Az őszi szünetben ketten, Bíber Áron Benedek és Szilágyi Lőrinc képviselték Akadémiánk színeit az U18-as válogatott összetartásán. Ennek apropóján kérdeztük őket az idei évadról, többes terheléről, Nb1B-s bemutatkozásukról és persze a székesfehérvári összetartáson szerzett tapasztalataikról.

Biber Bende: Meggyőztek róla, hogy van itt jövőm”

  • Elég komoly terhelést kapsz idén, hiszen három fronton is helyt kell állnod párhuzamosan. Erre készültél?
  • Távolabbról indulnék. Amikor tavaly évad végén kiderült, hogy Tóth Barna Kecskemétre megy, nekem is sok mindent át kellett gondolnom. Hat évig voltunk csapattársak a különböző korosztályokban, és emellett nagyon jó barátok is vagyunk. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy abbahagyom. Sokakkal beszélgettem ebben az időszakban, vezetőkkel és edzőkkel egyaránt, akik meggyőztek arról, hogy terveznek velem és van itt jövőm. Júliusban aztán a juniorokkal megkezdtük az alapozást, és az első csapatmegbeszélésen csapatkapitánynak választottak, ami azt is jelenti, hogy négy éve, korosztályról korosztályra tölthettem be ezt a posztot. Az edzőnk, Lakits András elmondta, hogy idén azért nagyobb a teher rajtam, vezérszerepet szán nekem, én pedig igyekszem jó kapitány lenni – hogy ez sikerül-e erről a csapattársakat kellene megkérdezni.
  • A saját korosztályod mellett immár az Nb1B-s csapatban is bemutatkoztál. Erről előzetesen megegyeztetek, hogy így lesz?
  • Igen, szó volt róla már a nyáron. Az alapozást ugye a saját korosztályommal csináltam végig, aztán augusztusban voltam pár Nb1-es edzésen, majd a Kaszások elleni edzőmeccsen mutatkoztam be először a felnőttek között. Ennek azért is örültem, mert ott még teljes csapattal tudtunk kiállni és kifejezetten jó meccset játszottunk. Októbertől heti egy edzésen veszek részt a felnőttekkel, mellette négy junior edzésem van.
  • Nem furcsa érzés, hogy az edződ Nb1-es mérkőzésen a csapattársad?
  • Elsőre nyilván furcsa helyzet volt, de Bandi sokat segít nekem az edzéseken, és az is tény, hogy korábban egyetlen edzőmmel sem beszélgettem annyit, mint vele. Sok tanácsot kaptam tőle az elmúlt időszakban. 
  • Az őszi szünetben zajlott ugye az U18-as válogatott összetartása. Milyen érzésekkel mentél a válogatottba és milyen élményekkel gazdagodtál?
  • Először két éve kaptam meghívást, de akkor nem tudtam elmenni családi okok miatt, majd a következő meghívásom idején bokaszalag-szakadásom volt. Mivel kétszer nem tudtam menni, egy ideig nem is kerestek, most az utolsó pillanatban érkezett a meghívóm, aminek nagyon örültem. Most először kóstolhattam bele az edzőtáborok hangulatába, és bár sok csapatból jöttünk össze, hamar megtaláltuk a közös hangot. Bár a pályáról már ismertük egymást, egészen más így találkozni, mint amikor ellenfelek vagyunk. A stáb remek edzéseket tartott és úgy érzem, én is jó benyomást tudtam tenni rájuk. Két edzőtábor lesz még a tervek szerint a nyári összetartás előtt, remélem, kapok újra meghívót majd.
  • Milyen egyéni és csapatcélokkal vágtál neki ennek a nem mindennapi szezonnak?
  • Az első és legfontosabb az, hogy a juniorokkal jussunk be az országos döntőbe. A saját egyéni céljaimat tekintve két dolog lebegett a szemem előtt az idény kezdetén, és örülök, hogy ezek megvalósításával jól haladok. Az egyik, hogy jussak be a válogatottba, ez most sikerült ugye. A másik, hogy az Nb1B-s csapatban alaptag legyek. Az utóbbi két meccsen kezdőként húsz percnél is többet kaptam, jó lenne, ezt megtartani hosszabb távon. Szeretném magamnak és a kétkedőknek is megmutatni, hogy mire vagyok képes.

Szilágyi Lőrinc: “Hálás vagyok, hogy már a felnőttek között is bemutatkozhattam

  • Beszéljünk elsőként egy kicsit erről a nem mindennapi évadról, ahol jelenleg három csapatban is kapsz szerepet. Számítottál erre előzetesen?
  • Tulajdonképpen igen, tavaly is volt rá példa, hogy az idősebbek szerepet kaptak az U20-as bajnokságban, de a felnőtt csapatban való részvételem, főleg ilyen korán (október) nagyon meglepett. Nyilván ez köszönhető annak is, hogy sok sérültje van a csapatunknak, de ettől függetlenül hálás vagyok az egyesületnek, hogy van erre lehetőség.
  • Mekkora terhelést jelent ez a mindennapokban?
  • Elképesztően nagy rajtunk a teher, néha már sok is. Egy normális héten, ahol 1 junior meccsünk van, 5 labdás és 3 súlyzós edzésünk van. Ezen felül már szervezésben van egy reggeli egyéni edzés. De persze voltak olyan hetek is, amikor duplát kellett edzenünk, mert a felnőtt csapatnak is meccse volt hétvégén. 
  • Hogy tudod ezt összeegyeztetni az iskolával?
  • Nehezen. Én az iskolától és az edzésektől is messze lakom, így a hétköznapjaimból 3 – 3 és fél óra utazással telik. Ezt az időt próbálom kikapcsolódásra használni, vagy ha nagyon sűrű a napom, akkor pár egyszerűbb feladatomat is meg tudom csinálni a tömegközlekedésen. Vannak olyan napok amikor 11-re érek haza, és akkor jön a dilemma, hogy vagy tanulok és felkészülök a számonkérésekre, vagy kipihenem magam az edzésre.
  • Milyen érzés volt, amikor először felnőtt mérkőzésen lépettél pályára?
  • Elképesztően örültem, hogy kaptam lehetőséget, de észben kell tartani, hogy itt még nagyobbak az elvárások felénk, kevesebbet hibázhatunk mint a saját korosztályunkban, így persze aggódtam is eleinte, hogy hogy fog menni a játék.
  • Mi az, amit az idei évadban magad elé tűztél ki célként? Mi az, amivel egyénileg, és csapatszinten elégedett lennél?
  • Nehéz évet kezdtünk, de persze ez senkit sem állít meg. A cél természetesen az, hogy az U18 -as csapatunk jól szerepeljen az országos döntőn. Persze a felnőtt és az U20 sem elhanyagolható, de a saját korosztályomban tűzök ki célokat, hisz ott van “befolyásom”. Egyéni célom az, hogy idén válogatottba kerüljek, és a jövő évet pedig a felnőtt csapatban szeretném kezdeni.
  • Hogy telt a válogatott összetartás? Voltál-e már korábban válogatott? Milyen élményekkel jöttél haza Székesfehérvárról?
  • Még sosem volt lehetőségem részt venni ilyen táborban, így több mint boldog voltam, amikor elmondta az edzőm, hogy behívtak a válogatottba. Természetesen ez még nem egyenes út a nyári Európa-bajnokságra, de mindenképpen egy jó lépés efelé. Ezen felül, kiváló lehetőség fejlődni, hisz itt nem ismerjük egymást, nem tudunk “rávédekezni” egymásra, ahogy az a csapaton belül többször történik. Nagyon élveztem, a közösség és az edzések is nagyon jók voltak, az egyéni edzéseken délelőttönként pedig fontos játékelemeket tanulhattam. Hazafele átgondoltam azokat, amiket edzéseken hallottam, és hogy hogyan fogom ezt hasznosítani a pályán, és természetesen nagyon boldog voltam, hogy lehetőséget kaptam, illetve, hogy képviselhettem az egyesületem.