Az alapszakasz egyik legjobban várt mérkőzésével folytatja a rangadók sorát az Újbuda MAFC: a 17. fordulóban a 13 győzelemmel és 2 vereséggel listavezető Kometa Kaposvári KK-t fogadják a 9-5-ös mérleggel 4. helyen álló Lakits-tanítványok szombaton 16:30-tól. A MAFC-Kaposvár párosítás kapcsán elsősorban az élvonalban megvívott csaták jutnak a kosárbarátok eszébe, a jelenlegi szezonban is mindkét csapat a feljutást tűzte ki célul – a pályán és a pályán kívül is első osztályú teljesítményt kell nyújtanunk ahhoz, hogy behúzzuk ezt a presztízsmeccset és megtörjük 2008 óta tartó nyeretlenségünket a somogyiak ellen!

A KKK semmiképpen nem tartozik a kedvenc ellenfeleink közé, már ami az eredményességet illeti, mi több, az állítás fordítottja igaz: a párharc 1983 óta íródó élvonalbeli történelmében 34 vereség mellett csak 12-szer tudtunk nyerni, hazai környezetben 8-15 a mérleg – ezen mutatók elsősorban azzal magyarázhatók, hogy a kaposvári kosárlabda felemelkedése a MAFC legsikeresebb évtizedei után kezdődött. 2008 májusáig kell visszamennünk az időben a legutóbbi somogyiak elleni győzelmünk felidézéséhez, ekkor az alsóházi rájátszás utolsó fordulójában a mérkőzésen pályára lépő egyetlen légiós, Anthony Harris 46 pontjával 100-68-ra győztek Dinnyés Attila tanítványai a többek között Hendleinnel, Tömösváryval és Szőke Balázzsal felálló kék-fehérek ellen, a találkozónak már nem volt tétje, egy fordulóval korábban, a nagy rivális Vásárhely elleni vereséggel eldőlt, hogy búcsúzni kényszerülünk az első osztálytól. Az azóta eltelt bő 15 év alatt tíz tétmeccsen is összecsaptunk a Kaposvárral, de sem a 2014 és 2018 közti NB I.  A-s időszakban, sem a jelenlegi idényben nem sikerült őket legyőznünk – egyelőre. Háromszor is hajszálra voltunk a rossz sorozat megtörésétől: a 2015-ös évnyitón Fodor Márton dobott mindent eldöntő triplát az utolsó másodpercben (78-79), két évvel később Hendlein Roland büntetőire nem tudtunk már válaszolni a végjátékban (71-72), tavaly ősszel pedig foghíjas kerettel, hatalmasat küzdve kaptunk ki 87-82-re a Kaposvár Arénában, másodpercekkel a vége előtt Pintérnek, majd Katonának is volt dobása az egyenlítésért, bár Markovics ziccerével öt pont lett a különbség, gyakorlatilag egy labdás csatát tudtunk vívni két alapemberünk nélkül Somogyországban, ami más vendégcsapatnak még nem sikerült a szezonban. Néhány hete a Hepp Kupa negyeddöntőjében mi is könnyűnek találtattunk, bár akkor a kaposváriaknál volt több hiányzó, átrohantak rajtunk a második negyedben, így korán eldőltek a lényegi kérdések (111-81). Itt az ideje, hogy hazai közönségünk előtt megtörjük ezt a negatív szériát!

Ahogy az egy A csoportból való kiesés után lenni szokott – különösen, amikor ez olyan váratlan és drámai módon következik be, mint az előző kiírás alapszakaszában öt fordulóval a vége előtt még nyolc közé jutásra álló, a Honvéd otthonában a meccsnyerőnek hitt tripla után a Remy Abbellnek mezlevételért kiosztott technikai következtében nem csupán a mérkőzést, a lendületét is elveszítő Delfinek esetében -, jelentős újratervezésre kényszerült aktuális ellenfelünk a nyáron, az öt légiós mellett három magyar kulcsember, Filipovity, Halmai és Krnjajski is távozott. Az önkormányzat és a KOMETA támogatásának köszönhetően az anyagi háttér miatt nem kellett aggódniuk a hagyományos kék-fehérről zöld-fehér mezre váltó somogyiaknak, nyolc játékos szerződést hosszabbított, a háromszoros bajnok, a zöld csoportos DKKA-val az előző évadban ugyancsak aranyérmes Braniszlav Dzunics vezetőedző mellett hatan érkeztek, köztük az NCAA-döntős amerikai irányító, Darrion Trammell, vagy a jelentős A csoportos rutinnal felvértezett Luka Markovics. A rutinos szerb-magyar szakember támadásban és védekezésben is rendkívül agresszív játékot vár el tanítványaitól, akiket sokat forgat. Csapata 13-2-es mérleggel vezeti a bajnokságot, ezt a részeredményt több szempontból is érdemes megvizsgálni. Az elmúlt három kiírásban – 26 meccsből – egyaránt kettőt veszített el az alapszakaszgyőztes (amely mindhárom esetben megnyerte aztán a rájátszást is), e tekintetben tehát nem áll annyira jól a Kaposvár, amely vesztett pontok tekintetében akár napokon belül elveszítheti listavezető pozícióját, amennyiben vereséget szenved a Gabányiban, a Fót pedig legyőzi a DEAC-ot jövő kedden bepótlásra kerülő rangadón. Az 1419-1081-es pontkülönbség ugyanakkor kiemelkedő, ez meccsenként több, mint 22,5 egységnyi különbséget jelent; ilyen dominanciára a teljes reguláris szezont nézve még nem volt képes csapat a Piros csoportban. Két tényező alapjaiban befolyásolja a KKK teljesítményét: a mérkőzés helyszíne és a hiányzók száma. Bár ez önmagában akár törvényszerűnek is tűnhet, alaposabban nézve szokatlanul nagy a kontraszt a hazai és az idegenbeli mérlegük közt. Otthon hatból hat győzelem mellett 98,8-68,8 a bajnokijaik átlagolt eredménye, egyedül mi tudtuk megszorítani őket. Vendégként ellenben Fóton és Nyíregyházán alulmaradtak, Debrecenben hosszabbításban tudtak nyerni, de hátrányban voltak a BKG otthonában a félidőben, vagy Jászberényben a harmadik negyed után is, az átlagolt eredményük 91,8-74,2, ami még mindig tekintélyt parancsoló, ezzel együtt több, mint 12 ponttal kisebb a különbség, mint hazai környezetben. Fóton négy, Nyíregyházán öt játékos hiányzott a zöld-fehér mezesek keretéből, e tekintetben jelenleg sincsenek könnyű helyzetben hiszen, két legtöbbet játszó U20-asuk, Szőke Bálint és Antalics Dániel sem tudott még pályára lépni idén, viszont a héten erősítettek fiatalposzton, Mészáros Ágoston személyében az élvonalbeli U21-es pontvadászatban 20 pont felett átlagoló, 2006-os születésű bedobót igazoltak Zalaegerszegről.

A KKKK legnagyobb erőssége, hogy tényleg bárki képes a rotációból nyerőemberré előlépni és értékesíteni helyzeteit, ha rá jönnek ki a dobások, de mind teljesítményindex, mind pontszerzés terén Darrion Trammell és a Paár Márk a két legjobbjuk. A 178 centis, 2000-es születésű amerikai irányító rendkívül sokoldalú játékos, 17 pontos átlaga mellett 4,3 gólpassz, 4,7 lepattanó 5,5 kiharcolt fault és ligaelsőséget jelentő 3,6 szerzett labda áll a neve mellett (23,7 VAL), ugyanakkor képes fantasztikus és visszafogottabb teljesítményre is – a kupában előbbit, a bajnokságban utóbbit mutatta meg ellenünk. A saját nevelésű hátvéd-bedobó mezőnyposzton kiemelkedő, 51%-os dobóhatékonysággal átlagol 15,8 pontot és bombaformában kezdte az évet: a TF-nek 30, nekünk az első negyed végén bedobott zsinórban három triplával 17, a MEAFC-nak pedig 24 egységet dobott, hiánya érzékenyen érintette csapatát Nyíregyházán. Rajtuk kívül két szerb származású kosaras szerez még kétszámjegyű pontot meccsenként: a 3-4-es poszton bevethető Luka Markovics, aki szintén tagja volt a 2017-ben duplázó, Dzunics-Lóránt-féle Albának, illetve a 3×3-as válogatott Uros Rosics, aki 36%-kal a listavezető legpontosabban triplázó mezőnyembere. A már említett fiatalposzt mellett a palánk alatt tűnik sebezhetőnek ellenfelünk, Völgyi és Bogdán személyében két klasszikus magasember mellett három magasbedobót, Kist, Kocsist és Markovicsot keresik alsó poszton a társak, persze messze nem a pozíciós játék a fő fegyverük. A centerhiányt egyrészt a „kisemberek” átlagon felüli magasságával és lepattanózásával, másfelől a Braniszlav Dzunics védjegyének számító töméntelen edzésmunkának és sűrű rotációnak köszöhető óriási irammal és agresszivitással ellensúlyozzák a kaposváriak, ám a Lóránt-Bordács-Pápai-Biber-Vámos magas szekcióval csapatunkban joggal bízhatunk benne, hogy ha van csapat a Piros csoportban, amely fölénybe tud kerülni ellenük a festékben, az a MAFC. Emellett nagy szükség lesz a periméter védekezésünk feljavítására, a HK-negyeddöntőben tíz hármast kaptunk az első félidőben, de még a Vasas otthonában aratott nagy győzelem alkalmával is hetet, illetve ismét kulcs lehet, hogy melyik csapat lesz eredményesebb tranzíciós játékból. Persze ahhoz, hogy győzelmi esélyről és az egyes taktikai elemek jelentőségéről legyen értelme beszélni, alapfeltétel, hogy ne az év első két mérkőzésén, hanem a múlt szombaton mutatott mentalitás és szervezettség jellemezze a Lakits-legénységet.

Garai Péter töretlenül bízik benne, hogy májusban majd mi ünnepelhetünk bajnoki címet és reméli, hogy első osztályba illő hangulatú mérkőzésen vissza tudunk vágni az éllovasnak. „A tavalyi szereplésünk ismeretében úgy gondolom, hogy az eddigi hullámzó teljesítményünknek nincs nagy jelentősége, az a feladatunk, hogy elverekedjük magunkat a döntőig és ott megnyerjük az utolsó mérkőzést. Maximálisan bízom a CSAPATban, a fiatal magyar edzői gárdában, bízom az elvégzett munkában.
A Kaposvár meglepetésre került a másodosztályba tavaly, nem őket vártuk a kiesőnek, egy nagyon nehéz ellenfelet kaptunk az A csoportba jutásért vívott harcban, ennek ellenére változatlanul célunk a feljutás. A Kaposvár hosszú évek óta az egyik legeredményesebben dolgozó nevelőklub, amely rengeteg válogatott játékost adott és ad a mai napig is a magyar kosárlabdának. A szezonban már háromszor jártunk náluk, láttuk és éreztük, hogy nagyszerű lehetőségeik vannak: gyönyörű létesítmények, tapasztalt, kiváló edzői stáb, okosan újjáépített, erős csapat, hangos és hűséges szurkolók, ráadásul maguk mellett érezhetik az egész várost is. Mindezek ellenére azt gondolom, továbbra is reális esélyünk van arra, hogy az egy évre tervezett B csoportos szereplést meghosszabbítsuk számukra, ehhez az első lépés, hogy a hétvégén mi hagyjuk el győztesen a pályát. Remélem, a mérkőzés után az eredménytől függetlenül baráti hangulatban koccinthatunk Hendlein Rolival a világ legszebb városában, Budapesten.
Minden kosárlabdabarátot szeretettel várunk Újbudára, bízunk benne, hogy telt ház előtt tudjuk megrendezni ezt a hamisítatlan rangadót!”
A Honvéd szakmai vezetője, Fodor Márton is megosztotta velünk várakozásait. „A kaposvári és a MAFC-os éveimre is szívesen gondolok vissza, mindkét csapat színeiben játszottam egy nagyon emlékezetes mérkőzést a másik ellen. A KKK játékosaként 2015-ben végletekig kiélezett meccset játszottunk a Gabányiban, amelyen az én utolsó másodperces triplámmal nyertünk 79-78-ra a MAFC ellen. Négy szép Kaposváron töltött év után 2018-ban már a MAFC színeiben, tehát ellenfélként tértem vissza. Sajnos simán kikaptunk, de olyan fogadtatásban részesültem, amit soha nem felejtek el.
A mai napig tartom a kapcsolatot a két klub vezetőjével, Garai Petivel és Hendlein Rolival is baráti viszonyban vagyok, nekünk nem lesz meccsünk a héten, így nem is kérdés, hogy ott leszek a Gabányiban.
Továbbra is követem a Piros csoportot, minden évben kiélezett küzdelemben dől el a bajnoki cím sorsa, erre számítok idén is. A MAFC elég hullámzóan teljesített az elmúlt két héten: gyenge játékkal simán kikapott hazai pályán a Fóttól, aztán nagyon magabiztosan győzött a Vasas otthonában, ezt a meccset élőben láttam. A Kaposvár is botlott már egyet idén, Nyíregyházán kapott ki szoros végjátékban, ezzel együtt vezeti a bajnokságot. Mindkét csapaton nagy a nyomás, a MAFC már nem nagyon hibázhat többet hazai pályán, a KKK pedig elveszítheti az 1. helyét a tabellán, ha megint kikap.
Azt gondolom, hogy továbbra is ennek a két csapatnak van a legnagyobb esélye a feljutásra, bár jó szezont fut például a Fót is, Kaposvár-MAFC döntőt várok. Azért is várom a szombati rangadót, hogy újra láthassam játszani Lóránt Petit, aki csapattársam volt a válogatottban, a visszatérésén nem tudtam ott lenni. 
Telt házas mérkőzést várok, ahol szerintem mindkét félnek ugyanannyi esélye van megszerezni a győzelmet, egy szoros és kiélezett végjátékra számítok és az fog nyerni, aki jobban rá tudja majd erőltetni az akaratát a másikra és amelyik kispad kevesebb technikait kap:)” – tippelt a korábbi válogatott irányító, akit egyik csapat szurkolóinak sem kell bemutatni, hiszen 2013 és 2017 között Kaposváron játszott, 2017-től 2020-ig pedig klubunkat erősítette előbb játékosként, majd sportigazgatóként.

Mind az alapszakasz végső sorrendje, mind egy esetleges rájátszásbeli párharc lélektana szempontjából sokat számít, hogy csak vereségeket, vagy egy hazai pályán, felfokozott hangulatban kivívott győzelmet is fel tudunk-e mutatni a feljutásra legesélyesebb riválisunk ellen. Idézzük meg az A csoportos évek hangulatát, aki csak egy alapszakaszmeccsünkre jön ki, az most szombaton 16 óra tájban vegye a Gabányi felé az irányt: mindenkire szükségünk van, együtt bárkit legyőzhetünk! Hajrá, MAFC, hajrá, Újbuda!