Két csapatot is versenyeztetünk az Országos Gyermek Kupában, ezúttal a szokásos programhoz képest egy héttel eltolódva a MAFC Heisler alakulat vívott két igen értékes csatát.

Zuglói Sasok – MAFC Heisler 24 – 59 (6 – 17, 5+3 – 12+8, 7 – 11, 3 – 11)

MAFC: Atwood 13, Vidra 2, Séra 7, Wendl 1, Kudich 9, Balás 2, Lőrinczi 11, Schneller, Aranyi 3, Gincsai-Kali 6, Vajda 3, Boros 2

Vittay-Hajnik Ambrus: Azt hiszem, már mondanom sem kell, hogy újfent kiváló hangulatban érkeztünk és futottunk ki a pályára, ebben a brigádban minden egyes játékos akkora jó kedvvel és vidámsággal vesz részt minden edzésen és mérkőzésen, hogy azt öröm nézni. Többen most léptek pályára először a bajnokságban, ehhez képest semmi megilletődöttség vagy félénkség nem látszott rajtuk, az első pillanattól kezdve nagy sebességgel játszottunk. Védekezésünk jól zárt, támadásban pedig leginkább az indításainkra építettünk, amik alapvetően nem működtek rosszul, de az alap technikai elemekben sajnos továbbra is a kelleténél többet hibázunk. Hajtós, de „jóleső” kezdő mérkőzés volt, úgy mentünk a pihenőre, hogy a másodikra enné biztosan több kell.

MAFC Heisler – Vasas Amazonok 20 – 60 (6 – 9, 2+7 – 23+6, 0 – 12, 5 – 10)

MAFC: Atwood 2, Vidra 3, Séra 1, Wendl 1, Kudich 3, Balás 1, Lőrinczi 2, Schneller, Aranyi 5, Gincsai-Kali 1, Vajda 1, Boros

Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálunk a Vasasnak! Teljes gőzzel és brutális szurkolással nyitottuk a mérkőzést, az első pillanattól kezdve próbáltunk felvenni egy agresszív stílust, amellyel esetleg ki tudjuk zökkenteni a Lányokat. Nem volt ez olyan könnyű, ugyanis a Vasas is ezt a „fegyvernemet” választotta, szívós és szoros védekezésük nem igazán hagyta kibontakozni a támadásainkat. Szép játék helyett őrületes mezőnyharc volt az első negyedben, edzői szemmel szerintem ezt is lehet örömmel nézni. A második ötösünk kevésbé tudta átvenni ezt a harciasságot, viszont az ellenfelünk ott folytatta, ahol a kezdő csapata abbahagyta, így ebben a tíz percben alaposan felőröltek minket. A kialakult különbség és a fáradtság eléggé elvette a kedvünket a félidő után és sajnos erre ráment a harmadik negyedünk is. A védekezésünk azért itt megint sokkal jobb volt, de támadásban nem akadt játékos, aki fel tudott volna lépni a fizikális védekezés ellen. Záró csapatunk aztán összeszedte minden erejét és hozott egy újabb színvonalas harcot, ahol már fel-feltűnt egy vagányabb megoldás és így jó szájízzel fejeztük be a napot. Még egyszer gratula az ellenfélnek, szimpatikusan és jól játszottak, megérdemelten kerekedtek fölénk!

Összegzés: Sokáig kérdéses volt, hogy lejátszhatjuk-e ezt a fordulót, de én nagyon örülök, hogy végül sikerült, mert értékes tapasztalatokat gyűjthetett be a csapat! Az első mérkőzésen érzésem szerint vidáman, de ehhez párosulva sokszor dekoncentráltan, gyakorlatilag félgőzzel játszottunk. Itt fontos tapasztalat volt az edzői stábnak, hogy kik azok, akik azt a 2×8 percet végig tudják hajtani úgy, hogy ezzel egy időben maximálisan figyelnek a sokat gyakorolt elemekre, a megfogalmazott célokra és úgy összességében ránk, edzőkre. A második összecsapáson ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen szembetalálkozni, egy agresszív, „profi” védekezéssel és hát fáj kimondani, de simán lepattantunk a „falról”. Ez fontos visszajelzés és bízom benne, hogy megfelelően reagálunk rá az edzéseken, azaz mi is felkeményítjük a hétközi munkánkat! Emellett elengedhetetlen, hogy az alaptechnikai elemeket sokkal stabilabban, határozottabban sajátítsuk el, hiszen ha ez megtörténik, akkor még a legnagyobb nyomás esetén is lesz mihez nyúlni annak érdekében, hogy érdemi akciókat vezessünk. A kispadnak minden elismerésem, hogy a különbségtől függetlenül együtt éltek a játékkal és tisztességes hangerővel biztatták folyamatosan a pályán harcolókat, szerintem ez nélkülözhetetlen összetevője egy jó csapategységnek. Összességében természetesen jár a gratuláció a Fiúknak, hiszen afejlődés és a belerakott energia ismét megkérdőjelezhetetlen volt! Hajrá MAFC!