Negyedik helyen zárta az Országos Kadett Bajnokság döntőjét a MAFC Akadémia kadett „A” csapata. A bronzmérkőzés óriási csatában, hosszabbításban dőlt el a Honvéd javára. A gárda vezetőedzőjét, Ménkű Tibort kértük értékelésre

„Nyilvánvalóan fájó volt a vereség a bronzmérkőzésen, de alapvetően sokkal jobb érzés úgy lezárni egy ilyen sorozatot, hogy azt láthattuk, partiban vagyunk az élmezőnnyel” – ragadta meg a legfontosabbat Ménkű Tibor, kadettjeink mestere. „A Kőbánya ellen megcsináltuk, amit kellett, a Pécs ellen sajnos nem volt esélyünk. A másik ágon a Debrecen hosszabbításban jutott döntőbe. Nekünk ők jobban feküdtek volna stílusukat tekintve, de úgy indultunk neki a bronzcsatának, hogy a Honvédot is le tudjuk győzni. Azt láttam, hogy szépen fejlődtünk a döntő során, mentális értelemben és küzdés tekintetében is. Ez fontos volt, ha nem jött volna ki az a teljesítmény, amit a parkettre akartunk tenni, az fájóbbá tette volna a szereplésünket. Ettől függetlenül a vereség nyilván mélyen érintett, hiszen ez egy abszolút éremesélyes gárda volt, mégsem tudtuk a közös munkát egy éremmel megkoronázni.”

Magára a bronzmeccsre tekintve a büszkeség is ott van a srácok kapcsán, hiszen elképesztő tartásról tett tanúbizonyságot a csapat. „A Honvéd az előző napon kétszeri hosszabbítást játszott a DEAC ellen, de ez egyáltalán nem látszott meg rajtuk. Az, hogy egy kadett csapat a félidőben negyven százalékos triplamutatóval álljon, elképesztően teljesítmény. A srácok óriási érdeme, hogy a sorozatos pofonokból is felálltak, a sokadik, nem ritkán, extra tripla után is harcoltak tovább, feljöttek egálra, sőt, fordítani is tudtak. A vége fájó volt, mindenkinek, azok is együtt sírtak a többiekkel, akik csak civilben ültek a padon. Nehéz is volt utána mit mondani, megköszöntem a srácoknak a küzdést, a hozzáállást, amit mutattak végig. Nyilván fogunk még erről a hétvégéről beszélni később, de még idő kell mindenkinek megemészteni.”

Ahogy Ménkű Tibor kiemelte, sok nehézség adódott évad közben, és összegezni is kell, mi volt az a pici, ami hiányzott a hőn áhított érem megszerzéséhez. Ebben a folyamatban nem csak a döntő eseményeire kell visszatekinteni, hanem az egész évadot kell górcső alá venni. „Amikor átvettem a csapatot, azt láttam, bár ez egy másodéves kadett csapat, kevéssé tudunk az elmúlt évre alapozni. Nem volt egy egyértelműen meghatározható „A” keret, nem voltak meg a kialakult szerepek. 17 játékossal futottunk neki az évnek, ők voltak azok, akik tehetség, mentalitás vagy tudás alapján ebbe a csapatba beillettek. Számomra az volt a cél, hogy mindenki fejlődjön az évad során – ez már nyilván egy olyan pont volt, ahol nehézségekbe ütköztünk. A lebonyolítás miatt nagyon korán, már november végén eldőlt, hogy biztos résztvevői vagyunk az országos döntőnek. Ez teret adott annak, hogy kísérletezzek, próbáljam megtalálni, ki lehet a stabil 12 a döntőre, ezzel viszont egy-két nyerhető meccset eldobtunk. Lehettünk volna harmadikak a csoportunkban, akkor más lett volna a forgatókönyv. Az életben persze a „ha” kezdetű mondatoknak, kérdéseknek alap vetően nincs relevanciájuk, de az egyértelmű, hogy a konzekvenciákat le kell vonni, nekem pedig végiggondolni, mi az, amit másként lenne célszerű csinálni hasonló helyzetben ” ­– összegzett az évad kapcsán az U16-osok vezetőedzője.

A gárda jelentős részét a 2009-es korosztály alkotta, így ők továbblépnek a juniorok közé, míg a jelenleg a serdülő döntőre készülő 2011-esek csatlakoznak majd jövőre a megmaradó 2010-esek mellé.

„Fájó szívvel engedem el a 2009-eseket, mert ez volt az utolsó kiszámítható évük, ahol ráadásul éremesélyesek voltak és nem jött össze. Nem könnyű időszak vár rájuk, hiszen a jelenlegi junior mezőnyben három évfolyam sűrűsödik össze. De hiszek bennük, megfelelő, stabil alapokra építkezhetnek a srácok, és ha ehhez a továbbiakban is extra munkát tudnak hozzátenni, biztos vagyok benne, hogy sikeres évek állnak előttük” – zárta gondolatait Ménkű Tibor.