A Fóttal vívott drámai elődöntős párharc végén eldőlt, hogy továbbra is álom marad a feljutás és a következő kiírást is a Piros csoportban kezdi majd az Újbuda MAFC. Nagy csalódás volt számunkra, hogy lemaradtunk a döntőről, ettől függetlenül szeretnénk emelt fővel és dobogós hellyel zárni az évet. A bronzérem megszerzéséért újra a nagy rivális Vasas Akadémiával kell megküzdenünk, az egyik fél második sikeréig tartó párharc szombaton 17:30-kor kezdődik a Gabányiban.

A jelenlegi idény kezdete előtt – az előző évadhoz hasonlóan – a bajnoki címet tűzte ki célul szakvezetésünk. Egy hullámzó alapszakasz végén elkaptuk a fonalat, közel álltunk ahhoz, hogy tavaly május után ismét döntőt játszhassunk, de mindhárom esélyünket elpuskáztuk a széria lezárására, így az a fótiak 3-2-es győzelmével ért véget, ami számunkra a bronzcsatán túl azt is jelenti, hogy szeptemberben zsinórban nyolcadik szezonunkat fogjuk megkezdeni a második vonalban. Minden feljutási kísérletünk dacára kifejezetten stabil másodosztályú élcsapattá váltunk, aminek azért kétségtelenül van pozitív oldala is: mint ismert, a ’19/20-as kiírás a covid-járvány miatt idő előtt, hivatalos végeredmény nélkül ért véget, a 2022-es 5. hely jelenti az elmúlt időszak mélypontját,  a másik öt bajnokságban egyaránt bejutottunk a legjobb négy közé, a 2024-es ezüstérem és az egy évvel korábbi 4. hely mellett harmadik bronzunkért szállunk harcba a most következő párharcban. Ennyiszer rajtunk kívül csak egy csapat játszhatott éremért az NB I. B Piros csoportban: természetesen a Vasas, amely 2017-ben a döntőig menetelt, 2023-ban pedig megnyerte ellenünk a bronzcsatát, így eddig két medáliával büszkélkedhet a sorozatban.

A különböző utánpótlás-korosztályokban régebb óta nagy csatákat vívnak egymással a két műhely növendékei, ám felnőtt szinten 2016-ban vált igazán élessé a rivalizálás, hiszen ekkor bennmaradásunknak és a piros-kékek még kelet-nyugati bontású B csoportban szerzett bajnoki címének köszönhetően, hosszú idő után újra fővárosi rangadókat rendeztek a legmagasabb osztályban. Az is hamar egyértelművé vált, hogy a csapatok közvetlen riválisok lesznek a kiesés elkerüléséért vívott harcban, az alapszakaszban, a középszakaszban és aztán a playoutban is ellenfelünk volt a jobb egy kicsivel, ám visszalépett az élvonaltól, így végül megőriztük A csoportos tagságunkat. Egy évvel később kis híján helyet cserélt a két gárda: a Sopron elleni párharc elvesztésével négy évadot követően kiestünk az A-ból, míg a pasarétiek döntőt játszottak a B-ben a TF-fel, de végül a Tehetséges Fiatalok diadalmaskodtak, így a 2018/19-es kiírásban folytatódott a MAFC-Vasas párharc, csak éppen a másodosztályban. Azonnali visszajutásra törő, Eric Washington nevével fémjelzett, 2. kiemelt együttesünk magabiztos 2-0-lal abszolválta a negyeddöntőt a fővárosi ellenlábassal szemben, de aztán kénytelen volt beérni a bronzzal, Faragó Péter tanítványai a 7. helyen végeztek. A csonkaszezon alakulása számunkra sokkal fájóbb emlék, hiszen 23 fordulót követően az élen álltunk, amikor a járvány közbeszólt, míg az angyalföldi gyökerű klub képviselői a 10. pozícióban szerénykedtek. 2021 tavaszán, a zárt kapus időszak lezárultával aztán emlékezetes párharcot vívott egymással a két csapat a kisdöntőben (a Garai-legénység a BKG, ellenfelünk a Nyíregyháza ellenében maradt alul 3-2-es összesítéssel az elődöntőben), a Gabányiban rendezett első meccs őrült végjátékának megnyerése döntőnek bizonyult, mert a második és a harmadik felvonáson is érvényesült a hazai pálya előnye, így a mieink nyakába került érem. A következő kiírásban elvéreztünk a negyeddöntőben, mégis közvetlenül egymás mögött végeztünk az akadémistákkal, akik a 4. pozíciót kaparintották meg. Két éve szintén a dobogó alsó fokáért zajlott a budai derbi, de a nagy izgalmak elmaradtak, sima 2-0-s vereséget szenvedtünk. Tavaly is jó esély mutatkozott arra, hogy találkozzunk a rájátszásban, hiszen csapatunk a 2., állandó ellenfelünk a 3. helyen jutott a legjobb nyolc közé, de amíg nekünk sikerült fordítanunk a Nyíregyházával vívott negyeddöntőben és aztán a fináléig meneteltünk, az Arigbabu-tanítványok betliztek a Cegléd ellen és be kellett érniük a 7. helyezéssel. Összességében tehát az előző kilenc rájátszásból már ötödik alkalommal kerültünk össze a Vasas Akadémiával, az eltelt évtized egymás elleni mérlege pedig minden tétmeccset figyelembe véve 16-13 a javunkra.

A mostani alapszakaszban is végig fej fej mellett haladt a két patinás fővárosi egyesület, első hazainkon magabiztosan nyertek a piros-kékek (69-88), akik 5-2-vel kezdték a pontvadászatot. A folytatásban visszaesett eredményességük, amikor a Hepp Kupa (86-76) után januárban a bajnokságban (59-86) is visszavágtunk nekik, 8-7-re romlott mérlegük. A hátralévő kilenc találkozóból viszont csak egy debreceni rangadót veszítettek el, nyerni tudtak Fóton és a Kaposvár ellen is, bár ez csak az 5. helyhez volt elég számukra, az aktuális formák és az ellenfélre váró kettős terhelés ismeretében bizakodva várhatták a DEAC U23 elleni negyeddöntőt. Az első felvonást még egyetlen ponttal a cívisvárosiak nyerték, a folytatásban viszont nem volt kérdés, három magabiztos sikerrel jutott túl a tartalékos fiókcsapaton a Vasas. A Kaposvár ellen sem vallottak szégyent az akadémisták, idegenben (83-72) és hazai pályán (77-86) is megszorongatták az első kiemeltet, a harmadik meccsen viszont már nem volt kérdés (97-72) – a söprés elszenvedésének pozitívuma rájuk nézve, hogy már múlt kedd óta az előttünk álló szériára készülhetnek, még ha az ellenfelüket nem is ismerhették vasárnapig.

A Vasas Akadémia játékat hosszú ideje állandó koncepció, kőkemény védekezés, sokemberes rotáció és pontszegény meccsek jellemzik, ennek következtében esetükben megszokott helyzet, hogy nincs egy-két pontfelelős, akit egyértelműen meg lehetne nevezni elsőszámú veszélyforrásként, mondhatni, a szokásos állapot tért vissza azzal, hogy az előző idenyben remeklő, 2004-es születésű Cseh Botond Szegedre igazolt nyáron. Ha nem is annyira a pontjai miatt, a csapatban betöltött szerepe okán mégis egyértelmű, hogy Takács Dániel a rivális motorja, a 183 cm magas irányító az eddigi összes bajnokin kezdő volt, ő töltötte idáig a legtöbb időt a pályán, a rájátszásban 4 gólpasszt átlagol 9,3 pont és 12,4 VAL mellett. A gárda triplafelelőse, Fekete Viktor áll a házi dobólista élén 11,7 ponttal, Olasz Ádám neve mellett 11,1 egység, 5,3 lepattanó és 16,6 VAL található, ezzel utóbbi kategóriában ő a csapat legjobbja, a hatodik ember, Farkas Attila 10,3, a meccsenként 6-tal legjobb lepattanózónak számító, az elődöntőt kihagyó Andrássy Géza 8,8 pontot tett idáig meccsenként a közösbe. Beszédes adat, hogy az eddig a playoffban szerepet kapó 12 játékos percátlaga 8,7 és 27,9 között alakul, vagyis tényleg mindannyian fontos szereplők, de egyikük sem pótolhatatlan – egy nagybetűs csapatot kell legyőznünk ahhoz, hogy dobogóra állhassunk.

Saját nevelésű magasemberünk, Biber Bende szerint sok újdonságot már nem fog tudni mutatni egymásnak a két gárda. „Egyértelműen meg akarjuk szerezni a harmadik helyet. Motivált a csapat, régóta játszunk a Vasas ellen, jól ismerjük őket. Reméljük, hogy minél több szurkolónk kilátogat a Gabányiba szombaton!”

Tény, hogy nem a bronzpárharcról álmodoztunk szeptemberben, még egy héttel ezelőtt is joggal remélhettük, hogy most egy szerdai kaposvári túra tapasztalataival felvértezve a döntő második, újbudai mérkőzésére készülhetünk. Az elődöntőt viszont már nem lehet újrajátszani, csak jövőre lehet újabb sanszunk a bajnoki címre – de ha már így alakult, becsüljük meg a 3. helyet és tegyünk meg a megszerzéséért mindent pályán-lelátón, zárjuk együtt, éremmel a szezont!