Akadémiánk neveltje, Mócsán Bálint még a koronavírus-járvány miatti lezárások előtt hazatért és édesapja iránymutatásai mellett itthon készül arra, hogy az Egyesült Államokba visszatérve megalapozza európai karrierjét

Mikor tértél haza Magyarországra és mi szólt a hazatérés mellett?

Március 26-án érkeztem meg Budapestre. Tulajdonképpen onnantól számítva, hogy a vírushelyzet elérte az Egyesült Államokat, nagyon gyorsan történt minden. Bezárt és online oktatásra állt át az egyetem, az edzéseket is felfüggesztették, így nem nagyon volt miért maradni. Emlékszem, egy kedd reggel felkeltem, beszéltem a szüleimmel, és nagyon gyorsan eldöntöttük, hogy az lenne a legjobb, ha hazajönnék. Szerdára tudtam először jegyet venni, nyilván kevés volt az idő, de akkor már sorra törölték a különböző légitársaságok a járatokat, így nem volt mire várni. Szinte minden csapattársam hazaindult, az egyetemi barátaim is, én pedig nem akartam egyedül kint maradni, hiszen abszolút képlékeny volt – és talán még most is az –, hogy mikorra térhet vissza az élet a megszokott kerékvágásba.

Hogy telnek most itthon a mindennapjaid?

Az első két hétben szigorúan házi karanténban voltam itthon, ahogy azt előírták. Szerencsére egészséges voltam és vagyok, úgyhogy azóta elhagyhatom az otthonunkat, persze a korlátozások betartásával. Édesapám iskolájába be tudunk menni, ott van egy kis konditerem, valamint kosárpalánk is, így az ő iránymutatásai mellett tudok most is dolgozni. Heti 4-5 délelőttön edzek ott, erősítek és labdás gyakorlatokat is végzek. Óriási szerencse, hogy ilyen lehetőségeim vannak, ez is mindenképp a hazajövetel mellett szólt. A mindennapok amúgy kicsit egyhangúak. Május elején letettem az utolsó vizsgáimat, és lediplomáztam, így sikeresen abszolváltam a pszichológiai tanulmányaimat. 

Az egyetemen végeztél, ám nemrég mégis napvilágot látott, hogy jövőre is az amerikai egyetemi ligában szerepelsz majd. Segítenél eligazodni azoknak, akik nem annyira jártasak az amerikai egyetemi bajnokság rendszerében, hogy ez hogyan lehetséges?

2016 nyarán mentem ki tanulni Idaho-ba. Az egyetemi ligában összesen 4 évet játszhat minden játékos, én ebből eddig 3 évben léptem pályára. A legutóbbi évad előtt ugyanis kiújult egy korábbi vállsérülésem, és nem lehetett már tovább halogatni a műtétet emiatt. Szeptemberben műtöttek, januárban az orvosok engedélyt adtak a játékra, de én úgy éreztem, hogy sem fizikailag, sem mentálisan nem vagyok kész a visszatérésre. Ezért úgy döntöttem, hogy „kiülöm” ezt az évet, ami azt eredményezi, hogy maradt egy évem az egyetemi ligában. Mivel lediplomáztam, ezért szabadon igazolhatok bármelyik másik egyetem csapatához.

Itthon is hír volt, hogy a Weber State Egyetem csapatába igazoltál. Miért épp rájuk esett a választásod?

Amikor eldöntöttem, hogy a most lezárult szezonban már nem lépek pályára, és feltettem a nevem arra a portálra, ahol a hozzám hasonlóan szabadon igazolható játékosok neve szerepel, rengeteg megkeresést kaptam. Nagyjából 30-40 egyetem hívott, ebből kellett leszűkítenem a kört. A Weber State ugyanúgy a Big Sky konferenciában szerepel, ahol eddig is játszottam, de ők egy jóval magasabban jegyzett csapat, a bajnokesélyesek között tartják őket számon évről évre, több NBA-s játékos is került már ki innen. Az edzők nagyon meggyőzőek voltak, jó csapatot építenek és rám vezérként számítanak. 

Úgy éreztem, hogy elérkezett az idő a váltásra. Jól éreztem magam Idoha-ban, de szeretném a 4. évemet egy olyan együttesben tölteni, ahol csapatként is több sikert tudunk elérni.

Lediplomáztál, de ugye most mégis egy egyetemi csapatban folytatod. Ez azt jelenti, hogy lesznek tanulmányi kötelezettségeid is?

Igen, mindenképpen fogok tanulni a kosárlabda mellett, ez kötelező is. Folytathatom a tanulást mesterszakon, elkezdhetek egy új alapszakot – bár az ugye több év – vagy nyelvi órákat is felvehetek. Bevallom, még nem döntöttem el, hogy melyik irányba induljak. 

A kinti edzőkkel mennyire tartod most a kapcsolatot? Kapsz tőlük iránymutatásokat, hogy mit csinálj, mielőtt kimész?

Sokat beszélünk, szinte napi kapcsolatban vagyok velük. Örülnek neki, hogy van edzéslehetőségem, ez most nem mindenkinek adatik meg, így majd a közös munka kezdetén derül ki, hogy ki milyen állapotban van. A terv az, hogy július elsején kezdjük a felkészülést, de ez nyilván a vírushelyzettől függ. Legkésőbb augusztus végén mindenképpen szeretnénk munkába állni a novemberi szezonkezdet előtt.

Jön tehát az utolsó éved kint – mi a terv utána?

Mindenképpen szeretnék visszatérni Európába és valamelyik topligában szerepelni. Ezért is mentem az Egyesült Államokba, mert az egy jó ugródeszkát jelent az európai bajnokságokba. Ha sikerül egy jó szezont futnom egy jó csapatban, akkor talán több esélyem nyílik valamelyik erős európai bajnokságba szerződni. Persze, azt sem zárom ki, hogy ha olyan lehetőség adódik, akkor hazatérjek Magyarországra játszani. 

Mik a terveid arra az időre, amit még itthon töltesz?

Reménykedem benne, hogy lesz még alkalmam találkozni a barátaimmal, esetleg a Balatonon tölteni egy kis időt. Nagyobb tervezésbe azonban most nem kezdenék, mert ez sajnos nem az az időszak, úgyhogy meglátjuk, mi hogyan alakul.