A széria felvezetőjében azt írtuk, “megjósolhatatlan, mit hoz a PVSK elleni negyeddöntő” – ez azzal együtt igazolódott be, hogy végül a papíron talán legvalószínűbb forgatókönyv valósult meg, mindannyiszor az aktuális házigazda győzött, ami azt eredményezte, hogy a 2024-es fináléhoz hasonlóan a Vasút diadalmaskodott 3-2-es összesítéssel. Már a hazaút alatt is fájónak éreztük az első mérkőzésen a negyedik negyed pontatlanságai miatt elszenvedett vereséget, utólag pedig különösen bosszantó, hogy itt elpuskáztuk egyetlen, de több mint reális esélyünket a pályaelőny elvételére. 14 pontos hátrányból felállva egy 29-7-es futással ragadtuk magunkhoz az irányítást, húsz percen át vezettünk, héttel mentünk a záró negyedre fordulva, de a hajrában sajnos állva hagytak minket az ezen az estén fogható pécsiek. Itthon óriásit küzdve húztunk be egy hasonlóan kiegyenlített összecsapást, egy bántóan sima baranyai vereség után ha nagy izgalmak árán is, de ismét egyenlítést ért a szezon legjobb első 23 perce támadásban. Sérülésektől tizedelve nem tudta legjobbját hozni a Garai-legénység a mindent eldöntő ütközetben, az első perctől kezdve a fehér-feketék játszottak nagyobb energiával, kései rohamunk már csak arra volt elég, hogy rájuk ijesszünk – amennyire kijött a lépés idén az Újbuda MAFC-nak a kupában, ahol magasba is emelhettük a trófeát, olyannyira nem kedveztek nekünk az apró kulcsmomentumok a bajnokságban már az alapszakaszban sem, ezt a tendenciát pedig a negyeddöntőben sem sikerült megfordítani; az utóbbi évek legfiatalabb csapatával sajnos nem jött össze az elődöntő. Szomorúságra mégsincs ok, a mezőny erősségét mutatja, hogy három légióssal megerősített, korábbi élvonalbeli spílereket felvonultató gárdával osztozunk az 5-8. helyen: a második kiemelt, a negyeddöntő végére több kulcsemberét elveszítő Nyíregyháza egymás után harmadszor maradt le a négy közé jutásról, kupadöntős ellenfelünk, a szintén a bajnoki címet megcélzó Veszprém söpréssel maradt alul a BKG-val szemben, míg a Kaszások története során először jutott felsőházi rájátszásba. Klubunk idáig minden indulása alkalmával a mezőny első felében végzett a Piros csoportban, a negyeddöntőt is csak egyszer, 2022-ben veszítette el (0-3 az NKA Pécs ellen) – akkor nagyszerűen reagáltak a mieink a kudarcra, hiszen két kettős győzelemmel végeztek az 5. pozícióban a Veszprémet és a BKG-t felülmúlva.

Az Óbudai Kaszások már biztosan történetük legsikeresebb idényét zárják felnőtt férfi vonalon, hiszen a Hepp Kupa-bronz megszerzése után első ízben jutottak be a felsőházi rájátszásba, ráadásul a lehető legdrámaibb módon, miután korábban többször is kevéssel maradtak le erről. A Pécsről visszatérő vezetőedző, Takács Máté ismét a nyolc közé jutást tűzte ki célul, bár a Madár-Bagó-Radics trió távozása jelentős veszteség volt, a csapat gerince együtt maradt, Homoki Donát személyében pedig egy a gárda szerkezetébe tökéletesen illeszkedő, Swansonnal nagy párost alkotó magasember érkezett. Elsősorban e duónak köszönhetően kezdtek 4-1-gyel a sárga-feketék, a téli szünetre azonban legyőzésünkkel együtt is negatívvá romlott mérlegük, a 9. helyen fordultak a második körre. A folytatásban hullámzóan teljesítettek, a kupadöntő előtti három sikerrel megteremtették maguknak az esélyt a negyeddöntős szereplésre, a következő öt bajnokijukbol mindössze egyet nyertek meg, a zárófordulóban viszont újra megtréfáltak minket, a DEAC hazai pályán nem bírt a Vasassal, a Jászberény pedig győzni tudott a DVTK Arénában, így a lehetséges nyolc közül az az egyetlen forgatókönyv valósult meg, amely azt jelentette, hogy 12-14-gyel a III. kerületiek végeztek a 8. helyen. Jól kezdték a Fót elleni elődöntőt, az első meccs félidejében még csak három pont volt a hátrányuk, a nagyszünet után ritmust váltott a bajnokaspiráns (95-68). A Rádl árok utcában végig kitartott a kaszásdűlőiek lendülete, nagyot játszottak, de ezzel együtt sem bírtak az 52%-kal triplázó riválissal (93-105), a harmadik ütközetet pedig hamar formalitássá degradálta Surmann Gábor alakulata, úgy alakult ki a 96-71-es differencia, hogy a második negyedben már ennél nagyobb előnyben is voltak a fótiak.

Az alapszakaszban még a pontszegényebb mérkőzéseket játszó csapatok közé tartoztak a Takács-tanítványok átlagban bő 84 szerzett és mintegy 87,5 kapott egységgel (csapatunknál 98 és 97,5 körül alakult ez a két szám), a negyeddöntőben viszont felvették az alapszakaszgyőztes ritmusát, 66, 70, illetve 68 mezőnykísérlettel zártak átlagosan 21 büntetődobás mellett. A PVSK-MAFC széria csapásszáma még ennél is magasabb volt, 73,4 mezőnydobáson felül mérkőzésenként 42 szabaddobást harcoltak ki az újbudaiak. Ami az egyéni teljesítményeket illeti, az alapszakaszban is meghatározó Kevin Swanson (18,7 pont, 7,7 lepattanó) és Homoki Donát (15 pont, 5,3 lepattanó) ezúttal sem hozott gyenge számokat, de igazán nagyot az idény közben Debrecenből érkező, 2005-ös születésű hátvéd, Balázsi Ákos alkotott: 16,7 ponttal, 73%-os mezőnymutatóval, 5 pattanóval éd 25,3 VAL-lal csapata legjobbja volt a párharcban. Részünkről a különösen a harmadik és negyedik találkozón parádézó Kazy Balázs meccsenként 26,6 ponttal a legjobb dobó volt a teljes negyeddöntős mezőnyben, lepattanózásban szintén egy MAFC-os, Bordács Soma áll az élen 13,6-os értékkel, de az óbudai kötődésű Pápai Máté Párducok elleni játéka is említést érdemel, centerünk 13,2 egységet, 8,6 pattanót és 2,8 gólpasszt hozott össze többnyire Djordjeviccsel szemben.

Viola Dávid nagyszerűen élt a pécsi ötödik meccs második félidejében kapott 16 játékperccel, 3 ponttal, 6-os teljesítményindexszel és csapatunkból egyedüliként pozitív, plusz egyes +/- mutatóval zárt. “Szerintem a vereséget a fejlődés lehetőségeként kell értelmeznünk. Egy ilyen fájó mérkőzés után is meg kell látnunk benne azokat a tanulságokat, amelyek előrevihetnek bennünket és építkeznünk kell. Szombaton a jó eredményért az első perctől a meccs végéig kezdve nagy energiával és koncentráltan kell játszanunk.”

Bár az utánpótlásban évtizedek óta nagy csatákat vív egymással a két műhely, a felnőtteknél idén éleződött ki igazán az egészséges rivalizálás klubunk és a Kaszások között. Decemberben nagyon bosszantó módon szenvedtünk vereséget ellenük a Gabányiban (87-95), a kupaelődöntőben mélyről felállva gyűrtük le őket (92-87), a zárófordulóban viszont ők voltak a motiváltabbak és tulajdonképpen simán diadalmaskodtak (116-97). Riválisunk különleges kialakítású otthonában történelmileg sem szokott könnyű dolgunk lenni, amíg az összesített bajnoki mérleg 27-11 a javunkra, idegenben csak 10-9-re vezetünk a párosításban. Kisebb tét ide, sérülések oda, itt az ideje visszavágni a sárga-feketéknek azért, hogy a pontvadászatban oda-vissza borsot törtek az orrunk alá – ehhez elkél a szurkolói támogatás is, a belépés ingyenes, élő közvetítés viszont nem várható.

Fotó: Felkai Gergely/mkosz.hu

A NB I. B: Szeretnénk szépen zárni a szezont bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Tiszaújvárosban már a ‘60-as években megjelent a kosárlabda, a Phoenix pedig 1997 óta, azaz közel harminc éve az NB I. B-ben szerepel, mégsincs egyszerű dolga annak, aki fel szeretné kutatni klubunk és a Tisza-partiak közös történelmét. A nyilvános adatbázisokban a 2008/2009-es kiírástól lelhetők fel eredmények a férfi kosárlabda másodosztályból, ebben a szezonban Újbuda TC néven szereplő együttesünk csak a 10. helyen végzett a Keleti csoportban, ahol a Tiszaújváros 5. volt, egy évvel később sereghatóként zárt klubunk jogutód-jogelődje, míg a 11. pozíciót a Phoenix foglalta el. A következő három idényben a nyugati dívizióba kapott besorolást a MAFC nevet időközben visszakapó csapatunk és a rájátszásban sem találkoztunk aktuális ellenfelünkkel, a ‘13/14-es évadban viszont ismét egy csoportban szerepelt a két együttes, a feljutást megcélzó, későbbi alapszakaszgyőztes Dinnyés-legénység idegenben 91-72-vel, a Gabányiban pedig 89-57-tel érvényesítette a papírformát, előbbi találkozón Gorzsás Krisztián, utóbbin Lakosa Zsolt volt a mezőny legeredményesebb játékosa. A legutóbbi összecsapásról már jóval pontosabb emlékeink és bővebb információink vannak, tavaly decemberben két legtöbbet játszó fiatalunk, Dávid és Molnár nélkül, nagybetűs csapatként diadalmaskodtunk 90-104 arányban a Tiszaújvárosi Sportcentrumban egy remek mérkőzésen.

A Phoenix KK története legnagyobb sikereit érte el 2025-ben a Hepp Kupa-bronzzal, majd az ötmeccses döntő végén Veszprémben elhódított zöld csoportos bajnoki címmel, amelynek köszönhetően fennállásuk során először indulhattak el a Pirosban. A csapat gerince Lekli József vezetőedzővel együtt szerződést hosszabbított, a meghatározó játékosok közül az amerikai Murphy mellett a Bata-Boinitzer-Kiss trió távozott, Mayer és Schmera az élvonalból, Mészáros a piros csoportos bajnok Kaposvártól, Kozák Márton Miskolcról, Lucey a korábbi zöld csoportos rivális Budafoktól érkezett. Az 5. fordulóig kellett várni a történelmi első sikerre, a MEAFC maradt alul a játékcsarnokban egylabdás meccsen, újabb négy vereség után immár Tyreke Locure-ral kiegészülve a Salgótarján ellen nyertek ismét az újvárosiak, akik a TF-et tudták még legyőzni az első körben, így 3-10-zel fordultak. A Nyíregyháza elleni sikertelen évnyitó után korábbi segítője, Vida Zoltán váltotta Lekli Józsefet a vezetőedzői pozícióban, a váltás pedig azonnal látványos eredményt hozott: a Hepp Kupa negyeddöntőjében a PVSK, a pontvadászatban a Kaszások ellen jött össze a bravúr. Ez sem hozta meg az áttörést, ismét négy vesztes bajnoki következett, majd egy Vasas elleni hazai sikerrel hangoltak a kupahétvégére az északkeletiek, ám a BOK Csarnokban végül nem szereztek újabb érmet, bár a félidőben még vezettek a Veszprém ellen, a bronzmeccsen pedig 50 perces csata végén húzták a rövidebbet a Kaszásokkal szemben. Jászberényben és Fóton sem volt reális esélyük a sárga-kékeknek, az előző fordulóban viszont végig vezetve, parádés első félidei triplázással megszerezték első idegenbeli győzelmüket Salgótarjánban (83-92). Ezzel egy halvány esélyük még maradt arra, hogy megelőzzék a nógrádiakat és hazai környezedben kezdhessék majd ellenük az alsóházi rájátszást – az már eldőlt, hogy a bajnokság első szakaszában nem tudják bebiztosítani a bennmaradást.

A Tiszaújváros jóval kevesebb pontot kap mérkőzésenként, mint klubunk (88,8 a 95,5-tel szemben), ám támadóhatékonyságban még nagyobb a különbség – a MAFC javára (96-81,9). Amíg a mieink otthon és idegenben egyaránt hét győzelemnél járnak a pontvadászatban, a borsodiak tűrhető, 5-7-es hazai mutató mellett egészen múlt szombatig nyeretlenek voltak vendégként. A keret mélységére nem lehet panasz a Phoenixnél, 11 kosaras is több mint 10 játékpercet átlagol azok közül, akik legalább tíz bajnokin pályára léptek. A probléma inkább az, hogy továbbra sincs igazán kiegyensúlyozottan teljesítő vezéregyéniség – Tyreke Locure légiósként igyekszik betölteni ezt a pozíciót, 16,7 pontos átlaga a legmagasabb házon belül, de ezt csupán 40%-os hatékonyság és szerényebb mezőnymunka mellett éri el (17,4 VAL). A magyar magból hárman is képesek voltak időszakosan elsőszámú pontfelelőssé előlépni: Kazy egykori pécsi csapattársának, Schmera Gergelynek (13,9 pont, 7,3 lepattanó, 20,4 VAL) 33 pontos, 14 pattanós dupla-duplája is volt már a DEAC ellen; a 2006-os születésű Mészáros Ágostonnak (12,4 pont, 3,7 lepattanó, 14,9 VAL) fiatalszabály nélkül is helye lenne a kezdőötösben teljesítménye alapján; Kozák Márton (8,7 pont, 5 gólpassz, 14,8 VAL) a csapat motorja elsőszámú irányítóként. Az SKSE ellen sem egy-két bravúros egyéni teljesítmény jelentette a különbséget, heten is kétszámjegyű teljesítményindexszel zártak, miközben senki nem játszott 28 percnél többet.

Viola Dávid a jelentős hátrány ellenére remekül szállt be a listavezető ellen, támadólepattanóból, középtávolról és a sarokból is betalált, 9 perc alatt dobást sem rontva jutott 7-7 pontig és VAL-ig. Ennél idáig csak egyszer volt eredményesebb a felnőttek közt a szezonban: éppen Tiszaújvárosban, ahol elsőszámú fiatallá előlépve 35 perc játékkal, tucatnyi ponttal vállalt főszerepet győzelmünkben. “Úgy gondolom, a fóti meccs azért alakult így, mert hiába voltunk mind fejben, mind fizikailag felkészülve, a mérkőzés elején elkövettünk néhány apró hibát, amelyek nagyon kizökkentettek minket. Ellenfelünk ezeket rendre kihasználta, és amikor úgy tűnt, hogy visszaszerezhetjük a lendületünket, akkor mindig becsúszott egy-egy újabb hasonló pontatlanság. Egy nagyon kemény csatára számítok a Tiszaújváros ellen, mindkét oldalról. Mindent megfogunk tenni azért, hogy ugyanarra a végeredményre számíthassunk, mint amikor idegenben játszottunk velük.

Örülünk neki, hogy amit Peti felnőttben kitalált, azt mi is ugyanúgy meg tudjuk valósítani az U21-ben. Nagyon erős, összetartó csapatunk van, mindenki sokoldalú és bármilyen helyzetben tudja segíteni a másikat. Mindenki mindig mindent megtesz a győzelemért, szerintem ez a legnagyobb erősségünk” – nyilatkozta 2007-es születésű irányítónk annak kapcsán, hogy egyetlen lépés választje el klubunkat a Morgen Ferdinánd Emlékbajnokság országos döntőjétől.

A Megyeri Tigrisek elleni vereség módja fájó, ám a különbségnek nincs jelentősége az alapszakasz végeredménye szempontjából, 14-9-cel az 5. helyen állunk, szorosan a PVSK (15-8) és a BKG (14-9) mögött. Mivel a pécsieknél jobbak, a Kosoknál rosszabbak vagyunk egymás elleni összevetésben, a képlet roppant egyszerű: ha a hátralévő három fordulóban több mérkőzést nyerünk bármelyik közvetlen riválisnál, azt megelőzzük, ellenkező esetben maradnak előttünk – egy hármas pontegyenlőségnél BKG, MAFC, PVSK lenne a sorrend. A pályaelőnynél és az ágrajznál is fontosabb azonban, hogy jó formában, magabiztosan kezdhessük majd a rájátszást, e tekintetben pedig nem vagyunk másokra utalva; be kell húzni a következő három meccset! A pontvadászat utolsó előtti hazai találkozóját azért is lenne kár kihagyni, mert újoncot avatunk vezetőedzői poszton: a múlt héten kiállított Garai Péter eltiltása miatt az U21-es és a felnőtt együttest is az egész játékos-pályafutását klubunknál töltő Misek Levente fogja irányítani.

Fotó: Kerényi György/mkosz.hu

A NB I. B: A Tiszaújváros ellen kezdenénk új nyerő szériát bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Az 1997-ben alapított Tehetséges Fiatalok Basketball Players eddigi legnagyobb sikere az NB I. B Piros csoport első, 2017/18-as kiírásának megnyerése. Merim Mehmedovics gárdája a 4. helyen jutott a rájátszásba, ahol a PVSK-Kronosz Kiadót, OSE Lions-t és a Vasas Akadémiát legyőzve ért fel a csúcsra – a játékpercek több, mint 90%-át a Szobi-Beák-Buzás-Kerkai-Filipovic ötös töltötte a pályán, az egyik fél második sikeréig tartó döntő harmadik meccsének legvégén a jelenlegi vezetőedző értékesítette a mindent eldöntő büntetőt, kialakítva ezzel a 67-66-os végeredményt. Az élvonalban nem sikerült megismételni a bravúros szereplést, a csapat összesen 5 győzelmet aratva az alapszakaszban és az alsóházi középszakaszban is utolsó helyen zárt, aztán 2-0-ra elbukta a Szedeák elleni playoutot is. A következő idényekben a 7. és a 11. hely között végzett a második vonalban a 2020 ősze óta Beák Gábor dirigálta fővárosi klub. Ami az egymás elleni találkozókat illeti, 2019-ben a Gabányiban meglepő vereséget szenvedtünk, egy évvel később papírformának számított, hogy járvány által megtizedelt összeállításban alulmaradtunk a Sport11-ben, azóta viszont nem kaptunk ki a párosításban, így az utóbbi évtized mérlege 10-2 a MAFC javára egy kupameccset is ide számítva. Az előző két fellépésünk alkalmával azonban igencsak meg kellett szenvednünk a sikerért a Ludovika Arénában: 2023-ban Polgárdy dudaszós kosarával nyertünk 100-101 arányban, tavaly pedig 8-27-es negyedik negyedre volt szükség ahhoz, hogy összejöjjön a fordítás 16 pontos hátrányból (76-85).

Az előző szezonban Ivosev januári érkezése ellenére sem tudott elmozdulni az utolsó helyről a TF a reguláris szezon végéig, aztán a DKKA elleni alsóházi párharcot is elbukta. Mivel csak 13 csapat alkotta a mezőnyt, az utolsónak is volt esélye bennmaradni, ezt a sanszot pedig meg is ragadták a sárga-kék-fehérek, a Veszprém ellen otthon megszerzett húszpontos előnyből nyolcat sikerült megtartaniuk a visszavágón – a fehérváriak visszalépése miatt végül a bakonyiak is piros csoportos indulási jogot kaptak.

Nem volt könnyű a klubvezetés helyzete a nyáron, hiszen Sebők András hosszú időre kidőlt még februárban, Ivosev, Tichov és Baki pedig – további öt kosaras mellett – távozott, vagyis a 13. helyezett gárda négy legponterősebb játékosa nélkül kellett versenyképes csapatot építeni. Hat fiatal érkezett, Hegedüs Brúnó Debrecenből, Kiss Dominik Veszprémből tette át a székhelyét a fővárosba, míg Vértes Zsombor a spanyol negyedosztályú Obila CB-ből tért haza, a Szentgyörgyi-Reményi-Bene trió korábban utánpótláscsapatokban szerepelt.

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy hogy a mezőny második felében szerepel a TF, az azonban nem sűrűn fordul elő a Piros csoportban, hogy tíz vereséggel kezdjen egy csapat – legutóbb a végül 1-25-ös alapszakaszt futó ’22/23-as Veszprém, illetve egy évvel korábban a végül a teljes bajnoki szezont nyeretlenül befejező Bajai Bácsak ragadt be ennyire a rajtnál, egyik együttes sem tudta elkerülni a kiesés a végelszámolásnál. Nagy különbség azonban, hogy míg a két említett kieső rendre kiütéses vereségeket szenvedett, fővárosi riválisunk több éremesélyessel is szoros, jó meccset tudott játszani. Nyíregyházán álltak a legközelebb a sikerhez a Tehetséges Fiatalok, hárompontos előnyből kezdhették az első percet, Bazsó triplájára válaszolni tudott Hegedüs, aztán majdnem labdát is szereztek a vendégek, de nem volt szerencséjük, Illés második esélyből beszórta a győztes hármast, amire már nem érkezett válasz (98-95). Jászberényben, a PVSK és a Vasas ellen is jól tartották magukat, a Fót elleni Hepp Kupa-nyolcaddöntőben pedig még vezettek a félidőben a Beák-tanítványok. A múlt vasárnapi bajnokin már nem volt esélyük a Megyeri Tigrisekkel szemben, 100-67-re kaptak ki, 28 eladott labdával zártak mindössze 7 gólpassz mellett, a lepattanócsatát viszont meglepetésre megnyerték (30-31). Heimann Gergő kifejezetten jól játszott, 26 pontja mellett 5-5 lepattanó és kiharcolt fault, illetve 3 assziszt került a neve mellé, viszont rajta kívül csak Polster és Hegedüs jutott tíz egység fölé. Az is figyelemre méltó, hogy a fótiak 81, a budapestiek pedig mindössze 49 mezőnykísérletig jutottak, pedig büntetőből is a hazaiak végezhettek el többet.

Aktuális ellenfelünk gondjait tetézi, hogy legrutinosabb, legponterősebb játékosuk, az egykor klubunknál is megforduló, a TF-ben mentorszerepet betöltő irányító, Molnár Marcell (17,7 pont, 3,6 gólpassz) sérülés miatt nem lépett pályára az előző három fordulóban. Hiányában egyértelműen a szekszárdi nevelésű, 2004-es születésű, 16,6 pontot átlagoló dobóhátvéd, Heimann Gergő az elsőszámú pontfelelős, aki a legutóbbi három bajnokin összesen egyetlen perc pihenőt kapott. A debreceni csapataiban, például a májusban éppen ellenünk, a Ludovikán országos bajnoki címet szerző U21-eseknél inkább 4-es poszton játszó Hegedüs Brúnó az utóbbi időben főleg centerként szerepel (10,2 pont, 5,5 lepattanó). Hasonló szerepkört tölt be a két magasbedobó, Polster Attila (13,5 pont, 7,2 lepattanó) és Vértes Zsombor (13,3 pont, 5,9). Az említett öt emberhez fűződik a TF pontjainak döntő többsége, a többieknek inkább csak felvillanásai voltak idáig.

Viola Dávid eddigi legjobb meccsét játszotta felnőtt szinten a Phoenix otthonában: 35 perc alatt 12 pontot, 3 kiharcolt faultot, 2 gólpasszt és 1 labdaszerzést (9 VAL) szorgoskodott össze, ráadásul több kosarát kulcspillanatban dobta. „Úgy gondolom, a tiszaújvárosi egy nagyon fontos, ha nem az eddigi legfontosabb győzelmünk volt. Remélhetőleg ezzel fel is pattantunk a kellemetlen vereségből és tovább tudjuk vinni azt a formát, amit ezen a meccsen mutattunk. Végig érződött a csapaton, hogy mindenki minden egyes pillanatban nyerni akart, egy-két hullámvölgyön kívül mi diktáltuk a tempót. Nagyon jó érzés volt ilyen szerepet betölteni a csapatban. Örülök, hogy tudtam élni a lehetőséggel, amit kaptam, remélem, lesz még újabb alkalmam bizonyítani és hasonló vagy akár még jobb teljesítményre leszek majd képes. Ha az eddig mutatott gyors, lendületes játékot visszük tovább, akkor szerintem semmi meglepetés nem érhet minket a TF ellen. Reménykedem benne, hogy idén a hátralevő meccseken is úgy fogunk tudni örülni, mint Tiszaújvárosban.”

Voltunk már magasan és mélyen is, de összességében nem állunk rosszul minden idők legkiegyenlítettebb Piros csoportjában: 7-4-es mérleggel a 4. helyen állunk, egyelőre minden esélyünk megvan arra, hogy előkelő pozícióban sikerüljön a felsőházi rájátszásba jutni. Az viszont biztosra vehető, hogy minden mérkőzésnek nagy jelentősége lesz a végelszámolásnál, így a TF elleni derbit is komolyan kell vennünk pályán-lelátón. A felnőttmeccs után, 20:15-től az utolsó előtti lépést tehetik meg az U21-esek a veretlen ősz felé, erre a bravúrra a teljes NB I-es mezőnyben csak a Garai-legénységnek van már esélye. Mindkét meccset be kell húznunk – mindenki a Ludovikára!

Fotó: hunbasket.hu

A NB I. B: Nem szabad félvállról venni a TF-et bejegyzés először MAFC-én jelent meg.