Szép győzelemmel kezdte a negyeddöntőt a Gabányiban az Újbuda MAFC, de hosszú még a párharc – hogy mennyire, azt elsősorban a második mérkőzés határozhatja meg, amely szombaton 18 órakor kezdődik a nyíregyházi Continental Arénában. Szerdán összességében magabiztosan nyertünk és a játék legtöbb elemében ellenfelünk fölé kerekedtünk, ám ezúttal egy mindenre elszánt, a hazai pálya előnyét élvező Mehmedovics-legénység vár majd a mieinkre, összeszedett, harcos játékra lesz szükség a piros-feketéktől ahhoz, hogy sikerüljön megtenni a második lépést a négy közé jutás felé.

Az alapszakaszban jellemző volt Lakits András együttesére, hogy már az első percekben tartósan hátrányba került, ez közös pont volt a közelmúlt három sikertelen hazai kezdésében, a tavalyi alapszakasz és rájátszás, illetve a jelenlegi kiírás első újbudai mérkőzésében is. Ezúttal   a talákozó első kosarával, Komma triplájával vezetett legnagyobb különbséggel az ellenfél, utoljára pedig Boljos középtávolijával, 7-9-nél, a 4. percben állt jobban riválisunk, 12-12-es állásnál már a nyitó játékrész derekán végleg magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést egy 8-0-s rohammal. Polgárdy Ádám határozott, sokoldalú játékkal vezette győzelemre csapatunkat, a feldobástól kezdve magára vállalta a felelősséget és rendre jó döntéseket hozott, minden hangszeren játszott, 29 pontja mellé 7 gólpasszt, 6 lepattanót és 2 blokkot jegyzett, 37-es VAL-lal beállította szezoncsúcsát, amelyet a Kaposvár elleni hazain ért el. Lóránt Péter ismét megmutatta, miért a 21. századi magyar kosárlabda egyik legnagyobb alakja, kitört foggal is visszatért a pályára és oroszlánrészt vállalt abban, hogy a negyedik negyedben sikerült ismét leszakítani a jól küzdő vendégeket, 16 pontjának felét ekkor szerezte. Ami talán két kulcsemberünk nagyszerű egyéni teljesítményénél is fontosabb, hogy nagybetűs csapatot láthatott a parketten fehér mezben az újbudai közönség, ezt a 29 gólpassz is igazolja, tízen léptek pályára hazai oldalon és mindenki kivette a részét a sikerből, Lóránt mellett Kovács és Katona is jól szállt be.

Azt a Hauszmann Alajos utcában is megmutatták a nyíregyháziak, hogy jelentős hátrányban sem adját fel a harcot és nem kell a szomszédba menniük egy kis keménységért, de aki figyelemmel követte eddigi szereplésüket, az tudhatja, hogy csapatkapitányuk, Bonifert Bendegúz nélkül is több van bennük ennél. A két legponterősebb játékosuk, Tyreke Locure és Nagy Simon együttvéve 4/20-as mezőnymutatóval, tíz faulttal és 14 ponttal zárt – ez utóbbinál mindketten többet átlagoltak az alapszakaszban magukban is. Természetesen nagy szerepe volt a piros-feketék védőmunkájának abban, hogy nem találták a ritmust, de mindketten képesek olyan napot kifogni, amikor szigorú őrizet mellett is jóval eredményesebbek ennél. Eleinte nagy fölényben voltak Bordácsék a lepattanócsatában, az első negyed után 16-8 volt ez a mutató, ám végül közel egálra jöttek fel e téren a vendégek (38-35), akik közül a két meghatározó magasember, Komma (21 pont, 6 lepattanó) és Tarján Izsák (9 pont, 11 lepattanó) nyújtotta a legjobb teljesítményt. A tiszta kinti dobóhelyzeteink a szezon nehezebb időszakaiban is rendre megvoltak, ezúttal átlagunk feletti hatékonysággal (10/28, 36%) értékesítettük ezeket, míg a hárompontosokra nagyobb mértékben építő Kék Cápák kifejezetten rosszul céloztak távolról (7/26, 27%) – fordított pályaválasztással azonos szintű újbudai periméter védekezés mellett bőven benne van a pakliban, hogy ez az arány megfordul. Szerdán a 26. percben Bordács találata 67-47-es MAFC-vezetést jelentett, innen lett 69-62 a harmadik etap végére, vagyis 15-2-t futottak az ekkor lendületbe jövő szabolcsiak, ami intő jel a folytatásra nézve, a maradék bő 35 játékpercben viszont 36 ponttal jobbak voltunk, ami azért tekintélyes különbség egy playoff-párharcban.

Az első összecsapás szinte minden tanulsága mellettünk szól a második mérkőzés előtt, ám a PVSK elleni elődöntő második (102-51 ide) és harmadik (95-89 oda) meccse jól példázza, mekkora hiba lenne pusztán ebből kiindulva mérlegelni az esélyeket, fordított szereposztásban is éltünk már át hasonló pálfordulást még 2021-ben, a BKG elleni elődöntőben, amikor egy 132-84-es zakóért sikerült revansot venni hazai környezetben (81-70). Mivel csak három nap telik el a két találkozó közt, jelentős előnyt jelenthet számunkra a bővebb rotáció, mindössze hét nyíregyházi kapott lehetőséget a Gabányiban, közülük Nagy és Locure számára már a lefújás előtt véget ért a játék, a kezdőötös másik három tagja (Boljos, Tarján, Komma) viszont több időt töltött a pályán, mint a 32 perccel legtöbbet játszó Polgárdy; ám a nyírségiek ilyen körülmények közt is képesek bravúrra hazai pályán, amit a Kaposvár legyőzésével, illetve márciusban légiósuk nélkül ellenünk is bizonyítottak, habár ez utóbbi meccset végül mi nyertük. Érdekes kettőség jellemzi legutóbbi nyíregyházi látogatásainkat: úgy vagyunk hetes nyerő szériában, hogy hatszor még a rivális állt jobban a félidőben és többször, például legutóbb is az utolsó pillanatig kellett izgulni.

Egy szó, mint száz: nagy feladat előtt állunk, de minden esélyünk megvan rá, hogy Nyíregyházán is győzni tudjunk – aki teheti, szurkoljon a fiúknak a helyszínen vagy a képernyő előtt, élő közvetítés várható a hazaiak YouTube-csatornáján.