Nem sikerült megtenni az utolsó lépést, ezüstérmet szerzett az Újbuda MAFC az NB  I. B Piros-csoport 2023/24-es kiírásában. Vasárnap kora délután nem csupán a csapat kelt útra Pécsre, egy szurkolói busszal és autóval is sok piros-fekete szimpatizáns érkezett a döntő ötödik meccsére Az első félidőben többnyire a mieink irányították a mérkőzést, óriási energiával vetették bele magukat a küzdelembe a fiúk, de sajnos sok büntető mellett számos tiszta kinti dobásunk is kiperdült a gyűrűből, így a nagyszünetben a pécsiekre nézve hízelgő döntetlenre álltak a felek. A második félidőre szigorított védekezésén és ávette a vezetést a PVSK, a mieink nagyot küzdöttek, de túl sokat hibáztak, így be kell érnünk az ezüsttel – bár most nagyon csalódottak vagyunk, hogy nem sikerült elérni a kitűzött célt, összességében szép szezont futottunk sok emlékezetes pillanattal.

Az már a kezdés előtt látszott, hogy szurkolótáborunk az eredménytől függetlenül felteszi a koronát a rájátszásban nyújtott teljesítményére: a 200 km-es távolság ellenére kicsinek bizonyult a Lauber Dezső Sportcsarnok vendégszektora, a fővárosból érkezők mellett a hétvégén Pécsett szakmai tornán szereplő U12-es együttesünk tagjai is ott voltak a lelátón, mintegy 120 MAFC-os tombolt együtt csapatunk bemutatásánál, természetesen a hazai közönség is kitett magáért, több, mint kétezren gyűltünk össze a kezdésre. A sorsdöntő ütközetre ismét légióst cserélt Szrecsko Szekulovics, Luka Igrutinovics helyett újra a döntő első két meccsén játszó Ognjen Micsovicsnak szavazott bizalmat – ez sajnos végül nyerő húzásnak bizonyult.

Hatalmas lendülettel kezdtek a feketemezes újbudaiak, Pápai és Bordács is jól dolgozott a palánkok alatt, a túloldalon a szerb irányító játszott nagy kedvvel, Horti szerezte a mérkőzés első hárompontosát, Polgárdy egy középtávolit dobott be (10-9). Kisebb gólcsend következett egy parádés Archibald-blokkal, aztán a pontgyártást is megkezdte légiósunk, aki Antóni távolija után két gólpasszt osztott ki Bibernek: előbb kettő-kettőből, majd egy hosszú indítással játszotta meg szépen, ellenfelünknek kellett először időt kérnie a 7. percben (17-13). Micsovics továbbra is tarthatatlan volt, Mokánszki nehéz dobást értékesített, mégsem értek minket utol a Párducok, mert fiatal magasemberünk újabb ziccert tett fel, Archibaldot csak szabálytalanul tudták megállítani a hazaiak, Katona egy középtávolival jelentkezett, a negyed zárásaként pedig Biber zsákolt (20-26).

Büntetőkkel indult a második szakasz, aztán kaptunk két hármast, így Lakits András szólította magához övéit (28-29). Úgy tűnt, hogy hiába, hiszen Németh, majd Micsovics is eredményes volt gyorsindításból, ám Biber labdaszerzése és az ebből született Bordács-ziccer fordulópontot jelentett, Polgárdy megszerezte az első hármasunkat, Katona 2+1-es akcióval zárt egy tranzíciós játékot, elkaptuk a fonalat, amitől megzavarodtak a hazaiak. Hátvédeink többször is próbálkozhattak tisztán, jó ritmusban a periméterről, de kísérleteiket kidobta a gyűrű, azonban ekkortájt többnyire a támadólepattanó is nálunk kötött ki, Biber két 50%-os büntetőzésével 10-0-t futottunk (32-39). Benne volt a levegőben, hogy jelentős előnyt tudunk kiépíteni, de sajnos nem így történt, Molnár saroktriplája átlendítette ellenfelünket a holtponton, Archibald sportszerűtlen hibát vétett Halász ellen, Radó távolijával a 18. percben már vezetett a Vasút (42-41). Pápai tett róla, hogy ez ne maradjon így, de hiába játszott hasznosan a hazai palánk alatt, Antóni bravúrkosarával döntetlenre mentette az első félidőt a PVSK (46-46). Bár közel ötven pontot szereztünk, jókora hiányérzetünk lehetett, hiszen 18-cal több büntetőt dobhattunk, ám tízet is elhibáztunk, kintről pedig tízből csak egy próbálkozásunk hullott be.

A fordulás után mindkét gárda jóval keményebb védekezésre váltott, Radóé volt ugyan az első pont, ám erre Bordács centergóljával és Polgárdy trojkájával gyorsan öttel válaszoltunk, a hazaiak fiatalja megcsinált egy számunkra bosszantó 2+1-et, viszont 13-asunk is szerzett egy szemfüles kosarat Buzás indításából (50-53). A következő percekben nem tudtunk betalálni, nem járattuk igazán jól a labdát, sorjáztak a támadóhibák,  Micsovics faulttal együtt dobott kettesével már 60-53-as hátrányban voltunk. Katona állt a piros-feketék élére két középtávolival, azonban Plézert, majd Frankot sem tudtuk megállítani szabálytalanul sem, a negyed hátralévő részében hatból három büntetőnk hullott be (66-61).

Komma ziccerével három pontra jöttünk fel, de érkezett a válasz Micsovicstól, aki kisvártatva egy hárompontost is elsüllyesztett (73-64). Polgárdy lépett elő vezérré, villanásaival mínusz hatra zárkóztunk, ám ekkor nagyon fájó triplát kaptunk második esélyből Plézertől. Archibald harcosságával igyekeztünk meccsben maradni, de alig több, mint három perccel a vége előtt Németh duplájával a mérkőzésen először tízre nőtt a különbség (80-70). Természetesen nem adták fel a műegyetemisták, megpróbálkoztak egy zónával, légiósunk ismét dobhatott kettőt, de a pécsiek rendre jó befejezést választottak hosszú támadásaik végén, hiába küzdöttünk, már nem volt esélyünk utolérni őket, 90-79-re kikaptunk, ezzel 3-2-re elveszítettük a bajnoki döntőt.

Bántóan közel álltunk a bajnoki címhez, hiszen sem a párharcot, sem az egész idényt tekintve nem játszottunk alárendelt szerepet a Vasúttal szemben, ezúttal is mindent megtettek a fiúk, de egyszerűen nem akartak beesni a hárompontosok, ez pedig a 15 kihagyott büntetővel és Micsovics tripla-duplájával együtt végzetesnek bizonyult. Ugyanakkor mind a pályán, mind a lelátón igazolta a PVSK, hogy helye van az élvonalban – gratulálunk és sok sikert kívánunk nekik az A-csoportos szerepléshez! Nekünk egy kis pihenő után harcolnunk kell tovább, hogy visszakerüljünk az első osztályba, habár szurkolóink jóvoltából a rájátszás több hazai mérkőzésén úgy érezhettük, hogy már ott vagyunk – köszönjük az egész éves támogatást, nekünk ti vagytok a bajnokok!

NB I. B, Piros-csoport, döntő, 5. mérkőzés

Pécsi VSK-Veolia – Újbuda MAFC 90-79 (20-26, 26-20, 20-15, 24-18)

PVSK: Micsovics 26/9 (+11 gólpassz, 10 lepattanó), Németh A. 7/3, Plézer 13/3, Antóni 7/3, Horti 13/3. Cs: Radó 7/3, Frank 7, Mokánszki 5/3, Molnár M. 3/3, Halász 2, Bíró -.

MAFC: Polgárdy 17/6, Pintér 3/3, Archibald 12 (+12 kiharcolt fault), Bordács 10 (+14 lepattanó), Pápai 9. Cs: Katona 12, Biber 11, Komma 3, Buzás 1, Kovács 1.

Az egyik fél harmadik sikeréig tartó párharc végeredménye: 3-2 a PVSK javára.

Szrecsko Szekulovics: Augusztusban, mikor találkoztunk a PVSK-csarnokban, még csak a céljainkról beszéltünk, arról, hogy megnyerjük a bajnokságot és feljutunk az élvonalba. Közel 10 hónap után itt vagyunk. Nagyon hosszú és nehéz út volt. Sikerült. Igazi PVSK-s csapatmunka volt, a játékosok, a szakmai stáb, illetve mindenki, aki a háttérben dolgozott, együtt küzdött és győztünk. Vége a szezonnak, egyik szemem sír, másik nevet. Fantasztikus 5. mérkőzés volt, elképesztő atmoszféra, az élvonalban a legtöbb csapatnak nincs ilyen szurkolótábora. Köszönöm mindenkinek, aki kijött ma, boldog vagyok, megyünk vissza az NB I. A-ba, ahova a PVSK tartozik!

Lakits András: Gratulálok a PVSK-nak a győzelemhez és a bajnoki címhez! Nehéz mit mondani, nehéz okosnak lenni, két dolog az, ami feltűnik most ebben a pillanatban: a kihagyott büntetőink száma és a tripla százalékunk. Sajnos ez nem állta meg a helyét és nem tudtunk felnőni a feladathoz. Talán egy kicsit a rutintalanságunknak tudható be. A szívem szakad meg a csapatért, mert elképesztő munkát raktak bele és megérdemelték volna ezt a sikert. Ezek a srácok a szívüket-lelküket beletették, megértek az A csoportra. Sajnálom a sok eladott labdát, volt párszor, hogy megszerezhettük volna a megfelelő ritmust, nem tudtunk élni a lehetőséggel. Nem sikerült elérni, amit kitűztünk szezon előtt. Még egyszer gratulálok a PVSK-nak, nekünk most ezt hozta az élet, emelt fővel kell viselni. Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki elkísért minket és szurkolt nekünk, illetve aki egész évben támogatott bennünket, nagyon hálásak vagyunk nekik. Semmi sem múlott rajtuk, köszönjük, hogy egész évben mellettünk álltak.

Fotó: PVSK-Veolia/Rónási Márton