Fóton megtette az első lépést az Újbuda MAFC afelé, hogy végre sikerüljön, ami piros csoportos történelmünk során eddig még sosem: Polgárdy Ádám mindent eldöntő triplájával már az elődöntő első mérkőzésén megszereztük a pályahátrányból való továbbjutáshoz elengedhetetlen idegenbeli győzelmet (87-90). Mivel a párharc az egyik fél harmadik sikeréig tart, nincs jelentősége, milyen körülmények között, mekkora különbséggel nyertünk szerdán, de a Megyeri Tigrisek nagy hajrája és januárban a Gabányiban aratott bántóan sima győzelme (76-96) is azt jelzi, előny ide, hazai pálya oda, ugyanolyan borzasztó nehéz meccs vár ránk szombaton 17:30-tól, amilyen az első volt.


A fóti diadal értékének megbecsüléséhez érdemes rápillantanunk riválisunk szezonbeli hazai mutatójára: az elődöntő nyitánya volt az évad 17. Phoenix Sportcsarnokban rendezett tétmérkőzése, ezek közül a Vasas elleni, alapszakaszbeli rangadó mellett egyedül az elsőt és az eddigi utolsót bukta el Surmann Gábor együttese, vagyis azt a kettőt, amikor a Lakits-tanítványok érkeztek a fóti Sport utcába, a maradék 14 találkozón – közte a Kaposvár, a DEAC vagy a BKG mindhárom látogatása alkalmával – hazai siker született. A lila-fehérek ezzel holtversenyben a harmadik helyen állnak a mezőnyben a legkevesebb hazai vereség kategóriájában, a Kaposvár Arénát még mindig nem tudta bevenni senki – mi álltunk hozzá idáig a legközelebb még októberben -, a Vasas idáig csak a Nyíregyházától és csapatunktól kapott ki, szombat este az első kiemelt KKKK-t fogadja az elődöntő második mérkőzésén (az elsőt 83-72-re nyerték otthon a somogyiak), a DEAC U23 úgy jutott el három vereségig, hogy a Delfinek elleni bajnokit és a Nyíregyházával vívott kupacsatát is hosszabbításban bukta el még ősszel, aztán foghíjas kerettel felállva maradt alul a piros-kékekkel szembeni negyeddöntő harmadik felvonásán, a mieink pedig négyszer kapituláltak idáig a Hauszmann Alajos utcában, a legnagyobb különbséggel éppen a Tigrisek ellen. Az idegenbeli mutatók terén viszont az egyik, ha nem a legjobb csapat vagyunk idáig: úgy állunk a Kaposvárral együtt az élen négy vereséggel, hogy már kétszer látogattunk Braniszlav Dzunics gárdájának otthonában, illetve Nyíregyháza után Fóton is nyerni tudtunk a rájátszásban, míg a reguláris szezon legjobbja a negyeddöntő után a Hepp Kupa négyes döntőjét is hazai pályán vívhatta meg és még csak most második városhatáron kívüli playoff-mérkőzésére, amelyre a Sport11-ben kerül sor.
Stabil Újbudától távoli szereplésünk mellett egy másik mutatóban, nevezetesen a hátrányból fordítás témakörében is a mezőny egyik, ha nem a legjobb teljesítményét nyújtottuk idáig, többször álltunk fel súlyos mínuszokból, a debreceni fiataloknak a második negyed közepére kialakított 21 pontos fór sem volt elég a Gabányiban a sikerhez, a TF pedig 16 egységnyivel vezetett 12 perccel a vége előtt, mégsem tudott legyőzni minket a Ludovika Arénában. Fóton azonban majdnem fordult a kocka, gyorsan odalett a 32 percnyi jó játékkal felépített 61-80-as előny – a lényeg persze az, ami 87-87 után történt és amit még sokáig szívesen fognak emlegetni azok a MAFC-osok, akik ott voltak a pályán, a kispadon vagy a vendégszektorban. Intő jel viszont, hogy a Nyíregyháza elleni sorozat két hazai meccsén is volt egy-egy kisebb, de azért jelentős leolvadásunk, az első találkozón 67-47-ről lett 69-62 a harmadik negyed végére, a harmadikon pedig alig három perccel a vége előtt meglévő 84-73-as vezetésünk után volt dobásuk az egyenlítéshez a Kék Cápáknak. Nyilvánvalóan nem várhatjuk el – különösen az idény ezen szakaszában -, hogy a fiúk minden meccs első percétől az utolsóig jobban játsszanak, mint az ellenfél, törvényszerű, hogy vannak és lesznek is még rosszabb periódusok, de a fóti 3-22-es hétpercnyi időszakhoz hasonló még egyszer aligha fog beleférni – a csapatot ismerve pedig joggal bízhatunk benne, hogy nem is fog megismétlődni a leolvadás.
A számunkra félelmetesen izgalmassá váló végjáték mellett a 22 eladott labdánk mutat még rosszul az első ütközetről, az összkép és a legtöbb tényező viszont bizakodásra ad okot. Ahogy a szezon során már oly sokszor, ismét nagy erősségünk volt, hogy mindig akadt, aki elő tudott lépni, a kezdőötös tagjai mellett Lóránt, Kovács, Katona és Biber is jó energiákkal és fontos pontokkal járult hozzá a győzelemhez a padról beállva. A túloldalon Dancsecs András nagyot játszott a klasszikus hatodik ember szerepében, a többi csere viszont nem szerzett pontot, pedig Gulyás és Buzás elvesztése miatt Surmann Gábor kénytelen volt megbontani alapcsapatát a hajrában. A  sorozat BB1-es felvezetőjében mindkét szakvezető kiemelte a lepattanózás jelentőségét, e tekintetben mindenképpen megnyertük az első csatát, a fullcourt alapján 40-30, a szövetség honlapjára felkerülő végleges statisztika szerint 32-26 arányban. Nem gyakori, hogy a nyertes fél alacsonyabb összesített VAL-lal zár, most ez történt (117-112), ami arra utal, hogy a számokban nem mérhető dolgokban, ha nagy szavakkal akarnánk dobálózni, ész, szív, fegyelmezettség tekintetében a piros-feketék voltak a jobbak. Mindkét oldalon nagy potenciál van még a büntetőzésben: 22/34-es mutatónk százalékosan egy hajszálnyival még jobb is volt a rivális 16/25-jénél, sokat számíthat, hogy fel tud-e javulni jelentősen e tekintetben valamelyik fél, a jelenlegi kiírás három egymás elleni összecsapásának fizikalitása, irama, parázs hangulata azt sejteti, hogy továbbra is sok szabaddobást végezhetnek majd el a játékosok.
A győztes kosár szerzőjét, Polgárdy Ádámot kértük egy rövid értékelésre. „Szerintem az első három negyedben minden úgy alakult, ahogy azt elterveztük, sikerült végrehajtanunk a taktikai dolgokat, amikre edzésen készültünk. Aztán a Fót védekezést váltott és ez kicsit megzavarta a csapatot, ezért lett ilyen szoros a vége, de örülök, hogy sikerült bedobni az utolsó helyzetemet és elhozni a pályaelőnyt. Szombaton viszont minden 0-0-ról fog indulni, várunk mindenkit szeretettel! Hajrá, MAFC!”
Surmann Gábor az első meccs utáni nyilatkozatában „biztosan a liga legjobb szurkolótáborának” nevezte a – kétségtelenül remek hangulatot teremtő – fóti publikumot. Mutassuk meg, hogy ehhez a Gabányi közönségének is van egy-két szava! Ha egy kicsit is szimpatizálsz klubunkkal, akkor ne hagyd ki ezt a célunk elérése szempontjából kulcsfontosságú derbit, érkezz fehér felsőben, legkésőbb 10-15 perccel a 17:30-as kezdés előtt és segítsd a Lakits-legénységet a hangoddal is a csapatok bemutatásától a záró dudaszóig! Töltsük meg a Gabányit, zúgjon a hajrá, MAFC!