Nagyszerű lehetőség várt ránk, hiszen idén kevés a saját korosztályos minőségi megmérettetés, pedig nagyon fontos, hogy az aktuális feladatok mellett fél szemmel a jövőt is építgessük! Emiatt örömmel és igen magas motivációval készültünk a mecsekaljai kupára. Plusz közös (Budafoki és Herceghalmi BSC-s barátaink is velünk tartottak) edzést és edzőmeccset iktattunk be a heti programba, amelyekből összeraktunk egy tanulságos videós anyagot is péntekre, így a körülményekhez képest gyorsan, de profi módon hangolódtunk a megmérettetésekre.

NKA Pécs – MAFC 68 – 56 (11 – 16, 17 – 11, 31 – 7, 9 – 22)

MAFC: Viola 11, Szigeti 8, Varjas 7, Sopuch 7, Kis 5, Turbucz 5, Laczka 4, Németh 3, Pichovszky 3/3, Lőrinczi 2, Atwood 1, Wendl, Semegi-Nyulas

Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálok a Pécsnek a győzelemhez! A torna lebonyolításának sajátossága volt, hogy a valószínűsített döntő az első összecsapás volt, 10:30-as kezdéssel Pécsett. Ez nekünk hajnali fél 6-os kelést és nem sokkal későbbi indulást jelentett, de amikor rangadóra indul az ember, akkor ez cseppet sem szegi kedvét, sőt! Nagy riválisunkat sem kell félteni, ők is külön készültek, illetve hat tehetséges vendégjátékossal egészítették ki a keretüket, minden adva volt a derbihez. Szuper melegítéssel és hihetetlen elánnal kezdtünk, szorított a védekezésünk, 2/15-ös mezőnymutatóba, valamint 15 (!) eladott labdába hajszoltuk bele a hazaiakat. Ez normál körülmények és átlagos dobóteljesítmény mellett tekintélyes előnyt kellett volna, hogy jelentsen. Második ötösünk is tisztességes intenzitással rukkolt elő, de az álmoskás, és emiatt viszonylag sokat hibázó támadójátékunkban szintén benne maradt az előny. Sajnos várható volt, hogy ez megbosszulja magát, a félidőt egállal túlélő (félreértés ne essék, nem szeretném csökkenteni a pécsiek érdemeit, rendkívül jól játszottak a mérkőzésen!) ellenfelünk a harmadik negyedben felbuzdult ezen és pár kikényszerített momentummal jelentősen átdolgozta az önbizalmunkat. Több időkérésünk is arról szólt, hogy fontos megértenünk: vannak ilyen szakaszok a kosárlabdában, nem lesz egyik pillanatról a másikra valakiből sokkal jobb vagy rosszabb játékos, ellenállóan és hittel kell mindig a következő labdabirtoklásra koncentrálni. Általában amúgy ilyen partikat szoktunk játszani a pécsiekkel, a játék érdemi része kiegyenlített erők brutális összecsapását hozza, majd egy-egy rövid periódusra egyik vagy másik csapat egyszerűen elhiteti a másikkal, hogy jobb. Gyermek lelkek még könnyen törnek, de minden ilyen háború csak erősít a továbbiakban! Azért se én, se a csapatom nem az a típusok vagyunk, akik bármikor is bedobnák a törölközőt és a veszett fejsze nyelébe is kézzel-lábbal kapaszkodva visszatornásztuk magunkat a meccsbe! Olyannyira, hogy egy perccel a vége előtt a 26-ról 6 egységre közelítettünk. Sőt, a következő fél percben volt 3 (!) üres jobbkezes ziccerünk is, de ezek, ahogy az amúgy 12-vel több dobás kísérletünk nagy része (22/79-et hajítottunk) most kimaradtak. Újabb kiváló fejezet a MAFC-Pécs 2009-es krónikáskönyvben, amelynek fináléja meg vagyok róla győződve, hogy 2023.05.28-án 15:00 órától lesz. És soha nem volt még ilyen erős hitem és bizalmam abban, hogy az éveken át játszódó thriller zárszava pirosas-feketés aranybetűkkel lesz írva…

Budapesti Honvéd – MAFC 58 – 67 (15 – 21, 13 – 13, 12 – 26, 18 – 7)

MAFC: Kis 11, Varjas 10, Laczka 9/3, Viola 8, Szigeti 8, Sopuch 7/3, Atwood 4/3, Pichovszky 4, Turbucz 4, Németh 2, Semegi-Nyulas, Wendl, Lőrinczi

Vittay-Hajnik Ambrus: Ebéd és szieszta után jöhetett a második felvonás, egy budapesti örökrangadó: MAFC-Honvéd. Érdekes kérdés volt, hogy hogyan reagálunk a délelőtti csalódást okozó eredményre, hiszen alapvetően a torna másik két mérkőzése nagyképűség nélkül a kötelező győzelem kategóriába tartozott számunkra. A nagy nyomás a kikényszerített eladott labdákban (11 az első negyedben) ismét megmutatkozott, ám a gyűrűt közvetlenül már nem védtük elég határozottan. Ettől függetlenül magabiztosan zártuk az első negyedet. Második ötösünk igen erős támadólepattanózással hozta a mezőnykísérletekben levő masszív fölényt, de a „lövésből lesz a gól” elv egész hétvégén felemásan kísért minket: hiába a sokszor szuperül kidolgozott üres helyzetek, a pécsi gyűrű nem volt velünk. A harmadik negyedben már nem volt pardon, egyesítettük az első két negyed erősségeit (12 kikényszerített labda és 11 visszaszedett támadólepattanó -» 27-10-re nyertük a dobás kísérletek számát) és most nem csak lőttünk, találtunk is: végérvényesen eldöntöttük a küzdelmet. Ellenfelünk nem adta fel, a fiúk pedig most több szabadságot és felelősséget kaptak az előny lemenedzselésében, ami ugyan nem sikerült tökéletesen, de kellenek ezek az önállóan megoldandó feladatok, hogy erős karaktereket fejlesszünk. Gratulálok a srácaimnak!

A tornán a mindenkori győztes csapat legjobbja különdíjban részesült, ezen az összecsapáson Roni kapta ezt az elismerést, aki nagyon éretten fejleszti és alakítja a játékát annak függvényében, hogy mit kíván tőle az aktuális csapata és az edzője! Bravó!

MAFC – Soproni Sportiskola 57 – 47 (17 – 18, 13 – 9, 16 – 10, 11 – 10)

MAFC: Viola 14/3, Varjas 10, Sopuch 8, Szigeti 6/3, Atwood 5/3, Laczka 4, Németh 3, Kis 2, Lőrinczi 2, Pichovszky 2, Wendl 1, Semegi-Nyulas, Turbucz

Vittay-Hajnik Ambrus: Jó hangulatú este, másnap kora reggeli mérkőzés: tapasztalatból mondom, hogy a MAFC-osokat az előbbitől nem kell félteni, ami nagyszerű közösségépítés szempontjából, ugyanakkor néha a játék rovására megy…Nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a kiváltó ok, vagy csak egy nehezítő tényező, mindenesetre a mérkőzés előtt hosszasan átbeszélt célok megvalósítása finoman szólva sem sikerült az első félidőben. A magam módján ezt a csapat tudtára adtam a félidei öltözői megbeszélésen és a csapat érezte, hogy itt az idő most villantani. Ha ennyire mélyről indul az ember, akkor már sokszoros mozgósított energiával is csak ritkán sikerül brillírozást elérni, de egyéni felelősségvállalásban és intenzitásban jókorát léptünk előre a második félidőben, amiért elismerés jár a fiúknak! Azt hiszem, kevesebb sportszakmai, de annál több emberi tanulságot hozott ez a mérkőzés számunkra. Jót beszélgettünk a párharc után erről a fiúkkal, a kívülállóknak pedig legyen elég csak annyi: tisztelet és alázat mindennek az alapja. Ezzel a kettővel mindig tartozunk magunknak, az ellenfélnek és a játéknak! Szeretnék gratulálni az ellenfelünknek, derekasan helytálltak!

A mérkőzés legjobbja Doni lett, aki a pályán és azon kívül is sokszor az alfája és omegája a karakterünknek és játékunknak, valamint többedjére bizonyította, hogy a dobott pontok nem egyenesen arányosak azzal, hogy ki mennyire fontos tagja a csapatnak…

Végeredmény:

I. NKA Pécs

II. MAFC

III. Budapesti Honvéd

IV. Soproni Sportiskola

A torna All Star ötösébe bekerült Viola Máté, akiről mondhatom, hogy hetek-hónapok óta kiváló formát mutat támadásban, de muszáj megértenie, hogy védekezésben is főszerepet kell vállalnia, ha igazi csillaga szeretne lenni a brigádunknak!

Összegzés: Rendkívül hasznos tornán vagyunk túl, ahol a fiúk többségében mozgósították azt az energia- és figyelemmennyiséget, amely lehetővé teszi az érdemi fejlődést egyéni- és csapatszinten egyaránt. Az első párharcunk különösen értékes volt, Zalay Zolti és Moósz Milán barátaimmal-riválisaimmal elismerően csaptunk egymás kezébe: ezek a mérkőzések az igazán előremutatóak a gyerekek fejlődésének érdekében! Nagy öröm volt számomra, hogy védekezésben kezd megérkezni a hangunk és a kézhasználatunk, az aktivitással karöltve ez a három dolog nagyon biztos alapot adhat az esetleges későbbi sikereinknek. Hatalmasat léptünk előre lepattanózásban, ami biztosan köszönhető annak is, hogy egyre jobb szerkezetünk van, de az elmúlt hetekben az edzéseken is ez volt az egyik fókusz. A másik pedig a támadási rendszerünk építésén volt/van, rengeteget foglalkoztunk a pályán és a videószobában is a labdajáratással, különös tekintettel az extra passzokra és büszkén mondhatom, hogy nagyon látványos a fejlődés. Ezt azért is merem kijelenteni, mert mindhárom klub jelen lévő szakvezetői és edzői külön kiemelték és megdicsérték ezt az előrelépésünket, korosztályunkban ebben élen járunk. Nekem is jó érzés volt ilyen szempontból rátekinteni a statisztikákra, átlagban jó 90 kísérletünk volt, amiknek a játékosok közötti eloszlása is egyre egészségesebb valamint közeli-távoli dobások aránya (65-70 – 15-20) is megfelelő volt az én olvasatomban. Kincs ez a csapat, nagyon fontos, hogy vigyázzunk egymásra, mert közösen nagy dolgokra képesek ezek a srácok! Egytől egyik kiváló karakterek és nagyszerű játékosok, ugyan most az egyéni díjazottakat emeltem ki, de a visszaúton mindenki megkapta a maga (igen pozitív) visszacsatolását! Minden velük töltött perc öröm és motiváció és bár a végcélban is egyre vérmesebb reményeink vannak, az odavezető út kell, hogy fókuszban legyen, hiszen mindig az az igazán fontos! 

Szeretnénk köszönetünket kifejezni a Rátgéber Akadémia munkatársainak az igazán kiemelkedő vendéglátásért és a remek szervezésért!

Köszönöm a MAFC-os, Budafokos és Herceghalom-BSC-s kollégáimnak egyaránt a lehetőséget és az élményt! Hajrá MAFC!

A U13 – NAGYOT FEJLŐDÖTT JÁTÉK ÉS EZÜSTÉREM PÉCSETT! bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Vittay-Hajnik Ambrus beszámolója:

„A” csoport

MAFC – Honvéd 74 – 63

Tizennégy, mindenre elszánt játékossal érkeztünk a tornára és az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy ezúttal is nagyon egységesek leszünk, tapintható volt az energia és a motiváció a srácokban! Bár Csabi csak gipszben hajthatta a srácokat, ettől függetlenül talán most először voltunk egyszerre, egy helyen, teljes játékos kerettel és szakmai stábbal, ez a 20 (15 játékos + 5 edző!) tagot számláló CSAPAT pedig meg vagyok róla győződve, hogy évekig fejtörést fog okozni a mindenkori ellenfeleinknek. Nagy intenzitással kezdtünk, fontos is volt, hiszen egy ennyire széles rotációban nem is lehetett más a kérés, minthogy abban a rövid időszakban (3-4 perc), amit egyszerre valaki a pályán tölt, tényleg rakjon bele mindent! A Honvéd tisztességesen állta a sarat az első félidőben, de úgy tűnt, hogy ez a tempó idővel fel fogja emészteni őket. Gördülékenynek nem nevezém a játékunkat, de azt súlykoltuk a srácokba, hogy csak csinálják tovább, amit tudnak, a befektetett energia meg fogja törni az ellent. Ez végül a harmadik negyedben jött el, hosszú percekig egyáltalán nem kaptunk kosarat, fojtogató volt a védekezésünk. Támadásban mindeközben indításokból és 1-1-ekből operáltunk, kombinatív játék sajnos kevesebb volt. Ettől függetlenül ez a játékrész elég hatékony volt és a mérkőzés eldőlt. Szimpatikus ellenfelünk persze nem hagyott minket lankadni, gratulálok nekik is és természetesen a sajátjainknak is!

MAFC – Zsíros Akadémia 57 – 51

Ebben a korosztályban, azt hiszem, ez a fővárosi derbi, annak pedig már a sokadik felvonására készültünk egészséges önbizalommal, de igen koncentráltan. Ellenfelünk speciális taktikai figyelmet és fegyelmezettséget igényel, hiszen egy játékosuk messze kiemelkedik közülük. Hosszú idő után most végre úgy kezdtünk el rajta dolgozni, ahogyan azt kell, az első negyedben öröm volt nézni a fegyelmezett csapatmunkát hátul. Második ötösünk sajnos nem tudta ellesni a jó példát, így tíz pont feletti előnyből visszaengedtük riválisunkat a mérkőzésbe. A második félidőben erősebb fokozatba kapcsoltunk, szuper helyzeteket alakítottunk ki, de be volt deszkázva számunkra a gyűrű, így leszakítani nem tudtuk a Kőbányát. Viszont a csapatot többször is végigforgatva, mindenki bele tudta rakni szívét-lelkét az összecsapásba, így nagyon együtt volt a csapat a pályán és azon kívül is egyaránt. Az utolsó két perc több időkérést, kulcsfigurákat hozott, amelyekben – elsősorban támadásban – jelesre vizsgáztunk, fegyelmezett játékokkal és persze az ilyenkor elengedhetetlen kis szerencsével, újfent elhódítottuk a kupát. Gratulálok a Zsíros Akadémiának, különönösképp Ágónak és Hajesznek, mindig kihívás ellenük meccselni! Gratulálok az egész csapatnak, nagyon egyben voltunk és ezért (is) inspiráló volt végigdolgozni a srácokkal a napot! Továbbá gratulálok a nap különdíjazottjainak: Viola Máténak, torna MVP-jének, a Laczka Barni-Szigeti Soma-Kis Boti-Tölgyesi Áron négyesfogatnak, akiknek borzasztóan hálásak vagyunk, hogy velünk vannak, valamint Semegi-Nyulas Csabinak és Irk Nándinak, akik hihetetlen lelkesedéssel hajtották a srácokat és kreatív javaslatokkal emelték a szakmai stáb színvonalát ( ). Bravó Mindenkinek, gyerünk tovább előre a számunkra kijelölt, közös úton! 

Végeredmény:

I. MAFC Kosárlabda Akadémia

II. Zsíros Akadémia Kőbánya

III. Budapesti Honvéd Akadémia

IV. Rátgéber Akadémia Pécs

A torna MVP-je: Viola Máté (MAFC)

„B” csoport

Budafok-MAFC – Szedeák 55 – 86

Szuper melegítés után ebben a meccsbe is nagy kedvvel, energiával estünk bele és bizony az első játékrészben fej-fej mellett haladtunk jóval esélyesebb riválisunkkal. Ennek borzasztóan örült a szakmai stáb, de annak különösképp, hogy jónéhány játékosunk megértette, hogy itt az idő fellépni, vállalni, bátran kosárlabdázni és alkotni, így karakteresebbnél karakteresebb egyéni villanásoknak tapsolhattunk. Második sorunk első néhány akciója nem sikerült, így kissé elvesztették az önbizalmukat pár percre, ellenfelünk pedig ezt könyörtelenül kihasználta. Itt szintén nem a csapateredmény érdekelt minket, hanem, hogy a vagányság-bátorság elillant a fiúkból. A második félidőben rendeztük ezt a kérdéskört és újra élmény volt nézni a giúk játékát, meg is kapták a jól megérdemelt hatalmas dicséretet a végén!

Budafok-MAFC – Szolnoki Sportcentrum 87 – 66

Jót tett a megerősítés a srácoknak, egyáltalán nem szegte kedvüket a vereség és az azonnal következő bronzmeccsbe még nagyobb lelkesedéssel szálltak bele. Az elején még jobbára a Szolnok akarata érvényesült, de érezhető volt, hogy megvan bennünk az átütő erő, hogy ezt megfordítsuk. A második negyed tökéletesen bemutatta ezt a forgatókönyvet, -8 pontról csináltunk +15-öt, átgázoltunk az ellenfelünkön. Köszönhető volt mindez a még az első meccsnél is többet vállaló egyéniségeinknek és az előny tudatában „varázsütésre” nagyobb önbizalmat tükröző csapatjátékainknak egyaránt. Innentől kezdve már végig kézben tartotttuk a meccset és a Budafokkal közös szakmai stábbal elégedetten konstatáltuk: abszolút megérte életre hívni ezt a csapatot és koncepciót, borzasztóan meghálálják a srácok a bónusz lehetőséget. Gratulálok Mindenkinek, folytatjuk! És külön gratula Varga Marcinak, aki élete teljesítményével nyerte el a „Csapat legjobbja” elismerést!

Végeredmény:

I. Szedeák

II. MEAFC

III. Budafok-MAFC

IV. Szolnoki Kosárlabda Akadémia

Csapat legjobbja: Varga Marcell

Összegzés: A harmadik U13-as Basketboyz fordulóra ismét két csapattal mentünk, mivel a Budafokkal és a Herceghalmi SE – BSC játékosokkal kiegészülve így tudunk a lehető legtöbb lehetőséget biztosítani a régióban. Ahogy az edzéseken, úgy a mérkőzéseken is egyre stabilabb és gördülékenyebb az együttműködés, hatalmas köszönet és elismerés ezért a partner szervezeteink edzőinek és játékosainak egyaránt! Büszkeség és öröm, hogy mindkét alakulatunk maradéktalanul teljesítette a számukra kijelölt célokat egyéni- és csapatszinten is. Külön kalapemelés, hogy jó néhány emberünk egyre bátrabban, karakteresebben játszik, külön gondolok itt azokra, akik igen jól sáfárkodtak a Budafok-MAFC csapatban megnyíló nagyobb szereppel, több labdabirtoklással és az ezekkel értelemszerűen együtt járó megnövekedett felelőséggel is! Jár a gratuláció az ellenfeleinknek is, különösen az északi régiós kiválasztó napokról már jól ismert spílereknek (egy nappal ezelőtt történetesen pont együtt dolgoztunk a válogató keretében), ugyanis mindannyian markáns teljestményekkel voltak húzóemberei saját klubjuknak. Mi pedig folytatjuk tovább a munkánkat, az őszi szünetben is kiemelt cél, hogy az U13-as játékosainknak külön lehetőséget biztosítsunk a fejlődésre, hiszen biztosak vagyunk benne, hogy ebben a korosztályban továbbra is nagyon ütőképes brigádunk lesz országos szinten is! Úgyhogy érkezik hozzánk a Székesfehérvár és utána teljesítünk egy Kaposvár – Dombóvár túrát is, mindezt persze a három napos képzőtábor és az U14-es kötelezettségek mellett…Csak így tovább Fiúk!

A Remekül szerepelt a Basketboyz sorozat aktuális állomásán U13-as korosztályunk bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

2020. január 19., Menyecske Aréna

Csapatok: MAFC/B- Göd SE 70-78 (23-25, 19-13, 15-22, 13-18)

MAFC: Blaskovits 19/3, Gelencsér 2, Gyenes, Lestyák 3, Mattányi 4, Molnár 17, Müller 10, Pongrácz 2, Szijártó 1, Szilágyi 2, Vigh 4, Viola 6. 

Nagy Krisztina: A hétvégén a gödi serdülő csapatot láttuk vendégül otthonunkban, a Menyecske utcában. Ellenfelünk 2006-2007-ben született fiúkból állt, tehát a csapat nagy része idősebb, mint a mi csapatunkban játszó játékosok. 

A mérkőzés folyamán kiváló hozzáállás uralkodott a pályán. Fiaink hatalmas MAFC-os szívvel, akarattal haladtak előre.

Végig szoros küzdelemben, számos gyönyörű támadásnak lehettünk szemtanúi. A fiúk a kért taktikai feladatokat rendre végrehajtották. Sajnos közeli dobásaink értékesítése még mindig alulmúlja az elvárásokat, de a helyzetkialakítás csillagos ötös!

Védekezésben az óriási szív és a folyamatos akarásnsok labdaszerzést eredményezett. Eladott labdáink száma csökkenőben van, de úgy ítélem meg, hogy ez még mindig túl sok. Ezen a jövőben tovább kell javítanunk.

Egészében értékelve a mérkőzést, azt mondhatjuk, hogy a fiúk szuper teljesítménnyel ajándékoztak meg minket. Gratulálok nekik!

A Serdülő/B: remek helytállás bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

2019. november 30., Kada utca

MAFC/B – Kőbányai Darazsak/B 87-58 (27-10, 14-19, 18-17, 28-12)

MAFC: Biber 6, Blaskovits 6, Lestyák 18, Mattányi 10, Molnár 16, Müller 4, Pongrácz 6, Szijártó, Szilágyi 2, Upor 2, Viola 17.

Nagy Kriszta: Ezen a hétvégén végre sikerült egy saját korosztalyú csapat ellen pályára lépnünk. Az első negyedben sikerült szuper lendületes, indításokkal tarkított gyors játékkal meglépnünk ellenfelünktől, és ezt a lendületes játékot a játékrész végéig tudtuk tartani. Sajnos a második negyedben nem úgy alakult a játék, ahogy terveztük. Sok labdát adtunk el, a játékunk is lelassult. De a fiúk a második félidőben újra magukra találtak, és jó ritmusú, okos döntésekkel tűzdelt csapatjátékot mutattak. Eladott labdáink száma még mindig magas, ezen továbbra is dolgoznunk kell. Aminek viszont nagyon örültünk, hogy egy csapatként voltunk jelen a pályán és mindenki hozzátett a győzelem eléréséhez. Gratulálok a csapatomnak! Hajrá MAFC! 

A csapat a mérkőzést követően közös bowlingozáson vett részt, majd Nb1B-s csapatunk mérkőzésén szurkoltak a győzelemért.

A Serdülő B: győzelem, bowling, szurkolás bejegyzés először MAFC-én jelent meg.