NB I/B, Piros-csoport, 17. forduló

Phoenix-MT Fót – MAFC 84-96 (18-21, 18-22, 25-25, 23-28)

MT: Bus 15/3, Katona 20, Füzi 16/6, Bálint 5/3, Varga 8. Cs: Kinney 8, Nagy 6/6, Kékesi 5/3, Ipacs 1.

MAFC: Tóth 14 (+10 gólpassz), Pintér 8/6, Misek 8, Bordács 33 (+14 lepattanó), Komma 9. Cs: Biber 10, Polgárdy 9/3, Buzás 5/3.

Surmann Gábor: Mindenek előtt gratulálok a MAFC-nak, bár a különbség a végére több lett, mint ami valójában volt ma a két fél között, győzelmük viszont nem érdemtelen. Okosan, tudatosan rámentek a jelenleg sebezhető területünkre. Ennek ellenére talán ilyen nem is volt még nekem vesztes meccs után… hihetetlen optimizmussal és feltöltődve tudok a vereség ellenére nyilatkozni. Irányítóim mérkőzés utáni szavai csengenek a fülemben: “Ha ez ma nem a MAFC avagy a bajnokság első két helyezettje, akkor ez a mai performansz egy győzelem.” Hasonlóan gondolom… Pedig milyen pechesen indult minden ma is. A két “magas” emberem közül Bálint 5 játszott perc alatt 4 fault, Varga első negyed vége 3 fault. Így kellett a hatalmas magassági és súlybeli különbséget ellensúlyozni. Bordácsra így nem volt megoldásunk a mérkőzésen, ezek után érthető módon, nagyon jól játszott a vendégek centere. Ráadásul Kinney 4 perc játék után akkorát esett és olyan sérülése lett, hogy gyakorlatilag nyílt ajakkal és erős fejfájással állt vissza, s próbált így segíteni. Óriási harcos ő, ez már most látszik, ahogy az is, hogy mennyi pluszt adott már most a csapatunkhoz minden téren. A végjátékban 2 perccel a vége előtt pedig az döntött, hogy előbb 76-79-nél majd 80-84-nél is jött egy-egy tripla az addig haloványabb játszó fiatal Pintértől. Az ifjú játékosnak külön gratulálok, sajnos a mi szemszögünkből a legrosszabbkor lépett elő. Valamint sajnálatos és dühítő, bár “megnyílni” nem fogok, de megjegyeztem ma három nevet magamnak, legyen most ennyi elég. Gratulálok a játékosaimnak, büszke vagyok rájuk. Nagyon jó szellemben, alázatosan dolgoztak, volt tűz, volt kedv, volt összetartás, s élvezték. A lepattanócsata megnyerése pedig azt gondolom mindent elárul a hozzáállásunkról. Felemelő érzés volt, amilyen vastapsot kaptak a fiúk és kb. mintha nyertünk volna, olyan elismerésben részesültek a végén. Ebből is látszik, hogy az elmúlt fordulók morális és mentális csődje után ma “jól néztünk ki” és ezt értékelték is. Köszönjük tehát szurkolóinknak is. Látom a fényt, ahogy azt is, hogy az utolsó “puzzle” darabot mielőbb meg kell szerezzem a rendszerbe. Hiszen a vak is láthatja, hol vagyunk még kevesen.


Lakits András : Gratulálok a csapatnak a győzelemhez. Nagyon zaklatott időszakon vagyunk túl. Rengeteg sérülés, betegség jellemezte a munkánkat az elmúlt hetekben. A mérkőzés előtt is volt változás a keretünkben. Azt gondolom, az eddig elvégzett munka megóvott bennünket az ilyen helyzetektől, és olyan emberek léptek előre, akik korábban kevesebb szerephez jutottak és hozzá tudtak adni a csapat teljesítményéhez. Örülök a győzelemnek, mert nagyon nehéz ebben a csarnokban nyerni. Hétfőtől egy kicsit megújult kerettel készülünk tovább, hogy elérhessük a céljainkat. Úgy érzem, a csapat jól reagált az utóbbi idő változásaira. Nagyon bízom benne, hogy tudunk továbbra is jó teljesítményt tudunk nyújtani. Ellenfelünknek pedig további sok sikert kívánok.

A MAFC felnőttcsapata története során először lépett pályára a fóti Phoenix Sportcsarnokban, jó előjelekkel várhattuk a túrát. Sérülése után ismét játékra jelentkezett Biber, viszont Csapai (már) nem volt tagja a meccskeretnek. A vendégkispadon ugyanakkor feltűnt két új arc is… Katona középtávolija nyitotta a pontok sorát, nem találtuk a ritmust az első percekben, Füzi triplájával 7-2-re léptek meg a Megyeri Tigrisek. Bár a dobásaink továbbra sem estek be, a palánk alatt a várakozásoknak megfelelően volt keresnivalónk. Misek középtávolijával hamar kiegyenlítettünk, a már a nyitó felvonásban 13 pontig és féltucat kiharcolt faultig jutó Bordács vezérletével pedig fordítottunk is. Hazai oldalon a padról beállva debütált a komoly NB I/A-s múlttal rendelkező új légiós, Kinney, ám egy szerencsétlen ütközés után ápolásra szorult. A negyed a visszatérő Biber közelijével és 18-21-es állással zárult.

A második tízperc első felében felváltva estek a kosarak, Nagy hárompontosával, 29-27-nél vezettek utoljára a lila-fehérek, ezt követően viszont a mieink pillanatai következtek: Komma és Polgárdy révén fordított, majd egy centergólokra épülő 9-1-es rohammal el is lépett a piros-fekete gárda (32-40). A félidőig már jelentős változás nem történt az eredményben, a visszaálló Kinney középtávolija ellenére, bedobott távoli nélkül is 36-43-ra vezettünk a nagyszünetben.

A fordulás után Bordács és Tóth játékára építve próbálták leszakítani a mieink a hazaiakat, azonban a fótiaknak mindenre volt válaszuk, mi több, a 27. percben öt pontra csökkent a differencia, amikor Katona visszatett egy támadólepattanót. Lakits időkérése után Biber használta ki ziccerét, Tóth osztogatta a remek labdákat, és a befejezésekkel sem volt gond, ám védekezésben nem találtuk a nagy kedvvel játszó házigazdák akcióinak ellenszerét. Bálint hármasával 59-63-ra zárkózott a Phoenix-MT, válaszul Polgárdy bevágta az első sikeres triplánkat, majd Tóth zárta le a játékrészt egy közelivel és egy blokkal (61-68).

Buzás betörésével és Tóth floaterével átlépte a tíz pontos lélektani határt a különbség, de ez sem szegte kedvét a Surmann-legénységnek, zsinórban hét pontot dobtak, nagyon jókor jött Buzás trojkája (68-75). A következő percek is inkább a fótiakról szóltak, hiába támadhattunk többször hétpontos előnyben, nem éltünk az eséllyel, Füzi duplája után a 38. percben úgy tűnt, egylabdás végjáték elé nézünk (76-79). Ekkor azonban Pintér vette vállára csapatát: fiatal hátvédünk mindkét sarokból beemelt egy-egy hárompontost, majd szépen vette észre Kommát a palánk alatt, centerünk zsákolásával pedig eldőlni látszott a találkozó az utolsó perc kezdetén (84-92). Az indokoltnál talán feszültebb záró minutum nem is hozott már fordulatot, ha nehezen is, de elhoztuk a két pontot Fótról (84-96).

Foghíjas ellenfelünk lehetőségeihez képest remekül, olykor extázisban kosarazott, míg a műegyetemisták nem voltak végig kellően élesek. Az egálközeli lepattanócsata arról árulkodik, hogy Bordács jó teljesítménye ellenére sem tudtunk igazán kiaknázni a magasposzton meglévő különbséget, ám bíztató, hogy a kulcspillanatokban egy 2004-es születésű, saját nevelésű tehetség lépett elő vezérré. De ezúttal számunkra sokkal fontosabb a siker ténye, mint a mikéntje: a Vasas nagykőrösi botlását kihasználva a 13-4-gyel álló MAFC feljött a tabella 3. helyére. Vasárnap, hazai pályán folytatjuk az alapszakaszt a DEAC U23 ellen, ám addig is érdemes lesz figyelni honlapunkat…

Hajrá, MAFC!

Fotó: Tökölyi Csaba