Remek teljesítményével bekerült az U14-esek All Star csapatába a Piytke Kupán Akadémiánk játékosa, Kupai Lackó. Ennek apropóján a kezdetekről, a mindennapokról és az álmairól is kérdeztük

– Mikor kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?
A nagymamám mindig azt mondta, hogy én labdával a kezemben születtem. 
A családomban minden felmenőm sportolt, és sokat segített, hogy apukám még most is aktívan kosárlabdázik. Egészen kiskoromtól kint voltam a meccsein.
Nagypapám válogatott röplabdás volt, nagymamám kosarazott, anyukám kézilabdázott.
– Ennyi lehetőség közül miért pont erre a sportágra esett a választásod? 
Nagyon korán, már 3 évesen pattogtattam a labdát. Négy éven keresztül fociztam és kosaraztam egy időben, de részben azért, mert sokkal jobban szerettem a kosárlabdát, részben pedig apukám miatt, úgy döntöttem, hogy a kosárlabdát választom. 
Emellett szüleim figyelembe vették, hogy a testi adottságaimat tekintve a kosárlabda a legideálisabb számomra.  

– Hogyan kerültél a MAFC-ba?
Egy költözést követően a lakhelyünkhöz közeli iskolák kiválasztásánál elsődleges szempontok között szerepelt, hogy színvonalas kosárlabda akadémia vonzáskörébe tartozzon. Budapesten kosárlabda szempontjából a legnagyobb hagyománnyal bíró klub számunkra egyértelműen a MAFC volt.
– Mik az eddigi legmeghatározóbb élményeid a pályáról?
Egyszer, még gyerek korcsoportban, a Zsiros Akadémia csapata ellen játszottunk. Egy ponttal vezettek, 2.7 másodperc volt hátra és ők jöttek alapvonali bedobással. Elhalásztam a repülő labdát és pont annyi időm volt, hogy egyet lépjek és rádobjam a palánkra. Ezzel a dobással nyertük meg a meccset. Erre mindig nagyon szívesen emlékszem vissza.
– Ha meg kellene fogalmaznod, mit jelent számodra a kosárlabda?
Teljes kikapcsolódást, küzdelmet, kitartást, egy nagyon jó és összetartó csapatot, büszkeséget, rendezettséget és kreativitást.
– Hogyan telik egy átlagos hétköznapod, mennyire nehéz összeegyeztetni az iskolai elfoglaltságokat és a kosárlabdát? 
Iskolában vagyok délután 3-ig, onnan hazarohanok, tanulok, majd egyből indulok edzésre, edzés után vacsi és tanulás nagyjából este 10-ig. Rengeteg lemondással jár, de nem bánom, mert erre tettem fel a jövőmet. 
– Gratulálunk a remek teljesítményedhez a Pityke Kupán! Mit gondolsz, mi kellett ahhoz, hogy számodra ilyen jól sikerüljön ez a torna? 
Először is kiváló csapatmunka, bátor, küzdős meccsek – jobb fizikumú ellenfelek ellen is. Plusz az egyéni teljesítményem is igen erősen hozzátett a hétvégéhez.
– Mik a hosszú távú terveid a kosárlabdával, mi a legnagyobb vágyad? 
Kiskorom óta arról álmodom, azért dolgozom, hogy felnőttként azzal foglalkozzam, amit igazán szeretek: a kosárlabdával.
Akár itt Magyarországon, de a legnagyobb öröm számomra az lenne, ha egy első osztályú európai csapatban játszhatnék. A legnagyobb álmom pedig az, hogy egyszer kint játszhassak az NBA-ben.