Elérkeztünk a reguláris szezon végéhez: vasárnap 18 órakor megkezdődnek az utolsó játéknap mérkőzései, az Újbuda MAFC az Óbudai Kaszások otthonába látogat. Az idényt csapnivalóan kezdő III. kerületieknek volt egy jó periódusuk a közelmúltban, de a múltheti, miskolci ki-ki meccs elvesztésével eldőlt, hogy ez nem lesz elég számukra a nyolc közé jutáshoz, 8-15-ös mérleggel a 10. helyen állnak. A Lakits-tanítványok helyzete fordulók óta változatlan: szállítják a győzelmeket – zsinórban hat, összesen 16 sikernél járnak -, a játék is egyre bíztatóbb, de a közvetlen riválisok sem hibáznak, így nem sikerül előrelépni a 4. pozícióból. Még van egy utolsó esélyünk javítani helyezésünkön, de mivel sorsunk e tekintetben nincs a saját ketünkben, a legfontosabb, hogy jó szájízzel, nyerő szériával a hátunk mögött kezdhessük majd a rájátszást.

Számos fővárosi riválisunk közül abból a szempontból különlegesek a Kaszások, hogy hagyományosan a budai oldalhoz, közelebbről a III. kerülethez kötődnek, rajtuk kívül a Budafokra jellemző még ez, a TF-nek korábban a Sport11 volt, jelenleg a Ludovika Aréna az otthona, a Vasas felnőtt férfi együttese szintén évek óta itt játssza hazai mérkőzéseit, míg a bázis Pasaréten található, ám az anyaegyesület angyalföldi gyökerű, a Honvéd pedig mindig is pesti csapatnak számított. Ami az egymás elleni mérkőzéseket illeti, a bajnoki mérleg 26-9 a javunkra, viszont a különleges kialakítású Rádl árok utcai sportcsarnokban sokáig ellenfelünknek termett több babér, legutóbbi látogatásunk alkalmával, 2023 utolsó mérkőzésén sikerült pozitívra fordítani a győzelem-vereség mutatónkat egy 113-69-es diadallal. Tavaly decemberi mérkőzésünkre bizonyára sokan emlékeznek szimpatizánsaink közül, Lóránt Péter debütálása alkalmával, zsúfolt lelátók előtt nyertünk 87-76-ra. Érdekesség, hogy az előző szezont szintén a sárga-feketék ellen zártuk, csak éppen hazai pályán, helyzetünk is hasonló volt, a PVSK veresége is kellett volna ahhoz, hogy a 2. helyről fellépjünk az 1.-re – rajtunk nem múlt, de mivel a pécsiek jelentős hátrányból felállva nyerni tudtak a Vasas otthonában, csak mentális szempontból volt értékes magabiztos, 98-79 arányú sikerünk.

Az Óbudai Kaszásokat 1993-ban alapították, az egyesület elsősorban nevelőklubként hivatkozik magára, itt kezdte pályafutását például Tanoh Dez András vagy Pápai Máté, ugyanakkor a felnőtt férfi élvonalban még sosem szerepeltek, jelenleg nem is céljuk a feljutás, koncepciójukhoz jobban illik egy  stabil másodosztályú felnőttcsapat. Tavaly nyáron ezzel együtt jelentős változások történtek a játékoskeretben, az érkezők és távozók névsorát összevetve úgy tűnt, hogy erősödnek az észak-budaiak. A klubvezetés szerződést hosszabbított Gedei Tibor vezetőedzővel, az előző idény közben érkező szakember óriási küzdelmek árán, de benntartotta a csapatot a Piros csoportban, Budafokon egy labdás meccsen maradtak életben a 13. helyért zajló párharc második felvonásán, miután elveszítették a pályaelőnyt, aztán négy pont döntött a javukra a Tiszaújváros elleni osztályozón. Ezen évad kevésbé sikeres légiósválasztásai után a mostanira egy hazánkban már bizonyított amerikai magasember érkezett a korábban Budafokon pattogtató Kevin Swanso személyében, a magyar mag szintén olyan játékosokkal bővült, akik voltak már húzóemberek a második vonalban, a Bagó-Madár-Radics-Szántó kvartett írt alá. A neves érkezők ellenére, vagy talán éppen a jelentős játékosmozgás miatt nehezen akart megszületni az óbudaiak első győzelme tétmeccsen, hat vesztes bajnoki, az újbudai kupabúcsú (88-81) és öt tíz ponton belüli vereség után a JKSE ellen tört meg a jég, decemberi egymás elleni mérkőzésünk előtt volt egy hármas nyerő szériája riválisunknak. A Gedei-tanítványok második körös szereplése igencsak hasonlít az őszi idénybelire: január-februárban Fóttól Kaposvárig mindenhol volt esélyük a sikerre, mégis csupán a DEAC-ot győzték le, aztán márciusban ismét nyertek zsinórban hármat. A Nyíregyháza elleni hazai és a miskolci vereségekkel azonban eldőlt, hogy még várniuk kell legalább egy évet a klubtörténelmi piros csoportos nyolc közé jutásra, ugyanakkor a kiesés réme már nem fenyegeti őket, legyőzésünk és a Salgótarján veresége esetén a 9., egyébként a 10. helyen fejezik be a reguláris szezont.

A Kaszások jelenlegi keretében nincs hiány potenciális nyerőemberekből, egyszerre viszont ritkán hoztak sokan mutatós számokat, amiben az is közrejátszik, hogy viszonylag kevéspontos meccseket játszanak, a TF-nek ősszel 111-et hintettek, ezt leszámítva csak Nyíregyházán jutottak száz felé, ott is ötven perc játék alatt. A legstabilabb teljesítményt Swanson nyújtja, aki hasonló mutatókkal rendelkezik, mint az előző kiírásban, 22,8-as VAL-átlaggal éppen befér az első tízbe, 18,8 pontjával 8. a legjobb dobók, 8,6-os értékkel 6. a legeredményesebb lepattanózók listáján. Ez utóbbi rangsorban Bagó Martin követi őt, aki ellentmondásos figurája csapatának: klasszikus centerként nagy fejtörést okoz az ellenfeleknek, amit a számai (12,6 pont, 8,1 lepattanó, 20,7 VAL) is igazolnak, viszont abból a 16 bajnokiból, amelyen pályára lépett, ugyanúgy négyet nyertek meg a sárga-feketék, mint abból a hétből, amelyen nem – az eredmények alapján alacsony szerkezetben jobban működik az aquincumi alakulat játéka. Madár András tűzerejéből mi is ízelítőt kaptunk decemberben, hat triplája között egy-két egészen bravúros is akadt, ahogy Lakosa Ákosra és Boros Márkra is figyelni kell a periméteren, utóbbi elsőszámú irányítóként gólpasszok (4,5) és kiharcolt faultok (4,2) terén is élen jár.

2007-es születésű irányítónk, Viola Dávid harcos, bátor játékkal hálálta meg, hogy a MEAFC és a DKKA ellen is értékes perceket tölthetett a pályán, őt is megkérdeztük immár hatmeccses győzelmi sorozatunk hátteréről. „Úgy gondolom, hogy a BKG elleni váratlan vereség olyan löketet adott nekünk, amivel több mérkőzésen is jelentős különbséggel tudtunk győzelmet aratni, de szintúgy segített a szorosabb mérkőzéseket megnyerni. A csapatban minden játékos más és más szerepet kap, ez akkor vezet sikerhez, ha mindenki megoldja a rá bízott feladatot. Szerintem a Bandi és Martin által összeállított edzésmunka alapján minden esélyünk megvan arra, hogy egy magabiztos győzelemmel, boldogan zárjuk az alapszakaszt.”

Ha az utolsó alapszakaszmeccsen sem szakad meg jó sorozatunk, akkor több mint két hónapja veretlenül mehetünk bele a negyeddöntős párharcba, ami lélektani szempontból az ellenfél kilététől függetlenül jelentős előny. Az első kiemelt Kaposvár keddi, Vasas otthonában elszenvedett veresége óta a miénk a leghosszabb élő győzelmi széria a mezőnyben, nem kérdés, hogy folytatni akarjuk Óbudán – hogy egy esetleges siker párosul-e előrepéssel a tabellán, az a Nyíregyházát vendégül látó Megyeri Tigriseken és a Jászberényben vizitáló DEAC U23-on fog múlni.