A négy napon belül megnyert két drámai mérkőzés után hétvégén jön a következő kihívás: szombaton 17 órától az EBH-Salgótarján otthonában van jelenése az Újbuda MAFC-nak a Piros csoport 17. fordulójában. Dániel Péter együttese 5-11-es mérleggel csupán a 12. a tabellán, ám a közelmúltban a korábban Nyíregyházán szereplő Carlbe Ervinnel megerősödve simán legyőzte a Vasast, majd idegenben szorongatta meg a Fótot – csak a Jászberényben mutatott harcos, győztes mentalitással lehetünk sikeresek Kazy Balázs korábbi csapatának vendégeként.

A Salgótarjáni KSE 2009 és 2011 között két szezont az élvonalban is eltöltött, a kiesést követően azonnal visszajutott az első osztályba, de nem élt indulási jogával. A ‘16/17-es, még kelet-nyugati bontású B csoportban csupán a 17. helyen végeztek a beszterceiek, így a Zöld csoportba kerültek, ahonnan 2019-ben, a Bajai Bácskával együtt jutottak fel a Pirosba. A csonkaszezon lezárásakor újoncként a 6. helyen álltak, egy évvel később a rájátszásban szerezték meg ezt a pozíciót, az előző négy alkalommal egyaránt lemaradtak a felsőházi rájátszásról, de kiharcolták a bennmaradást, miközben Dániel Péter irányításával megfiatalították keretüket. Egy 2020-as, meglehetősen foghíjas kerettel elszenvedett 94-74-es nógrádi vereséget leszámítva sokáig makulátlan volt mérlegünk a tarjáiakkal szemben, aztán 2024-ben mindkét egymás elleni bajnokit elveszítettük a Gabányiban, ráadásul előbbi botlás a végül döntőnek bizonyuló első kiemelés elvesztését jelentette számunkra a PVSK-val folytatott versenyfutásban. A mögöttünk hagyott esztendőben aztán sikerült visszavágni, februárban egy nem kifejezetten színvonalas, de annál kiélezettebb “roncsderbit” tudtunk megnyerni idegenben (65-68) – a műegyetemisták közül a Katona-Bordács-Molnár-Viola négyes, a túloldalról többek között Kazy Balázs hiányzott -, míg októberben immár a bajai nevelésű bedobóval sorainkban a harmadik negyedben fordítva, Bordács 25 lepattanójára építve győztünk 98-85-re.

Az Újbudára igazoló házi gólkirály mellett az elsőszámú irányító és a légiós is távozott nyáron a beszterceiektől, viszont érkezett két meghatározó MEAFC-játékos, Tóth Bence és Meleg Károly, valamint egy újabb amerikai hátvéd, Chris Harris. Az ismét a legjobb nyolcat megcélzó piros-feketék jól kezdtek a fővárosiak ellen, a Vasas otthonában diadalmaskodtak először, a TF és a Kaszások legyőzésével 3-3-ra javult mérlegük, a foghíjas DEAC U23 sem okozott problémát számukra, ám a tavalyi év utolsó öt mérkőzését elvesztették, így 4-9-cel csupán a 12. helyen álltak féltávnál – időközben megváltak a 8 bajnokin 24,5 pontot átlagoló, ám a csapatjátékba nehezen beilleszthető Harris-től, ugyanakkor névadó szponzorral erősödtek az EBH Invest Kft. jóvoltából.

A miskolci évnyitón nem volt esélyük, ezt követően viszont szerződtették az 1995-ös születésű amerikai kisembert, Carlbe Ervint, aki Nyíregyházán a ‘23/24-es szezonban fordulatot tudott hozni, az alapszakasz 7. helyére vezette az érkezésekor sereghajtó Kék Cápákat, akik aztán a negyeddöntőben közel álltak a Lakits-tanítványok kiejtéséhez is. A tapasztalt tengerentúli játékmesternek ezúttal sem kellett sok idő a beilleszkedéshez, 18 ponttal, 7 kiharcolt faulttal, 5 gólpasszal, 4-4 lepattanóval és labdaszerzéssel (31 VAL) a mezőny legjobbjaként győzelemmel debütált egy meglepően egyoldalú találkozón a Vasas ellen (82-59). Fóton sem adta alább a tarjáni 5-ös, egymaga húsz mezőnykísérletet vállalt és 29 pontot szerzett, nyolc kinti dobásából öt célba ért, ám végül ez sem volt elég a jól kezdő, de a harmadik negyedet 17 ponttal elveszítő Dániel-tanítványoknak a jókora bravúrhoz (105-94).

Nem kérdés, hogy Ervin érkezésével egészen más dinamikával és hatékonysággal képes játszani az SKSE, ahogy Nyíregyházán, ezúttal is magasabb szintre emelheti a társakat remek játékintelligenciával megáldott külföldi hátvéd. Hiba lenne azonban, ha csupán egy játékosra helyeznénk a hangsúlyt aktuális ellenfelünk esetében, hiszen csapatként is roppant veszélyes gárdáról beszélhetünk. Ezt bizonyítja, hogy a listavezető Megyeri Tigrisek is alaposan megszenvedtek a bányászvárosiakkal, akik 37-28-ra megnyerték a lepattanócsatát, hiába ért el dupla-duplát Juhos, a lila-fehérek játékát meghatározó Dancsecs-Mitchell duó összesítve 9/27-es mezőnymutatóval zárt. A fótiak győzelmének kulcsa az volt, hogy Boka-Magó Áron és Németh András is szezonbeli legjobb meccsét játszotta – ahogyan a mieink jászberényi diadalához is nagyon kellettek a padról érkező renek teljesítmények, illetve Dávid és Geiger pazar kinti dobóformája. A Salgótarján egységes, összeszokott magyar magjából érdemes kiemelni Ormai Botondot, aki 195 centis magasemberként tripla-duplát is jegyzett már a szezonban, 8,9 pont mellé 9,6 lepattanót és 5,3 gólpasszt (21,9 VAL) átlagol. Jó párost alkothat Ervinnel a hátvédsorban Tóth Bence (10,2 pont, 5,6 assziszt), de a MAFC-os kötődésű Glatz Soma (13,2 pont, 6,2 lepattanó) is eredményes szezont fut.

Dávid Benjámin felnőtt pályafutása eddigi legjobb mérkőzését játszotta a Jászfővárosban, a rá jellemző szívós védekezés mellett nyolc kísérletből hat triplát dobott, 8/10-es mezőnymutatóval és 22 ponttal vállalt főszerepet győzelmünkben. “Egy óriási izgalmakkal teli mérkőzésen sikerült tovább gyarapítanunk a győzelmeink számát, ahol tényleg mind a két csapat megérdemelte volna, hogy nyerjen. Külön örülök neki, hogy támadásban is hozzá tudtam járulni a sikerhez, azt gondolom, hogy megvan az eredménye a sok munkának, amit a csapattal végzünk hét közben. A Salgótarján egy nagyon nehéz ellenfél, az első összecsapáson sem volt könnyű dolgunk ellenük, de ha a saját tempónkban tudunk játszani és keményen, egységesen oda tudjuk tenni magunkat mind védekezésben mind támadásban, akkor egy lépéssel közelebb kerülhetünk egy tökéletes januárhoz.”

Polgárdy Ádám kiesését követően gyakorlatilag mindenki előre tudott lépni a rotációban, akit pályára küldött Garai Péter, miközben NB II-es csapatunkat irányító hátvédünk gyakorlatilag másodedzőként segítette a társakat a padról – az eredmény három fordítás, három győzelem hét nap leforgása alatt. Egy pillanatra sem szabad kiengednünk, hiszen ebben a bajnokságban hétről hétre bebizonyosodik, hogy nincs előre lefutott meccs. Nehezíti helyzetünket, hogy a tarjániak kiválóan ismerik korábbi csapattársukat, a bombaformában lévő Kazy Balázst, ugyanakkor az utóbbi hetek azt mutatják, tényleg bárki képes lehet pontfelelőssé előlépni a rotációból a mieinktől. Annak idején az A csoportban is az egyik legjobb hangulatú csarnoknak számított a salgótarjáni, legutóbbi látogatásunk alkalmával is parázs hangulatot teremtett a Sújtólég Brigád, most sem valószínű, hogy üresen marad a hazai tábor helye – ezért is érhet nagyon sokat a fiúknak, ha a jászberényi túrához hasonlóan ismét érezhetik a pályán a vállalkozó kedvű MAFC-osok támogatását a vendégszektorból!

Fotó: Girgász Benedek