Ki-ki meccs az alapszakasz hajrájában, számos hiányzó mindkét oldalon, heves hazai közönség – minden adott volt egy parázs, sokkal inkább küzdelmes, mint látványos, egy labdás ütközethez péntek este a Karancs alján. Jó kezdésünk dacára hamar magához ragadta a kezdeményezést az SKSE, a harmadik negyed elején egy rövid időre fordítani tudtunk, de védelmünk megingásait rendre büntették a hazaiak, az utolsó nyolc percbe lépve 59-50-es hátrányba kerültünk. Ekkor újra bizonyították a Lakits-tanítványok, mennyire tudnak küzdeni, összekapták magukat hátul, a végig remeklő Bazsó Brúnó vezérletével egyenlítettek, Vámos Ádám 37. percben, döntetlennél elsüllyesztett hármasát követően pedig foggal-körömmel megőrizték a minimális előnyt – bár nem játszottunk jól, nagyon értékes győzelmet arattunk.
Sajnos meg nem ért véget a csapatot sújtó betegséghullám, az U18-as válogatott összetartásán való részvétel miatt hiányzó Molnár Tamás és Viola Dávid mellett Bordács Somára és Katona Bencére sem számíthatott szakmai stábunk. Hasonló cipőben járt az SKSE is: Kazy Balázs, Kalassai Martin és Glatz Soma nélkül állt fel ellenfelünk, de minden bizonnyal az általában kezdő, ezúttal alig játszó Hargitai Krisztián sem volt 100%-os állapotban. A tarjániak szervezett szurkolói csoportja, a Sújtólég Brigád is kilátogatott a csarnokba, így a feldobástól kezdve tüzes, ugyanakkor ellenséges hangulatban kellett helytállniuk a mieinknek. Ennek ellenére végre jól kezdtünk, Pintér és Polgárdy jóvoltából sikeres triplával zárult az első két támadásunk, bár Karanfilovszki és Charlton révén a házigazdák is gyorsan bevertek két távolit, Kovács faultos ziccerével és Bazsó középtávolijával maguknál tartották az irányítást a műegyetemisták (6-10). Cserényi Martin 2+1-es akciója után Polgárdy büntetői következtek, a folytatásban azonban lefagytunk támadásban, amit a két hármast berámoló Prodanovics vezérletével egy 10-0-s rohammal ki is használt ellenfelünk (19-12). Lakits András időkérését követően Bazsó büntetőivel és Polgárdy 2+1 pontot érő betörésével zárkóztunk, de a negyed utolsó kosarát Ormai dobta (21-17).
Csapnivalóan indult a második szakasz, Charlton közelről és távolról is betalált, Bazsó harcolt ki és értékesített két büntetőt. A meccs következő periódusában a védekezés dominált, eredményes letámadásunknak köszönhetően nem tudták áthozni a labdát a térfelünkre nyolc másodperc alatt a hazaiak, a 14. percben ők kértek időt (26-19). Borzasztó pontatlanok voltunk támadásban, amit Prodanovics büntetett ziccerrel, nagy szükségünk volt 11-esünk hárompontosára. Pápai szépen tett fel egy bejátszást centerből, Kovács hármat dobhatott, amiből egy ment be, Bazsó közelről is megvillant, míg a túloldalon egyre jobban összeállt az újbudai védekezés, percekig nem tudtak betalálni a nógrádiak, Charlton végül lezárta gólcsendjüket, de rutinos bedobónk Pápai kiosztását is értékesítette, így 30-30-nál utolértük vendéglátóinkat, Dániel Péter magához hívta tanítványait. Polgárdy kétszer is dobhatott a fordításért, ám sajnos nem talált be, a túloldalon Cserényi Martin viszont igen, így 33-30-as állásnál vonulhattak pihenőre a felek. Mindkét gárda játékán meglátszott a kulcsemberek hiánya, kevés volt a gördülékenyen, pontosan végigjátszott akció, inkább egymás hibáiból és egyéni villanásokból éltek a csapatok, nem nézett ki jól, hogy mindössze 28%-kal dobtunk a mezőnyből.
Határozott védekezéssel indítottuk a harmadik etapot, ennek köszönhetően hamar sikerült fordítani: Pintér nehéz középtávolit hintett, Bazsó egy lerohanást fejezett be, Pápai a festékből volt eredményes, majd Charlton duplája után kintről „nyilazta” a labdát a nógrádi gyűrűbe (35-39). Ormai közelijével és Karanfilovszki szerencsés trojkájával zárkózott, légiósa révén újra vezetett az SKSE, centerünk újabb kettest gyötört be, amire Ormai válaszolt (44-43). Előbb a sarokba kilépő Cserényi Martinról, majd a befutó Charltonról is lemaradtunk hátul, újra ellenfelünk tudott elmozdulni a holtpontról. Nehéz helyzetben szép Polgárdy-Bazsó összjátékból született újbudai kosár, tovább is zárkózhattunk volna, de nem éltünk az eséllyel, ami meg is büntettek a házigazdák, amerikai hátvédjük középtávolijával 54-46-os előnybe kerültek a negyed végere.
A záró felvonás első támadása során kiment Pintér bokája, amikor kinti dobás közben aláléptek, a helyette büntetőző Pápai csak egyszer talált be a háromból, viszont Bazsó nem hibázott kintről – sajnos egy védelmi hiba után jött a válasz Charltontól, aki aztán labdát és könnyű kosarat is szerzett nyolc perccel a vége előtt (59-50). Használt a Lakits-időkérés, Polgárdy és Pápai faragta a hátrányt, a hazaiak mestere követte kollégája példáját, ennek ellenére a miénk volt a következő kosár is: Bazsó negyedszer is beköszönt a periméterről (59-57). Sajnos megint lankadt a figyelem hátul, amit Karanfilovszki és Charlton használt ki. Óriási szükségünk volt Kovács hármasára, Vámos végigért egy labdaszerzés után, Ormai egy, Bazsó két szabaddobást váltott pontra: döntetlenről indult az utolsó négy perc (64-64). Szép védekezés után Vámos ugrasztotta talpra a MAFC-os érzelműeket egy második esélyből beszórt távoli találattal, aztán befagyott az eredményjelző. Másfél perccel a vége előtt Charlton állhatott a vonalra, kettőből egyszer célzott pontosan, peregtek a másodpercek, de csak nem született újabb mezőnykosár, 18 másodperccel az órán a légiós rontott középtávolról, a lepattanó Pápainál landolt, aki Polgárdyt indította, Karanfilovszki beütötte a taktikai szabálytalanságot, aztán a feje ütközött 1-esünk könyökével, a hazai pad reklamálásért technikait kapott, a kipontozódó, macedón származású játékmester vérző fejjel hagyta el a pályát. A három büntetőből csak egy ment be, Hargitai rossz kinti dobása után Polgárdy harcolt meg a labdáért, Vámos sem tudta lezárni a meccset a büntetővonalról, Charlton még dobhatott az egyenlítésért, de hibázott, így egy nem túl magas színvonalú, ám annál feszültebb és izgalmasabb mérkőzés végén már-már vert helyzetből felállva elhoztuk az értékes két pontot Salgótarjánból (65-68).
Bár a felforgatott rotációk új helyzetet teremtettek mindkét oldalon, több szempontból hasonlított a mérkőzés a Jászberény elleni találkozónkra: többet voltunk hátrányban, mint előnyben, nem remekeltünk támadásban, váltogatták egymást a jó és a rossz periódusok, de a szoros végjátékban ismét sikerült felülkerekednünk. 36%-os hatákonyság mezőnyből, 31 eladott labda, mindössze 28 percnyi vezetés – nagy fegyvertény, hogy ilyen számok mellett is sikerült megnyernünk ezt a két összecsapást, ráadásul ezúttal összesített VAL-értékben alulmaradtunk (96-89), mégis győztünk. A pozitívumokra áttérve kiemelendő a 18-6-ra megnyert utolsó szűk nyolc perc, a kényszerből többnyire 4-es poszton játszó, ezzel együtt igen hatékony Bazsó Brúnó (27 pont, 11 lepattanó, 5 kiharcolt fault, 39 VAL) és a szezonbeli hatodik dupla dupláját (12-12 pont és pattanó) elérő Pápai Máté játéka, Vámos Ádám MAFC-os pályafutásának eddigi legfontosabb kosara, valamint minden pályára lépő játékosunk küzdőszelleme. Bízunk benne, hogy március 1-én, a TF elleni hazai bajnokin egy kicsit kevesebb izgalom mellett sikerül majd begyűjteni zsinórban harmadik győzelmünket.
NB I. B Piros csoport, alapszakasz, 21. forduló
Salgótarjáni KSE – Újbuda MAFC 65-68 (21-17, 12-13, 21-16, 11-22)
SKSE: Karanfilovszki 8/6 (+11 gólpassz), Charlton 30/9, Cserényi Martin 11/6, Cserényi Marcell 3, Ormai 5 (+10 lepattanó). Cs.: Prodanovics 8/6, Balázs -, Hargitai -.
MAFC: Kovács L. 6/3, Polgárdy 13/3, Pintér 5/3, Bazsó 27/12 (+11 lepattanó), Pápai 12/3 (+12 lepattanó). Cs.: Vámos 5/3, Herló -, Biber -.
Dániel Péter: A körülményekhez képest, azt gondolom, erőn felül teljesítettünk, hiszen megfogyatkozott rotációval is nagyon sokáig partiban voltunk a bajnokság egyik legerősebb csapatával, sőt igazából még győzelmi esélyeink is voltak. Sajnos az látszott, hogy a negyedik negyedre elfáradt az a néhány játékos, aki harminc, harmincöt, illetve majd negyven percig szó szerint mindent otthagyott a pályán. Gratulálok a srácoknak, hiszen noha a győzelmet nem sikerült megszereznünk, nagyon tiszteletreméltó teljesítménnyel rukkoltunk elő.
Lakits András: Gratulálok a csapatnak a győzelemhez, óriási küzdelem volt a pályán. Nem megbántva senkit, egy „roncsderbinek” hívnám ezt a mai találkozót, mert mindkét részről nagyon sok hiányzó volt és ez látszott is a játék minőségén, meg úgy az egész mérkőzésen. Örülök, hogy a küzdelemben fel tudtuk venni a kesztyűt és nekünk sikerült felülkerekednünk a végén. Roppant kellemetlen ellenfél a Salgótarján, nagyon jól össze van rakva az, amit ők szeretnének a pályán csinálni és szépen kosárlabdáznak, ezért is nagyon értékes ez a győzelem itt most nekünk. Nyilván még nem vagyunk elégedettek a játékunkkal, sokkal többre lehetnénk képesek, de még mindig vannak nagyon nagy kihagyásaink mindkét oldalon, illetve előfordulnak fegyelmezetlenségek is. A győzelemnek viszont örülök, mert az nagyon fontos, s végezetül jobbulást kívánok mindkét oldalon annak a rengeteg embernek, aki sérülés vagy betegség miatt ma nem szerepelhetett.
Fotó: MKOSZ/Salgótarjáni KSE