Újabb hazai mérkőzés következik az Újbuda MAFC számára: a bajnokság 4. fordulójában szombaton 17:30-tól az 1-2-es mérleggel álló Salgótarjáni KSE-vel találkozik a Gabányiban a veretlenül menetelő Garai-legénység. Dániel Péter együttese évek óta jellegzetes kosárlabdát játszik alacsony szerkezettel és sok kinti dobással, ez a stílus pedig rendre hullámzó teljesítményt szül bravúros győzelmekkel és nagy vereségekkel. Nincs ez másképp idén sem: az SKSE a MEAFC-tól és a Fóttól is simán kikapott hazai pályán, a kettő közt azonban hosszabbításban nyerni tudott a Vasas otthonában az amerikai Chris Harris 39 pontjával. Az előző két alkalommal győzni tudtak a nógrádiak a Gabányiban, legutóbb idegenben is megszenvedtünk velük, ez pluszmotivációt jelenthet egy újabb magabiztos győzelem megszerzéséhez – az mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy az aktuális ellenfél tavalyi legjobbja, Kazy Balázs már a mieinket erősíti.
Az SKSE az élvonalban és a Zöld csoportban is szereplet az elmúlt másfél évtizedben, az utóbbi időben viszont stabil piros csoportos csapattá vált: 2019 óta megszakítás nélkül ebben az osztályban szerepel, csak a Vasas-BKG-MAFC trió tagja régebbóta a mezőnynek. Az előző négy szezonban a bajnokságon belül is hasonlóan szerepeltek a beszterceiek, mindannyiszor lemaradtak a felsőházi rájátszásról, de egyszer sem jártak igazán közel a kieséshez, sorrendben a 9., kétszer a 11., legutóbb pedig a 12. helyen zártak. Hibás következtetés lenne a klub hanyatlását feltételezni az enyhén negatív tendenciából, az előző kiírásban jártak a legközelebb a negyeddöntős szerepléshez a nógrádiak, egyetlen másodperc választotta el őket a későbbi bajnok legyőzésétől, ami nyolc közé jutást ért volna számukra, azonban Trammell dudaszós duplája célba ért, így helyettük a MEAFC kaparintotta meg a 8. kiemelést. Egy időben rendre magabiztosan érvényesítettük ellenük a papírformát, csak egy 2020-ban, foghíjas összeállításban elszenvedett vereség rondított bele a sormintába, azonban a legutóbbi két összecsapás alkalmával egyaránt győzelmet ünnepelhetett a nógrádi vendégtábor Újbudán… A 2024 márciusi 81-84-es fiaskó utólag különösen fájó, hiszen ezzel csúszott ki a kezünkből a sorsunk, ami az első kiemelést illeti, a PVSK kihasználta a sanszot, hiába vertük meg oda-vissza az alapszakaszban, az élen végzett, az ötmeccses fináléban pedig óriási csatában élni tudott a hazai pálya előnyével. Persze nem egy szép emlék a tavaly novemberi 75-86-os vereség sem, amikor egy sokáig egy labdás találkozó hajrájában a piros-fekete rivális kihasználga pontatlanságunkat és igazán szorossá sem tudtuk tenni a végjátékot. Márciusban Salgótarjánban sem remekeltünk, egy nagyon küzdelmes mérkőzésen egyetlen kosár, jelesül Vámos legfontosabb MAFC-mezben szerzett találata döntött a javunkra két felforgatott csapat csatáján (65-68). Az piros csoportos örökmérleg ezzel együtt 8-3 a javunkra, ha ehhez hozzátesszük, hogy a jelenlegi bajnokságban 3-0-lal állunk, nem lehet kérdés, hogy itthon kötelező a győzelem.
A legutóbbi idényben nem csupán számunkra volt borzasztó kellemetlen ellenfél a szervezett, fiatal nógrádi gárda, amely sokáig 50% körüli mutatóval állt, 9-9-cel fordulhatott rá a reguláris szezon hajrájára, ám utolsó hat meccsét – több drámai végjátékkal – mind elveszítette, ezzel éppen lemaradt a playoffról. Ezek után az alsóházi rájátszásban érthető okokból kevésbé volt motivált a társaság, a fiatalok is több lehetőséget kaptak, az egész évet elnézve nem tükrözi a realitást, hogy csak a 12. helyen végeztek a palócföldiek. Nem volt kérdés, hogy Dániel Péter negyedik idényét is megkezdheti a csapat élén, viszont három kulcsember távozott, Kazy mellett a macedón-magyar Karanfilovszki és az amerikai Charlton sem hosszabbított. Öten érkeztek pótlásukra, Tóth Bence és Meleg Károly Miskolcról tette át a székhelyét némiképp nyugatabbra, az egyaránt U21-es korú Szalczgruber Zsolt és a MAFC-os kötődésű Tóth Vajk fiatalította és magasította a keretet, a légióshelyet pedig az 1998-as születésű, legutóbb Angliában, a Derby Trailblazers színeiben pattogtató, 189 centis amerikai hátvéd, Chris Harris töltötte be. A vezetőedző elmondta, hogy a cél változatlanul a nyolc közé jutás a nagyon kiegyenlítettnek ígérkező mezőnyben.
Hidegzuhannyal vette kezdetét a pontvadászat az SKSE számára, hiszen a nyitófordulóban a MEAFC szinte minden játékelemben a vendéglátók fölé nőtt a Városi Sportcsarnokban, talán még inkább a 23 labdát eladó hazaiakra nézve volt hízelgő a 74-100-as vereség. Nyolc nap azonban elég volt a pálforduláshoz: a Vasas ellen nagy tartást mutatott, többnyire vezetett, de többször felállt hátrányból, és végül a hosszabbításban csak ellenfele fölé kerekedett a Dániel-legénység (90-93). Harris alaposan letette a névjegyét első fővárosi látogatása alkalmával, 39 ponttal, 10 kiharcolt faulttal, 8 lepattanóval és 48 VAL-lal zárt, ráadásul ő dobta be a fordulópontot jelentő középtávolit is 90-89-nél a 45. percben. Ilyen előzmények után joggal bizakodhattak Tarjánban az előző héten meglepő vereséget szenvedő Fót elleni találkozó előtt, a légiós ismét eljutott 31 egységig, a többiek viszont csak tíz mezőnykosarat tudtak hozzátenni, egy második negyedbeli fellángolástól eltekintve simán kapitulált a hazai gárda (70-83). A tengerentúli hátvéd mellett az elsőszámú játékmesternek igazolt Tóth Bence (10,7 pont, 4,7 gólpassz) sem kezdte rosszul az idényt, Ormai továbbra is rendkívül sokoldalú játékos, de Glatz, Meleg és a Cserényi-ikrek is képesek lehetnek fontos villanásokra. Ami szembetűnő még, hogy idáig aktuális ellenfelünknek sem ülnek a kinti dobásai, gyakorlatilag minden negyedik hullott be, a Garai-tanítványok viszont még halványabb, 22,5%-os triplamutatóval állnak veretlenül – a nagy számok törvényei alapján nem lenne meglepő, ha ezúttal legalább egyik oldalról szignifikánsan jobb kinti dobóteljesítmény érkezne.
Kazy Balázs a pályán és azon kívül is villámgyorsan beilleszkedett a MAFC-családba és egyelőre igazolja, hogy bátran számíthatunk rá ‘scorer’-ként: úgy átlagol 19,3 pontot, hogy az előző két meccsen 11 kétpontos kísérletéből 10, 10 büntetőjéből pedig valamennyi célba ért. „Nagyon elégedett vagyok a csapattal, jól kezdtük a bajnokságot és egyelőre sikerül betartanunk a megbeszélteket és működik is a taktikánk, bízom benne, hogy ez így is marad. Igyekszem minden meccsen a legjobb formámat hozni és azt nyújtani, amit elvárnak tőlem. Tavalyi klubom lesz a következő ellenfél, nem lesz konnyű dolgunk, arra számítok, hogy nagyon hajtani fognak a salgótarjániak. Szerintem az lesz a döntő, hogy mennyit engedünk a legiósuknak, a legponterősebb játékosuknak. Támadasban pedig gyors és pontos játékra lesz szükség minél kevesebb eladott labdával” – mondta el 12-esünk.
Fotó: hunbasket.hu
