Bár sokkal jobban kezdtük az elődöntőt, mint a negyeddöntőt, az idegenbeli folytatás kedvezőtlenül alakult számunkra, így két mérkőzés után pont ott tartunk, mint tíz nappal ezelőtt, a Nyíregyháza elleni párharcban: készülünk a mindent eldöntő hazai összecsapásra – csak éppen ezúttal már a fináléba kerülés a tét. Amíg a Kék Cápák otthonában bemutatott nagy fordítás után nálunk volt a lélektani előny 1-1-es állásnál, ezúttal egyértelműen az egypontos sikerrel egyenlítő ellenfél, a Cegléd várhatja mentálisan jobb helyzetből a harmadik ütközetet, ám a pályaelőny ismét mellettünk szól – minden szimpatizánsunkra szükség van ahhoz, hogy ez legyen a döntő tényező.

Buzás Bence is bízik az újbudai közönség támogatásában. „A szerdainál mindenképpen pontosabb játékkal kell előrukkolnunk a mindent eldöntő találkozón. Ennyi hiba ezúttal sem fog beleférni, de úgy gondolom, hogy ezzel nem lesz gond szombaton. Reméljük, minél többen leszünk és a hangulatra megint nem lesz panasz” – nyilatkozta bedobónk.

Idegenben sajnos nem tudták megismételni a Lakits-tanítványok az elődöntő első meccsén mutatott felszabadult, lendületes játékot, elöl és hátul is sok elkerülhető hibát vétettek a fiúk. Ebben az is közrejátszhatott, hogy az első perceket leszámítva gyakorlatilag végig a mieinknek kellett az eredmény után futniuk, és bár többször sikerült visszajönniük, a harmadik negyed végén pedig a vezetést is átvették egy rövid időre, a negyedik etapban már újra a CKE-nél volt az előny.

Ezzel együtt bőven volt esélyünk lezárni a párharcot, az utolsó három percben nem talált be a CKE, támadhattunk is a győzelemért, de előbb kimaradt Buzás nehéz középtávolija, aztán dobásig sem jutottunk el az alapvonali bedobástól. A statisztikát átnézve szembetűnő, hogy lepattanók (32-37), gólpasszok (13-15), labdaszerzések (9-12) és összesített VAL (105-117) tekintetében is felülmúltuk ellenfelünket. Ennek tükrében még bosszantóbb a vereség, más megközelítésből viszont bizakodva várhatjuk a harmadik összecsapást, mert a szerdainál sokkal jobb játékra is képesek a fiúk, különösen hazai pályán. Fontos lesz, hogy ne kapjunk olyan, figyelmetlenségből fakadó kosarakat, mint amilyen például Dragasevics első másodpercekben, vagy éppen időkérést követően, a ceglédi alapvonal mögül felpasszolt labdából üresen dobott hármasa volt – a második mérkőzésen tíz kísérletéből ötször talált be kintről a kosármagyar triplaspecialista, rá különösen figyelni kell majd.

Talán meglepő, de közös a két kupadöntős meccsünkben, illetve a bajnoki rájátszás eddigi öt találkozójában, hogy elvesztettük az első negyedet. A csapat már számtalanszor bizonyította, hogy képes felállni nehéz helyzetből, de nem lehet minden mérkőzést megfordítani kétszámjegyű hátrányból, sokat számítana, ha ezúttal végre nem nekünk kellene kapaszkodnunk már az első percekben. Ezért is lesz hatalmas szükségük a játékosainknak a lelátóról érkező plusz energiára már a bemutatás során, hogy a feldobásra már mindenki „üzemi hőfokon égjen”.

Az utóbbi évek legfontosabb győzelméért szállunk harcba szombat este. 2018-ban ért véget előző A-csoportos időszakunk, az azóta befejeződött öt idényből egyszer a covid-járvány következtében a szövetség döntésével, egyszer a negyeddöntős vereséggel úszott el az esélyünk a bajnokság megnyerésére, háromszor pedig az elődöntő jelentette a végállomást. 2019-ben az Oroszlány, illetve tavaly a PVSK ellen nem tudtunk mérkőzést nyerni a fináléba jutásért zajló csatában, 2021-ben kiharcoltuk az ötödik meccset a BKG-val szemben, de a mindent eldöntő ütközetet idegenben kellett megvívnunk, ráadásul zárt kapuk mögött – azaz ez idő alatt egyszer sem játszhatott szurkolói előtt a döntőbe kerülésért a MAFC. Olyan esély ez, amit egyszerűen nem szabad elszalasztanunk: meg kell töltenünk a Gabányit és ki kell harcolnunk a döntőbe jutást.

Kérjük, hogy mindenki érkezzen FEHÉR felsőben, mutassátok meg ezzel is, hogy egy emberként a csapat mögött álltok! Zúgjon a hajrá, MAFC!