Kiemelt Junior Bajnokság, Alapszakasz, Kelet

2019. december 3., Menyecske Aréna

MAFC – Vasas 65 – 74 (23-18, 15-23, 9-10, 18-23)

MAFC: Tóth 14/9, Herló 11/3, Bősze 9, Mózer 2, Biber 16. Cs: Réti 8/6, Szilágyi 4, Turi 1, Csányi, Rubint, Gábossy, Szőnyegi

Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálok a Vasasnak! Meccslabdánk volt a felsőházhoz, amit ezúttal nem tudtunk értékesíteni, de ilyen a sport. Nemsokára jön a következő lehetőség.

Kiválóan sikerült ráhangolódni a mérkőzésre, a Fiúk elszántan, koncentráltan és elsöprő energiával kezdték az összecsapást. Úgy tűnik, az alapszakasz végére megtaláltuk a megoldást a hétközi meccsek lagymatag nyitónegyedeire. Nagyobb előnyünkre reagálva a Vasas zónára állt át, ezzel pedig alaposan megakasztotta a támadásainkat. Nehezen találtuk a helyzeteket, elbizonytalanodtunk. Ami viszont mindenképpen pozitív volt, hogy jórészt dobással fejeztük be az akcióinkat, mindössze 6 eladott labdánál álltunk félidőig, szintén egy olyan szegmensben javultunk nagyot, amit eddig visszatérő problémánk volt! Védekezésben viszont túl sok gólt kaptunk a festékben, nem zártunk össze és az alsó poszt védésünk is puhább volt a kelleténél. 

A második félidőben mélységi játékokat erőltettünk, a váltás és a zóna ellen is érzésem szerint erős alsó poszttal tudtunk volna érvényesülni. Azért írom, hogy csak volna, mert ezt a feladatunkat nem sikerült jól megoldanunk, különösen akkor nem, amikor egyre jobban fáradtunk. Az elején még csak-csak, de hiába a festékben kiharcolt szép akciók, a rendszeres belefaultolásokat nem tudtuk büntetni a vonalról (0/6 a 3. negyedben, 5/14 összesen). Védekezésünk tisztességesen zárt, de támadásban nem volt meg az átütő erő, pedig folyamatosan kerestük a megoldást. Végül csak előkerült a padról a hiányzó láncszem Géza személyében és az ő kreativitása és egyéni megoldásai, valamint a mi meglepetés védekezésünk közösen megadta az alaphangot a fordításra. 

Sajnos gyakorlatilag pont egálnál a kulcsszereplővé előlépett Géza sérülése (ezúton is jobbulást!) megakasztotta a folyamatot, illetve az ellenfél letámadása egyre többször volt eredményes. Ez fájó pont volt a szakmai stábunknak, ugyanis erre a taktikai elemre kifejezetten készültünk és amikor a megbeszélt struktúrával hozták át a fiúk labdát, akkor nem hogy eladott labdánk nem volt, hanem egyenesen mi voltunk emberfölényben. Érthetetlen számomra, hogy a második félidőben miért nem tartottuk magunkat a feloldó játékhoz, de egyúttal fontos visszajelzés is volt, hogy ilyen elemek begyakorlására több időt kell szánnunk. Csúsztunk-másztunk, de nem tudtuk megfordítani a mérkőzés alakulását, nem volt meg támadásban a szufla és az ész: vagy eladtukna játékszert vagy ha sikeresen áthoztuk, akkor a maradék kevés támadóidő alatt nem tudtuk feltörni a 3-2-t. 

Végül a kényszerű faultok és az azokból eredő büntetők hatékony értékesítése nagyobb különbséget eredményezett ellenfelünk javára, mint ami valójában volt. Véletlen, de tanulságos egybeesésnek tartom, hogy hiába szerzett mindkét csapat ugyanannyi mezőnykosarat (27-27), a büntetőkből 9-cel többet értékesítő Vasas pont 9-cel nyert.

Számítottunk rá, hogy kanyargós lesz az utunk, sokat kell még tanulnunk magunkról és egymásról ezalatt az éves utazás alatt. Néha száguldunk, néha lefulladunk, egyszer-egyszer meghúzzuk a kocsi oldalát vagy éppenséggel elhagyunk egy visszapillantót. Ami viszont biztos, megállni nem fogunk! Ha nem megy az autópályán, majd megyünk a földúton, ha nem megy szabályosan, majd megyünk a behajtani tiloson! Így vagy úgy, de ott leszünk a végelszámolásnál, mert olyan turbó van a Srácokban, mint ami csak kevesekben! Maximálisan megbízom bennük, úgyhogy elég most a beszédből, jöjjön inkább a “vissza 2 – padló”!