A legutóbbi országos forduló óta eltelt időben is megtöltöttük tartalommal a heteinket, kiváló edzések, őszi tábor, videós elemzések, saját kupa és egyéb edzőmeccsek tarkították a programunkat. Ezek tudatában kis csapatunk edzői gárdája elégedetten és tiszta lelkiismerettel várta az újabb megmérettetést. Tanulságos két mérkőzést játszottak a fiúk, akik az eredmények tekintetében magabiztosan hozták a győzelmeket, de néhány játékelemben új kihívásokra leltek, amire érdemes lesz reagálni.

MAFC Gabányi – Budafoki Bikák 91 – 35 (27 – 8, 19+5 – 15+2, 24 – 4, 16 – 6)

MAFC Gabányi: Kristóf 18, Varjas 10, Sopuch 10, Németh 9, Turbucz 7, Viola 7, Fajszi 6, Ratkóczi 6, Horváth D. 5, Semegi-Nyulas 5, Varga 4, Horváth L. 4

Vittay-Hajnik Ambrus: Nagyon kíváncsian vártuk ezt az összecsapást, mert új „stratégiát” alkalmaztunk meccselés tekintetében. Azt vettük észre ugyanis, hogy ha két mérkőzést kényszerülünk egymás után játszani, akkor a másodikra jelentősen leromlik a teljesítményünk. A fizikális oldala még hagyján, azzal együtt tudunk élni, viszont többször előfordult már, hogy olyan szinten pörögtek a játékosaink, hogy a második ütközetekre mentálisan és emocionálisan rendre kiürültek, kifújtak. Tudtuk, hogy most a korábbiakkal ellentétben a második ellenfelünk lehet a keményebb dió, úgyhogy elhatároztuk, hogy az első ütközetet – mindhármunk stílusától eltérően – ülve, higgadtan, nyugodtan tekintjük meg gyakorlatilag teljes egészében rábízva a fiúkra a játék alakulását. Ez váratlanul jól sikerült és a srácok sokszor szemet gyönyörködtető játékkal mutatták be, hogy lehet rájuk számítani! Önállóságból, fegyelmezettségből és mentalitásból jelesre vizsgáztak!

Vasas U12 – MAFC Gabányi 56 – 68 (19 – 20, 9+3 – 17+5, 8 – 14, 17 – 12)

MAFC Gabányi: Németh 17, Viola 13/3, Semegi-Nyulas 7, Ratkóczi 7, Kristóf 7, Sopuch 7, Fajszi 4, Varjas 3, Varga 2, Turbucz 1, Horváth D., Horváth L.

Vittay-Hajnik Ambrus: A második mérkőzésünkre „beszállt” a szakmai stáb és ennek is köszönhetően kellően feltüzeltük magunkat a saját üzemi hőfokunkra. Az első negyed a múltkorihoz hasonlón nagyon izgalmasan alakult, fej-fej mellett haladtak a csapatok, élvezet volt látni a küzdelmet a pályán. A védekezésünkkel, különösen a visszarendeződésünkkel nem voltam különösebben elégedett, de a támadó oldalon az 1-1-eink ezúttal hatékonynak bizonyultak. A második negyedben kezdtünk fokozatosan ellépni, tudtuk, hogy agresszív, fizikális védekezésünk megint megtörheti az ellenfelet. Viszont hiába szereztünk ipari mennyiségű labdát, nem tudtuk ezt úgy kihasználni, mint legutóbb, így „csak” kényelmes előnyt szereztünk és nem vittük dűlőre az összecsapást a félidőig. A harmadik negyedben nálunk ismét az első ötös következett, míg riválisunk „duplázott”. Jeleztem a srácoknak, hogy ez újabb komoly lehetőség az érdemi kérdések eldöntésére és erre mintegy vérszemet kapva, villámkezdéssel 24 mp (!) leforgása alatt időkérést kényszerítettünk ki. Viszont megismétlődött a korábbi forgatókönyv, hiába volt adva számunkra a lehetőség, már nem voltunk olyan élesek, hogy ezt úgy használjuk ki, ahogy kellene. Igyekszem nem túlozni – és még nem néztem vissza a meccset -, de érzésem szerint 20-30 pont különbséget „hagytunk benne” a 2.-3. negyedben. Öröm az ürömben, hogy így legalább a negyedik ötösnek is komoly feladata volt: gyorsan tudtára adni az erősebb és pihent csapatával rohamozó ellennek, hogy itt bizony nem lesz fordítás. Ahogy a nap elejére, úgy most a fordulónk végére is kellemes meglepetést tartogatott számomra a társaság, ugyanis ezt a feladatot szemfüles támadásokkal, szigorú védekezéssel és jó ütemben használt faultokkal gyönyörűen megoldotta. Hamar 20-ra tornásztuk a különbséget, amit az utolsó két percig meg is tartottunk. Sajnos ezek után kissé túlságosan is lenyugodtunk, így a végeredmény már nem lett ilyen szép, de üsse kavics, ez már a múlté!

Összegzés: Gratulálok a Csapatomnak és a Kollégáimnak ismét, elsősorban az elvégzett munkáért, a mutatott hozzáállásért! Nagyon boldog vagyok, hogy lepattanózásban gigászi fejlődésen ment keresztül a csapat és egyes játékosok, ebben a szegmensben magasan a legjobb napunk volt eddig a hétvégén! Emellett az utóbbi időben nagy hangsúlyt kapó spacingben, a pálya széthúzásában is nagyot léptünk előre, már csak meg kell tanulnunk hatékonyabban kihasználni a sok értékes felszabadított területet. Kénytelen vagyok viszont két kritikát is beletenni a „szendvicsbe”: támadásban még mindig túlságosan rá vagyunk feszülve az 1-1-ekre, ráadásul rontja a helyzetet, hogy ezek az akciók többségében egysíkúak, kiismerhetőek és sokszor bizony erőltetettek. Illetve kerek-perec ki kell jelentenem, hogy indításban most a Vasas egyértelműen lekörözött minket, ami azért is fájó, mert ezzel a játékelemmel rengeteget foglalkozunk edzésen. De ennek köszönhetően már az öltözőben meg is fogalmaztuk a következő fordulóra a céljainkat, remélem a nagy szavakból hamar tettek is lesznek! Jó látni, hogy a csapategység a pályán és azon kívül is egyre tovább erősödik, nagyon összetartó, harcos brigád (lesz) ez a csapat!

Bónusz: Tegnap friss híreket kapott az ország és bár még nem tudunk semmi biztosat, de benne van a pakliban egy tavaszihoz hasonló szünet az utánpótlás kosárlabdázásban. Én még bizakodom, hogy nem így lesz, mindenesetre a tegnapi edzésünkön azért egy tisztességes játékkal tomboltuk ki magunkat, amelynek során nagyon jó volt látni ezt a felhőtlenül jókedvű, igazán szórakoztató társaságot! Nagyon szeretünk velük együtt dolgozni, bízunk benne, hogy még ebben a rendkívüli helyzetben is minél több és jobb lehetőségünk lesz rá! Hajrá MAFC!