Eredményes idény van a MAFC Akadémia háta mögött, 2025-2026-ban bajnokcsapatot ünnepelhettünk, számos remek eredmény született, és válogatott meghívók sora érkezett játékosaink számára. A mögöttünk hagyott évre Dinnyés Attilával tekintettünk vissza

  • A serdülők aranyérme okán a 2025-2026-os szezon bizonyosan a MAFC Akadémia aranybetűs fejezetei közé íródik a nagykönyvekben, de tekintsük át egy kicsit a tágabb képet. Az előzetes várakozásokra visszagondolva, mennyire igazolódtak azok az évad végére?
  • Azt gondolom, a várakozásainknak megfelelően alakult ez a szezon. Elkezdett beérni az a szisztematikus munka, amit évek óta végzünk az akadémián. Nagy hangsúlyt fektetünk a kicsikre, az előkészítő foglalkozásokon, az alsós kupákon, annak érdekében, hogy olyan alapokat adjunk a gyerekeknek, amire aztán építkezni tudunk. Akárcsak egy házépítésnél, a sportban is kulcs: ahhoz, hogy fentebb könnyebb legyen, az alapokat kell stabilra építeni.  Az eredmények azt mutatják, jó úton haladunk. Kenguruink ott voltak a szakmai tornán, gyerek csapatunk sok hiányzó ellenére is egy értékes negyedik hellyel zárta az országos döntőt. Az U13-as korosztályunkból többen kaptak meghívást a korosztályos Kiválasztó-Képző Programba. Az U14-eseink évada tökéletesen kerek volt, a hazai versenysorozat mellett spanyol, szlovén és szerb tornákon is jártak, olyan harmóniában dolgozott a csapat, a szülők és a stáb, ami már magában hordozta a sikert. Az U15-ös korosztályunk feladata az volt, hogy a következő évadra építkezzenek, ez olyan jól sikerült, hogy többen már az U16-os országos „A” döntőn is fontos játékperceket tölthettek a parketten. Azt gondolom, hogy a kadett mezőnyben elért 5. helyezésünk az előzetes várakozásainkat is felülmúlta, és innen is tudtunk válogatott játékosokat delegálni. Az U19-eseink csalódottak voltak, hogy nem sikerült a nyolcba jutniuk, de azt is látnunk kell, hogy itt nagyon sok változás történt a keretben, meghatározó játékosok kerültek ki a rotációból, így talán nem is volt reális célkitűzés az „A” döntő. Azt gondolom, a hosszútávú feladatunk az, hogy a legjobb nyolcba kerülés minden korosztályunk számára elérhető és elvárható célként fogalmazódjon meg.
  • A széles alsó bázis jó alapot teremthet a folytatásra, de hogy látod a helyzetet most? Mennyi a lemorzsolódás, mennyire jut elég játékos a felsőbb korosztályokba?
  • Azt látom most, hogy kadett korosztályig rendben vagyunk, a lényegi kérdések ebben a tekintetben fentebb dőlnek el. Mire a játékosok elérnek junior korosztályig – nem csak nálunk, ez mindenhol így van – nagyjából már látszik, ki az, aki tud, akar és akinek érdemes is annyi energiát beletennie a kosárlabdába, hogy az hosszútávon megtérüljön. Itt már sokan a tanulást teszik előtérbe, ahhoz, hogy mindkét téren magas szinten tudjon valaki teljesíteni, komoly elhivatottság kell. Nyilván egy jó csapatnak, egy jó közösségnek komoly megtartó ereje van, most látjuk a serdülőknél is, hogy nagy eséllyel itt tudjuk tartani a teljes brigádot, sokan mennek fel majd a kadett A csapatba, és lesznek, akik az U15-ös együttesben dolgoznak tovább. Visszatérve a juniorokra, itt már kirajzolódik az is, kinek lehet valóban útja a felnőtt mezőnybe. Erre tökéletes példa Turcsányi Nándi, akit nemrégiben igazolt le a Körmend. Egyértelmű, hogy ha ilyen lehetőséget kap bármely játékosunk, akkor annak nem állunk útjába, még akkor is, ha a jövő évi junior együttesünknek alappillére lehetett volna. Ugyanakkor jó visszaigazolása az Akadémián végzett szakmai munkának, amikor valaki innen rögtön az A csoportba léphet fel.
  • Egy olyan egyedülálló sikersorozat, mint amilyet a serdülők vittek véghez a veretlen bajnoki szezonnal, mennyire fogalmaz meg elvárásokat velük szemben a későbbi korosztályokra nézve?
  • Én abban hiszek, hogy ennek az elvárásnak nem kívülről kell érkeznie, hanem nekik, magukban kell megfogalmazódnia. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt kívülről megtámogassuk. A serdülőknél idén nagyon sok csapatépítő program, beszélgetés teremtette meg ennek az alapját, és hiszem, hogy ez az egyik kulcs. Az edzőink felé komoly elvárásként fogalmazódik meg, hogy sokat kommunikáljanak a gyerekekkel, adjanak visszajelzéseket a játékosoknak és a szülőknek is, hogy mi az, amit hozzá tudnak tenni ahhoz, hogy jobbá váljanak. Ezekre építve, a megfelelő játékos-szülő-edző kapcsolatrendszerrel tudunk eredményeket elérni.
  • A kosárlabdában ma már kulcskérdés, hogy mekkora hangsúlyt fektet egy egyesület a játékosok egyéni képzésére. Ezzel kapcsolatban mi a MAFC Akadémia álláspontja?
  • Három éve indítottuk el azt a programot, amelyben a legjobbakkal kiemelten, egyéni foglalkozásokon dolgozunk a csapatedzések mellett. Ez gyógytornát, atlétikai és erőnléti munkát is jelent. Ez egy alul abszolút nyitott rendszer, vagyis nem hiszünk abban, hogy U11-ben, U12-ben kiszemelünk három-négy játékost, és őket menedzseljük végig. Ennél jóval szélesebb a piramis alja, aztán a beletett munka, a fejlődés nyomán kialakul az, hogy az évek alatt ki meddig érhet el. Azt látom, hogy az edzőink is megértették ennek a munkának a fontosságát, ezt a csapatsikerek mellett a válogatott játékosaink száma is igazolja.
  • Valóban, a bajnoki helyezések mellett a válogatott behívók száma is egy komoly értékmérője az elvégzett munkának, és idén ezek is szép számmal érkeztek.
  • Ez a játékosoknak egyénileg is fontos, de a csapatoknak, az egyesületnek is komoly visszajelzés. Azért dolgozunk, hogy eljussanak a játékosaink a csúcsra, és fontos, hogy ennek a jelentőségét mindannyian érezzük. Nevelünk, fejlesztünk az egyének szintjén, mert a végén ez hozza meg a csapatsikert is. Jó látni azt, hogy mennyi MAFC-os, vagy MAFC-nevelésű játékos neve bukkan fel a válogatott keretekben, a cél, hogy legyenek minél többen, legyen újabb Báder Mártonja a MAFC-nak és a magyar kosárlabdának is, mert akkor tudhatjuk, jól dolgoztunk.