Öt sikertelen próbálkozás után zsinórban hatodik piros-csoportos szezonjában a Nyíregyháza és a Cegléd legyőzésével végre eljutott a fináléig az Újbuda MAFC – a célunkat azonban ezzel még nem értük el. A döntőben a feljutásra előzetesen legesélyesebbnek tartott ellenféllel, a tavalyi ezüstérmes, idei alapszakaszgyőztes, kétszeres Hepp Kupa-címvédő PVSK-Veoliával csapunk össze, a teljes idényt nézve bátran állíthatjuk, hogy a másodosztály két legjobb csapata jutott el a feljutás kapujába. Fontos változás az előző két párharchoz képest, hogy az aranycsata már az egyik fél harmadik sikeréig tart, a pályaelőny ellenfelünknél van, így a bajnoki cím megszerzéséhez mindenképpen meccset kell nyernünk a Mecsekalján – sokat érne, ha ezt már a párharc nyitányán, május elsején 18 órától sikerülne megtennünk.

A Pécsi VSK-Veolia – Újbuda MAFC bajnoki döntő menetrendje

·        május 1., szerda 18.00, Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok 

·        május 4., szombat 19.00, Budapest, Gabányi László Sportcsarnok 

·        május 7., kedd 18.00, Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok 

Ha szükséges:

·        május 10., péntek 19.00, Budapest, Gabányi László Sportcsarnok 

·        május 12., vasárnap 18.30  Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok

Bár egyesek szerint sosem volt még olyan színvonalas a másodosztály, mint idén, akadtak meglepő eredmények az alapszakaszban, a rájátszásban és a Hepp Kupában is, mindkét elődöntő végletekig kiélezett csatába torkollott, de végső soron az a két csapat jutott a döntőbe, amely már az idény kezdete előtt nyíltan célul tűzte ki a feljutást: a PVSK és a MAFC. A Vasút tavaly ilyentájt nagyon fájó módon, 2-1-es előnyről bukta el a finálét a városi rivális NKA ellen, ám a vezetőségnek sikerült megtartania a kulcsjátékosok többségét, Szrecsko Szekulovics vezetőedző is szerződést hosszabbított, Tóth Norbert ünneplőre cserélte a mezt és sportigazgatóként maradt a klub kötelékében. Juhos és Takács bajnokságon belüli klubváltása azért fájó veszteség volt a Párducok számára, ugyanakkor három A-csoportot megjárt magyart is igazoltak Plézer Gábor, Mokánszki Máté és Frank Áron személyében, Harlert egy fiatal szerb irányító, Ognjen Micsovics váltotta légiósposzton.

Jól kezdték az alapszakaszt a pécsiek, 11 kör után hibátlan mérleggel vezették a tabellát, amikor az addigra már két vereséget összeszedett Lakits-legénység a Gabányiban egy szoros mérkőzésen elvette a veretlenségüket (83-75). Január végén hosszabbítás után alulmaradtak a baranyaiak a nagy feltámadást produkáló Nyíregyháza otthonában, míg a mieink nagyot meneteltek, és a pontvadászat kétharmadáig szintén remekül teljesítő Vasas otthonában aratott sikerrel a 18. fordulóban átvették a vezetést a táblázaton. A folytatásban sajnos két váratlan vereséget is elszenvedtünk, Debrecenben 14 győztes bajnoki után megszakadt nagy sorozatunk, a pécsi túra előtti találkozón pedig az alsóhában tanyázó Salgótarján tudott nyerni a Gabányiban, így újra két lépés hátrányból várhattuk a csúcsrangadót. Úgy tűnt, hogy az időközben Micsovics sérülése miatt újabb délszláv játékmesterrel, Luka Igrutinoviccsal kiegészülő Szekulovics-legénység bebiztosítja első kiemelését, a félidőben már 14 pontos hátrányban voltunk a Lauberben, ám sikerült javítanunk a védekezésünkön, így fokozatosan eltüntettük a különbséget, Archibald középtávolijával pedig a győztes találatot is sikerült bevinnünk hat másodperccel a vége előtt (85-87), így megtörtük harminc éve tartó pécsi nyeretlenségünket és az utolsó játéknapig nyílt maradt az első kiemelés kérdése. A zárófordulóban a piros-feketék magabiztosan verték a Kaszásokat, míg a Vasút három negyeden át alárendelt szerepet játszott a Vasas otthonában, de 30-9-re nyerte az utolsó etapot, így megnyerte az alapszakaszt.

A negyeddöntő jelentette akadályt jóval nehezebben vettük, mint az első kiemelt: amíg mi elveszítettük a pályaelőnyünket az első találkozón, majd kétszer kellett élet-halál meccset kétszámjegyű hátrányból felállva megnyernünk a továbbjutáshoz, addig a PVSK otthon lesimázta a TF-et (101-81), a Ludovika Arénában pedig szoros meccsen, de végig vezetve le is zárta a sorozatot (83-90). Az elődöntőben már fikarcnyival sem volt könnyebb dolguk a baranyaiaknak a Fót ellen, mint nekünk a Cegléddel szemben, sőt! Hazai pályán mi kerültünk simábban előnybe, Pécsett a 34. percben még vezettek, de a hajrára elfogytak a lila-fehérek (102-84). Idegenben is a XI. kerületiek álltak közelebb a döntőbe jutáshoz, a Fót előnye a 39-20-as első negyedet követően kitartott a végéig (99-88). A harmadik meccs nekünk fantasztikusan, a pécsieknek rémálomszerűen, 0-13-as első öt perccel kezdődött, de mindkét találkozón a záró felvonásra maradt a döntés, amelyben itt is, ott is a házigazdák akarata érvényesült, a Párducok 97-83-as sikerrel abszolválták a párharcot.

Bár a pályaelőny ellenfelünk mellett szól, jó előjel lehet számunkra, hogy az alapszakaszban oda-vissza legyőztük a PVSK-t – a MAFC az egyetlen csapat, amelyet még nem győzött le a szezonban Szrecsko Szekulovics alakulata, amely az ellenünk lejátszott két mérkőzést nem számolva több, mint meggyőző, 23-1-es mérleggel abszolválta a reguláris szezont. A pécsiek minden sorozatot figyelembe véve csupán négy tétmérkőzést veszítettek el idáig a szezonban, míg a XI. kerületiek nyolcat, ugyanakkor a Lakits-tanítványok büszkélkedhetnek a leghosszabb nyerő szériával, október vége és február közepe közt zsinórban 14 bajnokin hagyhatták el győztesen a pályát, azaz a mezőnyben egyedüliként egymás után valamennyi bajnoki ellenfelüket legyőzték – ettől a bravúrtól is megfosztottuk döntős riválisunkat tavaly decemberi legyőzésükkel. Az előző kiírásban még rendre mi húztuk a rövidebbet a Párducok ellen, az őszi idényben ugyan akkor is megvertük őket itthon, ám a folytatásban az alapszakaszban és a Hepp Kupa-döntőben egylabdás meccsen, a bajnoki elődöntőben pedig 3-0-s összesítéssel bizonyultak jobbnak nálunk – nekünk is van miért visszavágnunk ebben a fináléban.

Amíg Lakits András állandó kezdőötösben gondolkodik, addig Szrecsko Szekulovics kilenc játékost is kezdetett már a rájátszás során. Amorie Archibald 25 pontos átlaggal a playoff 2. legjobb dobója az 5-8. helyért játszó BKG triplagyárosa, Nagy Botond mögött, de Polgárdy Ádám (16,2 pont, 5,8 gólpassz) és Bordács Soma (12,5 pont, 11,3 lepattanó) is igazi vezére a műegyetemistáknak. A pécsieknél nincs állandó elsőszámú pontfelelős, 18 pontos átlaggal Luka Igrutinovics a legeredményesebb közülük, de a rutinos szerb csak három találkozón lépett pályára, kétszer ifjabb honfitársa, Ognjen Micsovics (12 pont, 7 gólpassz) volt a Vasút légiósa – ellenünk is minden mérkőzésen csak az egyikük játszhat, de bármelyikükre esik a választás, nehéz dolgunk lesz ellene védekezésben. A magyarok közül a rutinos Horti Bálint (14,2 pont, 6,4 lepattanó)-Bíró Olivér (12,2 pont, 5,8 lepattanó) teljesített a legstabilabban, de gyakorlatilag bárki képes előlépni nyerőemberré – szerencsére a mieink is bizonyították már, hogy a rotációban hátrébb lévők is képesek kulcsjátékossá válni, ha a helyzet úgy kívánja, abban pedig biztosak lehetünk, hogy a fináléban is szükségünk lesz a padról érkező remek teljesítményekre.

Lakits András hangsúlyozta, fontos, hogy továbbra is lépésről lépésre haladjunk. „Nagyon örülünk, hogy bejutottunk a döntőbe, de még nem vagyunk elégedettek, mert a célunk az, hogy meg is nyerjük a bajnokságot. Nem szabad kiindulni az alapszakaszban elért eredményekből, csak annyit kell magunkkal vinni belőle, hogy mindenhol képesek vagyunk arra, hogy győztesen hagyjuk el a pályát. Két ellentétes stílusú csapat csap össze, nekünk csak saját magunkkal kell foglalkoznunk, kulcs lesz, hogy ki tudja nagyobb periódusokban játszani a saját játékát, sok újat szerintem már nem tudunk egymásnak mutatni. A játékosaim remek állapotban vannak, sokat dolgoztak azért, hogy felkészülten menjünk neki a döntőnek, és extra motiváltan várják a holnapi kezdést.”

A rutin mindenképpen ellenfelünk mellett szól, más megközelítésből viszont a mieink lehetnek éhesebbek a sikerre: gyakorlatilag valamennyi játékosunk, illetve vezetőedzőnk, Lakits András karrierjének fénypontja lenne egy piros-csoportos bajnoki cím, ugyanez Horti Bálintról, Luka Igrutinovicsról vagy Szrecsko Szekulovicsról már nem mondható el. Klubszinten 2014 óta nem nyertünk trófeát, zsinórban hatodik idényünket töltjük a B-csoportban, ezalatt most jutottunk először döntőbe – a PVSK 2019-ben még az élvonalban volt bronzérmes, ennek köszönhetően a nemzetközi porondon is szerepelhetett, kiesésük óta is nyertek két Hepp Kupát. Nekünk ez a finálé a nagy esélyünk, alaposan kiböjtöltük és megdolgoztunk érte, mindent meg kell tennünk, hogy sikerüljön megragadnunk! Az első lépést szerdán 18 órától tehetjük meg a bajnoki cím felé, aki teheti, kísérje el a csapatot a Lauber Dezső Sportcsarnokba, aki nem, az szurkoljon a képernyő előtt, élő közvetítés a PVSK – Pécsi Vasutas Sportkör YouTube-csatornán: https://youtube.com/@PvskHuPecsiVSK?si=oL0h7Wuhw3taY_eA .

Hajrá, MAFC!