Hajszálon múlott junior csapatunk számára, hogy egy rendkívül erős csoportból indulva bejusson a felsőházi rájátszásba. Az idénybeli harmadik karantén azonban megtörte az addig remekül szereplő gárda lendületét. Kesergésre azonban sem ok, sem idő nincs, a fiúk gőzerővel dolgoznak azon, hogy a következő időszakban megmutassák, a mezőny legfiatalabb alakulataként is ott a helyük a legjobb nyolcban. A holnap induló Fehér csoportos mérkőzéssorozat előtt a csapat edzőjével, Lakits Andrással tekintettünk vissza az őszi időszakra, és a csapatot érintő más témákról is beszélgettünk vele

A szezon előtt arról beszélgettünk, hogy egy nagyon fiatal csapattal várjuk ezt a junior szezont, ugyanakkor már a nyáron arról beszéltél, hogy egy remek egységet alkotó társasággal van dolgod. Hogyan alakult az ősz számotokra, milyen ritmusa volt ennek a hagyományosnak semmiképp sem nevezhető szezonnak idáig?

Az alapvetően is nagyon fiatal társaság még tovább fiataladott, miután az eredetileg négy idősebb játékos közül volt, aki abbahagyta, volt, aki máshol folytatta és van, aki szinte folyamatosan sérüléssel bajlódik. Így gyakorlatilag egy idősebb játékosunk maradt Biber Bende személyében, aki viszont nagyon meghatározó játékosa a csapatnak, és a válogatott szűk keretébe is bekerült nemrég. Szerintem momentán nincs nálunk fiatalabb csapat a junior mezőnyben. 

Nagyon jól kezdtük a szezont, ahogy az ősz alakult és ahogy eljutottunk decemberig, az minden tekintetben bíztató volt. Nem került el bennünket sem a járvány, kétszer is voltunk karanténban az ősszel, de ebből mindkétszer nagyon jól jött ki a csapat, mentálisan és fizikálisan egyaránt ott tudtuk folytatni, ahol éppen félbehagytuk. Ez az eredményeinken is látszott, a kötelező győzelmeket hoztuk, és pontra úgy álltunk, ahogy azt elképzeltük az ősz elején. Ezáltal azt is gondoltuk, hogy talán mégis van itt keresnivalónk a legjobb négyben. Azt azért tudni kell, hogy a mi oldalunk erősebb volt, mint a másik. Megkaptuk a csoportunkba a Debrecent, a Rátgéber Akadémiát, a Kecskemétet, és a Sopront is, négy nagyon komoly ellenfelet. Ezzel együtt a 2020-as év végén tényleg nagyon előkelő helyen álltunk a csoportban. Januárban aztán újra karanténba kerültünk, ez pedig, ellentétben a két korábbi karanténhelyzettel, minden tekintetben megtörte a társaság lendületét. Négyből talán egy győzelem is elég lehetett volna, hogy a legerősebb piros csoportba kerüljünk a folytatásban. Azt gondolom, ha januárban nem jön ez a karanténhelyzet, nem egy, de akár három győzelmet is szerezhettünk volna még. Nem haragudtunk a társaságra, nem is volt katasztrófa-hangulat, mert az elejétől benne volt a pakliban, hogy az ötödik helyen zárjuk a csoportot. 

    Előzetesen egyébként elégedett lettél volna ezzel?

    Benne volt, hogy nem kerülünk felülre. Nem ismertük a közeget, be kellett lőni az ellenfeleket is. Csak egy példa: a Debrecen például olyan széles körben állt ki, talán egyszer lépett pályára mindenki a legjobbjaik közül. De egyértelműen benne volt, hogy rutin hiányában mi kicsúszunk alulra. Azért kár, hogy így alakult, mert decemberben úgy látszott, hogy összejöhet a felsőház, és ahogy mondtam, hiszem, hogy össze is jött volna, ha nincs a januári karantén. Ettől féltünk egyébként. Láttuk, hogy annyira együtt van a társaság, annyira jó ritmusban vagyunk, hogy ezt csak egy dolog törheti meg – a karantén. Sajnos be is következett.

    Mit lehet kezdeni egy ilyen karanténhelyzettel? Ez merőben más, mint a tavaszi időszak volt, amikor mindenki hónapokig volt otthon.

    Nehéz 10 napra tervezni. Minimális feladatokat tudtunk adni, pláne, a téli időszakban. A másik oldalról nézve, szerencsére ennyi idő alatt annyira összezuhanni sem lehet, ezen folyamatosan próbáltunk is dolgozni, hogy elkerüljük. Az utolsó karanténhelyzetnél éreztük, hogy fizikálisan nem, de mentálisan van probléma. Az első kettő után motiváltan, nagy tenni akarással tudtunk visszajönni, ez harmadjára már sikerülni. Ebben nyilván az online tanulás, a sokadik hasonló helyzet és a téli időszak maga is közrejátszott. 

    Ez a csapat ugye nem csak a junior bajnokságban versenyez, sokan játszanak az U20-as bajnokságban is és van, aki már a felnőtt keretben is ott van. Miként lehet ezt a többes terhelést optimálisan, jól kezelni a játékosoknál? 

    Biber Bende, akiről már fent beszéltünk, külön eset, ő az, aki nem csak ott ül a felnőtt csapat padján, hanem ott is komoly feladatokat kap. Rendkívül intelligens emberről beszélünk, aki ezt abszolút a helyén tudja kezelni. Az a munkamorál, az az energia, amit ő beletesz a kosárlabdába, láthatóan kifizetődik. Igyekszünk figyelni arra, hogy kapjon elég pihenőt, most januárban volt egy számára is nagyon sűrű időszak, de úgy érzem, utána jól tudott ebből regenerálódni. A többiek rendszeresen U20-ban játszanak a junior mellett, de például (Boka-Magó) Áron is került már be mérkőzésen a felnőtt keretbe. Az a terv, hogy egyre többen tudjanak oda kerülni a nagycsapathoz, ebben nem csak edzőként, de a felnőtt csapat játékosaként is igyekszem őket maximálisan segíteni. Az U20-as bajnokságot különböző célokra használjuk. Egyrészt, a könnyebb meccseken igyekszünk játéklehetőséget adni mindenkinek, akinek amúgy kevesebb jut máskor, a nehezebb összecsapásokon meg elsősorban azokat igyekszünk a mélyvízbe dobni, akik számára reálisan megnyílhat az út a felnőtt csapatba kerülés felé. Óriási lehetőség számukra, hogy mi itt, a MAFC-ban csak saját nevelésű játékosokkal dolgozunk. Fontos kritérium viszont, hogy olyan játékosokat építsünk fel, akik játékosként és személyiségben is alkalmasak arra, hogy megállják később a helyüket a felnőttek között. Ez a többes terhelés számukra komoly fejlődési lehetőség.  Én úgy látom, hogy nagyon szépen veszik az akadályokat, nem érzik azt, hogy túl lennének terhelve, tele vannak versenyszellemmel, kellő motivációval és bizonyítási vággyal, úgyhogy úgy érzem, jól el van most osztva a csapaton belüli terhelés. Reméljük, hogy egyre többen jutnak majd feljebb – most Pintér Dávid és Lőrincze Dominik azok, akik időről időre odakerülnek a felnőtt keret közelébe, és ha még nem is kerülnek a pályára, de már ott lehetnek, szokhatják a légkört. Az ajtó pedig nyitva áll a junior csapat többi meghatározó játékosa, például Matejovics Máté vagy Tóth Vili előtt is.  Érkezik már mögöttük is az utánpótlás egyébként, a tervek szerint a kadett csapatból három fiatal is felkerül hozzánk a közeljövőben, akik itt bontogathatják majd tovább a szárnyaikat.

    Azért a jelenlegi helyzet komoly motivációt adhat a fiataloknak, hiszen láthatják maguk előtt a felnőtt csapatba kerülés felé vezető utat.

    Éles verseny van az felnőtt csapatba kerülésért, hiszen amúgy is sok fiatal van most az Nb1B-s keretben. Közülük sokan már nem utánpótláskorúak, és a junioroknak velük is fel kell venni a versenyt. Azt kell megérteniük, hogy milyen és mennyi munkát kell beletenniük abba, hogy előrébb tudjanak lépni. Azt érzem, hogy mióta velem vannak, ezt magukévá tették, és élvezik azt, hogy dolgozhatnak, miközben látják azt, hogy ezzel hogyan válnak jobbá és hova juthatnak el. 

    Kanyarodjunk vissza a junior bajnoksághoz. A fehér csoportban folytatjátok, 4 új ellenfélel. Mi várható ebben a szakaszban?

    Ez most nyolc mérkőzést jelent, ahová mi egy 6-0-ás mérleggel jöttünk, mivel hoztuk az eredményeinket az alapszakaszból. Kőkemény elvárás a csapat felé, hogy ezt a nyolc meccset hibátlanul hozzuk le, ezt meg is mondtuk a fiúknak. Ami januárban megtört minket, azt most helyre kell rakni, az önbizalmat, az egymásba vetett hitet egy kicsit rendbe kell tenni, a következő időszak erre is jó lesz. Soha, semmikor nem hagytam őket, hogy a fejüket lógassák és depressziós, meg önmarcangolós állapotba kerüljenek, nem is szeretem ezt. Gyorsan ki is mondtuk az utolsó alapszakasz meccs után, hogy ezt most le kell zárni, a kesergésnek nincs helye. A srácok ezt értik, és motiváltak, hogy bizonyítsák, ott a helyük a legjobbak között.

    Ha sikerrel abszolváljátok a nyolc mérkőzést, hogyan tovább?

    Jelen állás szerint minimum kettő, de lehet, hogy három keresztjátékon át vezethet az út az „A” döntőbe. Én azt gondolom, hogy ennek a csapatnak az erőssége alapján ott van a helye a legjobb nyolc között, bizonyították többször, hogy a nagycsapatokkal szemben is versenyképesek. Az idősebbek találkoztak már olyan helyzettel, hogy alulról kellett a döntőért harcolni, a fiatalok meg érzik, hogy ők fiatalok, nincs bennük semmilyen rossz érzés a helyzetünk kapcsán. Reálisan látják magukat a többi csapatokhoz képest, ami fontos. Igyekszünk közben az U20-as bajnokságban erős meccseket játszani, szeretnénk a junior piros csoportos ellenfelekkel edzőmeccseket összehozni, azért, hogy fel tudunk úgy készülni a keresztjátékokra, hogy ott csúcsformában legyünk és ne lehessen egy pillanatig sem kérdés, hogy nekünk a legjobb nyolcban van a helyünk. 

    Fotók: Tökölyi Csaba