Öt hiányzóval vágtunk neki az alapszakaszbeli helyezésünk szempontjából kulcsfontosságú debreceni túrának, ennek ellenére nem indult rosszul a meccs, de a kezdeti szép kosarak után látványosan szenvedni kezdtünk támadásban. Bár a kaotikus harmadik negyedben három játékosunk számára is véget ért a mérkőzés, 15 pontos hátrányból visszajöttünk négy egységnyire, ám végül megbosszulta magát a húsz kihagyott büntető és a 3/27-es triplázás, a fordításra már nem maradt erőnk, így elszenvedtük hatodik vereségünket a bajnokságban, amivel jelentős lépéshátrányba kerültünk az első három helyezetthez képest.

Nem vártuk irigylésre méltó helyzetből a remek szezont futó hajdúsági fiatalok elleni idegenbeli rangadót, hiszen – különböző okokból – Lóránt Péter, Bordács Soma, Herló György, Molnár Tamás és Viola Dávid sem tudott a szakmai stáb rendelkezésére állni, így mindössze kilenc hadra fogható játékossal utaztunk el Debrecenbe, míg a házigazdák a Fót ellen kiállított vezetőedzőjükre, Pethő Ákosra nem számíthattak, Kovács Imre másodedző meccselt helyette. Kovács Ákos közelijével indult a mérkőzés, de hamar átvettük az irányítást: Polgárdy szépen ment ziccerig, aztán Kovács Levente is így tett, ráadásul faulttal együtt volt eredményes, Pápai pedig kintről talált be (2-7). Neuwirth és Hőgye tripláival gyorsan visszavették a vezetést a hazaiak, Bazsó átdobta a debreceni zónát, Hőgye 3+1-gyel válaszolt, aztán a két Kovács gólváltása következett, sokáig nem született mezőnykosár, Pápai büntetőivel egyenlítettünk a 7. percben (14-14). Katona egy középtávolival szállt be a mérkőzésbe, Flasár 2+1-es akcióval törte meg csapata négyperces gólcsendjét, Hegedüs gyorsabban eszmélt egy lepattanónál védőinknél, Szentkuti is faulttal együtt tette fel, Polgárdy révén végre jött egy kettőből kettes teljesítmény a büntetővonalról, ezzel együtt elveszítettük az első negyedet (22-18).

A második szakasz sem indult jobban, a hazaiak Kovácsa harmadik esélyből növelte a különbséget, Ságodi két dobást harcolt ki, gyorsan időt is kért Lakits András. Nagy szükségünk volt Katona újabb szép tempójára, Ságodi bevert egy távolit az ellentámadásból, remek Kovács-Pápai összjátékkal rohantuk le a hazaiakat, de Hőgye kinti dobása is behullott, Flasár közelijével pedig kétszámjegyű hátrányba kerültünk – látványos különbség volt, hogy amíg a fehér mezesek 5/12-vel álltak a kinti dobások terén, az első 13 újbudai triplakísérletből csak egy ért célba (33-22). Hőgye ziccere után Kovács törte meg gólcsendünket a büntetővonalról, 35-25-nél hosszú közjáték szakította meg a mérkőzést, Czermann centergólját Bazsó egypontosa követte, mindössze 23%-on állt a mezőnymutatónk, Flasár a sokadik hazai kosarat szerezte úgy, hogy közben szabálytalankodtunk, aztán ő is a helyére tett egy lecsorgó labdát.  Polgárdy jóvoltából hosszú-hosszú percek után szereztünk újabb mezőnykosarat, Pintér meg sem állt a gyűrűig egy védőlepattanóval, de nem sikerült kivédekezni az utolsó támadást – 1/15-ös triplamutatónk, 9 kihagyott büntetőnk és a játék képe fényében még akár bíztatónak is nevezhettük a 44-32-es félidei eredményt, ám az egyértelmű volt, hogy jelentős javulásra lesz szükség foghíjas csapatunktól ahhoz, hogy felmerülhessen a fordítás esélye.

Ami az egyik oldalon kimaradt, a másikon behullott: Neuwirth sarokhármasa vezette fel a harmadik etapot. Hőgye nem engedte el Bazsót, aki sajnos rosszul reagált az elszenvedett szabálytalanságra, gyors egymásutánban kapott két technikait, ezzel idejekorán elveszítettük. Katona harcosan visszaszedte saját pattanóját, Pápai visszadobta Balázsi dudaszós dupláját, Biber után ő is begyűjtötte negyedik hibáját, de aztán két büntetővel visszahozta 50-40-re a mieinket a 25. percben, aztán lejárt a fehér-feketék támadóideje – jó volt látni, hogy már-már reménytelenné váló helyzetük csak elszántabbá tette a Lakits-tanítványokat. Kovács Ákos lendített a hazaiak szekerén egy horoggal, Katona révén bő húsz perc játék után végre ismét betaláltunk kintről, így időt kellett kérnie ellenfelünknek (52-44). Flasár fontos középtávolit hintett, Kovácsnak odaütöttek kinti dobás közben, háromból egyszer célzott pontosan, de aztán szemfüles kettessel javított, a hazai kezek is megremegtek a büntetőzésnél, mínusz nyolcnál támadhattunk, ám Pápai ellen ítéltek, aki ezzel kipontozódott… Neuwirth higgadt maradt a vonalnál, visszaállt a tízpontos különbség. Folytatódott az őrület, záporoztak a technikaik, Biber is kapott egyet, ami neki az ötödik személyi hibája volt, így hat játékosunk maradt, büntetőzésben továbbra sem javultunk, mégis sikerült apró lépésekkel tovább zárkóznunk, Pintér labdaszerzés utáni ziccerével 57-51-re jöttünk fel a negyed végére, Czermann személyében a hazaiak is elveszítettek egy embert.

Amikor azt hittük, hogy már mindent láttunk a találkozón, ismét hosszú időre megállt a játék, mert probléma akadt a töméntelen mennyiségű technikai hiba elkönyvelésével. Amikor megkezdődhetett az utolsó felvonás, Katona ziccerével négy pontra olvadt a hátrányunk, de Neuwirth és Kovács Ákos révén pillanatok alatt szereztek hat pontot a hazaiak, piros-fekete részről is egy Kovács lépett elő, ám két jó megmozdulása dacára időt kellett kérnie Lakitsnak Neuwirth betörése után (67-55). Polgárdy száguldott végig a pályán, Kovács Ákos kihasználta magassági fölényét, Balázsi tranzíciós kosarával már 14 volt közte, képtelenek voltunk betalálni, az utolsó öt percbe lépve Neuwirth dobhatott kettőt 71-57-nél. Katona hármasa jelentette az utolsó reménysugarat, ám Várszegi és Ságodi sem hibázott a periméterről (79-60). Bár a két pont sorsa eldőlt, az utolsó másodpercig küzdöttek a mieink, Kovács és Polgárdy is szép megoldásokkal igyekezett kozmetikázni a különbségen, végül 86-68 arányban maradtunk alul egy mintegy 2 óra 10 perces, 57 faulttal, közte 8 technikaival tarkított, egészen elképesztő mérkőzésen.

21/41-es büntetőzés és 3/27-es távoli dobóteljesítmény mellett egyértelműen magunkban kell keresnünk a vereség okát, bár ilyen foghíjas összeállításban nagy bravúr lett volna, ha sikerül nyerni az Oláh Gábor utcában, erre három negyeden át még a legjobbunktól messze elmaradó játékkal is reális esélyünk volt. Immár hatodik bajnokinkat veszítettük el a szezonban, ráadásul egymás elleni összevetésben is alulmaradtunk a debreceniekkel szemben, ami azt jelenti, hogy a tabella élén álló Kaposvár-Fót-DEAC hármassal szemben jókora lemaradással fordulunk rá a reguláris szezon utolsó nyolc körére. Kőkemény mérkőzések várnak ránk a következő hetekben, 4. pozíciónk megtartásáért is alaposan meg kell küzdenünk például a javuló formát mutató Nyíregyházával. Továbbra is töretlenül bízunk benne, hogy a legfontosabb szakaszhoz érve sikerül emelkedő pályára állítani hullámvasutunkat. Folytatás február 8-án, szombaton 17:30-tól egy régi rivális, a BKG ellen a Gabányiban.

NB I. B Piros csoport, alapszakasz, 18. forduló

DEAC U23 – Újbuda MAFC 86-68 (22-18, 22-14, 13-19, 29-17)

DEAC: Ságodi 7/6, Hőgye 12/9, Neuwirth 19/12 (+10 lepattanó), Kovács Ák. 13, Czermann 3. Cs.: Flasár 12 (+10 lepattanó), Balázsi Á. 6, Várszegi Á. 4/3, Hegedüs 4, Szentkuti 3, Turán 2, Varga F. 1.

MAFC: Kovács L. 18 (+13 kiharcolt fault), Polgárdy 14, Bazsó 4/3, Vámos -, Pápai 10 (+10 lepattanó). Cs.: Katona 17/6, Pintér 5, Biber -, Dobos -.

Kovács Imre: Egy zűrzavaros mérkőzésen vagyunk túl ilyen-olyan okokból, amelyek teljesen elvették a játék ritmusát mindkét oldalon és egy nem túl szép küzdelem alakult ki. Amikor tudtuk játszani a saját játékunkat, akkor előnyben voltunk. Úgy gondolom, hogy többször megvolt a lehetőségünk lezárni a találkozót, de csak az utolsó negyedben éltünk ezzel a lehetőséggel.

Lakits András: Gratulálok a DEAC-nak a győzelemhez. Alapvetően is foghíjasan érkeztünk, a mérkőzés alatt pedig tovább fogyatkoztunk, de nem szeretnénk és nem is szabad kifogásokat keresnünk, mivel ettől függetlenül is jó csapatunk van. Ezt mondjuk a mai teljesítményünk legkevésbé támasztja alá, nem tudtunk felnőni a feladathoz, gyengén játszottunk, amin az utolsó rohamunk sem tudott segíteni. Azt gondolom, hogy nálunk már csak a játékvezetés színvonala volt gyengébb, méltatlannak érzem, hogy egy B-csoportos mérkőzés így kicsússzon a bírók kezei közül. Mindkét oldalra sokat hibáztak, de létszámunkból adódóan ezek a tévesztések minket sújtottak jobban. Hozzá kell tegyem, hogy ilyen dobószázalékkal, amit produkáltunk, egyébként sem lehetett volna meccset nyerni. Megyünk tovább, igyekszünk javítani.

Fotó: Hunbasket/DEAC