Gyermek csapatunk nagyon értékes hétvégét tudhat maga mögött, ugyanis mind a négy mérkőzésük sokat tett hozzá a fejlődésükhöz egyéni- és csapatszinten egyaránt. A Gabányi csapat egy lemondás miatt előbb kikapott, majd szinte azonnal vissza is vágott a Kőbányának az A csoportban, míg a Heisler brigád hősies küzdelemben verekedte fel magát a C csoportba!

Vasas U12 – MAFC Gabányi 0:2 (A Vasas lemondta a részvételt országos fordulón.)

MAFC Gabányi – Zsíros Akadémia Kőbánya/A 52 – 65 (17 – 10, 8+6 – 20+3, 10 – 17, 11- 15)

MAFC: Kristóf 15, Turbucz 10, Viola 10, Atwood 9, Ratkóczi 4, Lőrinczi 2, Oláh-Viniczai 1, Sopuch 1, Horváth D., Kudich, Vajda, Séra

Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálok a Kőbányának a győzelemhez! Felforgatott kerettel, de nagyon motiváltan érkeztünk a meccsünkre, boldogok voltunk, hogy tudunk mérkőzéseket játszani! Az első játékrészben a ránk jellemző agresszív stílusban játszottunk és bár a labdás 1-1 védésünk fegyelmezetlen kinyúlások miatt gyakorlatilag értelmezhetetlen volt, mégis magabiztos előnyt építettünk ki. Az ellenfél szinte egyszemélyes hadseregben rohamozott, ami alapesetben nagyon kedvező lenne számunkra, mert úgy tudtam, hogy kiváló egyéni védőkkel rendelkezünk, de ezentúl nem találtuk meg a megfelelő személyt a feladatra. Ellenben a túloldalra szépen csináltuk az indításokat és többször is szemfüles labda nélküli mozgásokból sikerült gyönyörű kosarakat elérnünk. A következő negyed első pár percében sajnos engedtünk a fizikalitásunkból és átadtuk a kezdeményezés lehetőségét, amit riválisunk jól használt ki és kellő önbizalmat szerzett belőle a folytatásra. Labdás 1-1 védésünk tovább romlott és bántóan sokszor nem sikerült megfelelően visszarendeződnünk/időben megtalálnunk a saját emberünket. A félidei büntetőkkel faragtunk a hátrányon és a csapatok elosztásában egy változtatást eszközölve bizakodva készültünk a fordításra. „Ült” a csere és innentől kezdve megkezdődött az öldöklő küzdelem: mi kapartunk, hogy közelebb érjünk, míg a Kőbánya is aktívan dolgozott előnyének megtartásán. Legalább 3-4 momentumra emlékszem, amikor sikerült annyira közelednünk, hogy megfordítsuk a „lélektant” és azzal együtt a találkozót is, de egyszerűen ezekben a döntő szituációkban vagy mi hibáztunk vagy az ellenfél mutatott be egy-egy szép játékot. Valójában a legnagyobb problémánk az volt, hogy a két védekezésbeli hiányosságunkat a mérkőzésen belül egyszerűen nem voltunk képesek tartósan megváltoztatni. Támadásban töménytelen, az én szememben remek helyzetet dolgoztunk ki, viszont azokat nagyon kis százalékkal értékesítettük. Maradt így a végén az elismerő gratuláció a Zsíros Akadémiának, de a lefújás után máris elkezdtük forralni a „bosszút”.

Zsíros Akadémia Kőbánya/A – MAFC 42 – 77 (6 – 18, 6+6 – 20+4, 15 – 19, 10 – 14) – Edzőmeccs

MAFC: Kristóf 14, Turbucz 11/3, Németh 11, Atwood 11, Viola 9, Sopuch 7, Vajda 4, Oláh-Viniczai 3, Ratkóczi 3, Lőrinczi 2, Horváth D. 2, Kudich, Séra

Vittay-Hajnik Ambrus: Ritkán vagy talán sosem adódik olyan alkalom, hogy egy vereség után azonnal adva van a javítási lehetőség ugyanazzal a riválissal szemben. A Vasas lemondása és a két csapat közti jó viszony,illetve az ezekben az időkben való őrületes meccséhség viszont most megadta ezt számunkra. A „hivatalos” mérkőzés után egy negyed órás szünetet követve újra feldobta a játékvezető köztünk a labdát. Mi nagyon felpaprikázva és bizonyítási vággyal teletöltve lendültünk újra játékba, amely során egyetlen célt fogalmaztuk meg: javítsunk a védekezésünkön, amennyit csak tudunk! Azt hiszem, lélektanilag előnyösebb helyzetben voltunk, hiszen a vereség mindig jobb motivátor, mint az esetleges megnyugvást, elkényelmesedést okozó győzelem. Illetve Doni – bár csak rövid periódusokra bedobva és szigorú perclimiten tartva – jelenléte még bónusz adalék is volt számunkra. Akárhogyan is, de az első félidőben mindkét ötösünk vette a lapot és ellentmondást nem tűrően jelezte, hogy kétszer nem lépünk ugyanabba a folyóba. Agresszivitásban, keménységben és precizitásban is domináltunk a pályán, ég és föld volt a különbség az előző találkozóhoz képest. Edzőmeccs ide vagy oda, ha lehetőséget kap az ember, akkor szerintem élni kell vele és örülök, hogy ezt megbecsülte a csapat. Pláne úgy, hogy treníroznunk kell magunkat a duplázásokra, sőt a csoportból való le-feljutás rendszer illetve a későbbi országos döntők sajátossága, hogy egy kezdeti vereség rögtön a szakadék szélére lökhet egy csapatot, így fontos ennek a megfelelő lereagálása. Dicséret illeti természetesen a Kőbányát is, tisztességesen végighajtották a találkozót és bízom benne, hogy számukra is hasznos volt a második parti is. Ami meg az éles meccseket illeti: januárban újra találkozunk!

MAFC Heisler – Kölökös Fiúk 55 – 43 (16 – 3, 12+6 – 4+6, 10 – 19, 11 – 11)

MAFC: Lőrinczi 9, Sopuch 8, Hegedűs 7/3, Atwood 7, Vajda 7, Kudich 7, Aranyi 7, Horváth D. 2, Fehérdi 1, Schneller, Gincsai-Kali, Kováts

Vittay-Hajnik Ambrus: Heisler csapatunk is újdonsült felállásban, de vidáman és feltüzelve érkezett a kiváló fokmérőnek ígérkező meccsekre. Bence kiadta az utasítást: az előttünk már egy meccset lejátszó KLKS-t az első félidőben próbáljuk meg a lehető leggyorsabb és legfizikálisabb játékba belekergetni és éljünk a pihentségünkből adódó előnnyel. Azt hiszem ez kiválóan sikerült, beálltunk egy szigorú védekezés-gyors kontra támadás ritmusra és ahogy mondani szokták, addig ütöttük a vasat, amíg meleg. Jelen esetben ez az első félidő volt és jó is, hogy ezt a részét „kimaxoltuk” a meccsnek, mert a második félidő váratlan nehézségeket tartogatott számunkra. Az addig remeklő és kiválóan irányító Zalán a harmadik negyed elején megsérült és már nem is tudott visszatérni a parkettre. Emellett az ellenfelünk is „megérkezett a meccsbe”, kifejezetten szép, tetszetős játékokkal vették át a kezdeményezést és szépen bizonyították, hogy ha hagyjuk őket kibontakozni, komoly károkat tudnak okozni nekünk. Ettől függetlenül álltuk a sarat és egy-egy necces szituációban hál’ Istennek mindig volt aki fellépjen nálunk és átlendítse a brigádot a holtponton. A terhek gyönyörűen oszoltak el és közösen a pálya és a kispad hozzárakta azt a pluszt, ami egy értékes játékos elvesztése után egyszerűen elengedhetetlen. Bravó!

BEAC Újbuda KA/A – MAFC Heisler 52 – 61 (12 – 18, 13+5 – 11+6, 10 – 18, 12 – 8)

MAFC: Atwood 18, Lőrinczi 12, Vajda 7/3, Sopuch 5, Horváth D. 5, Hegedűs 4, Aranyi 3, Kudich 3, Gincsai-Kali 2, Fehérdi 1, Schneller 1, Kováts

Vittay-Hajnik Ambrus: Második ellenfelünk a kiválóan edzett és képzett játékosokat felvonultató BEAC volt, ráadásul most mi érkeztünk „fáradtan”. Szilvi remekül tüzelte fel a csapatot, amire csak olaj volt, hogy Zali a fájdalmai ellenére játékra jelentkezett. Gyorsan bekövetkezett a forgatókönyv, ami a leány csapatokkal szembeni mérkőzéseinken jellemző: azaz mi agresszivitásban, sebességben és indításban „utazunk”, míg ők stabilan záró és jól segítő hátsó alakzattal valamint ügyes labda nélküli mozgásokkal operálnak. Az én megközelítésemben mindig az dönti el ezeket a találkozókat, hogy kinek az akarata érvényesül jobban? Át tudjuk-e tolni mi mezőnybe/átmenet támadás-védekezésekbe a játék érdemi részét vagy a Lányok domborítják ki a felállt játékban meglévő előnyüket? Izgalmas és szerintem mindkét fél számára nagyon hasznos csata volt ez, ahol hol egyik, hol másik alakulat tudott felülkerekedni. Fej-fej mellett haladtunk, de a kulcspillanatokban – gondolok itt elsősorban az első és második negyed utolsó 2-2 percére – nekünk jött ki jobban a lépés, így a momentum hozzánk került. Ráadásul itt olyan egyéni megmozdulások, villanások kerültek terítékre támadásban és védekezésben is, amik katalizátorként növelték az önbizalmunkat, kedvünket, energiáinkat. Ez csúcsosodott ki a harmadik játékrészben, amelynek során a játék stílusa, a játékvezetői felfogás, a szabad labdák és a szerencse is a mi malmunkra hajtotta a vizet, ezzel mintegy flowba kerülve építettünk ki közösen egy már tekintélyesnek mondható fórt. A záró negyedben sokáig tartottuk a különbséget, de az utolsó pár percre fordulva a BEAC tudott újítani, mi meg mintha kicsit megijedtünk volna a lehetőségtől. Előny- és időmenedzselésünk finoman szólva is hagyott kívánnivalót maga után – ezt érdemes lesz majd közösen visszanézni és kielemezni -, de a szívünk és az egész mérkőzésen belerakott bődületes energiánk nem hagyott cserben minket: jöhetett az önfeledt ünneplés! Szívből gratulálok Mindenkinek!

Összefoglaló: Gratulálok a komplett Csapatnak elsősorban azért, mert azokat az elemeket, amelyeket ebben az időszakban gyakoroltunk az edzéseken, a vártnál jóval nagyobb arányban és szépen kivitelezve adták vissza! Jár az elismerés azért is, mert most fordult elő először, hogy a felkészülésünk a nyilvánvaló körülmények miatt közel sem a megtervezett formában alakult, hiszen nem annyi játékossal, nem annyi edzéssel és pláne nem annyi edzőmeccsel gyakoroltunk, mint amennyivel szerettünk volna. De a Fiúk nem problémáztak, nem akadékoskodtak, hanem lehajtott fejjel dolgoztak! Sokak számára plusz lehetőségek nyíltak meg amivel kivétel nélkül mindannyian élni tudtak és erre igazán büszkék lehetnek! Köszönöm a Kollégáimnak is a kitartó és minőségi munkát, Szilvinek és Bencének elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a rájuk bízott blokkokból rövid időn belül ilyen sok minden megvalósult! A legbüszkébb viszont arra vagyok, hogy figyelemben, fegyelemben és tanulékonyságban sokat léptünk előre! Ezt igazolja vissza, hogy a korábban már említett edzés-anyagból, a múltkori országos fordulóból készített videóelemzés témáiból valamint a meccsek előtt megfogalmazott célokból egyaránt és maradéktalanul megvalósították mindent. Le a kalappal! Folytatjuk a munkát és tűkön ülve várjuk, hogy újra minden visszaálljon a rendes kerékvágásba! El sem tudom mondani, hogy mennyire epekedünk azért, hogy minél hamarabb teljes csapattal ugorhassunk neki a ránk váró kihívásoknak! Hajrá MAFC!