Kadett A: cél a dobogó!

Tavaly negyedik helyen végzett az országos versengésben Akadémiánk kadett együttese, mely ismét nekirugaszkodik a feladatnak, és idén sem adná alább: döntős szereplés, lehetőleg egy éremmel párosulva a csapat célkitűzése. A hétvégén kezdődő főtábla küzdelmeket megelőzően a csapat vezetőedzőjével, Ménkű Tiborral és a gárda három kulcsjátékosával beszélgettünk

Tavaly hosszabbításban szenvedtetek vereséget a Honvéd ellen a bronzéremért vívott találkozón Pécsett. Ahogy az ilyenkor szokásos, egy „évjárat”, ezúttal a 2009-esek, kiment a csapatból, melyet idén zömében 2010-esek alkotnak, néhány 2011-es játékossal kiegészülve. Milyen a mostani keret?

Valóban, a 2009-esek felkerültek a juniorokhoz, és papíron nézve 2010-esek alkotják a csapat gerincét. Ebben azért történt időközben némi változás. Az egyik 2010-es játékosunkat nemrég a térdével operálták, egy másikuk pedig egyéb egészségügyi problémákkal dőlt ki. Vannak így hiányzók a 2010-es korosztályból, de szerencsére a 2011-esek nagyon jó alapokkal érkeztek, és remekül veszik a kadett akadályokat. Nem csupán kiegészítő emberek, ezt jól mutatja, hogy ketten a kezdőbe is be tudták verekedni magukat. Alakul a társaság.

Hogyan alakult a felkészülésetek?

A teljes 2010-es és 2011-es állománnyal június végén két hétig dolgoztunk, így alakult ki a kadett A és kadett B edzéskeret. Július legvégén még újra közösen kezdtük el a felkészülést, aztán augusztus elejétől már bontott leosztásban dolgozunk. Augusztus végéig tudtunk a szünetben együtt edzeni, kisebb sérülések, betegségek ugyan hátráltatták a munkát, de összességében, úgy érzem, sikeres felkészülést zártunk. Játszottunk a Kőbányával hazai pályán, ezen a mérkőzésen domináns játékot tudtunk produkálni. Szeptember elején Kecskeméten, idegenben játszottunk, ott is jó teljesítményt nyújtottunk. Szeptember közepén rendeztünk egy mini tornát, ahová a Vasast és a Debrecent hívtuk meg. A Debrecen nem a teljes keretével érkezett, így azt nem tekinteném mérvadónak. A Vasas A csapata ellen mutattunk jó periódusokat ugyan, de végül 17 pontos vereséget szenvedtünk. Sok minden visszaköszönt mérkőzés szituációban a begyakorolt elemekből, és úgy vélem, a hibáink is megfelelő edzésmunkával javíthatóak.

A bajnoki rajt hetében vagyunk. Hol tart most a társaság ahhoz viszonyítva, amit Te elképzeltél előzetesen?

Úgy érzem, egy picit el vagyunk maradva, fizikálisan, és játékkép tekintetében is. Ez most az én érzésem. Nemrég házon belüli edzőmérkőzést játszottunk a junior csapatunk második sora ellen. Ott olyan ellenállással találkoztunk, amivel nyilván a kadett mezőnyben nem fogunk, de ott azt láttam, hogy bizonyos elemek tekintetében még szintet kell lépnünk ahhoz, hogy azt a játékképet lássuk viszont, amit az edzői stáb ezzel a csapattal meg szeretne valósítani. Szombaton indul a bajnokság, ez lesz a valódi tükör, hogy hol is tartunk.

Előzetesen hol helyezed el a csapatot a mostani mezőnyben?

Azt látom, hogy két csapat egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, az NKA Pécs és a Budapesti Honvéd. Őket követi egy homogénebb „üldözőboly”, nagyjából öt-hat csapattal. Itt sem teljesen egyforma azért a mezőny, vannak, akik előrébb járnak, vannak, akik hátrébb, de itt bőven lehetnek körbeverések, meglepetés eredmények egymás között. A Vasas, az Óbudai Kaszások egyaránt nagyon jó erőket képvisel, a Soproni Sportiskola nagyon szép kosárlabdát játszik, a Körmend mindig veszélyes kadett korosztályban. A Debrecent, mint Akadémiát sosem lehet leírni, és azért magunkat is ide sorolom ebbe a mezőnybe.

A mi csoportunkban szerepel a fentiek közül az NKA Pécs, az Óbudai Kaszások, a Soproni Sportiskola és a Körmend is. Milyennek látod a csoportot, mekkora lehet az esély az első háromba kerülésre, ami ugye egyenesági döntőbe jutást jelentené?

A két csoport közül nézve egyértelműen a miénk a halálcsoport. Ez egyfelől rossz, hiszen sokkal nehezebb út vezet a döntőbe, edzőként ugyanakkor azt mondom, mégis jó, mert így sokkal több valódi, fejlődésre lehetőséget adó tétmeccs vár a csapatra. Ezzel együtt én maximálisan hiszek abban, hogy meg tudjuk csípni a csoportban az első három hely valamelyikét. Azt gondolom, a srácok átérzik annak a felelősségét, hogy egy akadémián kosárlabdáznak, érzik azt az elvárást, hogy itt évről évre teljesíteni kell csapatszinten. Elvégzik azt a munkát, amit megkövetelünk tőlük, így az nem kérdés, hogy fejlődni fognak. A döntőbe jutás alap kitűzött célunk. Benne van, hogy ezt meg tudjuk ugrani decemberre, de ha nem, akkor sem dőlünk a kardunkba, dolgozunk tovább, és a következő körben próbálunk bejutni.

Tavaly ugye a 2010-esek a kadettek között negyedik helyen zártak, a 2011-esek még serdülőként szintén ezt a helyezést érték el a hazai rendezésű döntőn. Ez mennyire teher, avagy inkább motiváció a társaság számára?

A csapatot alkotó társaság minden tagja pontosan tudja, mit jelent az, hogy kicsin múlik az éremszerzés. Emiatt bízom benne, hogy ez extra motivációt jelent, de ne felejtsük el, hogy gyerekekről beszélünk, bennük ezt folyamatosan tudatosítani is kell. Tudjuk, most rossz, most olykor-olykor szenvedős, viszont év végén lehet, hogy pont azon múlik az az éremhez esetleg szükséges kicsi, hogy most hányszor tettük bele a maximumot az elvégzendő munkába.

Kelemen Attila

Hogy sikerült a csapat felkészülése?

Szerintem jól sikerült, sokat fejlődött a csapat. Úgy kezdtünk neki a szezonnak, hogy nagyon nehéz lesz bekerülni a legjobb nyolcba, de úgy érzem, ez egy reális célkitűzés. Nagyon jó a 2011-es generáció, akik csatlakoztak hozzánk, jó felkészülésen vagyunk túl.

Tavaly negyedik lettél a kadettekkel az országos döntőben, milyen emlékeket hagyott ez benned?

Nagyon rossz érzés volt akkor, hogy lecsúsztunk az éremről, de összességében most már úgy érzem, hogy a negyedik egy jó helyezés. De idén mindenképp érmet szeretnék nyerni!

Mi a csapat legnagyobb erőssége?

Az akarat.

Mi a csapat legnagyobb gyengesége?

A magasság. Kicsik vagyunk.

Kit tartasz a legnagyobb ellenfeleteknek?

A Vasast.

Vagy-Vagy

Kondi vagy futás?
Futás.
Támadás vagy védekezés?
Védekezés.
Meccsnyerő tripla vagy meccsnyerő blokk?
Meccsnyerő tripla.

Csányi Dávid

Milyen válogatott élményekkel zártad a nyarat?

Júniusban volt az első edzőtábor, ahol nagyon jól éreztem magamat, majd az augusztusi, sukorói összetartásra is kaptam meghívást. Ott szűkítették végül a 16-os, bő keretet az utazókra. Nagyon izgultam, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy bekerülök, de sikerült, és ez nagy öröm volt. A Slovenia Ball-on öt meccset játszottunk, ahol negyedikek lettünk. Sok jó meccset játszottunk, sajnos a bronzmérkőzésen a lengyelektől vereséget szenvedtünk, de a csapatnak és nekem is voltak jó meccseim, aminek nagyon örültem.

A tavalyi szezon, így mondhatjuk, hogy neked a negyedik helyezések jegyében telt. Hagytak ezek benned hiányérzetet?

Válogatott szinten nem, ott egyénileg is megdicsértek a teljesítményem miatt és csapatként sem számít rossznak a negyedik helyezés. A serdülő csapattal viszont sokat bánkódtunk tavaly, én személy szerint is, de a teljes csapat és az edzők is, hogy nem sikerült az éremszerzés a döntőben.

A válogatott elfoglaltságok után mennyi időt tudtál Te részt venni a kadett csapat felkészülésében? Hogy sikerült szerinted a szezon előtti időszak?

Augusztus utolsó két hetét tudtam már együtt tölteni a srácokkal. Úgy érzem, jól tudtam bekapcsolódni, felvenni a ritmust és a taktikai dolgokat is sikerült gyorsan elsajátítani. Az edzőmeccsek is jól sikerültek.

Mi lehet a csapat legnagyobb erőssége?

A kitartás és az elvégzett munka.

Mi a csapat legnagyobb gyengesége?

Az összjáték hiánya. Még keveset jár a labda támadásban.

Kit tartasz a legnagyobb ellenfeleteknek?

Az Óbudai Kaszásokat és Vasast.

Vagy-Vagy