Két végletekig kiélezett mérkőzés megnyerésével egyetlen lépésre került a bajnoki finálétól az Újbuda MAFC a Phoenix-MT Fót elleni párharcban. Lakits András idáig többet rotálta csapatát a rájátszás során, eggyel kevesebb mérkőzés is van a mieink lábában, mint a fótiakéban, akik ráadásul szombati kiállítása miatt nem számíthatnak vezetőedzőjükre, Surmann Gáborra – ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy hazai pályán harmadszor sem fogják olcsón adni a győzelmet, minden szimpatizánsunk buzdítására szükség lesz kedden 19:15-től.

Már az első mérkőzés is meglehetősen izgalmas lett a hajrára, de gyakorlatilag végig a mieink irányítottak, a Megyeri Tigrisek a második félidőben egyszer sem vezettek, vagy támadtak döntetlennél. A második összecsapás túlnyomó részében viszont egyértelműen ellenfelünknek állt a zászló, 33 percen át voltunk hátrányban, többször nőtt két számjegyűre a különbség, de nem adtuk fel, a slusszpoén pedig a miénk lett Bordács Soma jóvoltából. Zsinórban a negyedik mérkőzésünket nyertük meg egyjegyű különbséggel, ami már önmagában hatalmas teljesítmény, de az egész szezont vizsgálva még egyértelműbb, hogy itt nem pusztán szerencséről van szó, nagy erőssége az idei Lakits-legénységnek a szoros végjátékok menedzselése. A szombati már a 14. olyan tétmeccsünk volt a szezonban, amely legfeljebb 10 pontos különbséggel zárult, ebből egyetlenegyet, az októberi, kaposvári alapszakasz-rangadót veszítettük el (87-82) – a másik 13-at (a Kaszások és a Vasas elleni kupasikerekkel együtt) kivétel nélkül megnyertük. Eddigi mérlegünk egyébként 24-8 a Hepp Kupa eredményeit is beleszámítva, ami azt jelenti, hogy győztes meccseink többségét legfeljebb tízzel nyertük meg. E tekintetben látványos a fejlődés az előző kiíráshoz képest: azt 32 sikerrel és 11 fiaskóval zártuk, miközben 15 e definíció szerint szoros találkozónkból 8-at elbuktunk. Ha csupán a bajnoki szereplést vesszük figyelembe, akkor is hasonlóak az arányok: jelenleg 22-7-es mutatóhoz párosul a 11-1-es mérleg a szoros meccseken, a legutóbbi évadban pedig a 28 győztes és a 9 vesztes bajnokinkból 6-6 alkalommal volt legfeljebb tíz pont a különbség.

Bizonyos szempontból kuriózum, hogy mi ünnepelhettünk a Gabányiban szombat este: nem sűrűn szokott nyerni az a kosárlabdacsapat, amelyik a kétpontosokat, a hármasokat és a büntetőkkel is rosszabbul dobja, mint ellenfele, miközben ugyanannyi szabálytalanságot követnek el játékosai, ahányat kiharcolnak – nekünk mégis összejött ez a bravúr. A számokat továbböngészve elsősorban a lepattanózás (49-40), azon belül is a támadásban megszerzett lecsorgó labdáknak köszönhető, hogy ez összejött, Bordács egymaga több pattanót szedett az ellenfél térfelén, mint a teljes lila-fehér gárda (7-6), 13-asunkat leszámítva összesen 9 rontott dobás után kaparintottuk meg a játékszert. Szintén figyelemre méltó, hogy 20-21-es faultarány mellett tucatnyival több büntetőt dobhattak a piros-feketék, igaz, éppen ennyi pontot ott is hagytak a vonalnál 30 kísérletből, igaz, a vendégek 18 egypontosából is kimaradt hét, továbbra is nagyot javíthat esélyein az a fél, amelyik e tekintetben fel tud javulni. Eladott labdák terén látványos volt az előrelépés újbudai oldalon, 22-ről sikerült tízre leszorítani ezt a mutatót.

Általánosságban nyilvánvalóan hátrány, ha egy csapat mellett nem lehet ott vezetőedzője, de ahogy azt a Gabányiban is láthattuk, rövidebb távon akár erőt is meríthetnek az őket sújtó – vitatott – ítéletből a játékosok, Surmann Gábor eltiltására tehát hiba lenne alapozni. Az viszont egyértelműen előnyt jelenthet számunkra, hogy a kulcsembereiket valamivel kevesebbet rotáló Tigrisek eggyel több meccset játszottak idáig a rájátszásban, a három legjobb dobó, Juhos (194), Dancsecs (193) és Herendic (183) átlagosan több mint három negyednyivel több időt töltött eddig pályán a playoffban, mint a három legtöbbet foglalkoztatott MAFC-os, Polgárdy (167), Bordács (153) és Bazsó (153), a fáradtság jelei pedig a szakvezető hiányával együtt kiütköztek riválisunkon a második összecsapás hajrájában, némiképp feljavuló dobóformánk mellett ennek is köszönhettük a fordítást.

A szombaton több bravúrkosarat szerző, nagyon hasznosan játszó Pápai Mátét kérdeztük a harmadik meccsről. „Az előző két mérkőzés alapján ismét nagyon szoros, találkozót várok, természetesen mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy harmadszor is győzni tudjunk. Tudjuk, hogy mennyire nehéz lesz, ahogy az első két összecsapás is az volt. Remélem, mind támadásban, mind védekezésben sikerült kijavítani azokat a kis dolgokat, amik nem működtek szerdán vagy szombaton. Arra számítok, hogy egy újabb kiélezett meccs végén ismét győztesen távozhatunk Fótról és ezzel sikerül lezárnunk a párharcot.”

Akadt néhány emlékezetes, bravúros vagy értékes idegenbeli győzelmünk a közelmúltban, Nyíregyházán a negyeddöntőben, a Vasas otthonában az alapszakaszban arattuk szép sikert a jelenlegi és a tavalyi idényben is, 2024 márciusában, még a bajnokság első szakaszában sikerült megtörni a 30 éves nyeretlenséget a PVSK otthonában, egy piros csoportos bajnoki döntőt jelentő, vagy azzal egyenértékű sikert viszont emberemlékezet óta nem értünk otthonunktól távol, ráadásul most alig néhány kilométernyire kell csak elhagynunk Budapest határát! Már az első meccsre szép számban kísérték el a fiúkat a Phoenix Sportcsarnokba szimpatizánsaink, de még maradt néhány üres hely a vendégszektorban. Nagyon bízunk benne, hogy ezúttal mind a 70 szurkolóink számára biztosított ingyenes, lila belépőkarszalag gazdára talál. Kérjük, hogy idegenbeli mezünkhöz igazodva feketében érkezz és legkésőbb 15 perccel a kezdés előtt foglald el helyedet a lelátón. Harcoljuk ki együtt a döntőbe jutást, zúgjon Fóton is a hajrá, MAFC!