Az Újbuda MAFC U21 az OSE elleni kőkemény csata után a megállíthatlan Kovács Levente vezérletével irgalmatlan nagyot küzdve az SKC elleni elődöntőt is behúzta, így készülhet a vasárnap 16:30-kor kezdődő bajnoki döntőre, ahol a DEAC lesz az ellenfél. Remek mentalitással, szép megoldásokkal kezdtünk, a második negyedben aztán szigorítottak védekezésükön és fordítottak a kék-fehérek, de változatlanul fej fej mellett haladt a két csapat. A nagyszünet után ismét robbantottunk: hatpontos hátrányból hét egységnyi előnyt kovácsoltunk a harmadik játékrész végére, ezt még ledolgozták a soproniak, ám 58-58-nál jött Molnár Tamás kulcsfontosságú hármasa, a folytatásban pedig foggal-körömmel, ugyanakkor taktikus játékkal megőrizte a vezetést Garai Péter együttese. Már az is elképesztő, amit eddig elértek a fiúk, de a java még csak most jön – nagy nap előtt áll a MAFC-család!

Az OSE elleni nagy fordítás után az utolsó pénteki mérkőzésen a címvédő, alapszakaszgyőztes, házigazda, mondhatni, elsőszámú esélyes Honvédot magabiztosan, szinte végig vezetve (73-64) legyőző Sopron KC-val csaptunk össze a döntőbe jutásért. A negyeddöntőben bokasérülést szenvedő Herló György helyett Vámos Ádám kapott lehetőséget túlkorosként Biber Bende mellett, a kezdőcsapatban is szerepelt a Honvéddal tavaly U20-as bajnoki címet szerző magasember, Viola is bekerült a feldobáshoz felálló ötösünkbe. Takács és Bősze adta meg a mérkőzés alaphangját, Vámos-Biber összjátékból született meg az első kosarunk, aztán Pintér köszönt be a sarokból (5-6). Takács Kristóf semlegesítése a Honvéd után csapatunknak is nagy nehézségeket okozott, a nem mindennapi adottságokkal megáldott, 2007-es születésű Flasár Zalán pedig a blokkokat osztogatta, ennek ellenére tartottuk a lépést ellenfelünkkel, sőt, Vámos két remek hármasával a vezetést is átvettük, a 6. percben idősebb Meszlényi Róbert kérte ki a találkozó első idejét (11-10). Nagyszerűen működött a védekezésünk, az első hat percben eladott labdára kergettük bele a soproniakat, Kovács passzából Pintér zárt le egy kisebb gólcsendet, ám Bősze és Meszlényi révén gyorsan átvette a vezetést az SKC (13-15). Jót tett az újbudaiaknak az időkérés, mert a folytatásban ellenállhatatlan volt Kovács Levente: szép szólóból, üres ziccerrel, okos csiki-csuki végén és a periméterről is eredményes volt, a negyed utolsó másodpercében sportszerűtlen hibát ítéltek Tóth Vilmos ellen, de csak egy pontot kaptunk belőle, így 22-18-ra vezettünk – pontosan úgy kezdtük az elődöntőt, ahogy kell: felszabadult, harcos, kreatív játékkal.

Pillanatok alatt begyűjtöttek három hibát a fekete mezesek a kisszünet után, kimaradtak a távoli kísérleteink, Flasár duplájával már csak egy volt közte, amikor Viola szerelte Meszlényit és meg sem állt a gyűrűig (24-21). Kispadunk technikait, a Kovács Áron után nyúló Biber sportszerűtlent kapott, de akcióból továbbra sem ment a kék-fehéreknek – más kérdés, hogy ekkortájt a fővárosiaknak sem. Kovács két, a támadólepattanóra lecsapó Pintér egy büntetőt értékesített, aztán egy középtávolit is behintett 24-esünk (29-24). Meszlényi számunkra fájó triplát süllyesztett el második esélyből, aztán megkapta negyedik faultját Pintér, a zsákolni próbáló Kellert dobatták meg a játékvezetők, ő pedig kiegyenlített a 16. percben. Biber keze nem remegett meg a vonalnál, Viola továbbra is óriási energiákat mozgósított védekezésben, aminek egy kiharcolt támadóhiba lett a jutalma, ám a soproni 9-es ismét egalizált (31-31). Kissé megtorpantunk, Keller újabb egypontosaival már a nyugat-magyarországiak álltak jobban, úgy kellett nekünk Kovács dudaszós floatere, mint egy falat kenyér, kis híján vissza is vettük az előnyt a nagyszünetre, azonban Pintér ígéretes kinti próbálkozását kiköpte a gyűrű (33-34). Ezzel együtt sem volt okunk szégyenkezni az első félidő miatt, egyenrangú partnerei voltunk a korosztályos szinten igazi sztárokat soraiban tudó SKC-nak – annak dacára, hogy 4/23-as távoli mutatónk és a 6-21-es büntetőarány sem mutatott jól, más kérdés, hogy a Meszlényi-tanítványok már 16 eladott labdánál jártak, ami természetesen a piros-feketék védőmunkáját is dicsérte.

Flasár közelijét gyönyörű megoldással annulálta Biber, ám ezután a soproniak pillanatai következtek, Gadácsi szemfüles találatával és Keller trojkájával igyekeztek ellépni (35-41). Ismét meg tudtunk újulni: Viola saroktripláját Pintér toldotta meg egy könnyű góllal, hiába szedték sorra a támadólepattanókat, nem tudtak élni lehetőségeikkel a kék-fehérek, hátvédünk ellenben fel is tudta csempészni az összekapart lecsorgót, ezzel fordított a 25. percben (42-41). Keller fejezett be a periméterről egy lerohanást, Kovács felelt faulttal együtt, aztán ismét eljutott a gyűrűig, ziccerét már későn ütötte el a védő (47-44). Nem sokáig vezettünk, Flasár zsákolt, miután kibillentette egyensúlyából Kovácsot, a játékvezetők flopot láttak – a túloldalon viszont támadót Bibernél, kellett egy időkérés, hogy lenyugodjanak a kedélyek (47-47). Szombathelyi nevelésű irányítónk továbbra is elemében volt, valahogy begyötört egy duplát, aztán hármat dobhatott, és nem hibázott, meg is kapta az „MVP! MVP!” rigmust az egyre hangosabb MAFC-tábortól. Flasár büntetői után Viola jól vette észre Vámost, aki szépen lépett kifelé, Gadácsi rést talált védelmünkön, de Molnár saroktriplával felelt, Kovács büntetőivel és Vámos „sapkájával” 58-51-re vezettünk három negyed után!

A Sopron kezdte élesebben a negyedik etapot, Gadácsi hármast dobott, Takács üresen maradt a festékben, a dobócselre elugró, véletlenül lábbal szabálytalankodó Molnár ellen sportszerűtlen hibát ítéltek, 99 másodperc alatt elolvadt a hétpontos fór (58-58). Ekkor ismét volt két nagy momentumunk: Kovács támadóhibát harcolt ki Takácson, Molnár pedig kíméletlenül beverte tiszta kinti helyzetét! Flasár egy bejátszást oldott meg, Biber két büntetőt értékesített, Vámos jókor volt jó helyen (65-60). Bősze hármasára Kovács felelt nehéz középtávolival, a 35. percbe lépve Biber kipontozódott, ám Flasár mindkétszer rontott, a túloldalon Bősze számára ért véget az összecsapás, de Pintér sem tudott élni az eséllyel. Befagyott az eredményjelző 67-63-nál, hatalmasat küzdöttünk minden lepattanóért, Flasár hátulról szabálytalankodott Pintérrel szemben, videózás után sportszerűtlen faultra módosult az ítélet. Ebből csak egy pontot szereztek a mieink, ám 24-esünk a következő támadásból kulcsfontosságú triplát szórt, így 71-63-ra vezettünk a 37. percben. Takács 50%-kal büntetőzött, majd alulmaradt egy Kováccsal vívott lepattanóharcban, a soproniak vezére pedig elkövette ötödik szabálytalanságát. 2-esünk egyik szabaddobása hullott be, Gadácsi feltett egy közelit, három perc maradt az órán. Hatalmas lendülettel mentek a szabad labdákért a XI. kerületiek, Vámos pedig egy dobócsel után nagyot zsákolt két perccel a vége előtt (74-66). Kovács középtávolija pontos volt, Flasár keze viszont újra megremegett – ellentétben Kovácséval, 76-68-ra vezettünk, amikor már csak 52 másodperc volt hátra a játékidőből. Hiába kért időt riválisunk, elhibázta következő akcióját, Gadácsi dobása kimaradt, a labda kigurult az alapvonalon túlra, és videózás után mi hozhattunk. Innen már nem volt visszaút a Sopron KC számára, hiába szerzett még két pontot a végjátékban Kovács Áron, a záró dudaszó ismét egy hatalmas MAFC-os ünneplés kezdetét jelentette: újabb elképesztő győzelmével bejutott a fináléba U21-es együttesünk (76-70)!

Holnap 16:30-kor tehát klubtörténelmi mérkőzést játszunk: a 2015-ös junior bajnoki cím után nyerhetünk ismét országos bajnokságot, ellenfelünk az első elődöntőben az NKA Pécset simán legyőző (71-51) DEAC lesz. Kérjük, hogy csapatunk mezéhez igazodva feketében érkezz! MINDENKI A LUDOVIKÁBA, ZÚGJON A HAJRÁ, MAFC, HOZZUK EL EGYÜTT A KUPÁT!

Morgen Fredinánd Emlékbajnokság, elődöntő

Újbuda MAFC U21 – Sopron KC U21 76-70 (22-18, 11-16, 25-17, 18-19)

MAFC: Kovács L. 29/3 (+16 lepattanó, 11 kiharcolt fault), Viola 5/3, Pintér 16/6, Vámos 12/6, Biber 8 (+10 lepattanó). Cs.: Molnár T. 6/6, Tóth V. -.

SKC: Bősze 10/6, Gadácsi 14/3, Meszlényi 6/3, Takács 16 (+12 lepattanó), Flasár Z. 7 (+10 lepattanó). Cs.: Keller B. 12/6, Kovács Ár. 5, Ölbey -, Monostori -.

Garai Péter: Hatalmas dolog, hogy újra döntőt tudunk játszani, ez klubvezetőként és edzőként is nagy siker számomra. Egy olyan Sopront tudtunk megverni, amely szerintem az elmúlt öt év egyik, ha nem a legjobb nevelőegyesülete. Nagyon örülök a győzelemnek, mindent megtett érte a csapat. Reméljük, hogy holnap még egy meglepetést tudtunk okozni egy nemzeti akadémia ellen is. Remélem, itt lesz a nézőtéren jó barátom, Becsky István is.

Meszlényi Róbert: A Honvéd legyőzése után fizikailag és mentálisan, az elődöntő végére pedig létszámban is elfogytunk. Nagyon sok volt a rossz döntés, a huszonnégy eladott labda és a tizenhárom kihagyott büntető megpecsételte a sorsunkat. Ezzel együtt a kiváló Honvéd legyőzése miatt büszkék lehetünk magunkra.