U13-as csapatunk a téli szünetben (január 3.-6.) Rómában járt egy olasz meghívásos kupán, ahol hat hazai (Virtus Cassino SSD a RLASD Ponte di NonaSmit Roma Virtus RomaABA – Accademia Basket, AltomilaneseLazio Pallacanestro 1932 Indians BasketDBS ROMA) és két magyar együttes (MAFC Budapest, Soproni Sportiskola Egyesület) vett részt.

A csapat vezetőedzője, Nagy Kriszta értékelte a túrát. 

„A Kupa csoportmérkőzésekkel indult, két négyes csoportot alakítottak ki a rendezők. Mi az első mérkőzésünket a ASD Ponte di Nona csapata ellen játszottuk, az álmos kezdés után sikerült egy lendületesebb játékot produkálni, ellenfelünk zónavédekezésre megtalálni az ellenszert, így a végén győztesként jöhettünk le a pályáról, 66:55-re nyertük. 

Az ezt követő napon a Lazio Pallacanestro 1932 Indians Basket csapatával mérkőztünk meg, itt is szembe találtuk magunkat a zónavédekezéssel, ami nagyban megnehezítette a támadójátékunkat. Sok közeli dobásunk maradt ki, távoli dobásaink nem ültek, így a jó védekezésünk ellenére sem sikerült ellenfelünket legyőzni, az eredmény 41-59 lett.

Harmadik játéknapon, a csoportunk legerőteljesebb csapatával álltunk szemben, az  ABA – Accademia Basket Altomilaneseval.  Ők egy nagyon jól képzett, extra jó mentalitású csapat voltak.  Egész pályás letámadásuk profi színvonalú, bármely U13-14-es csapat megirigyelhetné. 

A mérkőzés első negyedében egy nagyon jó játékrészt játszottunk, partiban volt a két csapat, majd a 2. és 3. negyedben szétnyílt az olló (az olasz csapat kétszer annyi pontot dobott, mint mi). Közeli dobásaink eredménytelensége (dobásaink 33%-a ment be), valamint a kiharcolt büntetőink rossz arányú értékesítése (20 rádobásból 6 sikeres) rányomta a bélyegét az eredményességre. Ellenfelünk agresszív, nagyon szigorú egészpályás letámadást alkalmazott, melynek következtében a csapatunk idegessé, bizonytalanná vált, így a mérkőzésen extrém sok, 58 eladott labdát produkáltunk. Sajnos egy mérkőzésen belül nem lehet ennyi labdát büntetlenül eladni, annak nem lehet más következménye, mint a fájó vereség. Ezen még sokat kell dolgoznunk, hogy a jövőben egy ilyen szituációban felül tudjunk kerekedni az izgalmunkon és rossz döntéseink számát redukálni tudjuk.  Mégis azt gondolom, hogy az egyik legértékesebb mérkőzésünk ez volt, amiből a későbbiekben sokat profitálhatunk.

A negyedik, záró nap reggelén a kialakult rangsor nyomán a helyosztó mérkőzéssel zártuk a tornát. Érdekessége volt a mérkőzésnek, hogy a Sopron csapatával harcoltunk az 5. helyért. Sajnos ezen a reggelen a Sopron csapata jobban játszott, így ők vitték el a győzelemmel járó 5. helyezést, így mi ezen a színvonalas, helyenként a hazaitól eltérő szabályokkal lezajlott (pl. nem volt tiltva s zónázás, 5-ös méretű labdával játszottunk) Római tornán a 6.helyezést értük el.  

A mérkőzések rámutattak a technikai, taktikai hiányosságainkra, arra, hogy hol kell keményebben dolgoznunk a fejlődésért, illetve megláthattuk azt, hogy mik azok a technikai elemek, amik már megszilárdultak és jól alkalmaztuk őket. 

Persze ez a négy nap nem csak a kosárlabdáról szólt, hanem a kikapcsolódásról, csapatépítésről is, egy másik ország kultúrájának megismeréséről.  Ott tartózkodásunk alatt számos műemléket látogattunk meg, ezzel felfedezve Róma múltjának egy részét.  A nagyon tartalmas négy nap véleményem szerint jó lehetőség volt tudásunk feltérképezésére, valamint a csapatépítésre egyaránt. Köszönjük, hogy részt vehettünk rajta!

Hajrá MAFC!