A viszonylag sima pécsi vereség után szombaton 19 órától Újbudán csapunk össze a PVSK-val a döntő második mérkőzésén: a pályán és a lelátón is mindent meg kell tennünk, hogy kiegyenlítsük a párharc állását. Az első meccs elvesztésével átkerült a teher a fehér-feketékről a mieinkre, de Lakits András tanítványai már többször bizonyították idén, hogy nyomás alatt is képesek nagy győzelmeket aratni, különösen az újbudai közönség előtt.

Biber Bende nagyszerűen kezdte a döntő első összecsapását, a padról beállva zsinórban hét MAFC-pontot szerzett, ám a folytatásban faultproblémái akadtak. „Nem úgy alakult az első meccs, ahogy szerettük volna, de a következő mérkőzésig átbeszélünk mindent. Csapatjátékban és fegyelmezettségben előre kell lépnünk. A közönség sokat segített szerdán a pécsieknek, biztos vagyok benne, hogy a Gabányiban mi is legalább ugyanakkora támogatást fogunk kapni a lelátóról” – mondta el fiatal magasemberünk.

Szerdán a pécsiek akarata érvényesült, akik vezetőedzőjük szerint szezonbeli legjobb meccsüket játszották – a mieinkre ez már korántsem volt igaz. Pedig Archibaldnak köszönhetően nem kezdtük rosszul a mérkőzést, ám a Vasút kíméletlenül kihasználta fegyelmezetlenségeinket, így már a nagyszünetben jelentős volt a hátrányunk, a harmadik negyed végére pedig el is dőltek a lényegi kérdések. A piros-feketék 14 büntetőt és 15 támadólepattanót engedélyeztek az ellenfélnek – ez nem fér bele egy döntőben, idegenben, különösen akkor nem, ha az ellenfélnél három extra egyéni teljesítmény is akad. Márpedig Plézer, Antóni és Mokánszki is bravúrkosarakat szerzett, miközben nálunk Archibald mellett egyedül az a Katona jutott tíz fölé, aki 11-ből hat pontját a negyedik negyedben szerezte. A Hauszmann Alajos utcában viszont egy új meccs kezdődik, ahol reményeink szerint közönségünk folyamatos buzdításának köszönhetően hat MAFC-os küzd majd a pályán öt pécsivel – kérjük, hogy minden szimpatizánsunk abban a tudatban lépjen be a Gabányi kapuján, hogy csendes szemlélő helyett ezúttal ő is fontos szereplője lesz az összecsapásnak, ezt szimbolizálva érkezzen mindenki FEHÉR felsőben!

Legutóbb hat éve vívtunk olyan párharcot, ahol az A-csoportos tagságunk volt a tét: 2018 májusában az SKC-val játszottunk élvonalbeli playoutot. A sima, 90-74-es idegenbeli vereség után itthon közel álltunk a győzelemhez, de végül hosszabbítás után 95-92-re kikaptunk, így búcsúzni kényszerültünk az első osztálytól – akkori csapatunkból a Misek-Katona-Bordács trió ezúttal is részese lesz a sorsdöntő találkozónak, akárcsak az azóta játékosból vezetőedzővé vált Lakits András, míg Polgárdy Ádám eddigi utolsó A-csoportos meccsünkön még soproni színekben volt ott a Gabányiban, ezúttal viszont remélhetőleg már a MAFC tagjaként tartozhat majd ismét a győztes csapathoz. Írjuk tovább együtt klubunk történelmét, tegyük meg együtt a háromból az első lépést az NB I. A-ba vezető úton!