Elérkeztünk a bajnokság legfontosabb szakaszához: szerdán 19 órakor megkezdi a HÜBNER Nyíregyháza BS elleni negyeddöntőt a 3. kiemelt Újbuda MAFC a Gabányiban. Az alapszakaszban három pont és három helyezés volt a két csapat közti különbség a javunkra, a pályaelőny ismét nálunk van, ám a tavalyi párharc és a jelenlegi szezon két végletekig kiélezett egymás elleni meccse is azt mutatja, óriási hiba lenne lebecsülni a Kék Cápákat. Fontos változás az előző kiíráshoz képest, hogy idén újra három siker szükséges a továbbjutáshoz már a negyed- és elődöntőben is, ettől függetlenül létfontosságú, hogy győzelemmel kezdjük a rájátszást.

Sokáig nem az elképzeléseink szerint alakult az alapszakasz, elsősorban a fiúk tartósan hullámzó teljesítménye okozott fejtörést a szakmai stábnak. Az előző kiíráshoz hasonlóan hamar elszenvedtünk két bajnoki vereséget, ráadásul Polgárdy Ádám személyében hosszú időre elveszítettük egyik legfontosabb játékosunkat. A folytatásban sikerült elindulni fölfelé, ami az eredményességet illeti, az átütő erő viszont sokáig hiányzott, a Lakits-tanítványok elsősorban küzdőszellemüknek köszönhetően tudtak megnyerni olyan mérkőzéseket is, amelyeknek voltak kilátástalan periódusai, ezzel együtt becsúszott újabb két fiaskó a téli szünetig az SKSE ellen, illetve Miskolcon, a 8-4-es mérleg a 4. helyhez volt elég féltávnál. Januárban aztán fokozódott a hullámzás amplitúdója és frekvenciája: Kaposváron harminc, a Fót elleni hazai rangadón húsz ponttal maradtunk alul, a Vasas vendégeként, majd a listavezető ellen a Gabányiban viszont ez utóbbinál nagyobb különbséggel diadalmaskodtunk. A somogyiak legyőzése után az előrelépés lehetőségével kecsegtetett a debreceni túra, ám foghíjas csapatunk hadra fogható tagjai sem tudták legjobbjukat hozni, egy héttel később pedig a BKG nyert végig vezetve a Hauszmann Alajos utcában. A Jászberény ellen is rezgett a léc, végül behúztuk a küzdelmes összecsapást, azóta pedig nem történt újabb fordulat: sorozatban hét győzelemmel fejeztük be a pontvadászatot, ráadásul az utolsó öt bajnokiból négyen már a (támadó)játékra sem lehetett panasz. Sokáig úgy tűnt, hogy a tabellán nem fog tükröződni a formajavulás, az utolsó játéknapon aztán az előző fordulók számunkra kedvezőtlen eredményei után a JKSE legyőzte a DEAC U23-at, ezzel és óbudai sikerünkkel 17-7-es mérleggel elcsíptük a harmadik kiemelést a rájátszásra. Sokatmondó, hogy március elejéig nem volt hárommeccsesnél hosszabb sorozatunk a bajnokságban, egy kupafordulóval együtt is négy tétmeccs volt a legtöbb, amit sikerült zsinórban megnyerni – igaz, vereséget sem szenvedtünk kettőnél többször egymás után -, ennek tükrében igazán értékes a jelenlegi szériánk. Eredményesség tekintetében egy hellyel és három vesztett ponttal elmarad az Újbuda MAFC mostani szereplése az előző szezonbelitől, viszont a formát tekintve most állunk jobban, tavaly a reguláris szezon középső részére esett legjobb időszakunk, amikor 14 fordulón át veretlenek maradtunk, az utolsó hét meccsből viszont kettőt is elveszítettünk, így kedvező helyzetből elbuktuk az első pozíciót – a jelenlegi évadban egy pillanatig sem álltunk jobban a 3. helynél, bár végül csak rosszabb egymás elleni eredményeinknek köszönhetően maradtunk le a 2.-ról.

A Nyíregyháza tavalyi alapszakaszban bemutatott hullámvasutazását (a 2-11-es első kört 10-3-as második követte) nem könnyű felülmúlni, ezúttal is szerepel ugyan listavezető Kaposvár elleni siker és sereghajtó TF-től elszenvedett hazai vereség a Kék Cápák eredménysorában, összességében mégis stabilabbá váltak – annak ellenére, hogy alaposan megfiatalodtak. A holtszezon a generációváltás jegyében telt a Kék Cápáknál, ami leginkább a külső posztokon szembetűnő: tavaly még az 1993-as születésű Bus Ivánra és a ’95-ös Carlbe Ervinre épült a játékuk, a mostani évadban már a 2005-ös korosztályhoz tartozó, vagyis még jövőre is U21-es Boljos Mateja és az európai újonc, 24. születésnapját a napokban ünneplő Tyreke Locure kirobbanthatatlan a kezdőötösből. A szabolcsiak ősszel zsinórban ötször nyertek a bajnokságban, amit négy vereség, majd újabb három siker követett, 6-6-tal a középmezőnyben fordultak a második körre, ez utóbbi nyerő szériában a Vasast, a Kaposvárt és a DEAC-ot győzték le egymás után, ráadásul a BKG elleni kupanegyeddöntőt is sikerrel vették. Január végén hazai pályán revansot vettek a Kosok, mégsem a 94-92-es vereség lehetett igazán fájó nyíregyházi szempontból, hanem a csapatkapitány és egyben az egyetlen 2000 előtt született játékos, a 16,5 pontot, 6,9 lepattanót átlagoló Bonifert Bendegúz elvesztése – várhatóan a szezon hátralévő részére. Vezéregyéniségük kiesése sem törte meg a Mehmedovics-tanítványokat, a következő öt bajnokiból négyet megnyertek, így négy fordulóval a vége előtt biztosították helyüket a rájátszásban, a Hepp Kupában pedig ezüstérmet szereztek, a záró játéknapon Fóton elszenvedett 91-65-ös vereséggel 14-10-es mutatóval, de ettől az eredménytől függetlenül a 6. helyen fejezték be a pontvadászatot.

Az eddig látottak alapján igazi nyílt sisakos, közönségcsalogató párharc elé nézünk: a MAFC 2046 ponttal a 2., míg negyeddöntős ellenfelünk 2035 egységgel a 3. legeredményesebb csapat volt az alapszakaszban, a 26. forduló kezdetén még a kék-fehérek számítottak ponterősebbnek, az Óbudán hintett százasnak és a Megyeri Tigrisek hatékony védekezésének köszönhetően sikerült előznünk, a listát egyébként fölényesen nyerte az első kiemelt Kaposvár. Van azonban egy-egy mutató, amelyben ezen párosítás egyik, illetve másik résztvevője volt a legjobb. A nyíregyháziak 250 hárompontost süllyesztettek el idáig a bajnokságban, ami tíz feletti átlagot jelent és a mezőny kintről legveszélyesebb együttesévé teszi aktuális ellenfelünket, egyébként az egy meccsen bedobott triplák szezoncsúcsát is ők tartják a DKKA otthonában elért 18-cal, ezt a rekordot éppen a piros-feketék tudták leginkább veszélybe sodorni, amikor Katona Bence vezérletével 17 trojkáig jutottak a TF elleni hazain, a bajnokság első szakaszában összesen 206-szor találtak be távolról a mieink. Lepattanózásban viszont nem akadt nálunk jobb, 996-tal végeztünk az élen főleg a 713 saját palánkunk alatt begyűjtött lecsorgó labdának köszönhetően, míg gólpasszok terén 486-tal a 2. helyen zártunk. Egyéni mutatók tekintetében a túloldalon több szempontból kiemelkedik Locure, 23,9 ponttal a 3., 29,9 VAL-lal a 6., 2,3 labdaszerzéssel a 4. helyen találkozhatunk a nevével a ranglistán. Rajta kívül a sérült kapitányt nem számítva egyedül a triplaspecialista Nagy Simon átlagol tíz egység felett a kék-fehérek közül (15,2 pont, 8,8 kinti kísérlet 34,4%-os hatékonysággal), a legjobb lepattanózók között Tarján Izsák nevével találkozhatunk, 10,2-vel Bordács Soma (11,6) mögött, a 3. helyen végzett, míg Pápai Máté 8,2-vel a 7., nincs még egy páros a mezőnyben, amely olyan hatékonyan szedi a pattanókat, mint 13-asunk és 27-esünk, meccsenként közel 20 rontott dobás után köt ki valamelyikük kezében a labda, ami mérkőzésenként 7 (!) új labdabirtoklást jelent számunkra. Bordács a VAL-lista 8. helyére is odaért 24,6-os értékkel, Polgárdy Ádám szintén két kategóriában is ott van a legjobbak között: 20,1 pontja a 6., 4,6 gólpassza a 7. pozícióhoz volt elég számára. Rajta kívül még öten dobnak meccsenként tíz pont felett a mieink közül: Lóránt Péter két meccsén összesen 40-et termelt, Katona, Bordács, Bazsó és Pápai pedig 12,5 és 10,2 közti átlaggal áll.

Sok nagy csatát vívott már a két klub, nincs is könnyű dolgunk, ha szeretnénk kiválasztani a legemlékezetesebb meccset vagy szériát, említést érdemel például a 2016-os, Garai Péter irányításával négyszeri hosszabbítás után megnyert alapszakaszmeccs (123-121), vagy a győztes playout ugyanebből az évből, de bátran állíthatjuk, hogy a tavalyi negyeddöntőt sem fogják egyhamar elfelejteni szimpatizánsaink. Pedig nem indult jól, elveszítettük a pályaelőnyt (93-101), a Continental Arénában pedig már nem csupán legyintgetett minket a kiesés szele, de sikerült felállni 13 pontos hátrányból (76-88), jöhetett a mindent eldöntő ütközet. Az újbudai közönség és a lelkes vendégtábor kiváló hangulatot varázsolt a Gabányiba, harmadszor is elléptek tízzel a szabolcsiak, ám ismét volt visszaút óriásit küzdő csapatunk számára, 88-81-es újbudai győzelemmel és a négy közé jutásunkkal zárult a párharc. Ha a tét nem is volt ekkora, a jelenlegi szezonban sem unatkozhattunk az egymás elleni találkozók alkalmával, itthon 95-90-re, idegenben pedig  68-66-ra győztünk, ez utóbbi találkozón az ellenfél légiósa is hiányzott, mégis 18 pontos mínuszba került a harmadik negyed derekára az enerváltan játszó újbudai gárda, de aztán jött az újabb nagy fordítás. A két meccsen összesen 27 percet voltunk előnyben, mégis mindkétszer mi örülhettünk a végén – a harcos mentalitásra az előttünk álló sorozatban is szükségünk lesz, a gyenge kezdéstől természetesen eltekintenénk.

Lakits András az alapszakaszról és az előttünk álló feladatról is nyilatkozott. „Elég hullámzó alapszakaszon vagyunk túl, sok olyan vereség becsúszott, amire nem számítottunk. Előzetesen nem a 3. helyet céloztuk meg a bajnokság első szakaszára, de ahhoz képest, ahol a szezon bizonyos pontjain voltunk, ez nem egy rossz eredmény. Sok problémával küzdöttünk, de ez nem lehet kifogás, hiszen a riválisoknál is hasonló volt a helyzet. Összességében nem lehetünk elégedetlenek, de igazán elégedettek nem a 3. kiemeléssel lettünk volna. Nagy probléma nincs, úgy érzem, hogy az alapszakasz végére összeállt a csapat, ha nem is abból a pozícióból, de olyan formában kezdhetjük a rájátszást, ahogy szerettük volna. Örülök, hogy sikerült megnyerni az előző hét meccsünket, fontos volt, hogy jó hangulatban várhassunk a playoffot. Sok oka volt a hullámzásnak év közben, de ezeket mostanra sikerült kiküszöbölni, ténylegesen teljes kerettel készülünk az előttünk álló kihívásra – tért át a negyeddöntőre vezetőedzőnk. Ha nehezen is, de mindkétszer legyőztük a Nyíregyházát az alapszakaszban, úgy érzem, hogy egyik meccsen sem játszottunk igazán jól. Az ellenfél legnagyobb fegyvere a kinti dobás, erre és más dolgokra is készülünk, de elsősorban arra kell figyelnünk, hogy a saját játékunkat tudjuk játszani, akkor tudunk jobb csapat lenni, ha a mi sebességünk, ritmusunk, akaratunk érvényesül a pályán. Hazai pályán természetesen szeretnénk egy győzelemmel megadni a párharc alaphangját, nyilván nem lesz könnyű, ha egy kicsit szűkebb rotációval is dolgozik Merim Mehmedovics, az csak jó játékosokból áll, nekünk erre kell készülni, kiemelve az amerikai légiósukat. Büszkék vagyunk rá, hogy továbbra is csak magyarok alkotják mind a stábunkat, mind a játékoskeretünket, hiszem, hogy így is sikeresek lehetünk.”

Az utóbbi időben meggyűlt a bajunk az egyes sorozatok első hazai mérkőzésével, a már sokat emlegetett tavalyi negyeddöntő nyitánya mellett a mostani és az előző szezont is vereséggel kezdtük hazai pályán. A feladat adott: az elmúlt hetek jó formájára és hazai közönségünk támogatására alapozva le kell dönteniük ezt a gátat a fiúknak – bízunk benne, hogy erre telt ház előtt, nagyszerű hangulatban kerülhet sor.