Az előző kiírásban elért 2. helyezés után még úgy is alapvető cél volt a juniorok közül feljátszó ifjú tehetségek mellett Kazy Balázzsal és Dávid Benjáminnal erősödő U21-es gárdánk számára az újabb országos döntőbe jutás, hogy az ezüstcsapat gerincét adó 2004-es korosztály túlkorossá öregedett. Ezzel együtt közel sem adták ingyen sorozatban az ötödik negyeddöntős szereplést, a Fót, a MEAFC és a Kaszások is komoly erőt képviselt, miközben legjobb összeállításában például a Jászberény, a BKG vagy a PVSK is képes volt meglepetést okozni – a Piros csoport fejlődését mutatja, hogy amíg sokáig egyedül klubunk tudott keresztjátékot nyerni élvonalból érkező riválissal, jelesül 2023-ban a Szolnokkal szemben, ezúttal a 3. helyre befutó miskolciak szűk különbséggel, de kettős győzelemmel jobbnak bizonyultak az A-ban 6. Alba Fehérvárnál. Ebben a mezőnyben sikerült 13 győzelemmel rajtolva 22-2-es mérleggel, brutális rekordot jelentő, 108 feletti pontátlaggal az élen zárni, ami mindenképpen bíztató, ugyanakkor a döntő kimenetelétől függetlenül, önmagában is megsüvegelendő teljesítmény.

Csakhogy ez a parádés alapszakasz sem volt elég arra, hogy elkerüljük a bajnoki cím egyik állandó várományosát, egy kiemelt akadémiát, az ősi rivális Honvédot a negyeddöntőben – persze nem volt kimondott célunk, hogy ne kerüljünk össze pont a piros-fehérekkel, a többi potenciális ellenfél is hasonlóan nagy kihívást jelentett volna, de mindenképpen komoly “kosárlabdacsemegének” ígérkezik, hogy már a legjobb nyolc között összecsap a 2024-es győztes és az előző kiírás ezüstérmese. A játékosként válogatott, magyar bajnok és kupagyőztes Bódi Ferenc alakulata féltávnál még az élen állt, végül “csak” a 4. helyen zárt 19-7-es mérleggel az igen szoros A csoportos élmezőnyben. A fővárosiak a második legkevesebb pontot kapták a bajnokságban, meccsenként alig több mint 68-at, a januárban Oroszlányba igazoló Majort leszámítva Kiss Benedek (13,5 pont, 5,6 lepattanó), Imre Milán (13 pont) és Márkus Balázs (10,8 pont, 5,6 pattanó) voltak a gárda elsőszámú befejezői, míg a karmesteri pálca az átlagban 6,5 gólpasszt kiosztó Sziegl Gábor kezében volt. A Pécsre érkező Honvéd azonban alighanem nagyban különbözni fog a reguláris szezonban látottól, hiszen a döntős keretben ott van az idáig csak a felnőttcsapatban pályára lépő Radó Ádám, Dócs Benedek, Reizinger Máté trió (csak utóbbi kettő túlkoros, a pécsi nevelésű magasember 2005-ben született, így egyszerre is ott lehetnek a pályán hárman), illetve az Amerikában pallérozódó, szintén 2005-ös Lendvay Bence is. Nehéz megállapítani, ki a párosítás esélyese, a pestiek elsősorban kőkemény védekezésükrevés kontrollált támadójátékukra, míg a Garai-tanítványok dobóhatékonyságukra és lendületükre építhetnek, hatalmas küzdelemre van kilátás. Szombatra az NKA Pécs-MEAFC párosításból kapunk majd ellenfelet, de mivel csupa nagyszerű csapat maradt versenyben a trófeáért, és már az első akadály is embert próbáló lesz, egyelőre bőven elég a fővárosi örökrangadóra koncentrálnunk.

Garai Péter hangsúlyozta, nagy eredmény klubunk számára, hogy a három kiemelt akadémia mellett egyedül az Újbuda MAFC jelenti az állandóságot a Morgen Ferdinánd Emlékbajnokság negyeddöntős mezőnyében. “Ötödik éve folyamatosan résztvevői vagyunk az U21-es országos döntőnek. A tavalyi szereplést nehéz lesz túlszárnyalni, de mindent megteszünk, hogy tisztességes eredményt érjünk el. Ünnepként tekintünk az eseményre és lesz is mit megünnepelni barátainkkal és sportbarátainkkal Pécsen.”

A 2007-es születésű Szilágyi Mihály először szerepelhet U21-es országos döntőben. “Nagyon izgalmas hétvégének nézünk elébe. Egy elég sokszínű csapattal utazunk Pécsre, amely gyakorlatilag három különböző keretből áll össze, de annak ellenére, hogy nem edzettünk sokat együtt a szezonban, egy nagyon erős és összetartó közösség alakult ki. Remek a hangulat a pályán, az öltözőben és azon kívül is, mindenki nagyon motivált és mindent meg fog tenni, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. A Honvéd kiváló ellenfél és nagy rivális, de úgy gondolom, hogy abszolút lesz esélyünk megfogni őket, hiszen megvan a minőség a keretünkben, sokan képesek extra egyéni teljesítményre, illetve a szakmai stáb mély taktikai repertoárjában is bízhatunk. Ha kifogunk egy jó dobóformát, szerintem képesek leszünk megszorongatni a Honvédot, egyértelműen az a cél, hogy megismételjük a tavalyi bravúrt és újabb éremmel térhessünk haza.”

Molnár Tamás tavaly még a döntős mezőny egyik legfiatalabb tagjaként nyújtott remek teljesítményt U21-es együttesünkben, az idei szezonban viszont felnőtt szinten is szintet lépett: nem sokan játszottak nála többet a nagycsapatban az ellenfelek soraiból. “Az idei U21-es játékunk több szempontból hasonló, mint a felnőttcsapaté, ugyanúgy a gyors támadásokra és a sok rádobásra épül a játékunk. A mostani szezonra kicsit megváltozott a csapat szerkezete, mivel több meghatározó játékos kiöregedett, sok fiatal fog lehetőséget kapni, szerintem jó lendületet fognak adni, remekül beleillenek a rendszerünkbe. Úgy gondolom, hogy nagyon nehéz, fizikális meccset fogunk játszani a Honvéddal, náluk is többen a felnőtt együttes oszlopos tagjai, de úgy érzem, hogy az összhang és a kohézió sokkal erősebb, ami előnyünkre válhat. A pályán kívül is nagyon egyben vagyunk, mindenki jó kapcsolatot ápol mindenkivel. Hajrá, MAFC!”

A felnőtt piros csoportos playoff pontkirálya, Kazy Balázs régi ismerősként térhet vissza az NKA Arénába, emellett pontosan tudja, milyen érzés országos döntőt nyerni, hiszen háromszor is átélhette már. Bedobónk a héten lép pályára utoljára utánpótlás versenysorozatban, bizonyos szempontból mégis újoncnak tekinthető: ez lesz az első nyolcas döntője klubunk színeiben. “Az kell az országos döntő megnyeréséhez, hogy minden meccsen csapatként és 40 percen át koncentráltan tudjunk játszani, nagyon fontos az összetartás. A pályán kívül biztosan szórakoztató három nap előtt állunk, hiszen egyben van a csapat, mindenkivel megtaláltam a közös hangot. Ami a kosárlabdát illeti, igyekszünk mindent kiadni magunkból, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Szerintem illene bejutnunk a legjobb négy közé, onnantól pedig már bármi megtörténhet. Nagyon kemény meccsre számítok a Honvéd ellen, mert a felnőtt A csoportban is bizonyító játékosokkal állnak fel, magasabbak lesznek, mint mi, de nekünk ez előnyünkre kell fordítani: amikor csak lehet, futni, minél több tiszta helyzetet kialakítani és elvállalni, a saját játékunkat játszani – ha ez sikerül, akkor lesz esélyünk nyerni.”

A Morgen Ferdinánd Emlékbajnokság döntőjének programja:

NEGYEDDÖNTŐ
2026. május 29., péntek
10:00 Phoenix-MT Fót U21 – DEAC KA U21 (A)
12:30 SZEDEÁK U21 – KTE-Duna Aszfalt U21 (B)
14:45 Ünnepélyes megnyitó
15:30 Újbuda MAFC U21 – Budapesti Honvéd U21 (C)
18:00 NKA Universitas Pécs U21 – Peka Bau-MEAFC Wolves U21 (D)

KERESZTJÁTÉK
2026. május 30., szombat
10:00 A vesztese – B vesztese (I.)
12:30 C vesztese – D vesztese (II.)
15:00 A győztese – B győztese (III.)
17:30 C győztese – D győztese (IV.)

HELYOSZTÓK
2026. május 31., vasárnap
09:00 A 7. helyért: I. vesztese – II. vesztese
11:30 Az 5. helyért: I. győztese – II. győztese
14:00 Bronzmérkőzés: III. vesztese – IV. vesztese
16:30 Döntő: III. győztese – IV. győztese
18:30 Eredményhirdetés és díjátadó ünnepség (a mérkőzést követően)

Helyszín: NKA Aréna (7632 Pécs, Megyeri út 74/1.)

Az országos döntőben szereplő Újbuda MAFC U21 összeállítása:

#2 Kovács Levente
#4 Dávid Benjámin
#9 Biber Zsigmond
#12 Kazy Balázs
#13 Pintér Áron
#15 Tölgyesi Áron
#16 Németh Donát
#18 Molnár Tamás
#20 Dobos Máté
#23 Szilágyi Mihály
#24 Pintér Dávid (C)
#32 Biber Bende
#51 Viola Dávid
#91 Turcsányi Nándor
Vezetőedző: Garai Péter
Másodedző: Polgárdy Ádám

Mérkőzésenként szokás szerint 12 játékos nevezhető, akik közül legfeljebb kettő lehet túlkoros (csapatunkban Kovács, Kazy, Pintér és Biber képviseli a 2003-04-es korosztályt, a szabály értelmében kettőjüknek mindig ki kell maradnia a meccskeretből), viszont a találkozók között korlátlan számú változtatás engedélyezett a szűk keretben.

Zárjunk le együtt egy emlékezetes szezont, zúgjon Pécsett is a “Hajrá, MAFC!”!

Aki mégsem tud ott lenni a helyszínen – például mert serdülőinknek szurkol Fehérváron -, az a HUNBASKET TV V YouTube-csatornán követheti élőben a Morgen Ferdinánd Emlékbajnokság történéseit.

Fotó: Girgász Péter

A U21: Bármi megtörténhet a pécsi országos döntőn bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Komoly erőpróba volt számunkra a második meccs, hiszen az idegenbeli vereség után minimálisra csökkentek volna továbbjutási esélyeink, ha nem tudjuk megvédeni hazai pályánkat. Szerencsére a csapat és a tábor is átérezte a helyzet súlyát, remek hangulatban koncentráltan kezdtek a fiúk, de eleinte semmi nem ment be, így hamar 0-5 állt a táblán. Igencsak jól jött, hogy ekkor rövid időn belül Kazy, Dávid és Pintér is betalált kintről, ezzel elkerültük, hogy ismét jelentős lemaradásból kelljen kapaszkodni. A 12. percben Kazy újabb hármasával sikerült tartósan magunkhoz ragadni az irányítást, az is sokat számított, hogy amikor a harmadik szakasz elején egy Djordjevics-kosárral fordított a PVSK, Pintér vezérletével egy 16-5-ös futással gyorsan visszavettük az irányítást. A folytatásban többször feljöttek négy pontra Plézerék, de ekkor mindig jött egy bravúrkosár a mieinktől: Polgárdy és Kovács is a dudaszóra talált be, Kazy pedig két trojkát is dobott a negyedik negyedben – döntő különbség ez az első találkozóhoz képest, ahol Djordjevics triplája jelentette a fordulópontot a 37. percben, ezt követően számos esélyt elpuskáztak a fővárosiak egylabdás hátrányban.

A Párducok közül ezúttal a három triplával 22 pontig jutó Plézer vette át a vezérszerepet Baloghtól, csapatunkból Kazy zárt 26 egységgel és öt hárompontossal 17 mezőnykísérletből. Egyik oldalon sem következett be jelentős javulás a dobóhatékonyságban, a jó kezdés és a 37 kísérlet ellenére csak 9-szer találtunk be kintről, ami 24%-os teljesítmény, pécsi részről 8/31-gyel 26% ugyanez a mutató, mezőnyből mindkét gárda 34%-kal tüzelt. Két fontos területen azonban egyértelmű volt az újbudai fölény: lepattanózásban (56-39) és a kiharcolt büntetők számában (29/45, illetve 19/28, a pontosaág továbbra sem az igazi sem itt, sem ott), míg az eladott labdák tekintetében sikerült eltüntetni a múlt szerdán látványos hátrányunkat (15 a 16-tal szemben). Bíztató, hogy ezúttal egyértelműen megnyerte különmeccsét Bordács Soma (11 pont, 21 [!] lepattanó) és Pápai Máté (15 pont, 12 lepattanó) az első meccsen remeklő, ezúttal halványabb Werner Viktor (3 pont, 4 pattanó) és az ismét szépen limitált Nemanja Djordjevics (9 pont, 10 pattanó) kettőse ellen – ha valamire, erre biztosan lehet építeni a folytatásban.

A szombati ütközet egyik hőse, Kazy Balázs jól ismeri Sértő Ádámot, a rivális vezetőedzőt, hiszen együtt nyerték meg a Piros csoportot 2023-ban a város másik csapatával, az NKA Péccsel. “Elsősorban a nagyon jó csapatmunkának köszönhető a szombati győzelem, nehéz mérkőzés volt, de össze tudtunk tartani csapatként, és aki pályára lépett, hasznosan játszott. Köszönöm a szurkolóinknak, hogy ennyien kint voltak, nagyon sokat jelentett a bíztatásuk! Biztos vagyok benne, hogy a pécsiek visszanézték videón a meccset, és próbálnak majd minden hibát kijavítani mind támadásban, mind védekezésben. Döntő lesz, hogy ki tud összeszedettebben, kevesebb pontatlansággal játszani.”

Vitathatatlan a pályaelőny jelentősége a Piros csoportban (is), az eddigi nyolc negyeddöntős mérkőzésből hatot az aktuális házigazda nyert, az alapszakaszban hátrébb végző négyesből senki nem tudott nyerni párharca nyitányán. Van azonban egy lélektani vetülete is egy ilyen szériának: győzelemből érkezve utazhatunk Pécsre, egy újabb idegenbeli vereséggel sem lenne kilátástalan a helyzetünk, ellenben a Vasúton óriási a nyomás, hiszen egy esetleges fiaskót idegenben kellene győzelmi kényszerben javítaniuk. Elszántan indulunk a Lauberbe, szeretettel várjuk szurkolóinkat az F jelű vendégszektorba, zúgjon Újbudáig a hajrá, MAFC!

Fotó: Girgász Benedek

A NB I. B: Élni szeretnénk a lélektani előnnyel bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

A jelenleg 25 ezer lakosú Jászfőváros reprezentánsai jégkorongban érték el eddigi legnagyobb sikereiket, a Lehel HC a bajnokságot és a Magyar Kupát is elhódította a ‘90-es években, a JKSE 2001-es alapítását követően aztán a kosárlabda is gyorsan népszerűvé vált a városban. 2010-ben a kék-fehérek nyerték a Hepp Kupa első kiírását, egy évvel később pedig feljutottak az élvonalba, ahol egy évtizeden át szerepeltek, Nikola Lazics irányításával 2019-ben eljutottak a Magyar Kupa győri négyes döntőjébe, a bajnokságban pedig az ebben a szezonban megszerzett 5. hely jelentette a csúcsot. Mivel klubunk 2014 és 2018 között játszott legutóbb az első osztáyban, ebben az időszakban nagy csatákat vívott egymással a két, egyaránt rendre az alsóházban vitézkedő csapat, a 16 A csoportos ütközetből tízet a végül mind a négy idényben előttünk végző jászságiak nyertek, ám az utolsó három alkalommal a mieink diadalmaskodtak – ez volt a MAFC legutóbbi három sikere a legmagasabb osztályban. A 2021-es kiesést követően Földi Sándor irányításával közelt állt a Jászberény az azonnali visszajutáshoz, ám a fináléban az azóta is A csoportos Honvéd volt a jobb. 2023-ban igen emlékezetes, ötmeccses negyeddöntő végén érvényesíteni tudtuk pályaelőnyünket, az ötödik meccs megnyerésével pedig nagy újbudai sorozat vette kezdetét a párosításban: az előző hét találkozó egyaránt piros-fekete sikert hozott, az októberi bajnokit végig vezetve húzták be Garai Péter tanítványai (101-84), a Hepp Kupában viszont sokáig a Szarvas-legénység állt jobban, ám a hajrában sikerült fordítani (70-65).

Nyáron szerződést hosszabbított a beugróként pozitív fordulatot hozó vezetőedző, Szarvas Gábor, a csapat gerincét adó James Kinney-Csaba György kettős, illetve az előző kiírásban 11. helyezett gárda hét U21-es korú játékosa. Az érkezők közül a Geröly-Hőgye-Pucz trió szintén a fiatalítás jegyében írt alá, míg Kámán Bálint és Cvijin Patrik személyében két zöld csoportos kulcsember is a szintlépés reményében választotta a Jászberényt. Nagyszerűen indult a szezon a berényiek számára, bár Újbudán viszonylag simán elszenvedték első vereségüket, többek között Fóton is nyerni tudtak és 3-1-gyel álltak négy forduló után. Ekkor három vereség, majd zsinórban három siker következett a PVSK skalpjának idegenbeli megszerzésével, a Salgótarján elleni magabiztos győzelem óta, azaz közel két hónapja nyeretlen a JKSE, pedig az előző hat vesztes tétmeccs mindegyike sokáig izgalmasan alakult. Az év első hétvégéjén többször is Kinney-ék kezében volt a Vasas elleni mérkőzés, 50 perces csata után mégis a piros-kékek örülhettek (94-89), múlt szombaton pedig a negyedik negyed végére elolvadt a listavezető 12 pontos előnye a Bercsényiben, Csaba a plusz öt perc végén újra egyenlíteni tudott, a második ráadás viszont már Juhosról szólt – megint hatalmas csatában maradt alul aktuális ellenfelünk (97-99).

Nem meglepő módon a régóta hazánkban légióskodó amerikai kisember, James Kinney köré épül a Jászberény játéka, a légiós több mint 19 mezőnykísérletet vállal bajnokinként, amiből 22,7 pontot átlagol, ezzel pillanatnyilag a bajnokság legjobb dobójának számít. Különösen figyelemre méltó azonban, hogy emellett meccsenként kioszt 6,6 gólpasszt, leszed 5,5 lepattanót és szerez 2,5 labdát, vagyis tényleg “minden hangszeren játszik” – a legutóbbi három fordulóban összesen 113 ponttal segítette csapatát. A magyarok közül Csaba György teljesít a leginkább kiegyensúlyozottan, 17,5 pontos és 5,3 lepattanós átlaggal rendelkezik a rendkívül sokoldalú, atletikus magasbedobó. Kámánnak, Cvijinnek és Pucznak is voltak remek meccsei, de idáig nem tudták állandósítani jó formájukat, Geröly elsősorban távoli dobásaival tűnik ki, míg a korábban inkább 4-est játszó Zsókkal idén elsőszámú centerként számol Szarvas Gábor. A nagy potenciállal bíró, ám piros csoportos szinten meglehetősen rutintalan csapat elsősorban a taktikai fegyelem, a jól működő rendszerjáték miatt számít kellemetlen ellenfélnek, a korábban Szolnokon másodedzőként és szakvezetőként is tevékenykedő vezetőedző alapos, szigorú szakember hírében áll, aki kiválóan fel tudja készíteni együttesét az adott rivális elleni összecsapásra – amíg a bajnokságban sikerült hamar keresztülhúznunk a jászberényiek számításait, a decemberi kupameccsen sokáig jól működött a meccstervük, mindössze 70 pontig jutottunk és csak küzdőszellemünknek és a feljavuló védekezésnek köszönhettük a sikert.

Akárcsak az említett nyolcaddöntőben, a Hepp Kupa következő fordulójában is kulcsszereplővé vált Kazy Balázs: bedobónk egy kifejezetten gyenge első félidő után a harmadik negyedben két-két triplával és faulttal együtt dobott közelivel vette ki a részét felzárkózásunkból, a végjátékban pedig 13-ból 12 büntetőjét a helyére küldte, ezzel kereken 30 ponttal zárt. “Az első félidő nagyon frusztráló volt, sem a védekezésünk, sem a támadójátékunk nem működött. Szerencsére a nagyszünet után mindkettőt össze tudtuk kapni, teljesen más flowban tértünk vissza a pályára és meg is tartottuk ezt a hozzáállást a végéig. Akkor éreztem, hogy képesek lehetünk fordítani, amikor kétszámjegyű hátrányból visszajöttünk mínusz négyre. Jászberényben is a harmadik negyedben mutatott védekezésre lesz szükség, amivel tíz ponton tartottuk a Vasast, mert ez meghozza a ritmust a támadáshoz is, úgy érzem, ismét ez lehet a kulcs.”

Úgy kezdtük az évet, ahogy azt elterveztük, mindkét fronton számolni kell velünk, de ősszel megtapasztalhattuk, hogy elég egy pár hetes hullámvölgy ahhoz, hogy elveszítsük kedvező pozíciónkat a tabellán. Kovács Levente után ezúttal Polgárdy Ádám kénytelen a kispadról nézni a társakat, ám aki ott volt a Gabányiban szerdán, az láthatta, mennyire erős csapatként Garai Péter alakulata. Számolgatni korai, “most megállni tilos”: küzdünk tovább, ahogy eddig – aki szeretne támogatni minket az újabb nehéz összecsapáson, azt szeretettel várjuk a minden bizonnal forró hangulatú Bercsényi Tornacsarnok vendégszektorába!

Fotó: Girgász Benedek

A NB I. B: A jászberényi túra sem ígérkezik könnyűnek bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Aki játékosként, edzőként, szurkolóként vagy más szerepben részese volt már bármilyen korosztályban egy MAFC-Vasas vagy Vasas-MAFC tétmérkőzésnek, az pontosan tudja, hogy ez nem csupán egy mérkőzés a sok közül: ez egy újabb felvonás a budai oldal két legerősebb férfi kosárlabdaklubjának nemes versengésében. Mondhatni, ez az a párharc, amely a tabella állásától függetlenül mindig kiemelt fontossággal bír, de általában önmagukban az aktuális erőviszonyok is rangadóvá emelik – elég csak az előző idény felnőttmeccseire, például a bronzpárharc hosszabbításba torkolló első felvonására, vagy éppen a Gabányiban rendezett U14-es országos döntő parázs hangulatú csoportrangadójára. Az előző kilenc idényből nyolcszor egy bajnokságban szerepelt a két klub nagycsapata (egyszer az A-ban, hétszer a Pirosban), ráadásul ötször a rájátszásban is találkoztak. Az élvonalbeli playoutban mi húztuk a rövidebbet, 2019-ben magabiztosan jutottunk tovább a negyeddöntőben, két évvel később a bronzérmet szereztük meg a piros kékekkel szemben. Az előző két alkalommal viszont a pasarétiek szerezték meg a bronzérmet, ’23-ban és ’25-ben is 2-0-lal abszolválták a „kisdöntőt”: itt az ideje revansot venni! A vizsgált időszak egymás elleni mérlege is rendkívül kiegyenlített, 16-15 a piros-feketék javára minden tétmeccset tekintve. A Sport11-ben már kevesebb babér termett számunkra, 13 próbálkozásból ötször jártunk sikerrel. Legutóbb idén januárban ünnepelhettünk itt váratlanul sima találkozó végén (59-86), még emlékezetesebb volt a 2024-es diadal, ami zsinórban a 13. volt a bajnokságban és többszáz MAFC-os ünnepelte együtt a helyszínen, hogy átvettük a vezetést a tabellán, a legutóbbi látogatásunk, az előző idény végét jelentő 108-80-as fiaskó már kevésbé szép emlék.

Ahogy klubunkra, úgy a Vasas Akadémiára is az állandóság a jellemző, tulajdonképpen a 2017-es A csoporttól való visszalépés óta ugyanazt a koncepciót követik függetlenül attól, hogy Armaghani Saeed, Faragó Péter, Vangelisz Ziagkosz vagy éppen Stephen Arigbabu volt a vezetőedzőjük. A játékosként vb-bronzérmes német mester harmadik szezonjában a második bronzérmet szerezte a piros-kékek kispadján tavasszal, a tartalékos DEAC U23 elleni negyeddöntő 5. kiemeltként sem jelentett gondot együttesének, a Kaposvár ellen nem nyert meccset, a 3. helyről döntő csatára viszont frissebb maradt a mély kerettel operáló gárda. A klubstruktúra idén nyáron sem változott aktuális ellenfelünknél, viszont hat kosaras is távozott, Kelemen Miskolcra, Homoki Óbudára, Kiss-Leizer Szegedre, hárman pedig Amerikában folytatták tanulmányaikat. Így sem lett szűk a játékosállomány, tizen szerződést hosszabbítottak, a diplomát szerző Krasovec Ádám visszatért az Egyesült Államokból, emellett a juniorok kulcsemberei is felkerültek az NB I-es keretbe – egyértelműen fiatalodott az együttes.

Az első fordulókban – a BB1-nek nyilatkozó Fekete Viktor szerint is – érződött a rutintalanság, úgy maradt nyeretlen négy körön át a Vasas, hogy összesen 25-tel szerzett kevesebb pontot ellenfeleinél; a Salgótarján ellen hosszabbítás után három, a PVSK otthonában rendes játékidőben egy egység volt a különbség. Egy szigetszentmiklósi rajt-cél győzelem aztán megadta a lendületet az Arigbabu-tanítványoknak, hiszen azóta sem szenvedtek vereséget, a MEAFC és a Tiszaújváros után hétfőn a mérkőzés előtt listavezető Megyeri Tigriseket is kipipálták, eközben a kupában is legyűrték a Kosokat. A 76-87-es fóti sikert a 16-30-as második negyed alapozta meg, a folytatásban hiába kapaszkodtak, már nem tudták igazán izgalmassá tenni a találkozót Dancsecsék. Figyelemre méltó, hogy alaposan kihasználták a fővárosiak Juhos Levente hiányát, 36-23-ra nyerték a lepattanócsatát, Andrássy Géza volt a legjobbjuk 19 ponttal és 11 pattanóval. Az is látványos, mennyire eltérő ritmusban játszott az előző kiírás bronzérmese, mint a mieink: a MEAFC elleni 78-cal szemben a Vasas mindössze 59 mezőnykísérlettel próbálkozott, viszont 76 ponton tartotta a mezőny egyik legnagyobb támadópotenciállal rendelkező gárdáját – ennek köszönhetően ismét csapatunk számít a legponterősebbnek mérkőzésenként 92,75 szerzett egységgel.

A csapatokon belül is eltérően oszlanak meg a pontok. Újbudai oldalon Polgárdy Ádám (22,6) és Kazy Balázs (20,1) felelős az össztermés bő 46%-áért, budai riválisunk legjobb dobója 14,5-ös átlaggal a csapatkapitány, Fekete Viktor, őt hatan követik 7,6 és 10,5 közti mutatóval. A pályán töltött játékidő tekintetében Bordács Soma 35 perce bőven a legtöbb a két keretben, Polgárdy 30, Geiger és Kazy 25-25 körül átlagol, vasasos oldalon ebből a szempontból is a kapitány viszi a prímet 27,7-tel, de rajta kívül még tizen kapnak több mint 13 percet bajnokinként. Mezőnyposzton fájó hiány lehet ellenfelünknél az elsőszámú irányító, Takács Dániel sérülése (ne feledjük, játékmesterünk, Kovács Levente még pályára sem léphetett a szezonban), a palánk alatt viszont jelentős erőt képvisel az Andrássy-Olasz-Krasovec trió – érdekesnek ígérkezik a két eltérő szerkezet harca.

A MEAFC legyőzése alkalmával ellenállhatatlanul játszó, 41 pontig jutó Kazy Balázs a BB1-nek adott interjút ahol, az előttünk álló derbi is szóba került. „Kemény, verekedős mérkőzést várok. A Vasas erős letámadásban, szerintem ellenük a legkellemetlenebb játszani a bajnokságban. Nagy csata lesz, meglepne, ha nagy különbség alakulna ki bármelyik irányba, mindent meg fogunk tenni a győzelemért. Az lesz a legfontosabb, hogy a saját stílusunkban tudjunk játszani: nagy iram, sok gyorsindítás és mezőnykísérlet, könnyű ziccerek, üres hármasok. Ehhez egy kicsit szigorítani kell a védekezésünkön, hogy a lepattanókból tudjunk indulni. Biztosan nehéz dolgunk lesz a palánk alatt, de a magas szerkezetük kétélű fegyver lehet, ki kell használnunk, hogy így kevésbé gyorsak. Nagy lendületet adna egy újabb győzelem.”

Már most igazolódni látszik a várakozás, miszerint elképesztő szoros lesz az idei bajnokság – különösen az élmezőnyben. Jelenleg a – hétvégén cseppet sem könnyű bakonyi túra elé néző – Nyíregyháza vezeti a tabellát 7-1-es mérleggel, a 2. Fót 6-2-vel áll, klubunkhoz hasonlóan 3 veresége van a PVSK-nak és a Veszprémnek, nem kevesebb, mint hat klub – köztük a Vasas – 4 bajnokit veszített el idáig. Ennek fényében aligha kérdés, mekkora értéke lenne egy kamaraerdei diadalnak: mindenki a Sport11-be! Zúgjon a hajrá, MAFC!

Fotó: Girgász Benedek

A NB I. B: Számítunk szurkolóinkra a szárnyaló Vasas otthonában bejegyzés először MAFC-én jelent meg.

Az SKSE az élvonalban és a Zöld csoportban is szereplet az elmúlt másfél évtizedben, az utóbbi időben viszont stabil piros csoportos csapattá vált: 2019 óta megszakítás nélkül ebben az osztályban szerepel, csak a Vasas-BKG-MAFC trió tagja régebbóta a mezőnynek. Az előző négy szezonban a bajnokságon belül is hasonlóan szerepeltek a beszterceiek, mindannyiszor lemaradtak a felsőházi rájátszásról, de egyszer sem jártak igazán közel a kieséshez, sorrendben a 9., kétszer a 11., legutóbb pedig a 12. helyen zártak. Hibás következtetés lenne a klub hanyatlását feltételezni az enyhén negatív tendenciából, az előző kiírásban jártak a legközelebb a negyeddöntős szerepléshez a nógrádiak, egyetlen másodperc választotta el őket a későbbi bajnok legyőzésétől, ami nyolc közé jutást ért volna számukra, azonban Trammell dudaszós duplája célba ért, így helyettük a MEAFC kaparintotta meg a 8. kiemelést. Egy időben rendre magabiztosan érvényesítettük ellenük a papírformát, csak egy 2020-ban, foghíjas összeállításban elszenvedett vereség rondított bele a sormintába, azonban a legutóbbi két összecsapás alkalmával egyaránt győzelmet ünnepelhetett a nógrádi vendégtábor Újbudán… A 2024 márciusi 81-84-es fiaskó utólag különösen fájó, hiszen ezzel csúszott ki a kezünkből a sorsunk, ami az első kiemelést illeti, a PVSK kihasználta a sanszot, hiába vertük meg oda-vissza az alapszakaszban, az élen végzett, az ötmeccses fináléban pedig óriási csatában élni tudott a hazai pálya előnyével. Persze nem egy szép emlék a tavaly novemberi 75-86-os vereség sem, amikor egy sokáig egy labdás találkozó hajrájában a piros-fekete rivális kihasználga pontatlanságunkat és igazán szorossá sem tudtuk tenni a végjátékot. Márciusban Salgótarjánban sem remekeltünk, egy nagyon küzdelmes mérkőzésen egyetlen kosár, jelesül Vámos legfontosabb MAFC-mezben szerzett találata döntött a javunkra két felforgatott csapat csatáján (65-68). Az piros csoportos örökmérleg ezzel együtt 8-3 a javunkra, ha ehhez hozzátesszük, hogy a jelenlegi bajnokságban 3-0-lal állunk, nem lehet kérdés, hogy itthon kötelező a győzelem.

A legutóbbi idényben nem csupán számunkra volt borzasztó kellemetlen ellenfél a szervezett, fiatal nógrádi gárda, amely sokáig 50% körüli mutatóval állt, 9-9-cel fordulhatott rá a reguláris szezon hajrájára, ám utolsó hat meccsét – több drámai végjátékkal – mind elveszítette, ezzel éppen lemaradt a playoffról. Ezek után az alsóházi rájátszásban érthető okokból kevésbé volt motivált a társaság, a fiatalok is több lehetőséget kaptak, az egész évet elnézve nem tükrözi a realitást, hogy csak a 12. helyen végeztek a palócföldiek. Nem volt kérdés, hogy Dániel Péter negyedik idényét is megkezdheti a csapat élén, viszont három kulcsember távozott, Kazy mellett a macedón-magyar Karanfilovszki és az amerikai Charlton sem hosszabbított. Öten érkeztek pótlásukra, Tóth Bence és Meleg Károly Miskolcról tette át a székhelyét némiképp nyugatabbra, az egyaránt U21-es korú Szalczgruber Zsolt és a MAFC-os kötődésű Tóth Vajk fiatalította és magasította a keretet, a légióshelyet pedig az 1998-as születésű, legutóbb Angliában, a Derby Trailblazers színeiben pattogtató, 189 centis amerikai hátvéd, Chris Harris töltötte be. A vezetőedző elmondta, hogy a cél változatlanul a nyolc közé jutás a nagyon kiegyenlítettnek ígérkező mezőnyben.

Hidegzuhannyal vette kezdetét a pontvadászat az SKSE számára, hiszen a nyitófordulóban a MEAFC szinte minden játékelemben a vendéglátók fölé nőtt a Városi Sportcsarnokban, talán még inkább a 23 labdát eladó hazaiakra nézve volt hízelgő a 74-100-as vereség. Nyolc nap azonban elég volt a pálforduláshoz: a Vasas ellen nagy tartást mutatott, többnyire vezetett, de többször felállt hátrányból, és végül a hosszabbításban csak ellenfele fölé kerekedett a Dániel-legénység (90-93). Harris alaposan letette a névjegyét első fővárosi látogatása alkalmával, 39 ponttal, 10 kiharcolt faulttal, 8 lepattanóval és 48 VAL-lal zárt, ráadásul ő dobta be a fordulópontot jelentő középtávolit is 90-89-nél a 45. percben. Ilyen előzmények után joggal bizakodhattak Tarjánban az előző héten meglepő vereséget szenvedő Fót elleni találkozó előtt, a légiós ismét eljutott 31 egységig, a többiek viszont csak tíz mezőnykosarat tudtak hozzátenni, egy második negyedbeli fellángolástól eltekintve simán kapitulált a hazai gárda (70-83). A tengerentúli hátvéd mellett az elsőszámú játékmesternek igazolt Tóth Bence (10,7 pont, 4,7 gólpassz) sem kezdte rosszul az idényt, Ormai továbbra is rendkívül sokoldalú játékos, de Glatz, Meleg és a Cserényi-ikrek is képesek lehetnek fontos villanásokra. Ami szembetűnő még, hogy idáig aktuális ellenfelünknek sem ülnek a kinti dobásai, gyakorlatilag minden negyedik hullott be, a Garai-tanítványok viszont még halványabb, 22,5%-os triplamutatóval állnak veretlenül – a nagy számok törvényei alapján nem lenne meglepő, ha ezúttal legalább egyik oldalról szignifikánsan jobb kinti dobóteljesítmény érkezne.

Kazy Balázs a pályán és azon kívül is villámgyorsan beilleszkedett a MAFC-családba és egyelőre igazolja, hogy bátran számíthatunk rá ‘scorer’-ként: úgy átlagol 19,3 pontot, hogy az előző két meccsen 11 kétpontos kísérletéből 10, 10 büntetőjéből pedig valamennyi célba ért. „Nagyon elégedett vagyok a csapattal, jól kezdtük a bajnokságot és egyelőre sikerül betartanunk a megbeszélteket és működik is a taktikánk, bízom benne, hogy ez így is marad. Igyekszem minden meccsen a legjobb formámat hozni és azt nyújtani, amit elvárnak tőlem. Tavalyi klubom lesz a következő ellenfél, nem lesz konnyű dolgunk, arra számítok, hogy nagyon hajtani fognak a salgótarjániak. Szerintem az lesz a döntő, hogy mennyit engedünk a legiósuknak, a legponterősebb játékosuknak. Támadasban pedig gyors és pontos játékra lesz szükség minél kevesebb eladott labdával” – mondta el 12-esünk.

A NB I. B: Piros-fekete mumusunkat fogadjuk bejegyzés először MAFC-én jelent meg.