Kadett együttesünk lassan az alapszakasz hajrájára fordul, a srácok jelenleg az „A” csoport negyedik helyét foglalják el, 3-4-es mérleggel. Ezúttal a gárda három 2010-es születésű játékosával, Román Bálinttal, Adegbite Alexanderrel és Marossy Ádámmal beszélgettünk

Román Bálint: „Mindenkinek fontos szerepe van”

  • Miért kezdtél kosárlabdázni?
  • Eleinte fociztam, ahogy mindenki. Viszont mivel az apukám és a testvérem is kosárlabdázik, én is megkedveltem ezt a sportágat, öt éve kezdtem. Apukám ma már edzőként dolgozik, a testvérem pedig NBII-ben játszik most is. 
  • Téged mi fogott meg ebben a sportban?
  • A játék, hogy ezt a kosárlabdát tényleg játszani lehet, csapattársakkal. Van benne izgalom, van hárompontos, kettes. Csinálhatok jót vagy rosszat, nem szegi a kedvemet. Megfogott, hogy ha jót csinálok, akkor látszik a fejlődés. Jó a közösség. 
  • Hogy kerültél a MAFC-hoz?
  • Mivel a testvérem is itt kosarazik, nem volt kérdés, hogy én is ide fogok jönni. Jó döntés volt, Nagy Krisztától, Kovács Ádámtól és Ménkű Tibortól is sokat tanultam.
  • Mi motivál a mindennapokban?
  • Az, hogy minden nap egyre jobb és jobb legyek.
  • Mennyire nehéz az iskolát és a sportot összeegyeztetni?
  • Igyekszem jól beosztani az időmet, hogy mindenre jusson. 
  • Milyennek látod az idei kadett csapatot?
  • Nagyon jó csapat tudunk lenni, ez már több meccsen is megmutatkozott. Mindenkinek van szerepe, fontos, hogy ha bárkinek rossz meccse van, akkor valaki más előre tud lépni. Kiszámíthatatlan a csapatunk ezáltal, ez nagy erősség. Szerintem ott leszünk a nyolcas döntőben!
  • Mi a saját legnagyobb erősséged?
  • A védekezést tudom szerintem a legjobban csinálni, de a dobásban is fejlődöm folyamatosan. 
  • Mik a céljaid a kosárlabdában?
  • Szeretnék majd NBI-ben, esetleg NBII-ben játszani, és fejlődni folyamatosan. Idén pedig egyértelműen az, hogy a csapat bejusson a nyolcba és ott minél jobb eredményt érjünk el. 

Adegbite Jason Alexander: „Gyógyír a kosárlabda”

  • Mesélj egy kicsit a családodról, hiszen a neved elárulja, nem csak magyar felmenőkkel rendelkezel.
  • Édesapám nigériai, de én Magyarországon születtem és itt is nőttem fel. Sajnos még nem volt alkalmam Nigériába utazni, nem ismerem az ottani családomat.
  • Miért kezdtél el kosárlabdázni?
  • Valójában azért, mert a bátyám azt mondta, nem maradhatok otthon suli után videójátékozni és sportolnom kell. Mivel ő is kosarazott, engem is oda vittek. Az elején nem szerettem, de a szüleim nem engedték, hogy felhagyjak vele, én viszont mást nem akartam választani. Aztán ha rossz kedvem volt, magam alatt voltam, egy idő után a kosárlabda amolyan „gyógyírként” szolgált. Megszerettem, ma már ez a kedvenc dolog az életemben.
  • Hogy kerültél a MAFC-ba?
  • Tulajdonképpen a véletlen folytán, anyukám ezt találta nekem. Nagy Krisztánál kezdtem itt kosarazni. 
  • Mi az, ami a kosárlabdában megfogott?
  • Amikor meccseket nézek, mindig azt látom, sokkal több akció van benne, mint a fociban. Valójában megszerettem, nincs, ami eltántorítson már tőle.
  • Miben kell fejlődnöd leginkább?
  • A taktikai részekben mindenképp, hogyan kell mozogni a pályán, hova kell helyezkedni, de a gondolkodásban is, mit hogyan kell csinálni. Technikában is van dolog, szerintem minden téren kell még fejlődnöm. A csapattársaim mindig azt emelik ki, hogy mentalitásban kell változnom, hogy ne arra fókuszáljak, amit elhibáztam, hanem arra, hogy miként javítsam ki.
  • Mi a legnagyobb erősséged?
  • Szerintem csak az, hogy nagyon szeretnék minél jobb lenni. Ha tudok edzeni, akkor mindig igyekszem itt lenni, ha kell, kérek segítséget a csapattársaimtól. 
  • Mi a célod a kosárlabdában?
  • A lehető legjobb akarok lenni, amennyire csak tudok. Szeretnék NBA játékos lenni!

Marossy Ádám: „Boldogan menjünk haza, akármelyik döntőről”

  • Miért kezdtél kosárlabdázni?
  • Az óvodában volt kosárlabda foglalkozás, az nagyon tetszett. Aztán elmentem „rendes” edzésre, az is tetszett, azóta kosárlabdázom. 
  • Mi tetszett benne?
  • Jól ment, és tetszett, hogy pörgős, sok kosár esik.
  • Hogyan kerültél a MAFC-hoz?
  • Én Budafokon kezdtem játszani, ott voltam sokáig, még a tavalyi évben is félig oda tartoztam. Idén igazoltam át teljesen a MAFC-ba. Annak idején a 2010-es korosztályból öten jöttünk ide, ketten rögtön átigazoltak, ketten visszamentek Budafokra, én voltam ez egyetlen, aki három évig félig itt, félig ott voltam. 
  • Mit jelent neked a kosárlabda?
  • Eleinte csak játéknak fogtam fel, „labdáztam”. Most már komolyabb, nehezebb, kevesebb a szórakoztató dolog benne, de ha van, az már sokkal nagyobb öröm. Viszont van sok olyan része, például a monoton feladatok, vagy a védekező blokk, amit kevésbé élvezek. 
  • Hol érzed magad a legjobban a pályán?
  • Irányítóként. 
  • Ez az egyik legnagyobb felelősséggel járó poszt. Hogyan döntöd el, milyen játékot hívsz a csapatnak?
  • Általában megnézem, hogy hol van a legmagasabb játékos, és például ha középen van, akkor olyan játékot hívok, ahol rá jön ki a zárás. Át kell látni a pályát, de ez már reflex-szerűen működik.
  • Mit élvezel a legjobban a mindennapokban a kosárlabdában?
  • Egyértelműen a barátokkal való találkozást. 
  • Idén mi a legfontosabb célod?
  • A legfontosabb célom, hogy eldobhassak egy középtávolit anélkül, hogy bármit mondana rá az edzőnk. Ő azt várja tőlem elsősorban, hogy szervezzek meg mindent a csapatban, amivel amúgy nincs is gond. Szeretnék magabiztosabb lenni. 
  • Az idei csapatcél számodra mi?
  • Boldogan menjünk haza, akármelyik döntőről.
  • Pár év múlva miként látod magad kosárlabdázóként?
  • Azt gondolom, hogy a budafoki NBIB-s csapat mindig lehetőség lesz számomra, de azért ennél magasabb célok is megfogalmazódnak. Szeretnék részben ebből megélni majd.