U16-os csapatunk EYBL szerepléséről Lakits András, a csapat vezetőedzője számolt be honlapunknak

Az EYBL második fordulójában az “A” jelű csoportban szereplő csapatok – köztük nagy örömünkre mi is –  egészen különleges helyszínre utazhattak, a Kanári-szigetekre, Garachico városába. Ez egy egészen kis város a hegyoldalban, a csarnokból kilépve pedig csodálatos kilátás nyílik az óceánra, 25-30 fok közötti hőmérséklet és napsütés várt minket, így a tél vége felé közeledve óriási élmény és tapasztalat várt a csapatra.

A szervezők az utolsó héten felborították egy kicsit a mérkőzések sorrendjét, így mi ugyan szerda este érkeztünk meg, de a csütörtöki meccsünk péntekre került. Kihasználva a teljes napi szabadidőt, rögtön csapatépítéssel kezdtük az utunkat. Egy hosszabb séta után a városban, hosszas keresés után sikerült olyan partszakaszt találnunk, ahol a nagy szél ellenére is beengedtek minket fürdeni az óceánba. Szinte az egész délután ezen a fekete homokos parton töltöttük, majd az estéhez közeledve visszatértünk a szállásra, hogy a csapat pihenjen, hiszen elsősorban azért jó meccseket játszani érkeztünk. Pénteken rögtön kettő, szombat és vasárnap pedig egy-egy mérkőzés várt a csapatra.

Eredmények:
London United – MAFC 49-64
MAFC – Soproni Sportiskola 59-64
FC Bayern München Basketball – MAFC 60-56
MAFC – Basket Rimini Crabs 63-81

Sajnos a négy mérkőzésből csak egyet sikerült megnyerni, de mindegyik sok tanulsággal szolgált. Több szempontból is teljesen mást kaptam a csapattól, mint amit előzetesen vártam volna. Úgy érzem, egy kicsit a környezet és a helyszín “elvitte” a fejeket, és nem azzal a tűzzel és elánnal mentünk neki a meccseknek, mint ami elvárható lenne a társaságtól. Meg kell tanulnunk, hogy bármilyen is legyen a környezet, a körülmények, mindig ugyanolyan mentalitással és koncentrációval kell a pályára lépnünk. Ahogy haladtak előre a mérkőzések, azért több ember is előre tudott lépni ebben a dologban, és torna végére többen is azt tudták hozni, amit vártam tőlük. Ugyanakkor rengeteget lépett előre a csapat azokban a dolgokban, amiket az utóbbi hetekben rengeteget gyakoroltunk, és egy sokkal precízebb, meggondoltabb játékot tudtunk játszani. Megtérülni látszik az elmúlt időszakban befektetett munka, és ha mellé tudjuk majd tenni a ránk jellemző küzdést, akkor nagyot tudnunk előre lépni.
Több jó egyéni teljesítmény is akadt a négy mérkőzés alatt, Komjáti Rolandot választottak a csapat legjobbjának, de ezen kívül ki kell emelni Lőrincze Dominik jó teljesítményét, de főleg azt, ahogy vállalta a vezér szerepét és játékával, hozzáállásával összefogta a csapatot. 

Összeségében mondhatom, hogy a jövőnk szempontjából négy borzasztóan hasznos meccset játszottunk, mindegyik nagyon jól szolgálta a felkészülésünket a felsőházi rájátszás előtt. Több olyan ember lépett előre, akiktől régóta vártuk a jó teljesítményt, remélem ez így marad és a többiek mellé fellépve egy komplex, sok lábon álló csapatot tudunk majd alkotni. 
A kalandunkat pedig ismét az óceán partján zártuk, a vasárnap reggeli meccs után még el tudtunk tölteni egy délutánt a vízparton, hogy aztán másnap hajnalban induljunk haza, mert a bajnokság legnehezebb szakasza vár ránk a rájátszásban.

Szeretnénk megköszönni a MAFC-nak, hogy idén részt vehettünk ebben a sorozatban!
Hajrá MAFC!

A fotókért ezúttal is köszönet Tökölyi Csabának!