A bosszantó pécsi vereséget követően szinte végig vezetve, a kulcspillanatokban rendre betalálva egyenlített az egyik fél harmadik sikeréig tartó párharcban a hazai közönség támogatását élvező Újbuda MAFC. A harmadik összecsapásra készülve helyzetünk hasonló, mint a széria kezdetén, de a növekvő tét és szombati sikerünk miatt mentálisan mindenképpen a Garai-legénység várhatja kedvezőbb helyzetből a kedden 18 órakor kezdődő találkozót, ami apróságnak tűnhet, de pont az ilyen nüanszok dönthetnek arról, ki kerül a legjobb négy közé.

Komoly erőpróba volt számunkra a második meccs, hiszen az idegenbeli vereség után minimálisra csökkentek volna továbbjutási esélyeink, ha nem tudjuk megvédeni hazai pályánkat. Szerencsére a csapat és a tábor is átérezte a helyzet súlyát, remek hangulatban koncentráltan kezdtek a fiúk, de eleinte semmi nem ment be, így hamar 0-5 állt a táblán. Igencsak jól jött, hogy ekkor rövid időn belül Kazy, Dávid és Pintér is betalált kintről, ezzel elkerültük, hogy ismét jelentős lemaradásból kelljen kapaszkodni. A 12. percben Kazy újabb hármasával sikerült tartósan magunkhoz ragadni az irányítást, az is sokat számított, hogy amikor a harmadik szakasz elején egy Djordjevics-kosárral fordított a PVSK, Pintér vezérletével egy 16-5-ös futással gyorsan visszavettük az irányítást. A folytatásban többször feljöttek négy pontra Plézerék, de ekkor mindig jött egy bravúrkosár a mieinktől: Polgárdy és Kovács is a dudaszóra talált be, Kazy pedig két trojkát is dobott a negyedik negyedben – döntő különbség ez az első találkozóhoz képest, ahol Djordjevics triplája jelentette a fordulópontot a 37. percben, ezt követően számos esélyt elpuskáztak a fővárosiak egylabdás hátrányban.

A Párducok közül ezúttal a három triplával 22 pontig jutó Plézer vette át a vezérszerepet Baloghtól, csapatunkból Kazy zárt 26 egységgel és öt hárompontossal 17 mezőnykísérletből. Egyik oldalon sem következett be jelentős javulás a dobóhatékonyságban, a jó kezdés és a 37 kísérlet ellenére csak 9-szer találtunk be kintről, ami 24%-os teljesítmény, pécsi részről 8/31-gyel 26% ugyanez a mutató, mezőnyből mindkét gárda 34%-kal tüzelt. Két fontos területen azonban egyértelmű volt az újbudai fölény: lepattanózásban (56-39) és a kiharcolt büntetők számában (29/45, illetve 19/28, a pontosaág továbbra sem az igazi sem itt, sem ott), míg az eladott labdák tekintetében sikerült eltüntetni a múlt szerdán látványos hátrányunkat (15 a 16-tal szemben). Bíztató, hogy ezúttal egyértelműen megnyerte különmeccsét Bordács Soma (11 pont, 21 [!] lepattanó) és Pápai Máté (15 pont, 12 lepattanó) az első meccsen remeklő, ezúttal halványabb Werner Viktor (3 pont, 4 pattanó) és az ismét szépen limitált Nemanja Djordjevics (9 pont, 10 pattanó) kettőse ellen – ha valamire, erre biztosan lehet építeni a folytatásban.

A szombati ütközet egyik hőse, Kazy Balázs jól ismeri Sértő Ádámot, a rivális vezetőedzőt, hiszen együtt nyerték meg a Piros csoportot 2023-ban a város másik csapatával, az NKA Péccsel. “Elsősorban a nagyon jó csapatmunkának köszönhető a szombati győzelem, nehéz mérkőzés volt, de össze tudtunk tartani csapatként, és aki pályára lépett, hasznosan játszott. Köszönöm a szurkolóinknak, hogy ennyien kint voltak, nagyon sokat jelentett a bíztatásuk! Biztos vagyok benne, hogy a pécsiek visszanézték videón a meccset, és próbálnak majd minden hibát kijavítani mind támadásban, mind védekezésben. Döntő lesz, hogy ki tud összeszedettebben, kevesebb pontatlansággal játszani.”

Vitathatatlan a pályaelőny jelentősége a Piros csoportban (is), az eddigi nyolc negyeddöntős mérkőzésből hatot az aktuális házigazda nyert, az alapszakaszban hátrébb végző négyesből senki nem tudott nyerni párharca nyitányán. Van azonban egy lélektani vetülete is egy ilyen szériának: győzelemből érkezve utazhatunk Pécsre, egy újabb idegenbeli vereséggel sem lenne kilátástalan a helyzetünk, ellenben a Vasúton óriási a nyomás, hiszen egy esetleges fiaskót idegenben kellene győzelmi kényszerben javítaniuk. Elszántan indulunk a Lauberbe, szeretettel várjuk szurkolóinkat az F jelű vendégszektorba, zúgjon Újbudáig a hajrá, MAFC!

Fotó: Girgász Benedek