mindenkiben! 

Hajrá MAFC!

A Pécsett megrendezésre kerülő döntő mérkőzéseit a Hunbasket.tv segítségével élőben lehet követni.

Az Országos Serdülő Bajnokság döntőjének menetrendje

2021. május 18., csütörtök

11.00 MAFC/A – Kecskeméti KA/A

Link a közvetítéshez: https://www.hunbasket.tv/merkozes/42701/mafca/kecskemeti-kaa

19.30 KASI/A – MAFC/A

Link a közvetítéshez: https://www.hunbasket.tv/merkozes/42703/kasia/mafca

2021. május 19., péntek

15.00 MAFC/A – MEAFC-JEZSUITA/A

Link a közvetítéshez: https://www.hunbasket.tv/merkozes/42705/mafca/meafc-jezsuitaa

2021. május 20., szombat

keresztjáték (10.00/12.00/14.00/16.00)

2021. május 21., vasárnap

helyosztók (9.00/11.00/13.00/15.00)

A Serdülők: irány a nagyszínpad! bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

• 2021 novemberében érkezett a nevedre először meghívó a felnőtt válogatottba, akkor azonban sérülésed miatt tétmérkőzésen nem léphettél pályára. Mesélj az azóta eltelt időszakról.
• Valóban, az először mintegy másfél éve csatlakozhattam Sztojan Ivkovics együtteséhez egy rövid találkozásra. Tudta, hogy sérüléssel bajlódom, ezzel együtt meghívott, hogy töltsek el két napot Kecskeméten, az edzőtáborban, szokjam a légkört, a csapatot, lássam a szisztémát, ami a válogatottnál működik. Akkor még azt reméltem, hogy hamarosan egészséges leszek, ám a rehabilitációm nem a tervezettek szerint haladt. Éppen ezért 2022 februárjában, közös megegyezéssel, szerződést bontottunk a Körmenddel, mert akkor már látszott, hogy az elmúlt szezonban nem fogok tudni pályára lépni. Hazatértem Budapestre és itt folytatódott a rehabilitációm. Az áttörést a tavaly áprilisi mandulaműtétem hozta meg. Sejtettük, hogy a térdemben lévő gyulladásnak köze lehet egy, a szervezetemben máshol lévő gyulladáshoz, végeztettem is góckutatást, de elsőre nem találtak a torkomban problémát. Egy második körös, részletesebb vizsgálat mutatta ki, hogy mégis a manduláimnál lehet a probléma gyökere, és végül azok eltávolítása után megindult a térdemben is a javulás. Júliusban szerződtem ide, Debrecenbe, ahol minden adott volt a teljes felépüléshez, ráadásul a klub maximális támogatásáról biztosított, azt mondták, tart ameddig tart, a lényeg, hogy 100 százalékig meggyógyuljak. Szerencsére a szezon kezdetére felépültem, így az első bajnokitól a pályán tudtam segíteni a csapatot.

• Mindeközben figyelt téged a kapitány? Számítottál a mostani meghívásra?
• Azt tudtam, hogy figyeli azokat a játékosokat, akik számításba kerülhetnek a válogatottnál. A szezon elején idő kellett, mire újra formába tudtam lendülni a hosszú kihagyás után, de pár forduló után már komfortosan mozogtam a pályán. A lelkem mélyén reménykedtem benne, hogy benne lehetek a VB-selejtezős keretben, de óriási öröm volt, amikor megérkezett a meghívó. Tényleg a gyerekkori álmom volt, hogy a felnőtt válogatott mezében képviselhessem a hazámat.  
• Nem csupán felhúzhattad a címeres mezt, de mindkét selejtező mérkőzésen sok időt tölthettél a pályán. Ez benne volt a pakliban?
• Nem volt kimondva, hogy ki mennyi játékpercet kaphat a meccseken, de azt elmondta a kapitány, hogy a mostani egy meglehetősen szűk keret, éppen ezért mindenkinek, aki itt van, késznek kell lennie arra, hogy bármikor a pályára kerülhet. Azt tudtam, hogy ugye Vojvoda Dávidra ezeken a találkozókon nem számíthatunk, Litvániában pedig Perl Zoli dőlt ki betegség miatt, így ketten is kiestek azok közül, akik az én posztomon játszanak. Így benne volt a pakliban, hogy játszani fogok, de az egy kicsit engem is meglepett, hogy mindkétszer már az első negyedben becseréltek.
• Volt külön feladatod, amit kaptál Sztojan Ivkovicstól? A szombathelyi mérkőzésen sokat fogtad a bosnyákok honosított amerikai kisemberét, John Robersont.
• Mivel én újonc vagyok a válogatottban, velem szemben az volt az elvárás, hogy a rendelkezésre álló rövid felkészülési időben a lehető legjobban elsajátítsam a válogatottban alkalmazott védekezési szisztémát és megtanuljam a figurákat. Ezen felül más külön feladatom nem volt, de amit aktuálisan kértek, annak minden pillanatban igyekeztem megfelelni. 
• Mennyire volt könnyű beilleszkedned a csapatba?
• Taktikai értelemben, ahogy mondtam, az alapokat sikerült megtanulnom az edzéseken. A srácok közül mindenkit ismertem, vagy játszottunk együtt korábban, vagy ellenfélként már találkoztunk, így a közösségbe való beilleszkedéssel szerintem egyáltalán nem volt gond. 
  

• Litvániában debütáltál a válogatottban, milyen érzésekkel tekintesz vissza arra a meccsre? Volt benned izgalom a meccs előtt?
• A jóleső izgatottság már az előző nap úrrá lett rajtam, ezt aztán táplálta a csarnokban lévő remek hangulat. Ritkán adatik meg, hogy az ember egy ekkora csarnokban, majdnem telt ház előtt léphessen pályára. Az pedig, hogy már az első negyedben pályára léphettem, a hab volt a tortán.
• Vasárnap, Szombathelyen magyar közönség előtt is bemutatkozhattál, ráadásul a lelátón sokan szorítottak neked. 
• Igen, ott voltak a szüleim, a barátnőm, barátaim, és a MAFC-os fiatalok is. Nagyon jól esett, hogy ennyien jöttek el miattam is szurkolni a válogatottnak, egészen különleges este volt a vasárnapi.
• A MAFC-os fiatalok már a bemelegítés alatt skandálták a nevedet. Hallod ilyenkor, vagy meccs közben, a lelátóról érkező buzdítást?
• Szinte mindig hallom ezeket a meccsen is, és abszolút igaz, hogy plusz energiát adnak. (Vittay-Hajnik) Ambrussal és a serdülő srácokkal már a csarnokba érkezéskor találkoztam, meg is beszéltük, hogy ott lesznek pont az első sorban, láttam is őket a meccs alatt végig. A bemelegítés alatt többször átfutott a fejemen a gondolat, hogy ebben a válogatottban sokan érkeztünk sok helyről, de ennyi lelkes fiatal játékos csak a MAFC-tól jött szurkolni. Elképesztően jól eső érzés volt, hogy miattam jöttek, az én nevemet skandálják. Itt nőttem fel, a MAFC-ban vannak a gyökereim, de hosszú évek óta nem játszom már a csapatban, Amerikában töltöttem éveket, nem Újbudára tértem haza, és mégis ennyire számon tartanak, jönnek, buzdítanak. Amikor a rehabilitációra hazatértem Budapestre, Garai Petitől is rengeteg segítséget kaptam, ezért sem tudok elég hálás lenni. Örülök, ha példakép lehetek a fiatalok számára, és minden egyes alkalommal jó átélni azt, hogy a MAFC tényleg egy óriási család, aki egyszer tagjává válik, örökké az marad.
• Véget ért a válogatott program, Te pedig már újra Debrecenben vagy. Mik az előttetek álló feladatok a klubcsapatodban?
• Köztudott, hogy nem kezdtük jól a szezont, belefutottunk olyan, fájó vereségekbe, amelyek biztosan hiányozni fognak a végelszámolásnál. Szerencsére az utóbbi időszakban felívelő pályán vagyunk, szeretném, ha ezt tudnánk folytatni most, a szünet után is. Öt forduló van hátra, egyértelműen szeretnénk a nyolcba jutni. Jó lenne, ha sikerülne legalább a hatodik helyig felküzdeni magunkat, hogy a rájátszás első körében elkerüljük a Szombathelyet és a Szolnokot, de az elsődleges cél mindenképpen az, hogy odaérjünk a Play-off-ba. 
  

fotó: MKOSZ/Girgász Péter

A február 28-i M4 Kosárlabda magazinban részletesen szó volt a válogatott szerepléséről, Bálint szereplése többször is említésre került. Az adás itt nézhető vissza: https://mediaklikk.hu/video/kosarlabda-magazin-8-resz/

A Válogatott debütálás után – interjú Mócsán Bálinttal bejegyzés először MAFC-én jelent meg.