A mindent eldöntő fóti csatát is elveszítette, így hiába vezetett 2-0-ra az elődöntőben, a Vasas elleni bronzcsatával zárja a szezont az Újbuda MAFC. Ezúttal is a Megyeri Tigriesek kezdtek jobban, Polgárdy Ádám vezérletével sikerült egyenlítenünk az első negyed hajrájában, 20-20-nál. A második negyed vége ellenfelünké volt, nyolcpontos hátránnyal vonulhattunk pihenőre, a térfélcserét követően visszajöttünk mínusz egyre, de a fordítás csak nem akart összejönni. Az utolsó játékrészben egy darabig még ott loholtunk ellenfelünk nyakán, aztán percekig csak egy Pápai-közelit tudtunk felmutatni, ez pedig megpecsételte a sorsunkat: 3-2-re elvesztettük a párharcot. Tény, hogy a körülmények méltatlanok voltak egy piros csoportos elődöntőhöz, de csak magunkat okolhatjuk amiatt, hogy az ötödik mérkőzésre egyáltalán sor került.

Pontosan tudtuk: pokoli nehéz dolgunk lesz az idegenben megvívandó ötödik összecsapáson azok után, hogy pénteken elszalasztottuk a nagy esélyt, nem zártuk le otthon a párharcot és 2-0-ról kiegyenlített ellenfelünk összesítésben. Mind fóti, mind újbudai oldalról nagy volt az érdeklődés, teljesen megtelt a Phoenix Sportcsarnok, feketébe borult a vendégszektor. Ez a szín dominált a két eredményjelzőn is, ugyanis egyik sem működött, mi több, a két palánk fölötti órába sem sikerült életet lehelniük a rendezőknek. Alternatív megoldásként egy az asztalszemélyzet lábainál elhelyezett készüléken láthatta az eredményt, a játékidőt és az időkéréseket közönség (a csapat- és személyi hibákat nem), míg a támadóidő múlását egy-egy kispadok mögött, vagyis az éppen labdát birtokló csapat legtöbb pályán lévő játékosának látóterén kívül elhelyezett számláló mutatta. Ez persze nem szolgál magyarázattal arra, miért kezdtek sorozatban negyedszer is élesebben a Megyeri Tigrisek, Juhos már hat pontnál járt, mire Bordács megszerezte az első két újbudait. Dancsecs hármasára válaszolni tudott Polgárdy, Kovács faultját sportszerűtlennek ítélték a játékvezetők, de nem hagytuk magunkat leszakítani, Pintér is bevert egy triplát gyorsindításból (12-10). Vitatható faultja után egy technikait is begyűjtött Bazsó, így már három hibánál járt, Pápai szép centermunkáját Buzás kinti találata követte, Polgárdy Ádám vállára vette csapatunkat, egy 2+1 után másodszor is betalált távolról, ezzel kiegyenlítettünk, a negyed végjátéka viszont a hazaiaké volt (24-21).

Katona középtávolijával kezdődött a második etap, hiába volt labdánk a fordításhoz, Buzásé volt a következő kosár, Kovács tett fel floatert. Juhos kihasználta figyelmetlenségünket, büntető után szedett támadólepattanót, majd zsákolt, Bordács egykezes dobása is pontos volt, ismét villant a hazaiak korábbi válogatott centere, aztán egykori játékosunk célzott pontosan a periméterről, a 14. percben időt kért Lakits András (34-28). Katona hintett fontos trojkát második esélyből, aztán az egyenlítésért is dobhatott – ezúttal nem talált, ellentétben az ellentámadást befejező Buzással. Kihagytunk zsinórban három büntetőt, mégis feljöttünk 39-37-re Katoba 2+1-es játékával, a félidő hajrája azonban szinte kizárólag Buzás Bencéről szólt, egymaga újabb hét pontot szerzett a nagyszünetig, míg a piros-feketék Kovács révén egyet – uraltuk a lepattanócsatát (14-24), de gyengébb hatékonysággal dobtunk, a játék képe bíztató volt, az eredmény kevésbé (46-38).

A nagyszünetről visszatérve Katona és Kovács ketteseivel zárkóztunk, hatalmas energiákat mozgósítottunk védekezésben, Herendic villanásaival lépett el újra kissé a Fót (51-42). Kovács határozott megoldásaival gyorsan zárkóztunk, Buzás büntetőit annulálta Pápai egy középtávolival, azonban Dancsecs gyorsan beszórt két távolit – a másodikat egy mozgó blokk segítségével -, így pillanatok alatt két számjegyű lett a különbség a 26. percre (59-48). Időkéréssel rendeztük a sorokat, aminek sorozatban kihagyott négy szabaddobás ellenére 10-0-s futás lett az eredménye Polgárdy főszereplésével, Pintér befutása után 1-esünk negyedik triplájával már csak egy volt közte. Juhos eladta a labdát, a 29. percben a vezetésért támadhattunk, Polgárdy betörésénél néma maradt a síp, a másik oldalon Buzás élt az eséllyel és bedobta a tiszta sarokhármast. Két kisemberünk egy-egy büntetőjével zárkóztunk, a kisszünet előtt viszont kaptunk egy újabb demoralizáló hárompontost, ezúttal Dancsecstől (60-65).

Nem adtuk fel, Pintér szedte vissza a saját pattanóját, Bazsó második esélyből beverte kintről, egyenlíteni viszont nem tudott középtávolról, Lajsz büntetőzhetett, Polgárdy rázta meg magát, távoli tempóval és harcos betöréssel erősítette reményeinket, a kettő között Dancsecs használta ki ziccerét (69-68). Ekkor megtorpantunk támadásban, amit kihasználtak a lila-fehérek, Juhos kettessel, Herendic trojkával, Dancsecs 2+1-gyel hízlalta a különbséget (77-68). Pápai faragott a hátrányon egy centerakcióval, aztán újra szépen dolgozott a festékben, csakhogy kosarát lépéshiba miatt elvették, elaludtak a mieink hátul, amit Buzás megbüntetett, ötödik távolijával tízre növelte csapata előnyét, amikor már alig négy perc volt hátra (80-70). Polgárdy kezéből kicsúszott a labda, Richter kosara után kaptunk egy technikait is, hiába kert időt vezetőedzőnk, a következő támadásunk sem járt sikerrel – itt már érezni lehetett, hogy nincs visszaút számunkra, 98-80-as sikerével 3-2-re megnyerte az elődöntőt, így készülhet a Kaposvár elleni fináléra a Phoenix-MT Fót, nekünk marad a bronzpárharc, ahol a Vasas Akadémia lesz az ellenfél.

Eltékozoltuk 2-0-s előnyünket összesítésben, a sorsdöntő találkozón kihagytunk 14 büntetőt, eladtunk 15 labdát, ismét sokkal rosszabbul dobtunk mezőnyből (53%-39%) – nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bárki mást hibáztathassunk vereségünkért. Igazán nagy esélyünk a negyedik meccsen volt lezárni a párharcot, nem tudtunk élni vele, ez pedig előrevetítette azt a forgatókönyvet, ami bekövetkezett. Köszönjük szimpatizánsainknak, hogy megtöltötték  szektorukat vasárnap este és az egész széria során mellettünk álltak! Folytatás a Gabányiban egy budai derbivel, várhatóan szombaton.

NB I. B Piros csoport, elődöntő, 5. mérkőzés

Phoenix-MT Fót – Újbuda MAFC 98-80 (24-21, 22-17, 19-22, 33-20)

Fót: Herendic 9/3, Richter 2, Dancsecs 28/12, Buzás 30/15, Juhos 12. Cs.: Gulyás M. 8, Lajsz 7, Molnár D. 2, Békési -, Martinez -.

MAFC: Kovács L. 16, Polgárdy 30/15, Bazsó 5/3, Bordács 4 (+13 lepattanó), Pápai 6. Cs.: Katona 13/3, Pintér 6/3, Biber -.

Az egyik fél harmadik sikeréig tartó párharc végeredménye: 3-2 a Fót javára.

Surmann Gábor: Nagyon nehéz szavakat találnom most, gyakorlatilag felfogni is nehéz egyenlőre, amit véghez vittünk. 0-2-ről felállni – nem is tudom, volt-e ilyen már az NB I. B történelmében -, a második mérkőzésen történtek után, egy ilyen erős MAFC ellen. Erre nehéz megfelelő jelzőt találnom. Játékosaim micsoda lelkierőről tettek tanúbizonyságot. Hihetetlen büszke vagyok a csapatra, nagyon jó karakterekből és emberekből áll a gárda. Köszönöm nekik, örök élményt okoztak. És előre is elnézést, hogy ezt mondom. De a továbbjutásunk maximálisan megérdemelt, azt gondolom. S talán még rövidebb is lehetett volna a párharc, ha úgy nézzük. De inkább ezt most hagyjuk is. Rendkívüli érzés újabb klubtörténelmi sikert elérnünk. Aki esetleg nem tudná, az egyesület 2009-ben alakult és egészen 2011-ig csak diáksportkörként funkcionált. Utána indult csak meg egyesületi szinten a működés. És jelenleg pedig ott tartunk, hogy a rendkívül erős magyar másodosztaly döntősei vagyunk. Valahol szürreális ez az egész. Még ezt fel kell dolgoznunk. Ahogy azt is, amit ma a szurkolóinktól kaptunk. Egy biztos, holnap reggel hallásvizsgálaton kezdek. Hihetetlen, milyen atmoszférát és hangerőt kaptunk ma is fanatikusainktól. Végig az volt az érzésem, hogy előttük ma nem veszíthettünk. Külön örömteli volt számomra látni, hogy milyen sok gyerkőc volt jelen. Ezekből is látszik, hogy ténylegesen értéket teremtettünk, ami szintén jó érzéssel tölt el. Nagyon szakmázni nem szeretnék, illetve lényegében bárkit kiemelhetnék csapatomból. Mégis azt gondolom, Buzás az egész párharcot nézve külön említést érdemel. Büszke vagyok rá és ő is az lehet magára. Azt is meg kell jegyezzem, hogy ma is, csak úgy,  mint a 4. mérkőzésen, végtelenül korrekt játékvezetést kaptunk és abszolút egyenlőek voltak a feltételek. Végezetül szeretném a győzelmet egyrészt egyik sérült játékosomnak, Gémes Andornak ajánlani, aki ma nem lehetett velünk, mert a napokban műtötték. Valamint egyik fiatal játékosom sajnálatos családi tragédiája végett igazán megérdemli azt, hogy odaajánljam a sikerünk másik részét. Ma még ünnepelni fogunk – persze csak módjával -, mert holnaptól kezdve már csak a Kaposvár elleni döntő ütközetekre fogunk összpontosítani. Tisztában vagyunk azzal erőviszonyokkal, de egyet már most megígérhetek. Nem fogjuk olcsón adni magunkat.

Lakits András: Gratulálok a Fótnak a győzelemhez és a továbbjutáshoz, abszolút nem érdemtelenül jutottak tovább. Hiszen az a csapat, amelyik 2-0-ról megtudja fordítani az állást, az teljesen megérdemli a továbbjutást. Úgy érzem, a saját sírunkat ástuk meg ezen a három mérkőzésben. Ha a csapat így küzd, mint ahogy ma küzdött, lezárhattuk volna hamarabb a párharcot a mi javunkra. Olyan ritmusba került a Fót, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Extra dobások is beestek náluk, nálunk, a túloldalon az üres is kimaradt. Gratulálok mindkét csapatnak a döntőbe jutáshoz és sok sikert kívánok nekik. Mi megint egy álommal kevesebbek lettünk, de a szezonnak még nincs vége, hiszen a harmadik helyért még le kell játszani a párharcot a rivális Vasassal, ami mindig egy presztízscsata és remélem, hogy ez most is így lesz. Innentől kezdve új célokat kell megfogalmazzunk magunknak és ez a harmadik hely. A jövőnket – a hosszú távút – pedig át kell gondolnunk. Még egyszer gratulálok mindkét elődöntő győztesének és sportszerű mérkőzéseket kívánok nekik a döntőben.