Az alapszakasz legnehezebb mérkőzése előtt állunk: csütörtökön 18 órától a veretlen listavezető, a Kometa Kaposvári KK otthonában lép pályára Lakits András együttese. A Delfinek otthonában két magabiztos győzelemből érkezve, teljes kerettel felállva sem feltétlenül számítottunk volna esélyesnek, ám a múlt szombaton történtek után egyértelműen a bajnokságot parádésan kezdő somogyiaknak áll a zászló. Nem tűnik rózsásnak a helyzetünk, de meg kell próbálni az előnyünkre fordítani, hogy ezúttal az ellenfelünkön van a nyomás: 40 percnyi felszabadult, ugyanakkor taktikus játékkal lehet esélyünk a bravúrra.

Nem szokványos, hogy a másodosztályban szerepel a Kaposvár: az elmúlt 34 idénynen egy kivételével mindig az élvonalban szerepelt, az 1995-ös kiesés, majd azonnali visszajutás óta két bajnoki címet és egy Magyar Kupát nyert aktuális ellenfelünk, miközben olyan klasszisokat nevelt a magyar kosárlabdának, mint Hendlein Roland, Vojvoda Dávid vagy Benke Szilárd. Az előző kiírást sem kiesőjelöltként kezdték a helyi önkormányzat és a kaposvári központú húsipari vállalat, a KOMETA 99 Zrt. hathatós támogatását élvező somogyiak, ám hiába cseréltek többször légióst, váltottak edzőt és csábították haza Filipovity Márkót a szezon közben, az alapszakasz utolsó öt mérkőzését elveszítették, ezzel nyolc közé jutást érő pozícióból az utolsó helyre estek vissza a tabellán, az alsóházban pedig hiába nyertek zsinórban négy meccset, a folytatásban sorozatban háromszor kikaptak, így az utolsó előtti játéknapon, Kecskeméten elszenvedett 81-68-as vereséggel eldőlt, hogy 28 év után búcsúznak az első osztálytól. A kiesés ellenére stabil maradt a KKK anyagi háttere, a klubvezetés leszögezte, hogy az azonnali visszajutás a cél, ennek nyomatékosítására a játékosként a klubnál, edzőként Fehérváron (első osztályú) magyar bajnoki címet szerző, a legutóbbi idényben a Dávid Kornél KA-t a Piros csoportba feljuttató Braniszlav Dzunicsot nevezték ki vezetőedzőnek. Bár az öt légiós és három magyar kulcsjátékos, Filipovity, Krnjajski és Halmai távozott, több meghatározó fiatalt meg tudtak tartani, a rutinos szerb-magyar mesterrel együtt érkezett a DKKA-tól Luka Markovics és Kis Raul, a Kocsis-Rosics kettős szintén zöld csoportos csapattól igazolt Somogyországba, míg Völgyi Marcell Nyíregyházáról igazolt Kaposvárra. A legnagyobb fogásnak azonban Darrion Trammell szerződtetése tűnik: a mindössze 178 cm magas amerikai irányító tavaly kezdőként lépett pályára az NCAA döntőjében a San Diego State Aztecs színeiben.

Klubunk legsikeresebb évtizedeiben még nem szerepelt a legmagasabb osztályban a Kaposvár, mire az élvonal meghatározó tagjává vált a KKK, a MAFC már ingázott az első- és a másodosztály között, így nem meglepő, hogy az egymás elleni örökmérleg a dél-dunántúliak javára billen – 34 vereség mellett 12 alkalommal győztük le őket, legutóbb 2008 májusában, az A csoport alsóházi rájátszásában. Pár héttel korábban Somogy vármegye székhelyén is diadalmaskodtunk, ami csupán négyszer sikerült idáig. 2014 és 2018 között mind a nyolc A csoportos találkozásunk alkalmával alulmaradtunk, bár kétszer is csak minimális különbséggel: Stefan Timbus, majd Jakab Máté irányításával egyaránt egyetlen ponttal kaptunk ki aktuális ellenfelünktől a Gabányiban. A 2019-ben átadott, 3000 fő befogadására alkalmas Kaposvár Arénában a mostani lesz a felek első találkozója – szeptemberben, az Orosz László Emléktornán elkerülte egymást a két csapat, mivel foghíjas együttesünk kikapott az NKA Pécstől, míg a házigazdáknak összejött a bravúr a Szedeák ellen, amitől másnap a mieink sem álltak távol a bronzmeccsen.

A Kometa kérésére tradícionális kék-fehér mezét zöld-fehér szerelésre váltó KKK félelmetes formában kezdte a bajnokságot: a TF-et 109-61-re, a Nyíregyházát 99-68-ra, a MEAFC-ot idegenben 128-75-re győzték le – átlagosan 44 egységnyi különbséggel, 112 dobott ponttal húzták be első három bajnokijukat, nem meglepő módon egyik mutatóban sincs párjuk a mezőnyben. Hasonló stílusban játszanak, mint mi, csak éppen egyelőre sikeresebben: agresszíven védekeznek, támadásban nagy iramot diktálnak, gyakran fejezik be akcióikat lendületből, első szándékból. Braniszlav Dzunics sok rotációval igyekszik frissen tartani csapatát, a legtöbbet pályán lévő Trammell is csak szűk 27 percet átlagol, viszont nem vesztegeti az idejét, 20,7 pont, 5,7 labdaszerzés, 4,3 lepattanó illetve gólpassz és 31,7-es VAL-mutató áll a neve mellett. Rajta kívül Markovics és Paár pontátlaga haladja meg, Szőkéé és Kis Raulé éppen eléri a tízet, de tényleg szinte bárki képes megszórni magát. Egyértelműnek tűnik, hogy a palánk alatt lesz több keresnivalónk, ugyanis csak két klasszikus magasemberük van a somogyiaknak: Völgyi Marcell súlyos sérülésből tért vissza nemrég, míg a 2005-ös Antalics Dániel korosztálya egyik legjobbja, ám a felnőttek között még nem sokat játszott. Markovics és Kis is otthonosan mozog a festékben, de rájuk más pozícióban (is) számít a szakmai stáb.

Lakits András elmondta, harcos és bátor játékot vár a fiúktól a listavezető otthonában. „Az előző mérkőzésünk sajnos több szempontból rémálomszerű véget ért, átbeszéltük a hibáinkat, és egy egészen új csapattal találkoztam az edzéseken. Szeretnénk feledtetni a csalódást, amit a mellettünk állóknak okoztunk és visszatalálni a saját játékunkhoz. A Kaposvár egy nagyon mély kerettel rendelkező ellenfél, akik agresszív, gyors kosárlabdát szeretnének játszani, ahogyan mi is. Nekünk most főleg a saját játékunkra kell koncentrálunk. Kulcs lesz az amerikai légiós, Trammell megállítása, különösen annak fényében, hogy a mi csapatunkban rövid és hosszú távon is sok a kérdőjel, de egyszerre csak 5-5 ember van a pályán, bármilyen kerettel is játszunk, küzdeni fogunk az utolsó pillanatig és nem keresünk kifogásokat. Biztos vagyok benne, hogy a csütörtöki nap ellenére remek hangulatú mérkőzés lesz. Azt gondolom, a nyomás most nem rajtunk van, felszabadult játékot várok a csapatomtól, igyekszünk meglepetést okozni.”

Már a 4. fordulóban megmérkőzünk tehát a bajnoki címre legesélyesebb ellenfelünkkel. Bár az előjelek lehetnének jobbak, csapatunk az előző idényben megmutatta, hogy képes kijavítani egy vereséget esélytelenebbként, idegenben is, bízunk benne, hogy ezúttal is szebbik arcunkat fogjuk mutatni egy balul sikerült hazai mérkőzés után.