A szezon kezdetén, a sorsolás elkészülte után még reménykedhettünk benne, hogy adott esetben ez a fóti találkozó dönthet az első kiemelt kilétéről, azonban a Tigrisek november óta tartó bajnoki veretlenségüknek köszönhetően megérdemelten, magabiztosan nyerték meg az alapszakaszt – egy Fót-MAFC ütközet azonban mindig rangadó, nekünk ráadásul égető szükségünk lenne a két pont megszerzésére ahhoz, hogy mielőbb biztosítsuk helyünket a negyeddöntőben, illetve pályaelőnyből kezdhessük majd a párharcot. Bár csupán 2022 óta íródik a két klub közös történelme, az azóta eltelt rövid időszakban már számos nagy csatát megvívtunk a dinamikusan fejlődő Pest vármegyei egyesülettel. A felek első öt bajnokija egyaránt újbudai sikerrel végződött, a 2024-es Hepp Kupa elődöntőjében viszont kellemetlen meglepetés ért minket a Lilák ellen. A tavalyi év finoman szólva sem rólunk szólt ebben a párosításban, a januári Gabányiban aratott sikert követően az elődöntőben 2-0-ról fordítottak a Surmann-tanítványok, novemberben pedig 1970-es és ‘75-ös bajnokaink köszöntését sikerült alaposan elrontaniuk azzal, hogy kiütéses, 114-78-as vereséget mértek a mieinkre a Hauszmann Alajos utcában. Az egymás elleni mérleg még ezzel együtt is 7-6 klubunk javára, a tendencia azonban minden, csak nem kedvező, bőven van tehát miért revansot vennünk. A számunkra szomorú emlékű őszi összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy Kovács Levente és Pápai Máté személyében két alapemberünket is nélkülöznünk kellett, miközben a túloldalon Dancsecs, Mitchell és Juhos is nagyot játszott – az előbbi eset ezúttal szerencsére nem áll fenn, az utóbbit pedig meg kell akadályoznunk!

A klub felépítése szempontjából hasonlít, játékospolitika terén ellenben jelentősen eltér a Phoenix-MT Fót az Újbuda MAFC-tól. A játékosként a XI. kerületben is megforduló Surmann Gábor egy személyben tölti be az egyesületet üzemeltető Kft. ügyvezetői posztját, a sportigazgatói, illetve a felnőtt és U21-es vezetőedzői szerepkört, akarácsak Garai Péter. Amíg együttesünk játékoskeretét régóta az állandóság jellemzi, Fóton rendszerint nagy a jövés-menés nyaranta, de szezon közben is előfordulnak változások. Richter, Kékesi, Békési és Molnár Dániel személyében a Lilák keretében is találunk négy saját nevelésű spílert, azonban ők a mezőnyt idáig uraló felnőttcsapatban idén kevés lehetőséghez jutnak, együttvéve sem kaptak annyi játékpercet, mint a mieinknél Molnár Tamás vagy Pintér Dávid egymaga.

Öten távoztak a holtszezonban a tavalyi fóti ezüstcsapatból, a kulcsemberek közül Buzás Bence Kaposvárra igazolt, Gulyás Milán visszavonult, Dominik Herendic pedig a zöld csoportos Dunaharasztit választotta. Nem tétlenkedett azonban a lila-fehérek klubvezetője, ennek eredményeként a remek alapot adó Dancsecs-Juhos páros az A csoportból kieső, így potenciális rivális PVSK két távozójával (Antóni Csanád, Németh András), három szintén élvonalban edződő fiatallal (Karda Dominik, Tóth Patrik, Forgács Gábor), a MAFC-os nevelésű Boka-Magó Áronnal és pusztán a számokat alapul véve az előző évad egyik legjobb légiósával, Terry Winn-nel egészült ki. Már a felkészülés során látszott, hogy hatalmas potenciál rejlik a gárdában, amit a Nyíregyháza vagy a PVSK magabiztos legyőzése igazolt is, ám Juhos Levente hiánya érzékeny veszteségnek bizonyult, amit a Jászberény és a Vasas is ki tudott használni a Phoenix Sportcsarnokban. November közepén 6-2-vel álltak a Tigrisek, akik ekkorra már kiegészültek az azóta Körmendre távozó Garamvölgyivel és a szezont az A csoportos bronzérmes ASE kötelékében megkezdő, Winn helyére érkező Shereef Mitchell-lel – ekkor még talán senki nem számított rá, hogy a következő 14 bajnokin nem akadnak legyőzőre. Tiszaújvárosban azonban egy nem akármilyen sorozat vette kezdetét, amely során a legnagyobb verést a 2. helyezett Nyíregyháza kapta (126-81), igazán közel csak a DEAC U23 (85-89) és a kétszeri hosszabbításos csatát elveszítő JKSE (97-99) állt a bravúrhoz, a múlt vasárnapi, Tiszaújváros elleni diadallal pedig matematikailag is biztossá vált, ami valójában már hetekkel korábban eldőlt: végig pályaelőnyben lesz a rájátszás során a tavalyi ezüstérmes.

A Megyeri Tigrisek céljainak komolyságát jól jelzi, hogy a nyerő széria és az igen minőségi keret dacára újabb két játékos érkezett a kerethez a ma lezárult átigazolási időszak hajrájában: a leginkább 4-es poszton bevethető Kis Raul Kaposvárról, míg a 2006-os születésű hátvéd, Gerencsér Botond Zalaegerszegről tette át székhelyét Fótra. Nem kérdés, hogy bőven akadnak potenciális nyerőemberek a Liláknál, hárman mégis kiemelkednek mind a csapatban betöltött szerepük, mind ponterősségük, mind konzisztenciájuk miatt. Juhos Leventét aligha kell bemutatni szimpatizánsainknak, az immár 35. életévében járó, korábbi magyar válogatott, bajnok és kupagyőztes magasember csapatkapitányként igazi vezére aktuális ellenfelünknek, ezt viselkedése mellett 18,4 pontos, 11,6 lepattanós, 30,9 VAL-os átlaga is alátámasztja. A Piros csoportban ritkán fordul meg legjobb éveiben olyan potenciállal rendelkező légiós, mint Shereef Mitchell. Az európai újonc hátvéd térdsérülés miatt került Paksról Fótra, ám klubváltása óta egyetlen mérkőzést sem hagyott ki és egy kivételével mindig meg is dobta a 15 pontot. 22,3 pont, 4,3 lepattanó, 3,2 gólpassz, 2,1 szerzett labda, 41%-os triplázás, 26,6 VAL – egy bajnokaspiráns külföldi vezéréhez méltó számok ezek. A két említett kosarassal ellentétben Dancsecs András soha nem kapott igazán nagy bizalmat az élvonalban, de a jelenlegi kiírásban hozzájuk hasonlóan hasznos alapembere a gárdának, kintről és betörésből is életveszélyes, jól lát a pályán és védekezésben is igen hasznos, 20,8 pont, 6,3 kiharcolt fault, 4,4 gólpassz és 25,3 VAL áll a neve mellett.

Pápai Máté ősszel kénytelen volt kihagyni a listavezető elleni presztízscsatát, az utóbbi hetekben viszont nagy tartást ad csapatunknak kiváló centerjátékával. “Nagyon jó hangulatban van most a csapat, az elmúlt hónap pozitív időszakához nagyban hozzájárult a Hegy Kupa megnyerése is. Azon a hétvégén hatalmas energiákat mozgósítottunk, és a siker a morálra, valamint az összetartásra is nagyon jó hatással volt. Azóta két teljesen különböző játékstílusú riválissal találkoztunk: a Miskolccal és a Vasassal, ellenére mindkét mérkőzést sikerült megnyernünk, ami jól mutatja a sokoldalúságunkat.

Egy felkészült, szinte minden játékelemben erős, sok lábon álló csapat a Fót, ezt az alapszakasz megnyerésével is bizonyították. Úgy gondolom, a kulcs hasonló lehet, mint az előző két találkozón: függetlenül attól, hogy ki az ellenfél, a saját játékunkat kell játszanunk. A gyors iramú, sok passzra épülő, egymást jól kiegészítő kosárlabda lehet az, amire alapozva eredményesek tudunk lenni. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy szombat délután győztesen távozzunk Fótról. Hajrá, MAFC!”

Az utolsó négy körre fordulva még mindig roppant éles a verseny a Megyeri Tigrisek mögött, különösen a jelenleg egy hajszállal jobban álló BKG-val és PVSK-val vívunk nagy csatát a pályaelőnyért, könnyen lehet, hogy többet már nem hibázhatunk az első négybe kerüléshez. U21-eseink azonban már a hétvégén kiharcolhatják helyüket az országos döntőben: amennyiben 12:15-től legyőzik az ifjabbik Surmann-legénységet, előttük is végeznek az alapszakaszban, ami azt is jelenti, hogy mindenképpen megszerzik az első két hely egyikét. A belépés ingyenes, töltsük meg a fóti vendégszektort!

Fotó: Girgász Benedek

A NB I. B: Az alapszakaszgyőzteshez utazunk bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

A két legnagyobb élvonalbeli múlttal rendelkező magyar férfi kosárlabdaklub, a MAFC és a PVSK párharcának története 1946 óta íródik, a két együttes első közös idényében a vidékbajnokként feljutó baranyaiak 11. helyezettként kiharcolták a bennmaradást, míg a műegyetemisták ezüstérmet szereztek a szintén fővárosi Postás SE mögött. Bár egyesületünk 2018-as A csoportból való kiesése óta értelemszerűen nem került sor a patinás párosítás újabb felvonására a legmagasabb osztályban, 2022 és 2024 közt a második vonalban is emlékezetes csatákat vívtunk a pécsiekkel, előbb a Hepp Kupában, majd a bajnokságban csaptunk össze velük a döntőben. Mindkétszer hajszállal maradtunk le a végső győzelemről, a Tüskecsarnokban a lehető legkisebb különbség döntött a Szekulovics-legénység javára (107-108), míg az ötmeccses piros csoportos finálé során hiába szereztünk összességében több pontot (450-417), a kosárlabdában az utóbbi évtizedekben megszokott módon természetesen a győztes meccsek számítottak, e tekintetben pedig a pályaelőnyét mindhárom hazai találkozóján érvényesítő Vasút volt a jobb. A Lauberben egyébként is csak egyetlen tétmérkőzést tudtunk megnyerni “emberemlékezet” óta, 2024 márciusában a később aktuális ellenfelünknél is megforduló Amorie Archibald középtávolijával kerekedtünk felül az alapszakaszban (85-87). Tavaly ősszel folytatódott a rossz sorozat, hiába kezdtünk nagyszerűen, az ihletett formában játszó Polgárdy Ádám kisebb sérülése után a Molnár-Djordjevics kettős vezérletével fordítottak 20-40-ről a nagyot küzdő Párducok. Ezúttal a teljes mérkőzésen kénytelenek leszünk nélkülözni elsőszámú pontfelelősünket, azonban hatalmas előny, hogy most a Gabányiban csapunk össze a pécsiekkel, hiszen az előző hat bajnoki látogatásukból csak egyszer, a 2023-as elődöntő második meccsén jártak itt sikerrel.

A feljutást követően nem tudott megragadni az NB I. A-ban a baranyai gárda, az 5-21-es reguláris szezont 2-8-as alsóházi szereplés és kiesés követte a Szeged és az OSE mögött. Amíg a bajnokcsapat minél több tagját igyekezett megtartani a vezetőség, az újabb osztályváltás nagy átrendeződéssel járt minden szinten, a 29 éves Sértő Ádám vette át a vezetőedzői pozíciót, az élvonalban fontosabb szerepet betöltő játékosok közül a Molnár-Plézer-Merkl trió hosszabbított szerződést. A magyar érkezők névsora egyértelműen tükrözte a fiatalítás szándékát, légiósposzton viszont egy jól ismert, tapasztalt szerb centernek szavazott bizalmat a szakvezető az 1995-ös születésű Nemanja Djordjevics személyében, akivel közösen harcolta ki a feljutást még az NKA Pécs kötelékében, 2023-ban. Nyögvenyelősen indult az azonnali visszajutást megcélzó pécsiek idénye, a BKG és a Fót elleni fiaskó mellett eleinte a győztes bajnokikon is hullámzóan teljesítettek, a mieink legyőzésével aztán négyes nyerő széria vette kezdetét, amely a JKSE és a DEAC ellen négy nap alatt elszenvedett vereséggel zárult. Az óév utolsó három meccsét megnyerte, januárban viszont nem remekelt a PVSK: a BKG ellen másodjára sem jött össze a siker, amit egy tiszaújvárosi kupabúcsú tetézett, a MEAFC ellen és a Vasas otthonában javítottak, múlt vasárnap, a listavezető Fóttal vívott hazai rangadón viszont végig futottak az eredmény után a vasutasok (96-108).

Djordjevics hétről hétre igazolja, hogy kissé idősebb kora és eltérő profilja ellenére remekül illik az alapvetően a tranzíciós játékra, az első opciókra építő keretbe. 21,4 pontja mellé 10,3 lepattanót és 4,8 kiharcolt faultot átlagol, de ami igazán veszélyessé teszi, hogy szívesen és pontosan tüzel távolról, meccsenként 5,4 kinti kísérletét 41%-os hatékonysággal értékesíti. Ezen sokoldalú teljesítménynek köszönhetően valamivel 30 feletti VAL-t átlagol a délszláv magasember, ezzel pillanatnyilag a mezőny legértékesebb játékosának számít Kinney-t és Bordácsot alig megelőzve. A magyar magból a szintén rátgéberes kötődésű, de immár negyedik éve a fehér-feketéket erősítő, B33-as válogatott Molnár Mátyás (18,4 pont, 19,4 VAL) teljesít a legkiegyensúlyozottabban, a Megyeri Tigrisek ellen kilencből öt sikeres hármassal jutott 21 pontig, ugyanakkor eladott hat labdát és kipontozódott a hajrában. Ezen az összecsapáson az elsőszámú irányító, Balogh Szilárd (12,7 pont, 5,2 gólpassz, 19,4 VAL) volt a hazaiak legjobbja, szezoncsúcsát jelentő 26 egység mellett 10 lepattanóval és 5 assziszttal ért el 34-es teljesítményindexet – amíg előkészítésben viszonylag stabilan ő a mecsekaljiak legjobbja, pontszerzésben ingadozó, de idén felfelé ívelő formát mutat. Jó napjain képes nyerőemberré válni Plézer Gábor, aki úgy áll meccsenként 15,6 ponttal, hogy ötször is elérte a huszat, de három alkalommal legfeljebb hatig jutott. A jellemzően tízfős aktív rotáció többi tagja is fontos szerepet tölt be a Sértő-tanítványok játékában, de a mérkőzések kimenetele elsődlegesen jellemzően a négy meghatározó pontszerző hatékonyságán múlik, akik az “össztermés” közel háromnegyedét adják közösen.

Pápai Máté a mieink legjobbja volt a salgótarjái 102-87-es vereség alkalmával, 18 ponttal, 11 lepattanóval és 5 gólpasszal (28 VAL) zárt. “Ősszel egy nagyon kiélezett mérkőzést játszottunk Pécsen. Bár végül vereséggel távoztunk, sok tanulságot hozott az a találkozó, és számos pozitívumot is láttunk benne. Azóta rengeteg meccset játszottunk amelyekből tanultunk, ezek pedig hozzájárultak ahhoz, hogy még jobban kialakuljon a csapatkohéziónk es a játékunk. Nagyon fontos rangadó előtt állunk, hiszen jelenleg azonos pontszámmal állunk a táblázaton, és egy győzelemmel a PVSK elé léphetnénk. Úgy gondolom, a dobóformánk és a kialakított védekezésünk dönthet. Szeretnénk a saját, megszokott, nagy iramú játékunkat játszani, sok dobással és jól kidolgozott helyzetekkel, valamint megvédeni a hazai pályát. Mindenkit szeretettel várunk a Gabányiba! Hajrá, MAFC!”

Amíg a 15-2-vel az élen álló Fót előnye immár tetemesnek tűnik, a listavezető mögött óriási a tömörülés: a Nyíregyháza 12, a PVSK-MAFC páros 11, a BKG 10, a MEAFC és a Veszprém 9-9 sikert számlál. Öt legjobban álló ellenfelünkkel mind találkozni fogunk még a rájátszásban, Nyíregyházán, Miskolcon és Fóton is lesz még jelenésünk, ősszel pedig rendre elbuktuk a ki-ki meccseket – ahhoz, hogy igazán előkelő pozíciót sikerüljön kiharcolni a felsőházi rájátszásra (ahova persze még be is kell kerülni, hiszen a 9-10. Vasas-Óbuda kettős lemaradása is csupán három pont klubunkkal szemben), ez előttünk álló mérkőzést mindenképpen meg kell nyernünk. Mivel 15 órától a BEAC lép pályára a Gabányiban, éllovas U21-eseink a felnőttek után, 19:45-től játszanak majd, vagyis egész délutános programot kínálunk az újbudai kosárlabda elkötelezett szimpatizánsainak. Minden bizonnyal ismét lelkes tábor érkezik majd Baranyából is, így különösen fontos, hogy hangosan zúgjon szurkolóink torkából a hajrá, MAFC!

Fotó: Girgász Benedek

A NB I. B: Ki-ki meccsen fogadjuk a PVSK-t bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Bár Miskolc kapcsán a legtöbb sportkedvelőnek az északkelet-magyarországi régió egyik legnagyobb klubja, a Diósgyőri VTK, konkrétabban a labdarúgó- és a női kosárlabda-szakosztály jut eszébe, férfi vonalon is jelentős kosaras hagyományai vannak az Acélvárosnak a MEAFC révén. 1949-ben megkezdődött az oktatás a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, a ma is működő intézmény elődjében, két évvel később pedig a megalakult az egyetem sportegyesülete is. A sárga-kékek legeredményesebb szakosztálya történelmileg a férfi kosárlabda, ahol szinte napra pontosan ötven éve, 1975-ben kiharcolták az első osztályú szereplést, amely két évig tartott. Az egyesület újkori NB I-es történelme 2015 óta tart és a ’16/17-es B csoportos 4. helyezés jelenti eddigi csúcspontját. 2021-ben kiestek a Pirosból, de második nekifutásra összejött a visszajutás. A jelenlegi bajnoki rendszerben ez a hatodik szezon, amikor egy osztályban szereplünk a Miskolccal, az egymás elleni mérleg pedig majdnem makulátlan: kilenc győzelem és egy vereség, amelyet tavaly decemberben szenvedtünk el a Körcsarnokban (104-91). Hazai pályán hagyományosan jól megy a mieinknek a párosításban, legutóbb 102-67-re nyertek az előző alapszakasz utolsó újbudai mérkőzésén.

Igencsak izgalmasan alakult a MEAFC legutóbbi szezonja, Dr. Váczi Péter alakulatában – különösen támadóoldalon – megvolt a potenciál nagy győzelmek eléréséhez, de súlyos vereségek is becsúsztak, volt, hogy öt sikert öt fiaskó követett. Ennek eredményeképpen még az utolsó alapszakaszmeccs után is kérdédes volt a miskolciak sorsa, ugyanis éppen szabadnaposak voltak a zárófordulóban, amikor a közvetlen rivális Salgótarján a szó szoros értelmében a dudaszóig vezetett a már első kiemelt Kaposvár ellen, azonban a KKKK amerikai irányítója, Darrion Trammell végül a nyolc közé dobta aktuális ellenfelünket – amely persze összességében megdolgozott a playoff-szereplést érő tíz győzelemért. A somogyiak elleni negyeddöntő sima 3-0-lal zárult, a helyosztók során viszont legyőzték a kék-fehérek a DEAC U23-at, az így megszerzett 6. hely pedig az eddigi legjobb piros csoportos szereplést jelentette számukra. Nyáron aztán jelentős változások történtek a klub háza táján, dr. Fazekas Csaba szakosztályvezető Puskás Artúrt kérte fel szakmai igazgatónak, aki korábbi állomáshelyeihez (Bp. Honvéd, Zalaegerszeg, Jászberény) hasonlóan a fiatalok fejlesztését állította a klubkoncepció középpontjába. Ennek jegyében korábbi játékosa, a 31 esztendős Szollár Gergő tért vissza a vezetőedzői pozícióba, míg a játékoskeretben Velkey János maradt az egyetlen (!) 2002 előtt született vezéregyéniség – ez azt is jelentette, hogy hatan távoztak, köztük a légiós, Santiago, Kozák Márton vagy Meleg Károly. Az érkezők listáján is hat kosaras szerepelt, Árva-File, Kékesi és Czermann Patrik élvonalbeli klubtól, a Kelemen-Radics-Dunai hármas pedig jelentős B csoportos rutinnal felvértezve igazolt Miskolcra. A pályán bekövetkező átalakulást látványos arculatváltás is kísérte a Wolves fantázianév felvételével és új logóval.

Az már az edzőmérkőzéseken, így a szeptember eleji, 107-101-re végződő újbudai találkozón is látszott, hogy ponterősség terén nem kell félteni a Szollár-tanítványokat, ugyanakkor a legkevesebb kosarat kapó csapat címért aligha lesznek harcban. Nagyszerűen kezdték a bajnokságot, hiszen tükörsimán, 74-100 arányban diadalmaskodtak Salgótarjánban. Két vállalható vereség következett a PVSK és a Nyíregyháza ellenében, aztán egy váratlanul magabiztos, 112-94-es siker a BKG-val szemben. Az azóta eltelt négy hétben viszont nem ünnepelhettek győzelmet a Farkasok, pedig egyszer sem adták meg magukat könnyen: Tiszaújvárosban hosszabbítást, a Sport11-ben rendes játékidős sikert jelentett volna, ha betalálnak a negyedik negyed utolsó másodperceiben, a listavezető Fót ellen két labda volt a különbség a lila-fehérek javára (94-100), szerdán viszont a Gadus-Bankó-Radics trió nélkül nem tudtak újabb szoros végjátékot produkálni a Kék Cápák elleni hazai kupameccsen (85-102).

Egyszerűen leírható a MEAFC játéka: hatalmas tempó, az első opciókra épülő támadójáték rengeteg mezőnykísérlettel, illetve agresszív védekezés, amely számos labdaszerzést, ugyanakkor elkövetett személyi hibát is eredményez. A 2-5-ös mérleg és a 12. helyezés ellenére nem mondható, hogy a struktúra kudarcot vallott volna, az eddigi 647 dobott pont 92 feletti átlagot és ligaelsőséget jelent, a pozitív kosárkülönbség pedig szintén arról árulkodik, hogy nem lenne meglepő, ha a reguláris szezon végére feljebb lépnének a kék-fehérek a táblázaton. A Paksról szerződtetett, 2006-os születésű Kékesi Kolos hétről hétre nagyszerű teljesítményt nyújt, mind 19 pontos, mind 27,4 VAL-os átlaga a legjobb akár a bajnokság U21-esei, akár csapattársai között, ráadásul meccsenként 3,9-cel fölényesen vezeti a legjobb labdaszerzők rangsorát a bajnokságban. Velkey János rutinja és kreativitása egy plusz dimenziót ad az amúgy inkább az erőre és gyorsaságra építő csapat játékának, a Kosok ellen 9/11 triplás, 33 pontos, 10 lepattanós mestermunkával vezette sikerre övéit a tapasztalt hátvéd, aki 17,1 pontot, 5,7 pattanót, 5,3 gólpasszt és 22,7 VAL-t átlagol. A keret harmadik kulcsfigurája idáig Radics Gerzson, aki a padról beállva hoz nagy energiákat a palábk alá, 8,7-tel magasan ő szedi a legtöbb lepattanót házon belül, emellett 15,1 pontot és 22-es teljesítményindexet jegyez meccsenként. A többiekben, különösen a Dunai-Kelemen-Czermann hármasban is benne lehet az extra, de igazán stabil teljesítményt az először említett hármas nyújtott idáig.

Pápai Máté nagyszerűen kezdett a BKG otthonában, 17 ponttal és 9 lepattanóval zárt. „Vissza kell találnunk arra a játékra és formára, amit az első négy meccsen mutattunk. Fontos számunkra a minél nagyobb tempó, amivel több lehetőségünk és több dobásunk is van. Ugyanígy a védekezésünkön is javítanunk kell, agresszívebbnek kell lennünk. A Miskolctól egy nagyon harcos, kemény játékot várok; olyan csapatról van szó, ahol többen is bele tudnak szólni a mérkőzés alakulásába. Fontos lesz, hogy mi diktáljuk az iramot, és ezzel visszatérjünk a győztes útra. Minden kedves szurkolót várunk a Gabányiba! Hajrá, MAFC!”

Ahogy centerünk is utalt rá, azért lesz igazán érdekes az előttünk álló találkozó, mert mindkét csapat a játék gyorsítására fog törekedni. Az U21-esek mérkőzése sem ígérkezik unalmasnak, ugyanis mind a veretlen Garai-tanítványok, mind Puskás Artúr 6-1-gyel álló gárdája száz dobott pont felett átlagol – fiataljaink közül a junioroknál is remeklő Turcsányi Nándort szólaltattuk meg közösségi oldalainkon. Az ennyire intenzív meccsek során hatványozott jelentősége lehet a hazai közönségnek, a lelátóról érkező plusz energiának abban, hogy a mieink bírják jobban fejben és fizikálisan az eszeveszett tempót: nem lehet kérdés, hogy minden szimpatizánsunknak a Gabányiban a helye!

Fotó: Girgász Benedek

A NB I. B: Őrült iram várható a MEAFC elleni mérkőzésen bejegyzés először MAFC-én jelent meg.