Kiemelt junior bajnokság, Alapszakasz, Kelet
2019. november 20., Szolnok, Széchenyi István Gimnázium
Szolnoki KA – MAFC 51 – 50 (14-15, 18-13, 10-12, 9-10)
MAFC: Tóth 18/3, Herló 5/3, Bősze 13, Mózer 4, Bíber 8. Cs: Gábossy 2, Csányi, Turi , Szilágyi, Szőnyegi, Réti
Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálok a Szolnoknak! Nem egyszerű összefoglalni a történteket, sok minden kavarog bennem. Mindenképpen az első helyre kívánkozik, hogy ilyen szigorú védekezést ennyire domináns lepattanózással (66 – 34 ide!!!) karöltve még nem láttam a Csapatomtól, azt hiszem, most először villantottuk meg igazán, hogy mekkora potenciál rejlik a Srácokban védőoldalon… Kiemelt és legfontosabb statisztikai kategóriaként kezelem én is illetve az akadémia is a lecsorgók csatáját és nagyon fáj a szívem, hogy ilyen kolosszális teljesítmény után (most még) nem kaptuk meg eredmény tekintetében is a méltó jutalmunkat. Remélem, hogy a Fiúk bíznak bennem és elhiszik, hogy ez nem csak jó út, de talán a legjobb mind közül!
Jó iramban kezdtük a mérkőzést, célunk volt, hogy az utóbbi hetek tanulságait levonva emeljük a tempót támadásban, érzésem szerint az első negyedben nagyon jó arányban oszlottak el az indításos-, átmenet- és felállt védelem elleni játékaink. Fej-fej mellett haladtunk, a lepattanókat az első pillanattól kezdve uraltuk, támadásban viszont kísértettek a ki nem kényszerített, eladott labdák, illetve nagyon rossz százalékkal értékesítettük a többségében tiszta dobóhelyzeteinket.
A második félidőben is nagyon lüktető, kiegyenlített csata folyt a pályán, küzdőszellemből jelesre vizsgázott mindkét alakulat – ki-ki a saját fegyverei szerint törte darabokra az ellenfél játékát. Azt gondolom, hogy a váltásos védekezésre egyik oldal sem talált ma hatékony és eredményes választ. Sokáig mi voltunk hátrányban, de hittünk benne, hogy kitartó munkával idővel megfordítjuk a mérkőzést. A negyedik negyedben a zóna teljesen lenullázta a kintről (hozzánk hasonlóan) gyengén célzó szolnokiakat, így végtére is az utolsó percre 4 pontos előnnyel fordulhattunk.
Lélektani fölény ide, 39 percig folyamatosan kontrollált lepattanózás oda, az utolsó minutum tartogatott még egy nagy csavart: egy támadólepattanót követően 2-re olvadt az előnyünk, majd egy eladott labda után ki is egyenlített a Szolnok. Taktikai fault után a két szabaddobásunkból csak egyet értékesítettünk, ráadásul az utolsó védekezésünk megadta az esélyt a bravúrnak, amivel ezúttal élt az ellenfél. 1 másodperc maradt az órán, ezalatt mi már nem tudtunk csodával kontrázni a csodára, így minimális különbséggel, de alulmaradtunk.
Ma bebizonyítottuk, hogy egyik gyengeségünkön igenis tudunk változtatni. Ezt megtartva most fókuszálhatunk a másikra: az elszórt labdákra. Ugyanis hiába a 27-10-es támadólepattanó arány, ha ezt gyakorlatilag le is adjuk a 31-15 – re “megnyert” eladott labdákkal…
Összességében tehát hajszálon múlott a siker, most mégsincs bennem hiányérzet: ezúttal sportszakmai és emberi tekintetben is olyan dolgokat kaptam vissza a csapatomtól, amire nagyon büszke vagyok! Ez egy nyerő út, minden eszközt bevetve kell közösen rajta tartanunk magunkat! Hajrá MAFC!
Statisztika: http://hunbasket.hu/merkozes/x1920/hunu18/hunu18_43
Fotó: Tökölyi Csaba
