Évad eleje óta hivatásos coach segíti népes serdülő korosztályunk munkáját. Vezetőedzőjüket, Vittay-Hajnik Ambrust arról kérdeztük, miként vetődött fel a szakember bevonásának ötlete, és milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a közös munka során, majd Lakatos Mátét, a srácokkal dolgozó coach-csal beszélgettünk a szakma titkairól és a fiúkkal való közös munkáról

„A serdülő korosztály életében eljött most egy olyan pillanat, hogy nem a születési évek szerint bontottuk a csapatokat, hanem a 2008-as és a 2009-es születésű gyerekeket egyaránt felölelve, életkortól függetlenül válogattuk össze a legjobb 18-as keretet. Ez azt is eredményezte, hogy a csapat közel fele a fiatalabbak közül került ki. Sok időt töltöttünk együtt a nyár folyamán, igyekeztünk változatos és tartalmas csapatépítő programokat szervezni, de úgy éreztük, még nem érett valódi csapattá a közösségünk. Nehezítette az utunkat az is, hogy hamar kezdődtek a versenyek, az éles megmérettetések hazai és nemzetközi szinten egyaránt, ezért úgy éreztük a kollégáimmal együtt, hogy ebben a csapattá válási folyamatban jól jönne egy segítő „mankó” kívülről.”

A sportcoachként és élménypedagógiai trénerként dolgozó Lakatos Mátét csak részben sodorta a véletlen Ambrusék útjába, hiszen a csapat erőnléti edzőjeként dolgozó Szíjártó Mártonnal kollégák a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban. „Nekünk, fiatal edzőknek különösen fontos, hogy folyamatosan tanuljunk, képezzük magunkat, figyeljük a nemzetközi trendeket, jó példákat. Az látszik, hogy egyre hangsúlyosabbá válik a sportolók mentális felkészítése, így egyértelmű volt, hogy nekünk is ezen az úton kell elindulnunk. Máté az első találkozásunkra elképesztően felkészülten érkezett, az egyesületről, és rólam személy szerint is mindent felkutatott, amit az interneten meg lehetett találni, egyértelműen látszott, fontos számára a megkeresésünk és próbált külső szemlélőként képbe kerülni rólunk. Átbeszéltük, hogy miért kerestem meg, és bár nyilván ebben a szakmában nehéz ígéreteket tenni, megfogalmaztunk néhány alapvető célt, azzal, hogy a munka során látni fogjuk, ezek közül mi az, ami valójában megvalósítható lesz.”

A 12-13 éves korosztály számára egyértelműen újdonság volt, hogy egy hivatásos coach kezdett foglalkozni velük, ám a gyerekek nagyon pozitívan és nyitottan álltak a közös munkához, és szülői oldalról is támogató visszajelzések érkeztek. „A srácok sem tudták, hogy pontosan mire is készüljenek, de már az első alkalom is nagyon vidám hangulatban telt, ez pedig sejtetni engedte, hogy vevők lesznek a közös munkára.”

Máté szeptember óta tart rendszeresen, nagyjából kéthetente foglalkozásokat a serdülőknek. Ezeken többnyire a teljes csapat részt vesz, de voltak már kiscsoportos foglalkozások, illetve olyan is, ahol edzők nélkül, csak a játékosok lehettek jelen. Eredetileg négy-öt alkalomra tervezték az együttműködést, de a közös munka még nem zárult le. „A legutóbbi serdülő országos fordulóban már bizonyos szituációkban egyértelműen tetten értem a coaching munka pozitív hozadékát a csapaton. Ez egy nagyon fontos visszacsatolás volt mindannyiunk számára, így azt kértem Mátétól, hogy a kiscsoportos foglalkozásokat folytassuk még, mielőtt az intenzívebb időszakot követően lezárjuk ezt a szakaszt és hagyjuk, hogy a folyamatok beérjenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy Mátéval megszakadna a kapcsolatunk, ha szükségét érezzük, itt lesz velünk újra.”

Lakatos Máté sport- és teamcoachcsal beszélgetni felér szinte egy terápiával, még interjú formában is. „Maga a coaching tulajdonképpen erről is szól: a beszélgetésről. Nekem az a feladatom, hogy keretet adjak ennek a beszélgetésnek, kérdésekkel, visszaigazolással segítsem a partneremet abban, hogy a saját erősségeire támaszkodva tudjon előrébb lépni afelé, amit el szeretne érni. A sportolók esetében ez nyilván sokrétű lehet, segíthetünk a csapattá válás útján, ahogy például most a MAFC-os fiúkkal dolgozunk, de az ő esetükben a mentális felkészülésnek hatványozottan fontos szerepe van, a stresszhelyzetek kezelésén, a döntések helyes meghozatalán is nagyon sok múlhat. Az én területem, gyakorló középiskolai tanárként, osztályfőnökként a team coaching, azaz a közösségépítés, ebben igyekszem most segíteni a fiúkat.”

A coaching relatíve új területnek számít a sport területén, bár az is tény, hogy egyre több sportolótól halljuk azt, hogy szakember segíti a mentális felkészülést, ezt Máté is érzékeli. „Néhány éve még nagy visszhangot váltott ki, amikor a mára már háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron arról beszélt, hogy sportpszichológus is segítette a felkészülését és a versenyzését. Pedig külföldön ez már mindennapos: a skandináv kézilabda válogatottak mellett minden világversenyen 3-4 mentálcoach dolgozik. Most, a tokiói olimpia után láttam azt, hogy egyre több magyar sportoló is nyíltan vállalta, hogy nem csak szakági edző, de mentálszakember is dolgozott vele. Ez talán elindít egyfajta változást és egyre többek számára válik elfogadottá az, amit mi csinálunk. Azt fontos látni, hogy nem csak az egy coach szerepe, hogy problémák megoldásában segítsen. Optimális esetben egy folyamat elejétől ott tud lenni, erősíteni azt, ami jó, és kapaszkodókat adni, hogy mi az, amihez érdemes visszanyúlni, ha valami mégis félresiklik.”

Mindezzel együtt persze nem könnyű egy 12-13 éves fiúkból álló társasághoz becsöppenni és ott sikeresen dolgozni. De tulajdonképpen mi is a siker ilyen esetben? Egy kosármeccsen pontokban mérhetjük a győztes kilétét, de vajon mikor tekinthetjük sikeresnek egy coach munkáját? „Valóban, ez egy nehezen megfogható dolog. Ezért fontos, hogy a megbízóval rögtön az elején tisztázzuk, hogy mik a sikerkritériumok. Amikor Ambrussal leültünk, arra kértem, hogy próbálja meg megfogalmazni azt, hogy mit remél ő a közös munkától, mi az, amit látni szeretne a folyamat végén, és szerinte mi az, ami láthatóan, megfoghatóan jelzi majd számára, hogy a gyerekek jól végezték az általam irányított munkát. Jó érzés volt olvasni, amikor azt a visszajelzést kaptam tőle a legutóbbi országos forduló után, hogy csapatdinamikában, döntéshozatalban, felelősségvállalásban látta visszaköszönni a közös munkánk eredményét.”

A siker egyik fontos összetevője, hogy a gyerekek is nyitottan álljanak ezekhez a foglalkozásokhoz. Máténak komoly hátteret ad, hogy civilben reggel 8-tól délután 3-ig középiskolai tanárként, osztályfőnökként tevékenykedik, így van rutinja a gyerekek megszólításában. „Az első találkozónk után megkértem a srácokat, hogy adjanak visszajelzést arról, mi tetszett és mi nem, illetve, hogy mi az, amire szükségük van. Ez nyilván egy szokatlan kérdés ebben a közegben, hiszen az edzésen nem merülhet fel az a kérdés, hogy szeretnének-e mondjuk még két kört futni. Itt viszont helye van annak, hogy beszéljünk erről, megfogalmazhassák maguknak például azt, hogy miért jönnek edzésre, mi a jó nekik ebben, vagy azt, hogy mitől válhatnak jobb csapattá a pályán. Az első lépés az, hogy ezt meg tudják fogalmazni, a következő pedig az, hogy amit megfogalmaznak, annak érdekében tudjanak tenni is.”

Máté úgy érzi, a gyerekek visszajelzései alapján is, hogy a szeptember óta eltelt időszakban sok mindent sikerült elindítani a csapaton belül, ez pedig remélhetőleg tartósan is meglátszik majd a pályán nyújtott teljesítményben. Azt ígérte, ő is megnézi hamarosan a fiúkat meccs közben, hogy első kézből is visszajelzést kaphasson arról, milyen eredményekkel járt a közös munkájuk. 

Fotó: Girgász Péter