Litvániában debütált, Szombathelyen pedig hazai közönség előtt húzta fel első alkalommal a magyar felnőtt válogatott címeres mezét Akadémiánk neveltje, Mócsán Bálint. A Debrecen bedobóját már a Cívis városban értük utol, hogy az elmúlt időszakról beszélgessünk vele
- 2021 novemberében érkezett a nevedre először meghívó a felnőtt válogatottba, akkor azonban sérülésed miatt tétmérkőzésen nem léphettél pályára. Mesélj az azóta eltelt időszakról.
- Valóban, az először mintegy másfél éve csatlakozhattam Sztojan Ivkovics együtteséhez egy rövid találkozásra. Tudta, hogy sérüléssel bajlódom, ezzel együtt meghívott, hogy töltsek el két napot Kecskeméten, az edzőtáborban, szokjam a légkört, a csapatot, lássam a szisztémát, ami a válogatottnál működik. Akkor még azt reméltem, hogy hamarosan egészséges leszek, ám a rehabilitációm nem a tervezettek szerint haladt. Éppen ezért 2022 februárjában, közös megegyezéssel, szerződést bontottunk a Körmenddel, mert akkor már látszott, hogy az elmúlt szezonban nem fogok tudni pályára lépni. Hazatértem Budapestre és itt folytatódott a rehabilitációm. Az áttörést a tavaly áprilisi mandulaműtétem hozta meg. Sejtettük, hogy a térdemben lévő gyulladásnak köze lehet egy, a szervezetemben máshol lévő gyulladáshoz, végeztettem is góckutatást, de elsőre nem találtak a torkomban problémát. Egy második körös, részletesebb vizsgálat mutatta ki, hogy mégis a manduláimnál lehet a probléma gyökere, és végül azok eltávolítása után megindult a térdemben is a javulás. Júliusban szerződtem ide, Debrecenbe, ahol minden adott volt a teljes felépüléshez, ráadásul a klub maximális támogatásáról biztosított, azt mondták, tart ameddig tart, a lényeg, hogy 100 százalékig meggyógyuljak. Szerencsére a szezon kezdetére felépültem, így az első bajnokitól a pályán tudtam segíteni a csapatot.
- Mindeközben figyelt téged a kapitány? Számítottál a mostani meghívásra?
- Azt tudtam, hogy figyeli azokat a játékosokat, akik számításba kerülhetnek a válogatottnál. A szezon elején idő kellett, mire újra formába tudtam lendülni a hosszú kihagyás után, de pár forduló után már komfortosan mozogtam a pályán. A lelkem mélyén reménykedtem benne, hogy benne lehetek a VB-selejtezős keretben, de óriási öröm volt, amikor megérkezett a meghívó. Tényleg a gyerekkori álmom volt, hogy a felnőtt válogatott mezében képviselhessem a hazámat.
- Nem csupán felhúzhattad a címeres mezt, de mindkét selejtező mérkőzésen sok időt tölthettél a pályán. Ez benne volt a pakliban?
- Nem volt kimondva, hogy ki mennyi játékpercet kaphat a meccseken, de azt elmondta a kapitány, hogy a mostani egy meglehetősen szűk keret, éppen ezért mindenkinek, aki itt van, késznek kell lennie arra, hogy bármikor a pályára kerülhet. Azt tudtam, hogy ugye Vojvoda Dávidra ezeken a találkozókon nem számíthatunk, Litvániában pedig Perl Zoli dőlt ki betegség miatt, így ketten is kiestek azok közül, akik az én posztomon játszanak. Így benne volt a pakliban, hogy játszani fogok, de az egy kicsit engem is meglepett, hogy mindkétszer már az első negyedben becseréltek.
- Volt külön feladatod, amit kaptál Sztojan Ivkovicstól? A szombathelyi mérkőzésen sokat fogtad a bosnyákok honosított amerikai kisemberét, John Robersont.
- Mivel én újonc vagyok a válogatottban, velem szemben az volt az elvárás, hogy a rendelkezésre álló rövid felkészülési időben a lehető legjobban elsajátítsam a válogatottban alkalmazott védekezési szisztémát és megtanuljam a figurákat. Ezen felül más külön feladatom nem volt, de amit aktuálisan kértek, annak minden pillanatban igyekeztem megfelelni.
- Mennyire volt könnyű beilleszkedned a csapatba?
- Taktikai értelemben, ahogy mondtam, az alapokat sikerült megtanulnom az edzéseken. A srácok közül mindenkit ismertem, vagy játszottunk együtt korábban, vagy ellenfélként már találkoztunk, így a közösségbe való beilleszkedéssel szerintem egyáltalán nem volt gond.
- Litvániában debütáltál a válogatottban, milyen érzésekkel tekintesz vissza arra a meccsre? Volt benned izgalom a meccs előtt?
- A jóleső izgatottság már az előző nap úrrá lett rajtam, ezt aztán táplálta a csarnokban lévő remek hangulat. Ritkán adatik meg, hogy az ember egy ekkora csarnokban, majdnem telt ház előtt léphessen pályára. Az pedig, hogy már az első negyedben pályára léphettem, a hab volt a tortán.
- Vasárnap, Szombathelyen magyar közönség előtt is bemutatkozhattál, ráadásul a lelátón sokan szorítottak neked.
- Igen, ott voltak a szüleim, a barátnőm, barátaim, és a MAFC-os fiatalok is. Nagyon jól esett, hogy ennyien jöttek el miattam is szurkolni a válogatottnak, egészen különleges este volt a vasárnapi.
- A MAFC-os fiatalok már a bemelegítés alatt skandálták a nevedet. Hallod ilyenkor, vagy meccs közben, a lelátóról érkező buzdítást?
- Szinte mindig hallom ezeket a meccsen is, és abszolút igaz, hogy plusz energiát adnak. (Vittay-Hajnik) Ambrussal és a serdülő srácokkal már a csarnokba érkezéskor találkoztam, meg is beszéltük, hogy ott lesznek pont az első sorban, láttam is őket a meccs alatt végig. A bemelegítés alatt többször átfutott a fejemen a gondolat, hogy ebben a válogatottban sokan érkeztünk sok helyről, de ennyi lelkes fiatal játékos csak a MAFC-tól jött szurkolni. Elképesztően jól eső érzés volt, hogy miattam jöttek, az én nevemet skandálják. Itt nőttem fel, a MAFC-ban vannak a gyökereim, de hosszú évek óta nem játszom már a csapatban, Amerikában töltöttem éveket, nem Újbudára tértem haza, és mégis ennyire számon tartanak, jönnek, buzdítanak. Amikor a rehabilitációra hazatértem Budapestre, Garai Petitől is rengeteg segítséget kaptam, ezért sem tudok elég hálás lenni. Örülök, ha példakép lehetek a fiatalok számára, és minden egyes alkalommal jó átélni azt, hogy a MAFC tényleg egy óriási család, aki egyszer tagjává válik, örökké az marad.
- Véget ért a válogatott program, Te pedig már újra Debrecenben vagy. Mik az előttetek álló feladatok a klubcsapatodban?
- Köztudott, hogy nem kezdtük jól a szezont, belefutottunk olyan, fájó vereségekbe, amelyek biztosan hiányozni fognak a végelszámolásnál. Szerencsére az utóbbi időszakban felívelő pályán vagyunk, szeretném, ha ezt tudnánk folytatni most, a szünet után is. Öt forduló van hátra, egyértelműen szeretnénk a nyolcba jutni. Jó lenne, ha sikerülne legalább a hatodik helyig felküzdeni magunkat, hogy a rájátszás első körében elkerüljük a Szombathelyet és a Szolnokot, de az elsődleges cél mindenképpen az, hogy odaérjünk a Play-off-ba.
fotó: MKOSZ/Girgász Péter
A február 28-i M4 Kosárlabda magazinban részletesen szó volt a válogatott szerepléséről, Bálint szereplése többször is említésre került. Az adás itt nézhető vissza: https://mediaklikk.hu/video/kosarlabda-magazin-8-resz/