Kedden, a Vasas Akadémia otthonában kezdi meg a rájátszást Akadémiánk junior csapata. A cél nem lehet más, mint az egyenesági döntőbe jutás, erre pedig minden esélye meg is van Lakits András gárdájának. Az alapszakaszt követő kisebb szünetben őt kérdeztük az elmúlt hónapokról, hazai és nemzetközi megmérettetésekről, és természetesen szót ejtettünk az U20-as válogatott stábjában kapott edzői feladatáról is

  • Nagyjából egy évvel ezelőtt ültünk le ugyanígy, hogy a csapatról beszélgessünk. Akkor azt mondtad, hogy az idei éven van igazából a hangsúly, hogy az együttesből kijöjjön egy jó eredmény. Hogy látod a helyzeteteket így, egy év elteltével?
  • Tavaly ilyenkor valóban azt mondtam, és ezt is gondoltam, hogy idénre egy olyan keret alakul itt, amivel a négyben lesz a helyünk, és ha kijön a lépés, akkor érmet szerezhetünk az utolsó akadémiai korosztályban. Időközben azonban többen is úgy döntöttek, hogy máshol képzelik el a folytatást, ez pedig kicsit átalakította a célrendszerünket. Most is azt gondolom, hogy egy jó teljesítménnyel – ez pedig szerencsére megvolt az alapszakaszban – a legjobb nyolcba jutás egyenes ágon meglehet, de az éremszerzést jelen pillanatban már inkább a bravúr kategóriába sorolnám. Egyáltalán nem elérhetetlen, de mindenképp meglepetés lenne. 
  • Mi kellene ehhez a bravúrhoz szerinted?
  • Nagyon sok függ majd a döntő lebonyolításától, hogy a korábban megszokott csoportmeccses rendszer lesz-e idén, vagy a Covid miatt tavaly behozott szisztéma, ahol az első meccs vesztesei rögtön az öt-nyolc között találják magukat. Nehéz megmondani, hogy melyik lenne a jobb, a csoportmeccseknél ugye bele lehet hibázni egy meccsbe, cserében az egyenesági kiesésnél már egy jó meccs is rögtön éremcsatát ér. De ez még mind spekuláció, egyelőre a rájátszás van a fókuszban.
  • Milyen út vezetett nektek idáig?
  • Az alapszakasz előtt azt tűztük ki, hogy a Sopron és a Rátgéber Akadémia kivételével az összes többi csapatot szeretnénk oda-vissza megverni. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy ez sikerült, és bár voltak nehezebb meccseink, álltunk fel nagy hátrányból, a végén elmondhattuk, hogy egyetlen fájó vereség sem csúszott be az alapszakaszban. Emellett szerettük volna a két nagy vetélytárs közül legalább az egyiket itthon elcsípni, ezt végül a Sopronnal szemben sikerült is megtenni. Az az érdekes, hogy minden meccset teljes kerettel tudtunk megvívni, kivétel pont a két nagy ellenit, de ezeken a meccseken a másik oldalon is mindig volt hiányzó – a Rátgéber Akadémia ellen majdnem egy teljes kezdősornyi ember hiányzott mindkét oldalon. Velük így is tudtunk egy szoros meccset játszani az utolsó fordulóban, de végül kiütközött, hogy náluk így is nagyobb a keret mélysége, mint nálunk. Összességében, ha az alapszakasz kezdetén azt mondja nekünk valaki, hogy 3-3-as mérleggel megyünk innen tovább, szerintem mindannyian aláírtuk volna.
  • Mi vár rátok most a rájátszásban?
  • Nyolc meccs van előttünk, a Vasas, a Honvéd, a ZTE és a Debrecen csapatai ellen. A cél nyilván minél több győzelmet begyűjteni, de a legfontosabb, hogy a csoportban ugye az első hat között kell végezni ahhoz, hogy egyenes ágon kvalifikáljuk magunkat a legjobb nyolcba.
  • Miben látod ennek a csapatnak az erejét?
  • Mindenképpen abban, hogy elképesztően összeszokott közösséget alkotnak. Sokak számára, főleg kívülről nézve, időnként meglepő, hogy mennyire erős a belső kohézió a csapatban. Nincs igazán extra, kiemelkedő játékosunk,  aki a játék minden elemében meghatározó lenne, de vannak jó adottsággal rendelkezők, és olyanok is, akik egy-egy dologban extrák. Ebből kellett egy jól működő rendszert összehozni, ez a sikerünk kulcsa.
  • A junior bajnokság mellett elindultatok az EYBL-ben, méghozzá az U20-as mezőnyben, ahol két fordulóban is szerepeltetek. Miben látod ennek a hasznát a csapat szempontjából?

  • Az első fordulóban ugye Kolozsváron szerepeltünk. Úgy éreztem, hogy ott a csapat sok tekintetben lépett előre, amiből építkezni tudtunk volna hosszútávon, ám azt követően történt változás a keretben, így az ott elvégzett munka egy része kárba veszett. Léván, a második fordulóban két jó meccsel nyitottunk, utána azonban több sérülés is sújtott bennünket, aminek a hatását most is nyögjük még sajnos. Itt kell elmondanom, hogy mérhetetlenül hálásak vagyunk a Fizio+ -nak és személy szerint Tiba Fanninak, aki embertelen mennyiségű munkát tett és tesz bele abba, hogy a játékosaink a lehető legjobb rehabilitációt kapják és minél hamarabb újra a pályán lehessenek. Köszönjük neki, hogy itt van velünk, nélküle nem tartanánk ott, ahol most tartunk!
  • Végezetül, beszéljünk arról is, hogy nemrég egy komoly felkérést kaptál, hiszen tagja lettél az U20-as válogatott stábjának, akikkel nemrég összetartáson voltatok Kecskeméten. 
  • Kicsit váratlanul ért a lehetőség, de óriási megtiszteltetésnek tartom, és rengeteg plusz motivációt ad ez a mindennapokban. Ez nem csupán az én személyes sikerem, hanem a velem dolgozó csapat és az MAFC közös elismerése. Kiskorom óta az volt az egyik legnagyobb vágyam, hogy egyszer, valamilyen formában viselhessem a magyar válogatott címeres mezét. Ez játékosként sajnos nem adatott meg, de amikor edzősködni kezdtem, az egyik első cél, amit megfogalmaztam magamnak, az volt, hogy ami játékosként nem jött össze, az edzőként sikerüljön és egyszer magamra ölthessem a válogatott pólóját. Erre most lesz lehetőségem, amit nagyon köszönök az MKOSZ-nek, és mostantól azért fogok dolgozni, hogy megfeleljek a felém támasztott elvárásoknak és a későbbiekben is számítsanak rám. Nagyon jó négy napot töltöttünk Kecskeméten, ahol olyan körülmények között dolgozhattunk, ami szerintem keveseknek adatik meg ezen a szinten. A srácok és az edzői stáb is jó közösséget alkot, gyorsan és hatékonyan tudtunk haladni, így én bizakodva várom a nyári edzőtábort és a grúziai EB-t. Szeretném itt megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az Akadémia vezetésének, hogy támogatták a törekvéseimet, valamint Garai Péternek a sok segítséget, és azt, hogy a felnőtt csapat kárára is lehetővé tette, hogy ott lehessek a válogatott összetartásán. És egyáltalán nem utolsó sorban, óriási köszönet a menyasszonyomnak, Lillának, aki nyári terveinket kicsit áttrajzolva nagy türelemmel támogat ebben az újabb szerepvállalásomban is. 

Fotók: Tökölyi Csaba